Magyar Nyelv – 95. évfolyam – 1999.
4. szám - Társasági ügyek - Nyirkos István: Sebestyén Árpád köszöntése 70. Születésnapján
az osztályközi Magyar Nyelvi Bizottságban. Legutóbb pedig, 1998 tavaszán az OTKA nyelvészeti zsűrije elnöki teendőinek ellátására kérték fel. Munkáját a hivatalos szervek (ha nem is kielégítő mértékben, de) elismerték. 1969: Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1973: a Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1981: A Szocialista Kultúráért, 1987: a Magyar Nyelvtudományi Társaság Csűry Bálint Emlékérme, 1996: Déry Tibor Jutalom stb. Tudományos pályája hallgató korában közzétett szövegközléssel indult a Magyar Nyelvjárások I. kötetében, melyet gyorsan követ 1955-ben a „Földrajzi nevek Gacsályból" c. dolgozata. 1955-ben megkezdett aspirantúrája lehetővé tette számára, hogy elmélyedjen a névutók problémakörében. 1961-ben megvédi disszertációját, 1965-ben pedig megjelenik a disszertáción alapuló nagyszerű könyv: „A magyar nyelv névutórendszere", amely a hazai és a nemzetközi finnugrisztikai kutatásoknak is egyik igen értékes darabja. Ez a kötet a magyar nyelvtudomány nagy nyereségének tekinthető mai szemmel nézve is, s csak sajnálhatjuk, hogy az általános nyelvészet, a tipológia, a finnugor és más nyelvek mondattani kutatói nem olvashatják idegen nyelven. A könyv még ma is időszerű és korszerű, mind elméleti, mind módszertani szempontból. Kutatásainak legértékesebb része talán a névutókkal kapcsolatos, mintegy tizenhat értékes cikke foglalkozik a névutók problémakörével (A névutók mivoltáról és keletkezéséről, Egy névutótípusról, Über das ungarische Postpositiosystem, Zur Frage der Grammatikalisierung der Postpositionen im Ungarischen stb.). Közben persze más cikkei is sorjáznak (Aféle toldalék használata és jelentésfejlődése, A Csüryféle szamosháti , fonológiai értékeléséhez, Hajdúszoboszló nyelvjárásának jellemzése stb.). Számos értékes dolgozata foglalkozik a földrajzi és tulajdonnevek kérdéseivel (Tulajdonnevek és földrajzi nevek, A tulajdonnevek jelentéstanához, A dűlőnevek sorsáról; Kálnási Árpáddal együtt pedig kiadja a csengeri járás földrajzi neveit, stb.).— Nem egy tanulmánya pedig a magyar morfológia, a szintagmarendszer több fontos kérdését taglalja (Zur Typologie der Adverbien der ungarischen Sprache, A prepozíció meghatározása Sylvesternél, A magyar szintagmarendszer néhány kérdése stb.). Kutatói munkásságának igen jelentős másik területe a nyelv ápolása, a nyelvművelés ügyének szolgálata. Előadásai és a helyi sajtóban (Hajdú-bihari Napló) megjelent cikkei szellemesen, frappánsan megírt termékei a szakmának. Nyelvművelő munkássága annyira széles körű, hogy szinte lehetetlen valamiféle átfogó vagy különösen részletekbe menő elemzést nyújtani róla. Elég talán, ha megemlítjük, hogy mintegy 230 nyelvhelyességi cikket írt. A cikkek egy része önálló kötetek formájában is megjelent (Buktatók és fogódzók mindennapi nyelvhasználatunkban, ill. Értsünk szót címmel). Tudjuk nagyon jól, hogy ez a műfaj csak látszólag könnyű. Sebestyén Árpád felelősséggel, alapos nyelvelméleti, nyelvtörténeti, nyelvhasználati és stilisztikai felkészültséggel tárgyal valamennyi kérdést. A témái szükségszerűen szerteágazóak, mint maga a nyelvhasználat is, de minden cikke valós, friss, a mai életből vett nyelvhelyességi kérdéseket tárgyal érdekesen és mesteri fogalmazásban. Érdeklődésének sokoldalúságát bizonyítják továbbá a belső nyelvtípusokkal, a szociolingvisztikával (A nyelv területi tagolódása és társadalmi rétegződése, A belső nyelvtípusok néhány kérdéséről stb., valamint A nyelv rétegződéséről, a szociolingvisztikai szemléletmódról. Katonai nyelv a nyelvrétegek sorában, A szociolingvisztika elemei Csűry Bálint népnyelvkutató iskolájában, stb.) és az írói nyelvvel foglalkozó kitűnő tanulmányai (A tájnyelv mint stíluseszköz Móricz Zsigmond műveiben, A versnyelv néhány jellemzője Tóth Árpád lírájában, Rózsa Sándor "a tájszólás kátyújában", Táj, nyelv, ember — egy Móricz-regény tükrében ). Igényes szerkesztői tevékenysége hosszú időn keresztül kamatozott a Magyar Nyelvjárások című évkönyvben (1966-tól Kálmán Bélával, 1982-től egyedül), s ma is tagja a MNy. szerkesztőbizottságának. Tanári működéséről csak elismeréssel szólhatunk. Sebestyén Árpád nagyszerű és népszerű tanáregyéniség. A nyelvészet szinte minden ágát tanította az egyetemen, a lehető legigényesebb