Magyar Nyelvőr – 7. évfolyam – 1878.

Népnyelvhagyományok - Nyelvsajátságok - 3

Temerinben — szintén Bács megyében — panaszkodik a menyecske, hogy ura üti, veri, „mert lesz az nagyon kemény törvényű ember". — Talán inkább kemény természetű? akarja őt kiigazítani a még nem rég jött plébános. Az asszony erre kissé megzavarodik s mondja: Nem tisztelendő ur, az én uram nem telhetetlen ember. GARAY KÁROLY, Párbeszédek. — Szerencsés jó reggelt kívánok szomszíd asszon, kedves egísségire kívánom az éjjeli nyugodalmat, ha vót. — Aggyon isten kigyelmednek is! Bion nekem nem igen vót nyugodalmam ; az a rossz körök mindízig ordított az ícczaka, nem hagyott alunni. Csak gondolja szomszíd asszon, oda vót a mult héten a Cserére (Csere, erdő és kaszálló Debreczen határá­ban) fát hozni, osztán am mint rakták a szekérre a­ fát, hanczú­zott a Fúry Szabó fijával; tuggya szomszíd, az is mijén félbür kapczás (kötekedő, eszelökös), sose nyukhatik a büzibe. Hát mondok, am mint a szekérre rakták a fát, éppen akkor ment arra szekeren a Boczi Vargásék lánya, oszt éppen valamit akart mon­dani neki; osztán kiesett a vastag fa a kezibül, a méh a kezibe vet, oszt úgy megütötte az ágyikát, hogy azóta nem lehet bírni vele; mindig ordít,­k­, Ugy kell neki! az Isten ölje meg, Isten bocsá, hogy mit is mongyak az elhajtásúnak. — Tuggya mit komám asszon, hagyík el valakit az Újsorra (a város végén újonnan osztott telekre épített házakból álló utcza neve) Murvajinéír, az tudom, hogy meggyógyíttya. — Vöt is,mán nállunk. Aszonta, hogy mingyá kíszít otthon kenőcsöt, majd aszt rakjuk rá, attól meggyógyúl. Véletlenül arra megy egyy uj asszon, a ket asszon raniz s folytattya: — Nízze csak komám asszon ! mijén kevés lett ez a türül vágott rakottya (alacsony volt, a kit megszállott), mijóta sízbe ment. Az rongyos ! As se mongya, eb vagy kutya, hanem elmegy az ember mellett, mint egy fatuskó. (Nem köszönt nekik.) Be nagyra lát a kis piszkos, mijóta téni asszon. Osztán nézze csak kelmed, mijén pucczol, majd elrepül, ojan czifra. Vajon mibül telik neki. Najisten, kereshet is rá az a tintanyaló kupczihér ura. (Az elhaladó nő férje a városnál Íródeák.) Hú, mibül lessz a cserebogár ! — Szegfű rongyos! As se tuggya, hogy lípjen. Ugyan meddig tart ez a nagy uraság.

Next