Magyar Nyelvészet 2. (1857)

I. Érteközések - Hunfalvy Pál: Vissza- és előrepillantás

2 HUNFALVY PÁL. mutogatni, lehete ugyan ezzel fogadni­ ,haszontalan az összehason­lító nyelvészet­, míg a’ külföldi tudomány nyomán — mert nekünk itt minden előtt a’ külföld nyelvészeti tudományával kell meg­­ismerkednünk — kézzel foghatóvá nem teszszük a’ mi kételkedő­inknek is, hogy az nemcsak nem haszontalan, hanem maga a’ nyelv­­tudomány legnagyobb részben. Ez betű szerint áll a’ görög és latin nyelv termetére nézve; pedig annak megér­tése és felfogása csak ugyan tartozik a’ nyelvtudományhoz; sok tekintetben áll a’ görög és latin nyelv irodalmaira nézve is, mennyiben az általános szelle­met, melly ezekben hatott, csak az összehasonlító nyelvészet által rakott magasságból lehet belátni; — mire mink a’ külföld tudomá­nyának elsajátítása által leszünk képessé; ’s áll sok egyesekre nézve, mellyek látszólag idegenek a’ görög és latin világban, ’s ebbül meg sem magyarázhatók. Tehát látatlanbul legfejebb haszon­talannak hihetik az összehasonlító nyelvészetet a’ görög és latin nyelvtudományra, mellyet a’ régi és középkor a’ nélkül, úgy mond­hatják, mívelt és őrzött meg, de ártalmasnak nem kiálthatják ki. A’ magyar nyelvtudományt öregbíteni sőt igazgatni készülő összehasonlító nyelvészetet azonban nem illy „hagyján, nem hasz­nál, nem árt!“ féle közönyösséggel fogadták többen, hanem félté­keny bizalmatlansággal. Legszentebb, mert egyedüli, nemzeti kin­csünket féltik az összehasonlító nyelvészettül! — Ha ez nem merő ürügy, melly által magokrul a’ tanúlás kötelességét el akarják há­rítani, — ’s ha volnának ilyen elleneink, azoknak bátran elmond­hatjuk, hogy miattunk váltig fészkelődhetnek, mert miután nem akarnak tanulni, átgázolhatlan mélység tátong köztök és mi közöt­tünk ; — ha, mondom, ez nem tanulást kerülő ürügy, hanem ko­moly, tudományos utánanézés által tett meggyőződés, szóba eresz­kedhetünk velők, ’s ezennel, a’ legünnepélyesebben fölhítjuk ellen­kező meggyőződéseik előadására, de kivált a’ rokon altaji nyelvek tanulására, hogy így emezekből czáfolhassák meg ügyekezetü­nket. Föl kell dulniok az ellenek táborát, — az az, a’ mi táborunkat, és saját magunk fegyvereivel legyőzniük, örökké megsemmisíteniük, hogy azután béke és rend uralkodjék a’ magyar nyelv Sienában! Minket ugyan azon elbizottság részén a’ kifejezett fölhívásra, hogy az illy ellenek, kik tudományos utánanézés, de ismételjük, kivált a’ rokon altaji nyelvek tanulása által meg akarnak czáfolni, előbb utóbb társaink és ügyfeleink lesznek. ’S mindenki belátja, miszerint

Next