Magyar Nyelv – 91. évfolyam – 1995.

1. szám - Kiss Jenő: A regionális köznyelviség mint kutatási probléma

MAGYAR NYELV XCL' ÉVF. 1995. MÁRCIUS 1.SZÁM A regionális köznyelviség mint kutatási probléma* 1. Amiről az előadás szól, gordiuszi csomó a javából. A fölmerülő kérdések megvitatására — nem túlzás — egy tudományos ülésszak sem volna elegendő. Amire éppen ezért vállalkozhatom, az csupán az, hogy igyekszem megkeresni néhány olyan csomópontot, amelyek a kutatás neuralgikus pontjai, amelyeknek a kritikus körüljárása nélkül továbblépés nemigen remélhető. Különösen akkor, ha a regionális köznyelviséget a maga bonyolult összetettségében s összefüggéseiben kívánjuk — márpedig csak így célravezető — vizsgálni. Regionális köznyelviségnek azt a területi vonásokat mutató, köznyelvi sze­repkörű, sajátos köztes nyelvhasználatot nevezzük, amely a nyelvjárások és a tömegtájékoztatási eszközökről közvetített, illetőleg annak megfelelő beszélt köz­nyelv között helyezkedik el. Létrejötte annak a hosszú nyelvtörténeti folyamatnak a része, amely a köznyelv kialakulásával, illetőleg a köznyelvnek a nyelvjárásokra gyakorolt hatásával kezdődik. A nyelvjárások és a köznyelv kapcsolata persze mindig kölcsönös kapcsolat volt. Míg azonban a kezdeti szakaszban a nyelvjárási hatás volt nagyobb, újabban a fordított irányú befolyás összehasonlíthatatlanul jelentősebb. Ehhez az újabb szakaszhoz kötődik a regionális köznyelviség kialaku­lása és elterjedése. Azaz: a sztenderdizálódással kezdődő, a nyelvi kiegyenlítődés irányába mutató folyamat sajátos produktumával van dolgunk. (Zárójelben jegy­zem meg: regionális köznyelvekről szokás beszélni a magyar nyelvi sztenderdizáló­dás történetéről szólva is. Ebben az esetben azonban a nyelvi egységesülésnek regionális szakaszokon, fokozatokon át történő megvalósulásáról van szó, nem pedig a nyelvjárásoknak és a köznyelvnek az egymásrahatásából létrejött köztes átmenetiségről. A szakirodalomra 1.: DEME in: NyelvRef. 50 kk.; BENKŐ, IIFelv. 267 kk., A történeti nyelvtudomány alapjai 226—7, 243 kk.; BÁRCZI, MNyÉletr. 322—6.) A XX. századi európai nyelvekben a szóban forgó folyamat jelenti a legnagyobb hatókörű nyelvi változásokat .1. K. J. MATTHEIER in: Dialektologie. Ein Handbuch zur deutschen und allgemeinen Dialektforschung. Berlin, New York, 1983. Zweiter Halbband 1457). E változások feltételei ugyanis egyre inkább általá­nosak kontinensünkön. Nevezetesen: a viszonylag egységes köznyelv, a nagy fokú társadalmi mobilitás a maga számos — egyebek mellett nyelvi szemléletbeli — következményével, valamint a modern — zömmel elektronikus — információköz­vetítő eszközök, amelyek a köznyelv jelenlétét mondhatni tér- és időbeli korláto­zottság nélkül biztosítják. Két megjegyzés. Az egyik: a regionális köznyelviséget vizsgálva szigorúan deskriptív megközelítést követek. Kell követnem, hiszen a vizsgálandó nyelvhasz­­ n A Magyar Nyelvtudományi Társaság XC. közgyűlésén, 1994. december 14-én Buda­pesten, az ELTE BTK tanácstermében elhangzott előadás.

Next