Magyar Nyelv – 96. évfolyam – 2000.
1. szám - Gósy Mária: Állandóság és változás a beszédben
MAGYAR NYELV XCVI. ÉVF. 2000. MÁRCIUS 1.SZÁM | Állandóság és változás a beszédben* 1. Kiindulás. — Minden, ami él, az változik, de ebben a változásban mindig fellelhető az állandóság is. Úgy is fogalmazhatunk, hogy csak az élő, amiben vagy akiben az állandóság és a folyamatos változás egysége fellelhető. Egy dél-karolinai hegyvidéki közmondás szerint: „Nem vagyunk azok, akikké lenni akarunk, nem vagyunk azok, akikké leszünk, de azok sem vagyunk, akik voltunk." Ez a közmondás ugyan az emberre vonatkozik, de vonatkozhatna akár a nyelvre, a beszédre is, hiszen a nyelvet használók révén a nyelv és annak hangzó formája is folyamatosan módosul, változik megtartva annak alapvető állandó jegyeit. Az a nyelv, amelyet nem beszélnek, nem használnak, megmerevedik, nem változik, „állandóvá" válik. Ez a nyelv azonban halálra van ítélve. A nyelv változásáról rendszerint történeti megközelítésben folynak az elemzések, bár a naiv nyelvhasználó számára is nyilvánvaló, hogy a nyelv a jelenben, napjainkban is változik. Ezeknek a változásoknak a felismerése és a folyamatok megismerése azonban másféle nehézségeket jelent a kutató számára, mint azok, amelyekkel a nyelvtörténész találja szembe magát (vö. KISS JENŐ: Gondolatok a nyelvi újításról. In: Ember és nyelv. Tanulmánykötet Keszler Borbála tiszteletére. Szerk. KUGLER NÓRA, LENGYEL KLÁRA. ELTE BTK, Bp., 1999. 188—92). Csupán néhány az alapvető kérdések közül. Azonosak, hasonlóak avagy egészen különbözőek a nyelvi változások diakrón és szinkrón megközelítésben? A nyelvtörténetben alkalmazott módszerek alkalmasak-e a jelen nyelvállapot változásainak (vagy állandó tényezőinek) definiálására és leírására? A nyelv hangzó formájának, a beszédnek a változásai miként függenek össze a 'nyelv' változásaival? E tanulmánynak nem célja ezeknek és a hasonló kérdéseknek a megválaszolása. A bemutatandó tényekkel, folyamatokkal, elemzésekkel, hipotézisekkel és magyarázatokkal azonban igyekszik kijelölni azokat az utakat, amelyeket rendszeresen bejárva, választ remélhetünk a szinkron változás és az állandóság kérdéseire. A jelen munka célja a változás és állandóság viszonyának, e viszony paradoxonának és e paradoxon feloldhatóságának az elemzése a napjainkban hangzó beszéd teljes folyamatának vizsgálatával. Tárgyaljuk a beszédprodukció és a beszédmegértés különböző részfolyamatait, valamint az ún. átviteli közeget (amelyben a beszédjelet tartalmazó akusztikai rezgéssorozat továbbítódik). 2. Állandóság és változás a beszédprodukcióban. —A beszélő személyt tekintve a legszembetűnőbb változások az életkor előrehaladtával tapasztalhatók. Nyilvánvalóak a különbségek a gyermek és a felnőtt ejtése között, amelyek részben fiziológiás okokra, részben az artikulációs gesztusok összerendezettségének fejlődésére vezethetők Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1999. December 7-i közgyűlésén.