Magyar Nyelvészet 6. (1861)
I. Értekezések - Fábián István: Hangviszonyok az áltaji nyelvek körében
ÁLTAJI NYELVEK HANGVISZONYAI. 27 Pedig ez nincs úgy. A’ hangzói elem, folyékonyabb természeténél fogva, sokkal több változásnak volt, idők folytán, e’ nyelvekben is alávetve, mint a’ mássalhangzók. A’ hasonlító nyelvészet útján kimutathatni, hogy azok a’ tőszókban is annyira elváltoztak, mikint a’ nyelvek jelen állapotában, az eredeti hangzót ma már alig, vagy nem is lehetséges fölkutatni. A' jakut : basz, török : bas, bej , bég, mordvin : pár, átvetve pra, vogul : ponk, és punk, magy. : fő, fej, boz (hoboz , heves, fő, fejű), bus (busar capito) és vánk (ebben : vánkus azaz : fej-al) *) szócsaládban az a, á, e, a, o, ö, u hangzók fordulván eh?, kifogja az eredeti hangzót, mellyből a' többi fejlődött, kijelölni? így az osztyák : kar, magyar: kéreg, finn : kuori, szürjén : kirsz szóban is az a, é, uo, i hangzók jőnek elő. Továbbá a’ finn és szürjén nyelvekben főleg a’ tőszó véghangzója van változásnak alávetve (finn : menen, menin, menevä, meno , lähden, lähdin, lehtevä , lehto ; szürjén : muna , muni , megyek, mentem stb.) ellenkezőleg az árja nyelvek természetével, mellyekben a’ tőszó hangzója változik el (p. o. sprechen, sprach, gesprochen, Spruch ; nehmen, nahm , genommen ; Mann, Männer ; Buch, Bücher; Gut, die Gute) ; de a’ hangzóknak e’ változásaira nézve saját, egyediségökböl folyó törvényeik vannak, mellyeket e’ nyelvek jelen állapotában divatos hangzóváltozások természetéből kell vizsgálni (l. ezeket az illető nyelvtanokban). 5) A’ mi a’ hangzók változásaira nézve czélunkhoz képest minket illet, ide tartoznának a’ hangzóknak érintett azon eltérései, mellyeket a’ szóhasonlítás felmutat, minek például : m. : bak, finn : pukki, m. : fél, finn : puoli, m. : fél, finn : pieli, m : váll, cseremisz : pulos, m. : beteg, finn : potilas, m. : bürü, finn : porras, 2) m. : kéve, finn : kupo, m. : szag, jak : szut, 3) m. : botorkál, jakut : büdümijabin, 4) m. : csuha, török : csóka pannus (h. csokads'i pannifex), m. : ') A’ vánluis szó magyarsága is gyanús előttem , még nagyobb tehát kétkedésem az iránt, hogy vánk — pong, bus, boz, fej stb. de uszal lehetne a’ magyar nyelv körében. H. P. 3) Tegyük törvénnyé , hogy ezentúl szóhasonlításokra a’ finn szók tőjit fogjuk felhozni, tehát portaha. H. E. 2) Nem szót, hanem szít. H. P 4) Más nyelvekből is a’ töket kell egybevetni, tehát itt botor(kal) jak. büdür. Mert a’ ki tanulni akar, az még nem tudja, hogy büdürüjäbin-nek tője büdür, utolsó tagja bin névmás, magyarul én, ’s üja pedig közvetítés a dolognév és ige közt, jelesen a’ jelen időnek képzője. ^