Magyar Nyelv 110. (Budapest, 2014)

2014 / 4. szám - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Molnár Mária: A vidéki tanár és a távlatos gondolkodású tudós. Száz éve született Temesi Mihály

456 T udománytörténet TUDOMÁNYTÖRTÉNET A vidéki tanár és a távlatos gondolkodású tudós Száz éve született Temesi Mihály 1. Bevezetés. Száz éve, 1914. február 18-án született Pécsett Temesi Mihály (1914— 1988) főiskolai tanár és nyelvész, aki harminc éven át volt a Pécsi Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvi Tanszékének vezetője, ahol elkötelezett nyelvtudományi és oktató-nevelő munkát folytatott. Kollégái szerint az oldott beszélgetések során kedvelte magát vidéki nyelv­tan tan­árnak titulálni, miközben maga és környezete is tisztában volt az oktatásban és a nyelvtudományi kutatásban elért eredményeivel, a pécsi magyar szakos tanárképzés magas, tudományos színvonalúvá emelésével. A vidéki jelző csak a lakhelye miatt illett a nyelvész-tanárra, aki sohasem költözött el Pécsről: itt dolgozott tanárként, és innen vált ismert és elismert nyelvésszé az országban, sőt határainkon kívül is. A Pécsi Tanárképző Főiskolán egy országosan magas szintű nyel­vészeti tanszéket, vagy ahogy ő mondta, magyar nyelvi tanzsámolyt (Molnár Mária interjúja Gergely Jánossal, 2010. június 22.­) szervezett. 2. A pécsi tudományos élet vérkeringésében. Olyan közös tanszéki munkák szü­lettek itt, mint a Baranya megye földrajzi nevei (1982, 1985) című hatalmas gyűjtemény, amelynek Temesi (Ördög Ferenc és Pesti János mellett) egyik közzétevője volt. Maga a gyűjtemény országos szinten az első sikeres vállalkozásnak számított a névtani gyűjtés területén. A hetvenes években tanszékén irányította A magyar nyelv gyakorisági szótára című akadémiai tervmunka pécsi gyűjtőrészlegének munkáját is. Közös tanszéki vállalko­zásokat sürgetett, támogatott­­ például az angol-magyar és az orosz-magyar kontrasztív nyelvészet területén. A pécsi főiskola magyar nyelvészeti tanszékén végzett tevékenységét, kutató, szer­vező és oktató munkáját, az általa kezdeményezett újításokat a későbbi egyetemi tanszék teljesítette ki. Sürgette a formális módszerek alkalmazását kora magyar nyelvtudományá­ban; ő vezette be a magyar szakos tanárképzésbe a generatív nyelvszemléletet; beindította a kommunikáció központú anyanyelvi nevelés programját. Mindezek megvalósításához pedig tehetséges munkatársakat keresett többek között Bánréti Zoltán, Hoffmann Ottó vagy éppen a finnugor nyelvészet kutatója, Márk Tamás személyében. Emellett fiatal nyel­vész kollégákat irányított olyan - akkor még gyerekcipőben járó - részdiszciplínák, illetve tudományterületek felé, mint a gyermeknyelvi kutatások, a szövegnyelvészet, illetve a szövegtan. De felismerte például a magyarországi cigány nyelvek leírásának fontosságát is, így az ilyen irányú tudományos tevékenységeket is szorgalmazta (Molnár Mária interjúja Papp Gyulával, 2010. április 28.). Ezenkívül művelt (európai) polgárként bármilyen vállalkozást támogatott Pécs városában, amelynek tudományos alapja nyilvánvaló volt: ismeretterjesztő előadások szervezése a városban a TIT Baranya megyei szervezete magyar nyelvi szakosztályának 1­ 1 Molnár Mária interjúiról hangfelvételeket, róluk kéziratos lejegyzéseket készített.

Next