Magyar Nyelvőr – 65. évfolyam – 1936.

Értekezések, önálló cikkek - Fokos Dávid: A jelzők sorrendje

65. évfolyam 1936. január—február hó 1.—2. füzet. MAGYAR NYELVŐR SZARVAS GÁBOR ÉS SIMONYI ZSIGMOND FOLYÓIRATA AZ ORSZÁGOS M NÉPTANULMÁNYI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA SZERELMES BRATYM. írta: Kertész Manó. Kétségtelenül igazuk van az Etymologiai Szótár szerzőinek abban, hogy a szláv eredetű barát szavunk nem 'amicus' jelentés­sel, hanem egyházi műszóként került nyelvünkbe és kezdetben a bencésekre, majd a később keletkezett szerzetesrendek tagjaira is alkalmazták. Ám a szláv brad mint egyházi műszó a latin 'frá­ter' fordítása, mert a szerzetesek az Egyház tanítása szerint való­ban testvérek: 'fratres in Christo', lelki testvérek 'fratres spiritua­les'. Érdekes, hogy a magyar az idegen szót veszi át, holott a test­véri viszony kifejezésére van ősi, keletről hozott szava, az atyafi (1. Nyr. 38:385 s köv.); ugyancsak ezt az idegen szót alkalmazza nyelvünk kezdetben a tágabbkörű, minden embert magában fog­laló keresztény testvériség kifejezésére, amint ezt a HB. szerel­mes bratym kapcsolata bizonyítja. Mert nem lehet kétséges, hogy itt a bratym jelentése 'fratres' és nem 'amici'; helyesen jár el te­hát Szinnyei, mikor a HB. e kifejezését 'kedves testvéreim'-nek magyarázza.­ Ám ez az értelmezés a 12—13. századbeli magyar nyelvtudatra vonatkoztatva mégsem egészen pontos, mert ha a HB. szerzője valóban testvéri viszonyt akart volna kifejezni, ak­kor szerelmes atyámfiainak szólította volna a gyászoló gyüleke­zetet. Hogy nem ezt tette, abból hitem szerint jogunk van azt a szellemtörténeti következtetést levonni, hogy a magyarság, amely­nek társadalmi szervezete a kereszténységre térés idejében jó­részt vérségi kapcsolatokon nyugodott, csakis ezt a vérségi köte­léket, a vér szerint egy atyától való származást ismerte el atya­fiúi kapcsolatnak és a 'fraternitas spirituális' fogalma lelkétől ek­kor még idegen volt. — Tehát a HB. bratum szava ámbár annyi, mint a latin 'fratres mei', mégsem egy jelentésű a magyar atyám­fiaival. Tudtommal eddig még nem mutattak rá arra, hogy a fele­barát összetételt a HB. korában még alig ismerhették, mert hiszen az összetétel első tagja a szöveg elején (Latiatuc feleum), a má­sod­ik meg a vége felé fordul elő, pedig akkor még mindenik tag külön-külön is azt jelenti, amit az egész összetétel és a szónok Megjelenik havonként a nagy szünetet kivéve Felelős szerkesztő és kiadó BALASSA JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest V. Klotild ucca 10/A. 1 A magyar nyelv (A Magyar Szemle Kincsestára 2. sz.) 62. 1.

Next