Magyar Nyelvőr – 74. évfolyam – 1950.
1. szám - Rubinyi Mózes: Gyarmathi Sámuel
új, egy hatodik grammatikát alkotott, melyet Debreceni Grammatika néven ismerünk. A pályaművek közül három eredeti formájában is megjelent, Kassai Józsefé, Földi Jánosé és Gyarmathi Sámuelé. Gyarmatainak sikerült művét, az Okoskodva Tanító Nyelvmestert egy esztendővel a Debreceni Grammatika előtt, 1794-ben kiadni „a nagy erdélyországi rendek költségeivel", két vastag kötetben. Gyarmathi műve elméleti és gyakorlati szempontból újat akart adni és adott is. Elméleti szempontból újat adott akkor, amikor az addigi latin grammatikai formákat elvetve, a magyar nyelv természetének megfelelő leírást adott, gyakorlati szempontból pedig a magyar nyelvet elsajátítani akaró idegen tanulók igényeit vette figyelembe, továbbá akkor, amikor „nyelvművelő", „nyelvpallérozó" célokat tűzött ki maga elé , azokat meg is valósította. A régi grammatikusok szinte kivétel nélkül a latin grammatika hatása, alatt dolgoztak. Gyarmathi Sámuel világosan megmondja, hogy ő „a magyar nyelv mineműségeit akarja a józan okosság vezérlése szerint a magok természeti rendében előadni" és határozottan rosszalja azon grammatikusok eljárását, kik a magyar nyelvet a latinnak kaptafájára húzzák. Mondhatjuk, hogy Gyarmathi Sámuel grammatikai rendszere a régi formalisztikus (idealisztikus) hagyomány elvetését és az új, a materialisztikus irány első kísérletét jelenti a magyar nyelvtudomány történetében. Anyagi beosztása tekintetében a Nyelvmester első kötete az orthoepiát, orthographiát és az etymológiát tárgyalja, tehát a hang-, szó- s alaktant. A második pedig a syntaxist,a mondatlant. Ő írta meg az első, aránylag teljes magyar mondattant s ebben, valamint a nyelvtudományi terminológia (a műszavak) magyarosítása terén forradalmian úttörő volt De a tudós forradalmiságától már nem lehet messze az igazi forradalmiság lázadása sem, a feudalizmustól rákovácsolt béklyók elllen. Gyarmathi Sámuel régibb és újabban feltárt levelei azt igazolják, hogy ő korának ama polgári rétegéhez tartozott, amely a francia forradalom magvait vetegette el ebbe a kemény magyar humuszba. Gyarmathi Sámuelt kora ifjúsága óta meleg barátság fűzte a Martinovics-féle összeesküvés legképzettebb tagjához, legvilágosabb és legtudatosabb, de egyben legtudósabb elméjéhez, Hajnóczy Józsefhez. Hajnóczyhoz, intézett leveleiben Gyarmathi Sámuel bécsi canditatus medicinae (orvos-jelölt) kora óta a becsülő barátság, a szerető ragaszkodás érzéséről tesz bizonyságot. 1782-ben meg is látogatta őt a soproni Horpácson. Most került elő Gyarmathi Sámuelnek Hajnóczy Józsefhez intézett több levele,amelyek közül ezúttal csak egyből idézünk, abból, amelyet Gyarmatin Hajnóczy Józsefhez 1786. április 20-án intézett arra a hírre, hogy József császár Hajnóczyt alispánná nevezte ki. Ebben írja Gyarmathi: „Vajki nagy örömmel tölte el az a tudósítás, mellybe az Úrnak Vice Ispányi szép Rangra lett érdeme szerint való emeltetését olvasám. Adgya Isten, hogy ne állapodgyék ott meg az Úrnak szépen indult tiszti nevekedése, hanem jutalmazza meg a nagy Fejedelem az Úrnak naponként növekedő érdemeit újjabb kegyelmeskedéseivel." Egy kicsit tréfálkozva, de borzalmas sejtelemmel teszi hozzá Gyarmathi: „Ugye hogy szörnyű Papi áldást tudok az Úrra mondani?" Az áldás szörnyű volt, hiszena vérpadra vezetett, de élet- és valóságlátó volt, mint Gyarmathi Sámuelnek egész életmunkája. Gyarmathi Sámuel haladó szellemű volt három irányban is. Haladó, sőt forradalmi mint nyelvtudós, haladó mint gazdasági reformer és haladó politikai orientációja is. Íme az aufklárista forradalmárokhoz szító Gyarmathi, amint emberi alakja műveinek és elsárgult leveleinek pedáns sorai közül tornyosul felénk másfél évszázad távolságából és kezét nyújtja ma, amikor végre a magyarság, hála a minket felszabadító hatalmas, baráti Szovjet Unió nevelő kultúrájának, érteni, méltányolni tudja a Martinovicsok és velük a Gyarmathi Sámuelek újító forradalmiságát. Gyarmathi Sámuel emléke a szocializmus felé vezető utunkra vet fénylő sugarakat.