Magyar Nyelvőr – 41. évfolyam – 1912.

Nyelvművelés - Wien. Török Aurél

Appel Jelzés, dobbantás. Assaut Ütközés, mérkőzés, összecsapás. Aus­fall Kiesés. (Van ezenkívül: Félroham és Egész roham.) Attaque Támadás. Battement Vascsapás. Cavation Kitérés. Cercle Körvágás. Céder Engedni. Changement Átmenet. Coup d'arret Elővágás. Coup de figure. Belső nagy arcvágás. Coup double Kettős találás, egyidejű vágás. Coup de tête Fejvá­gás. Coup de flanc Oldalvágás.] Coupée Lökvágás [1] Croissé Csavarintás. Corps á corps Kéztusa vagy Test-testen. Derangée Lefegyverezni. Distanz Távolság. Engagement Kardérintés, kardnyomás. Feinte vagy finte Cselezés, cselszúrás vagy cselvágás. Fintb­en Cselezni. Froisse Surlás vagy kötés. Garde Viállás ilj (Van ezenkívül: Első, második, harmadik, negyedik állás. Halt! Állj! Los! Rajta! Manchette Karvéd. Manchetter Karvivás. Mask Álarc. Marcher Járás. (Van: Előjárás és visszajárás.) Moulinet Kardforga­tás, csuklózás. Plastron Mellvéd. Parade Hárítás-védés. Prime Első­­Első állás, első vágás, első védés. Quarte Negyedik. Rapier Viter [1]. Reprise Is­métlés, vagy (íjból.­ Rompre vagy retirb­en Visszajárás, visszamenés, vissza­lépés. Salut Tisztelgés. Seconde Második. Touché, toccato Találva! Volt! Voltam! Érintve! Érintett! Torz Harmadik. Tempó Elővágás. Volté Ka­nyarulat. Mi magyarok ismerünk vágásokban még mell-, kar-, csukló-, kéz-, nyak-, hónalj-, belső-, külső-, alsó-, felső-, oldal-, ellen- és fokvágást. Csi­nálunk kardunkkal oldalnyomást, oldalcsalást, oldalütést és ellenütést. Vá­gunk éllel és fokkal, vívunk egész testre, az ellen vágásait pedig védjük [kivédjük] vagy hárítjuk. Wien. Legyen nekem megengedve, hogy Cholnoky Viktornak »A Wien« című cikkéhez való hozzájárulásomat a következő sorokban kife­jezhessem. A szégyen pírja futotta el mindannyiszor arcomat, valahányszor a ma­gyar Bécs elnevezés helyett a Wien-t kellett hallanom vagy olvasnom. Tehát mi már annyira elkorcsosodtunk, hogy már nem is sejtjük, mily nagy könnyelműség rejlik abban, mikor egy ősi szavunkat (elnevezésünket) minden haszon nélkül eldobunk magunktól. Néhai jó Hunfalvy Pálunk bizonyára megfordulna sírjában, ha hírt vehetne a mi faji érzésünk ama feltűnő hiányáról. Hiszen ő volt az, aki minket figyelmeztetett, hogy mi a Bécs nevet az avaroktól vettük át s hogy az avar nyelvből összesen csak három név maradt ránk, amelyeknek történelmileg legfontosabbika éppen Bécs. Mióta csak magyar beszéd hangzik e hazán, magyar ember soha­másként mint Bécs­nek nem nevezte Ausztria fővárosát — még a Bach­korszakban is csonkítatlanul fennmaradt a magyar elnevezés. — És most mit teszünk ama hóbortos felfogásnak a kedvéért: t. i. ha mi az idegen városok neveit nem magyarosan, nem magyarul, hanem az illető nemzetek nyelvén használjuk szóban és írásban, akkor majd az idegen nemzetek is (tulajdonképpen csak a németek és szlávok) viszonzásul eme gavalléros ajánlatunkat azzal fogják honorálni, hogy ezentúl ők is a mi városainkat magyar néven fogják hívni. Hogy ez a felette naiv okoskodás mennyire nevetséges, mutatja legközelebb a porosz miniszter ama rendelete, amely­lyel a porosz iskolákból kitiltotta mind az olyan térképeket, amelyeken a magyarországi községek régi német nevei helyett a magyar elnevezések fordulnak elő.

Next