Magyar Nyelv – 105. évfolyam – 2009.
1. szám - Benkő Loránd: Árpád „de genere Turul”
Kézai hatásának érvényesülésére, másfelől KARÁCSONYI tekintélyének felülvizsgálat nélküli követésére. Tévedésüket SEBŐK FERENC cikkaláírással sajnálatosan átveszi a KMT Lex. (693), az egész lexikoncikk hibás. Biharban tehát az Árpád-ház Turul nevének nemhogy nemzetségi előzményét nem kereshetjük, de még tulajdonnévi előzményként is több mint kétséges Turulnemzetség feltevése. Úgyszintén Krasznában és Közép-Szolnokban is csak Turul ispánnak (Györffy 3: 514-5) és nem Turul nemzetségnek voltak birtokai. 4. KARÁCSONYI viszont felfigyelt arra, hogy Turul tulajdonnevek a Dunántúlon is vannak, néhányuk említése mellett azonban kétkedéssel szól ezeknek a bihariakhoz való tartozásáról. Elsősorban Zalából keríthetők elő az oklevelekből ilyen nevek: Személynevek: 1217: Turul comes (ZalaOkl. 1: 250); 1229: Comes Turul (CD. EX/7: 651); 1239/1346: Turul (CD. IV/1: 166); 1272: „Comes Turul... villa Topulcha in Zala" (CD. DC/7: 687); stb. Helynevek pl.: 1327: Turulthapocha (Zala Okl. 1: 203), ma Tapolca (1. PAIS 1975: 311); 1356: Poss. Turul (CSÁNKI 3:118), Zala megye, elpusztult; 1430: Poss. Twrol, Turol (CsÁNKI 3: 118, nem azonos az előbbivel); stb. Aligha kétséges, hogy ezek a helynevek - függetlenül előfordulásuk idejétől - az említett személynévanyagra mennek vissza. A személynévi adatokkal kapcsolatban meg kell jegyezni a következőket: Több ispán rangú Turul nevű személynek és részben birtokaikként szereplő helyneveknek a feltűnése arra mutathat, hogy neves nagybirtokos családokról lehetett itt szó. A család kiemelkedő társadalmi helyzete lehet alapja esetleg annak, hogy Kézai - aki különben éppen nem rokonszenvezett a főúri réteggel - a nagybirtokos Turul családot nemzetségnevek analógiájára vehette számításba. A bihari családdal kapcsolatban emlegetett Turul comesnek és az utolsóként említett zalai Turul comesnek feltűnően egybeesik időben az előfordulása; ez a körülmény - tekintve a korábbi főrangú családok távolabbi országrészekben is birtoklását - felveti azt a kérdést, hogy nem azonos személy szerepel-e a két adatban. Esetleges azonosságuk szintén alátámaszthatná a Biharból említett ispánnak ott meglehetősen társtalan voltát, és egyúttal a bihari Turulok létéhez kapcsolódó kételyeket. Mivel e dunántúli (zalai) tulajdonnévadatok filológiai értéke nagy számukra és egybetartozásukra tekintettel nem vonható kétségbe, e körülmény esetleg egy másik összefüggésre is rámutathat. Arra tudniillik, hogy Kézai Árpádokra alkalmazott „genus Turul"-ja ötletének hátterében ennek a zalai főrangú családnak a Turul neve ott rejtőzhet. Krónikásunk maga említette „Simon de Keza" neve jelzi származási helyét, Kéza falut; ennek első előfordulása 1339: „p. Keza" (GYÖRFFY 2: 392), ma német népetimológiás névalakítással Ginza, puszta Alcsútdoboz határában, Fejér megyében. Krónikásunk számára tehát nemcsak időbelileg, hanem többé-kevésbé helyileg is adva volt a neves Zala megyei Turul család ismerete. A helyi viszonylatokhoz megjegyzendő, hogy a zalai Turul család fő fészke Zala megyének egykor a Balaton északi részén Veszprémbe benyúló legészakibb nyúlványa volt, 1. a korábban már említett Turultapolca-1 is. Az időbeli egybeesésre 1. a már idézett 1272: „Comes Turul"-X. A Dunántúlon előfordul még egy helynév, melynek etimológiailag és esetleg birtoktörténetileg jelentősége lehet a turul-kérdés tulajdonnévi hátterének összefog.