Magyar Nyelvőr – 74. évfolyam – 1950.
5. szám - Könyvekről - Dénes Szilárd: Petőfi Sándor válogatott írásai
le le segecskélnimet. Ah, csak szép az, ha az ember világosan és röviden tudja magát kifejezni!" (74.) Különbséget tesz a ,pajtás' és a ,barát' értelme között. Az ő nyelvérzéke s használata szerint a ,barát' jelenti az igazi s mélyebb kapcsolatot. (Arany János Petőfihez intézett, 1847. február 28-án kelt első meleghangú bizalmas levelében ezekkel a szavakkal indítja meg sorait: „Kedves pajtásom, Sándor! Nem veszed tán rossz néven tőlem e megszólítást, ha a hír nem hazud, kedves szójárásod a hétköznapi s gyakran kicsinyző értelemben vett barátom, helyett s melyet én használni annál inkább szabadságot veszek magamnak." Arany János összes munkái. 11 59. Arany tehát nem értesült pontosan róla, milyen érzelmi velejárója van Petőfi felfogásában ennek a két szónak. 1847. november 11-től kezdve Arany már leginkább a barátom megszólítással él, míg Petőfi rendszerint más-más tréfás megszólítást intéz hűséges barátjához, Aranyhoz. 1848. május 5-én pl. ez a megszólítása: Kedves aranyom, Barát János!) A közölt szemelvényekből megállapíthatja még az olvasó, hogy Petőfi stílusa nemcsak önmagától fejlődött, hanem a népnek, a népmesének, a régi irodalomnak nyelve is hatott rá. Végeredményében aztán oly biztos nyelvérzéke alakult ki, hogy helyes magyarság dolgában nem egyszer bízvást kérhetünk tőle útbaigazítást, kétség esetén megerősítést. Már dolgozótársnak, neon pedig munkatársnak nevezi egy-egy lapnak állandó íróját. A munkatárs ugyanis nyelvérzéke szerint is helytelen szóösszetétel. Úti jegyzeteiben említi, hogy Losoncon szellemi élvezetek nélkül sem szűkölködött. (26.) Ebben az esetben egy régies szerkezetnek életben maradását igyekszik elősegíteni. Ugyanez a célja más ízben, mikor így ír: Balra kanyarodtunk, be a kukoricaföldeknek. (A nagyapa című elbeszélésében, 37. 1.) Itt is eredeti, jellemző használatra igyekszik olvasói figyelmét felhívni. Idegenszerűség csak nagy ritkán fordul elő írásaiban. De megesik olykor, hogy tréfa kedvéért használ latinosságot. Máskor pedig szavai közé azért keveredik idegenszerűség, hogy mindjárt rámutasson a kérdéses nyelvi hibára. „Rima-Szombat csinos kis város, de az a két roppant nagy fogadó úgy veszi ki magát ,hogy magyarosan szóljak, mint mikor a kis unoka fölteszi nagyfejű öregapja pápaszemét". (26. 1.) Igyekeztem a fentiekben arra is rámutatni, mennyi tanulmányozni valót találunk Petőfi stílusában. Úti jegyzetei és levelei arra vallanak, hogy maga is érezte, hogy hivatása van a próza fejlesztése terén is. Fellépése után röviddel, pályakezdő bizonytalankodásai közben, azt írja Szeberényi Lajosnak, lemond a verselésről és a prózához áll (139. 1.). Ennek a hirtelen ötletnek megvalósítására azonban talán többet sem gondolt. A prózát csak mellékesen művelte, de kiváló tehetségével még így is nagy mértékben közrehatott a stílus művészi erejének fokozásában. Horváth János rámutat, hogy művészi prózája példaadásával elsősorban csak az írókra hatott, mert ilynemű munkáinak tárgya s értéke nem állott arányban előadásuk művészi voltával, s ezért prózai művei az olvasók széles köréhez nem találták meg az utat. A későbbi vizsgálódások teendője lesz annak megállapítása, milyen része van Petőfinek a magyar prózai stílus művészi kifejlesztésében. Arany János megrendült lélekkel idézi emlékét Harminc év múlva c. költeményében: De így is, az évek haladó terhével ; Mely minket elaggít, te gyarapulsz névvel. ) Amit adál, abból semmit sincs elveszve: Firól fira szállsz te, mint egy közös eszme. A magyar nyelv munkásai bizonyára érzik, hogy komoly kötelesség vár rájuk Petőfi prózai írásmódjának vizsgálata terén. Rá kell mutatniok, hogy Petőfinek is hervadhatatlan érdeme van abban, hogy a magyar nyelv hajlékonyságával, kifejező erejével alkalmassá vált a legegyszerűbbtől a legtudományosabb s legelvontabb gondolatoknak kifejezésére. Jegyezzük meg végezetül, hogy az előttünk lévő új kiadványnak mindenesetre egyik érdeme, hogy Petőfi prózájára a figyelmet újra felhívta. A kötet sajtó alá rendezője igen helyesen tette, hogy a szemelvényekhez alig fűzött