Magyar Nyelvőr – 74. évfolyam – 1950.
6. szám - A Nyelvőr postája
Régi írások és falusi levelek (1929) c. tanulmányomban több parasztlevelet közöltem, amelyekből a magyar történeti helyesírás fölösleges és megszüntethető bonyolultsága nyilvánvaló. Igen értelmes, jóstílusú paraszt levélírók az lg-t egyáltalán nem használják. Az egyik levélíró következetesen j-t ír ly helyett: egyhejt, másheten, ojan, folamodtak, ijen, osztoj, stb. és a j-es írásból nem származik félreértés. De egyébként kevés olyan szó van, melynek ly helyett i-vel való írása félreértést okozna. Az ly-os írás meghttartása nem egyéb, mint a régmúlt idők hagyományaihoz, az ekhós szekérhez, petróleumlámpához, vedres kúthoz, kútágashoz való ragaszkodás. Merjünk szakítani a hagyományokkal az lg kérdésében is, bátran és gyorsan, vegyünk példát e tekintetben is a nagy Szovjetúnióról, amelynek nyelvtudósai, — amint ez a Nyr 74.2.—3. számában megjelent Az orosz helyesírás c. cikkből nyilvánvaló, — sokkal gyökeresebb reformot hajtottak végre az orosz történeti helyesíráson. Tr. Z. Mikola Gyula ny. törvényszéki tanácselnök írja: Június 21-én kelt l. értesítése nagyon kellemesen érintett, mert magam is úgy éreztem, hogy megfigyeléseim nagyobb nyilvánosságot érdemelnének meg. Éppen ezért köszönettel fogadom a levélnek a Nyelvőrben való közlését. A Rádiótól külön választ soha nem kaptam, nem tudom, reagáltak-e levelemre a rádióban. Aligha, mert a hibák azóta is ismétlődnek, sőt oís hibák merülnek fel. Július 8-án például a reggeli hírekben egy férfihang a szakszervezeti tanács „teljesüléséről" beszélt. Így, ahogyan leírtam, egy szóban kiejtve hosszú ű-vel, mintha a szakszervezeti tanács teljesedésbe meneteléről, megvalósulásáról lenne szó. Kedves lapjának vétele óta eltelt hosszú idő alatt azért nem válaszoltam, mert személyesen akartam Tanár Urat felkeresni, de már látom, hogy erre hivatali elfoglaltságom miatt még hosszú ideig nem igen kerülhet sor. Az összeköttetést azonban fenn szeretném tartani. Talán sikerül megint összegyűjteni egy csokorra való, kissé más természetű hibát a közönség nyelvhasználatában, de persze ismernem kell a Nyelvőr tartalmát. Elő szeretnék rá fizetni. Nyelvérzékem a leghivatottabb helyről jövő jóindulatú kritikát hálásan köszöni, hálás vagyok Tanár Úr kedves soraiért és a személyes megismerkedésig is a legszívélyesebben köszöntöm. Kiss Árpád azt kérdezi, hol a helye a tudományos értékelésben N- J. Marinak. Erre a kérdésre Sztálin elvtárs már megadta a világos és végleges választ. Megállapította, hogy „N. J. Marr valóban akart és igyekezett marxista lenni, de nem tudott marxistává válni. A marxizmusnak csak egyszerűsítője és vulgarizálója volt a ,proletkultosok, és a ,RAPP'követőinek fajtájából". (Sztálin: Marxizmus és nyelvtudomány. A marxizmus-leninizmus kis könyvtára 63. szám 30—31. lap.) Megállapította továbbá, hogy „N. J. Marr azzal, hogy elszakítja a gondolkodást a nyelvtől és ,megszabadítja' a nyelvet ,természeti anyagától' — az idealizmus mocsarába süpped". (Uo. 36. 1. A nyelvtudomány néhány kérdéséhez, Válasz J. Krasenyinnyikova elvtársnőnek.) Végül a következőkben foglalja össze ítéletét: „N. J. Marr igen durva hibákat követett el, amikor eltorzított formában vitte be a nyelvészetbe a marxizmus elemeit, amikor önálló nyelvelméletet próbált alkotni. De vannak N. J. Marrnak egyes jó, tehetségesen megírt művei, amelyekben, megfeledkezve saját elméleti igényeiről, lelkiismeretesen és — meg kell adni — hozzáértően tanulmányoz egyes nyelveket. Az ilyen művekben szép számmal lehet értékes és tanulságos dolgokat találni. Világos, hogy ezt az értékeset és tanulságosat át kell venni N. J. Marrtól és fel kell használni." (Uo. 38. 1.)