Magyar Nyelv 107. (Budapest, 2011)

2011 / 3. szám - Holler László: Géza vagy István idejében alapították-e a veszprémvölgyi monostort?

276 Holler László of the language without the achievements of modernization; on the other hand, there is the standard, the result of reflexive codification for the high intellectual demands of modernization, but losing the purity of the vernacular. In the paper the author argues for the cognitive unity of these (and other) variants of the Hungarian language. These variants have common semantic and cognitive bases. After analyzing the relevant theoretical frameworks, the paper demonstrates in the last section through empirical data that the diverse ways of conceptual construal, and the semantic use of the construals are not linked sociolinguistic variants, above all those of the vernacular-standard distinction, but function according to the same cognitive principles. Keywords: vernacular (system of dialects), standard, cognitive semantics, construal, linguistic history, the Hungarian language. Géza vagy István idejében alapították-e a veszprémvölgyi monostort? 1. Bevezetés.­­A) E sorok írásakor éppen 900 éves a magyar történelem korunkig fennmaradt különleges írásos emléke: az 1109. évi veszprémvölgyi oklevél, amely tartalmazza a monostor görög nyelvű alapítólevelének másolatát is. A Könyves Kálmán idejében készült latin oklevél szerint a görög eredeti kibocsátója Szent Ist­ván király volt. Az átírásban fennmaradt alapítólevél az egyetlen, magyar uralkodó által kiadott görög nyelvű o­k­­­e­v­é­l, s - a XIII. század végén hamisított párját nem számítva - egyetlen közvetlen okleveles tanúja a bi­zánci egyház magyarországi jelenlétének az első ezredforduló idején. A görög nyelvű oklevél regesztája: SZENTPÉTERY-BORSA: Reg. Arp. Nr. 1.; a görög szöveg átírása: CZEBE 1916: 15-6 [145-6]; MORAVCSIK: ÁMTBF. 80-1., DHA. 85, Árpokl. 35-6; magyar fordítása CZEBE GYULÁtól: CZEBE 1916: 17-8 [ 147—8]; MORAVCSIK GYULA apróbb javításaival: MORAVCSIK: ÁMTBF. 80-1, Árpokl. 123-4; szakirodalma: DHA. 81-4, Nr. 13. Az oklevélre általában az alapítólevél terminussal fogok hivatkozni. A jelen dolgozatban a gördülékenyebb fogalmazás kedvéért nem különbözte­tem meg „az eredeti görög oklevél 1109. évi másolatá”-t „az eredeti görög oklevél hipotetikus szövegé”-től, ugyanis a másolat hitelességét illetően elfogadom Hóman BÁLINT véleményét, miszerint: „ Semmi sem áll annak útjában, hogy Czebe kritikai szövegében Szent István görög alapítólevelének - az átiratba csúszott éhezési és tollhibáktól megtisztított és reconstruált - eredeti szövegét lássuk” (HÓMAN 1917: 103). Vagyis az 1109. évi másolatot e­l­s­ő közelítésben az eredetivel azonos­nak tekintem. Körültekintő filológiai elemzést kíván, hogy mennyiben tér el mégis a másolat az eredetitől, s ezzel kapcsolatban csak utalok Gyomlay, CZEBE, HÓMAN és Darkó által a XX. század első két évtizedében publikált jelentős tanul­mányokra és PAIS Dezső ilyen irányú megjegyzéseire (PAIS 1939: 11, 15). Az 1109. évi latin oklevél levéltári jelzete: MÓL DL 11.; regesztája: Szent- PÉTERY-BORSA, Reg. Arp. 42a.; a latin szöveg átírása: DHA. 366-7, Árpokl. 36­7; magyar fordítása: ÁrpOkl. 124—5; szakirodalma: DHA. 365-6, Nr. 136/1., valamint DHA. 368-78, Nr. 136/11. Az oklevélre az önmeghatározása szerinti renová-

Next