Magyar Nyelvőr – 41. évfolyam – 1912.
Nyelvművelés - Furcsa nyelvművelés. Antibarbarus
Mi tűrés tagadás, de szeretünk még a hazafias dolgokban is verebekre ágyúval lőni, madarakat síppal fogdosni. Ahelyett, hogy csöndben minden zaj nélkül, de tervszerűen és kitartóan, egymásután és óvatosan kiirtsuk a nem magyar elnevezéseket hazánk geográfiájából, amint ezt minden nemzet tette és teszi, anélkül, hogy csak szót is vesztegetnének arra, hogy vájjon mit mond a »szomszéd«; mi hangosan és ünnepélyesen hírül adjuk mindazoknak, akiket illet a dolog, vagy nem is illet, hogy ezentúl mi Bécset Vinnek fogjuk ejteni és Wiennek fogjuk írni, Párizst Paris-nak fogjuk írni és párinak fogjuk ejteni. Beszéltem egy bécsi Reichsratbelivel, aki jót nevetett eme gyermekességünkön, mintha ezzel még a kvótát is Magyarország javára le lehetne szállítani! Velünk szemben az angol Bécset nem Wiennek, hanem Vienna-nak nevezi, a francia Viennenek (pedig Franciaországban is van egy város: Vienne), az angol és francia útijegyet vált Báléba, nem Baselba. Volt idő, mikor a magyar ember is az olyan idegen országbeli városokat, ahol ő néha napján megfordult, magyarosan hívta, nevezte azokat a városokat. Így II. Rákóczi Ferenc idejében (de már előbb is) nem Lembergnek hanem Ilvó-nak nevezték Lemberget (L'wow , magyarosan Ilvó). Varsó, Dancka (Danzig), Boroszló, Lipcse ismeretes és közkeletű elnevezések voltak akkoron a magyarok közt. Ma, aki azt akarja mutogatni, hogy modern magyar ember, felette ügyel arra, nehogy Wien helyett Bécset mondjon. Ha ezt vigécek teszik, ám legyen, de mikor a magyar akadémikusok és magyar egyetemi tanárok is így hódolnak e hóbortnak, valóban el kell szomorodnunk az ilyen felületes gondolkodáson. Talán nem tévedünk, ha azt azt mondjuk: Cholnoky Viktor a szöget a fején találta, mikor ő »A Wien« cikkében oly szellemesen ránk olvassa: »hogy bolondot cselekedtünk, amikor belementünk Wienbe«. [A Wien nevű csatahajóról volt szó.] Pesti Napló, 1912. február 27. TÖRÖK AURÉL: Furcsa nyelvművelés. Mindenki azt hihetné, hogy valamennyi minisztérium közül a közoktatásügyi fordít legtöbb gondot a magyar nyelv tisztaságára, s mégis mit olvasunk a Hivatalos Közlöny 1911. évi 23. számában: »Kir. közalapok erdészeténél rendszeresített állások hivatalos elnevezései. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a csász. és kir. Felségének folyó évi augusztus hó 2-án kelt legfelsőbb elhatározása alapján elrendelte, hogy a fenhatósága alá tartozó kir. közalapok erdészeténél rendszeresített erdőtiszti állások megjelölésére ezentúl a VIII-ik fizetési osztályban erdőmester helyett főerdőmérnök, a IX-ik fizetési osztályban főerdész helyett erdőmérnök, a X-ik fizetési osztályban erdész helyett segéderdőmérnök, a XI. fizetési osztályban erdészjelölt helyett erdőmérnökjelölt, végül erdőgyakornok helyett erdőmérnökgyakornok [!] elnevezés használtassak (131448. 1911.)*