Magyar Nyelv – 93. évfolyam – 1997.
4. szám - Szemle - Fricsovszky Éva: A szövegtani kutatás újabb eredményei Békési Imre emlékkönyvében
— Új Élet cím is van, s megjegyzendő, hogy Magyarországon szintén van ilyen című lap. Látható, hogy apró igazításokról van szó, amelyek nem érintik a könyv és szerzője érdemét. Összefoglalásképp azt mondhatom, Balassa Iván szép és sokoldalú könyvével jó szolgálatot tett a magyar (nyelv)tudománynak, s a kisebbségben élő magyarság tudományos, kulturális életének az ügyét is segítette. Köszönet érte. R. MOLNÁR FERENC A szövegtani kutatás újabb eredményei Békési Imre emlékkönyvében Absztrakció és valóság. Békési Imre köszöntése. Szerk.: R. MOLNÁR EMMA, GALGÓCZI LÁSZLÓ, NAGY L. JÁNOS. JGYTF Kiadó, Szeged, 1996. 406. „Absztrakció és valóság" címmel jelent meg a 60 éves Békési Imre professzort köszöntő tanulmánygyűjtemény. Méltán ünneplik őt kollégái, barátai, tanítványai. Békési jelentősége a magyar nyelvtudomány számára felbecsülhetetlen. DEME LÁSZLÓ nyomdokain haladva egy újfajta gondolkodásmódot teremtett meg; kutatásaival és az általa szervezett iskola eredményeivel nagy szerepe volt a magyar szövegtani vizsgálatok megindulásában, s ennek a területnek a javára kutat következetesen azóta is. Iskolateremtő, tudományszervező tevékenysége talán éppen azért ilyen sikeres, mert egyszerre tud tudósként és oktatóként, elméletalkotóként és mégis a gyakorlati problémákat szem előtt tartva vizsgálni egy-egy nyelvi, nyelvészeti jelenséget. A Békési Imre tiszteletére összeállított kötetet Szeged polgármesterének köszöntőjét követően MÁTÉ JAKAB írása nyitja, amely Békési eddigi tudományos és oktatási munkásságáról ad áttekintést. Ezt követik a tanulmányok (szám szerint 45), s a könyvet Békési-bibliográfia zárja. A csaknem félszáz magvas tanulmányt még vázlatosan is lehetetlen volna ismertetni. Hadd szóljunk azonban néhány szót azokról a cikkekről, melyek szövegtani tárgykörben születtek, azt a tudományterületet gazdagítják tehát, amelynek BÉKÉSI IMRE az egyik legkiemelkedőbb képviselője. Mindenekelőtt DEME LÁSZLÓ írásáról kell szólnunk, hiszen ő volt az, aki még a szövegnyelvészeti kutatások megindulása előtt felismerte ezek fontosságát, s akinek kutatásai, ösztönzése az ifjú Békési Imre figyelmét is erre a tudományterületre irányította. Békési mestere egy „tudománytörténeti relikviát" küldött egykori tanítványa köszöntésére, egy még a magyar szövegtani kutatások megindulásakor íródott cikket, amelyben Deme a rádiós híradások szövegalkotási jellemzőit vizsgálja. A mondhatóság/érthetőség, a szövegtagoltság, a telítettség (az egy-egy mondategységre eső szómennyiség) és a zsúfoltság (az egy-egy önálló mondatszintű részbe vagy tömbbe beszerkesztett szómennyiség) jó mutatói a rádióhíreknek. A vizsgálat célja természetesen az volt, hogy az esetleges hibákból okulva a rádióhírek szövegét a mondhatóságra (és érthetőségre) figyelve szerkesszék (és olvassák). Ezt a Deme által mikrokonstrukcionális irányban keresett utat — mint arra írását ajánló soraiban maga a szerző is utal — Békési későbbi vizsgálatai a logikoszemantikus oldalon folytatták s vitték sikerre. Békési Imrének fontos szerepe volt annak a tudományos műhelynek a létrehozásában, amely ma is működik Szegeden, s melynek tagjai a máig egyedülálló szövegtani periodikának, a Szemiotikai szövegtannak szerkesztői, szerzői. PETŐFI S. JÁNOS professzor nemcsak a kutatásokban és a periodika szerkesztésében társa Békési Imrének, hanem Benkes Zsuzsával, Bácsi Jánossal, Vass Lászlóval együtt tanára a JGYTF Magyar Nyelvi Tanszéke által 5 éve elindított intenzív nyári tanfolyamoknak is. Nem meglepő tehát, hogy Petőfi S. Jánosnak mostani, a tömbösödésről szóló írása közvetlenül is kapcsolódik Be-