Magyar Nyelv – 102. évfolyam – 2006.
1. szám - Bańczerovski Janusz: A nyelvi kérdés az Európai Unióban
lötti közösségek létrejötte, az „európaizálódás" és az élet több szférájának globalizálódása során a nemzeti nyelv pozícióját újra kell fogalmazni. Annál is inkább, mivel az a szituáció, amellyel manapság például a magyar átlagember szembesül (főként az, aki külföldön él), a polikulturális tudat kialakításának kedvez. Az integrációs-globalizációs tendenciák hatására szükségszerűen nő az érdeklődés a nyelv- és kultúraközi folyamatok iránt. A kultúrák dialógusa több humán tudomány (nyelvtudomány, történelem, pszichológia, lingvodidaktika, kulturológia, etnográfia stb.) kutatási tárgya lett. A tudományos eredményeknek óriási jelentőségük van a nemzetközi kapcsolatok fejlődése, a nyelvi kommunikáció elmélete és gyakorlata, a fordítástudomány, az idegennyelv-oktatás folyamatának optimalizálásában. Érdemes megjegyezni, hogy a kultúrák dialógusa iránti érdeklődés a nyelvészek körében már a történetiösszehasonlító nyelvtudomány keretében megjelent, amikor a nyelvi rokonság eszméje vált uralkodóvá a közös ősnyelvből származó nyelvek hipotézisének megfelelően (a különböző nyelvek lexikájának csoportosítása, rendezése, összehasonlító szótárak készítése, kiadása). Az érdeklődés a nyelv- és kultúraközi folyamatok iránt az areális nyelvészet eredményeivel is összefügg, amely a másodlagos nyelvrokonságot és nyelvek közötti mechanizmusokat vizsgálta, így a nyelvtudományban fokozatosan és folyamatosan létrejött a nyelvi kontaktusok folyamataival kapcsolatos terminusok, fogalmak és kategóriák rendszere. A nyelv- és kultúraközi globális folyamatok alapvető változásokat eredményezhetnek az egyes népek életében. Ebben a témakörben említésre méltó a diglosszia-jelenség. A kultúrák közötti dialógus és az intenzív, hosszabb ideig tartó nyelvi érintkezés hatással van a nyelvek szókincsére és struktúrájára is. Ennek eredményeképpen jönnek létre a kölcsönszavak, megy végbe a szóképzési minták és a mondattani szerkezetek átvétele. Például az olasz zene terminológiája a világ több nyelvében megtalálható, az orvostudomány szaknyelvében általában a görög-latin eredetű terminusok dominálnak, a világűrt kutató tudományban pedig elsősorban az angol és az orosz terminológia használatos több nyelvben is. Egyes nyelvek a közvetítőnyelv szerepét játszották, illetve játsszák manapság is. Az egyesülő Európa perspektívájában egyre gyakrabban vetik fel azt a kérdést, amely Európa „latin" és „cirill" felosztására vonatkozik. A keresztény elemekkel gyarapodott Földközi-tengeri kultúrában gyökerező közös Európa széthasadását többek között nyelvi kérdés is okozta. Mai szemmel nézve úgy tűnik, hogy az új Európa magja a nyugati, „latin" oldalon van, de ezt a régi felosztást nem homályosíthatja el az erőltetett egységesítés és az egyre inkább fenyegető kulturális globalizáció. Az identitásérzés a nemzetek fölötti kultúrkörre is vonatkozhat, amelynek a centrumát a nemzetközi nyelv alkotja. Mint ismeretes, ezt a szerepet a múltban a latin és a görög nyelv játszotta. A nyelv által megalkotott kulturális identitásnak talán a legkifejezettebb módja a világ nyelvi képének fogalma. Az európai nyelvi és kulturális sokszínűségben látni kell azt, hogy minden nyelv- és kultúrközösség létrehozta a rá jellemző világ nyelvi képét. Az adott nyelv lexikája az embernek a valóság megfelelő fragmentumaihoz való intellektuális és emocionális viszonyát fejezi ki, és rögzíti az e nyelvre és kultúrára jellemző világnézetet. Az objektív valóságnak a kultúrák különbözőségéből adódó interpretációs sokfélesége az oka annak, hogy a nyelvek szemantikai síkon eltérnek egymástól. A nyelvek közötti különbségek tükrözik a valóság fragmentumainak különböző szignifikációs, kategorizációs és konceptualizációs aspektusait. Két nyelv összehasonlítása egyidejűleg két különböző kultúra, két különböző világkép összehasonlítását is jelenti. A nyelvnek az adott kultúrközösség különböző életszféráival megvalósuló szoros kapcsolata egy specifikus nemzeti koloritot eredményez, amelyet a szakirodalomban lingvo-reáliáknak szokás nevezni.