Magyar Nyelv – 105. évfolyam – 2009.
3. szám - Szó- és szólásmagyarázatok - Kicsi Sándor András: Dühbogár, dühfű
TESz. : A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1-3. Föszerk. BENKŐ LORÁND. Akadémiai Kiadó, Bp., 1967-1976. TNyt. = A magyar nyelv történeti nyelvtana I-II/1-2. Főszerk. BENKŐ LORÁND. Akadémiai Kiadó, Bp., 1991-1992. TRÓCSÁNYI ZOLTÁN 1918. X ut tök. In: A Magyar Nyelv dolgozótársai, Emlék Szily Kálmánnak. Bp. 87-98 ÚMTsz. : Új magyar tájszótár 1. Főszerk. B. LŐRINCZY ÉVA. Akadémiai Kiadó, Bp., 1979. VégSz. : A magyar nyelv szóvégmutató szótára. Szerk. PAPP FERENC. Akadémiai Kiadó, Bp., 1969. BÜKY LÁSZLÓ Dühbogár, dühfű. A növénynevek körében jól ismert az a típus, amely „kifejezi a növény gyógyászati hatását (köszvényfű, fekélyfű, sülyfű, sebfű, torokfűf (VÖRÖS ÉVA: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. Debrecen, 2008: 20). A népnyelvi állatnevek körében ez az állatot funkcionálisan azonosító típus kivételes, de akad rá példa. A dühbogár azért is érdekes, mert vele párhuzamosan dühfű is előfordul. A düh szónak van 'veszettség' jelentése (TESz. 1: 697, pl. dühü-betegség 'veszettség', Háromszék vármegye, MTsz. 1: 447). A dühüs főleg a Székelyföldön fordul elő 'veszett' jelentésben (MTsz. 1: 447, ÚMTsz. 1: 1047-8, mindkettő dühös alatt; SÁNTHA ATTILA, Székely szótár. Tárgu-Secuiesc, 2004: 135). A dühü egyes mai székely nyelvjárásokban már nem 'veszettség', hanem nagyjából 'franc, fene' jelentésben használatos (pl. hadd a dühübe, hol a dühübe voltál?, SÁNTHA i. m. 45). Ezt a jelenséget tárgyalta GALGÓCZI LÁSZLÓ (Szitokszóvá vált betegségneveink, MNy. 1981: 188-96). A táj szótárainkban található, bizonytalanul definiált székely dühü-bogár jelentése tipikusan 'kőrisbogár (Lytta vesicatoria)', nyilvánvalóan azért, mert veszettség ellen találták hatásosnak, ugyanakkor jelentése olykor 'nünüke (Melóé)', ugyanebben a funkcióban használt, közeli rokon rovarnem (MTsz. 1: 447, UMTsz. 1: 1047). (Amennyiben a források szárnyatlan bogárt említenek, inkább 'nünüke' lehet a dühbogár jelentése.) Mindenesetre a szó denotátuma a hólyaghúzóbogarak vagy nünükefélék családjába tartozik. A kőrisbogár általánosan javallott veszettség ellen (pl. PAZSICZKY JENŐ: Az ízeltlábúakra vonatkozó magyarországi babonák. Trencsénvármegyei Múzeum Egyesület Évkönyve 1914: 37-54, idevágó adat: 40. BERDE KÁROLY, A magyar nép dermatologiája. A bőr és betegségei népünk nyelvében, hiedelmeiben és szokásaiban. Bp., 1940. 216; FAZAKAS ISTVÁN - SZÉKELY Sz. MAGDOLNA, Igézet ne fogja... Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos „babonaszótára" nyomán. Bp., 1990. 186. KESZEG VILMOS, A mezőségi Detrehemtelep népi gyógyászata. Népismereti Dolgozatok. Bukarest, 1981. 97-117, idevágó adat: 106. KOVÁCS ANTAL, „Járok-kelek gyöngyharmaton..." Növény- és állatnevek a Felső-Szigetköz tájnyelvében. Mosonmagyaróvár, 1987: 55; MAKAY BÉLA- KISS JÓZSEF, Népi gyógyítások Szatmárban. Bp., 1988: 68; HOPPÁL MIHÁLY, Népi gyógyítás. In: Magyar néprajz 7. Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Bp., 1990. 693-724, idevágó adat: 720. KÓTYUK ERZSÉBET, A népi gyógyítás hagyományai egy kárpátaljai magyar faluban. Bp., 2000: 94). A kőrisbogár régtől fogva szerte Európában szerelemkeltő szerek alapanyagaként is ismert, s egy időben hólyaghúzó tapaszok készítésére is felhasználták. A kőrisbogár elnevezés egyébként - alakváltozatokkal - az egész magyar nyelvterületen általános (pl. ÚMTsz. 3: 551).