Magyar Nyelvészet 6. (1861)

I. Értekezések - Fábián István: Hangviszonyok az áltaji nyelvek körében

ÁLTAJI NYELVEK HANGVISZONYAI. 27 Pedig ez nincs úgy. A’ hangzói elem, folyékonyabb természeténél fogva, sokkal több változásnak volt, idők folytán, e’ nyelvekben is alávetve, mint a’ mássalhangzók. A’ hasonlító nyelvészet útján ki­mutathatni, hogy azok a’ tőszókban is annyira elváltoztak, mikint a’ nyelvek jelen állapotában, az eredeti hangzót ma már alig, vagy nem is lehetséges fölkutatni. A' jakut : basz, török : bas, bej , bég, mordvin : pár, átvetve pra, vogul : ponk, és punk, magy. : fő, fej, boz (hoboz , heves, fő, fejű), bus (busa­­r capito) és vánk (eb­ben : vánk­us azaz : fej-al) *) szócsaládban az a, á, e, a, o, ö, u hangzók fordulván eh?, kifogja az eredeti hangzót, mellyből a' többi fejlődött, kijelölni? így az osztyák : kar, magyar: kéreg, finn : kuori, szürjén : kirsz szóban is az a, é, uo, i hangzók jőnek elő. Továbbá a’ finn és szürjén nyelvekben főleg a’ tőszó véghang­zója van változásnak alávetve (finn : menen, menin, menevä, meno , lähden, lähdin, lehtevä , lehto ; szürjén : muna , muni , megyek, mentem stb.) ellenkezőleg az árja nyelvek természetével, mellyek­­ben a’ tőszó hangzója változik el (p. o. sprechen, sprach, gespro­chen, Spruch ; nehmen, nahm , genommen ; Mann, Männer ; Buch, Bücher; Gut, die Gute) ; de a’ hangzóknak e’ változásaira nézve saját, egyediségökböl folyó törvényeik vannak, mellyeket e’ nyel­vek jelen állapotában divatos hangzóváltozások természetéből kell vizsgálni (l. ezeket az illető nyelvtanokban). 5) A’ mi a’ hangzók változásaira nézve czélunkhoz képest minket illet, ide tartoznának a’ hangzóknak érintett azon eltérései, mellyeket a’ szóhasonlítás felmutat, minek például : m. : bak, finn : pukki, m. : fél, finn : puoli, m. : fél, finn : pieli, m : váll, cseremisz : pulos, m. : beteg, finn : potilas, m. : bürü, finn : porras, 2) m. : kéve, finn : kupo, m. : szag, jak : szut, 3) m. : botorkál, jakut : büdüm­ija­­bin, 4) m. : csuha, török : csóka pannus (h. csokads'i pannifex), m. : ') A’ vánluis szó magyarsága is gyanús előttem , még nagyobb tehát kétkedésem az iránt, hogy vánk — pong, bus, boz, fej stb. de us­z­al lehetne a’ magyar nyelv körében. H. P. 3) Tegyük törvénnyé , hogy ezentúl szóhasonlításokra a’ finn szók tő­jit fogjuk felhozni, tehát portaha. H. E. 2) Nem szót, hanem szít. H. P­ 4) Más nyelvekből is a’ töket kell egybevetni, tehát itt botor(kal) jak. büdür. Mert a’ ki tanulni akar, az még nem tudja, hogy büdürüjäbin-nek tője büdü­r, utolsó tagja bin névmás, magyarul én, ’s üja pedig közvetítés a dolog­név és ige közt, jelesen a’ jelen időnek képzője. ^

Next