Magyar Nyelvőr – 75. évfolyam – 1951.

Vita - Telegdi Zsigmond: Egy hibás cikkről

A régi irodalom alkotásainak közlésére nézve valamilyen egységes eljárásban kellett volna megállapodni. Ennek hiánya miatt előfordul, hogy Balassi Bálintnak ugyanazt a költeményét a Mi és Io némi eltéréssel közli. A költő nevének egységes közlésében is meg kellett volna egyezni. A Io Balassának, a Mt. pedig Balassinak nevezi az írót. A múlt évszázad béli orosz szabadságmozgalom részvevőit egyik kötet dekabristáknak, a másik gye­kabristáknak nevezi. A könyvekben közzétett irodalmi szemelvényekről — az eredeti és for­dított közleményekről egyaránt — megállapíthatjuk, hogy általában jótékony hatással lesznek a tanulók stílus- és nyelvérzékére. A szerkesztőknek volt rá gondjuk, hogy az idegen irodalmak klasszikusai is, értékükhöz méltó módon, lehetőleg kifogástalan magyarságú fordításban kerüljenek a tanulóifjúság elé. Könnyű lesz ilyképpen a nevelőknek az ifjúság előtt megvilágítani, hogy az irodalom terén a műfordításnak is igen nagy a jelentősége. Ha a tanulók a fordított közlemények alatt látnák a műfordítóknak (közöttük több kiváló írónknak, klasszikusunknak) nevét, önmaguktól is ráeszmélnének, hogy az idegen irodalmak művészi fordításai nagy mértékben emelik a hazai iroda­lom értékét. Fejtegetéseink során leginkább arra akartunk rámutatni, hogy az iro­dalom tanítása nagy mértékben segítségére lehet a nyelvtanításnak. Ha a tanulók olvasmányaik következtében nyelvérzékükben is erősödnek, egyszer­smind az irodalmi alkotások mélyebb gondolatainak megértésében is fejlet­tebb készségre tesznek szert, s mind több gyönyörűséget találnak ilyképpen az olvasásban. Jól tudjuk, hogy a szerkesztőknek kevés idő állott rendelke­zésükre, ezért nem tudtak minden kívánalomnak eleget tenni. Reméljük azon­ban, hogy a végleges kiadás előkészítése alkalmával mindent elkövetnek, hogy könyvük használhatóságát növeljék. EGY HIBÁS CIKKRŐL Írta: Telegdi Zsigmond A Magyar Nyelvőr 1950 júniusi számában tanulmányt tettem közzé Nyelvünk ,új korszakának küszöbén címen. Alig néhány nappal később fordulat következett be a nyelvtudományban. 1950 június 21-én meg­jelent Sztálin elvtársnak Marxizmus és nyelvtudomány című cikke; ezt a következő hetekben újabb, a nyelvtudomány kérdéseit tovább ti­szi­tázó írások követték, a Válasz Krasennyikova elvtársnőnek és a Válasz az elvtársaknál?.­ Sztálin elvtárs cikkei szétzúzták Mari vulgarizáló, hamis irányzatját, amely marxista nyelvtudománynak, az egyetlen, az egyedül lehetséges marxista nyelvtudománynak hirdette magát és véget vetettek annak a zűrzavarnak, amely a nyelvészek körében a nyelvtudo­mány alapvető kérdéseinek tekintetében uralkodott. Sztálin elvtárs cik­keinek világánál nyilvánvaló, hogy tanulmányom súlyos tévedéseket !­ ­ Magyarul együtt mint A marxizmus-leninizmus kiskönyvtára c. sorozat 63. száma (Szikra, 1956). Az utalások, ha csak a lapszámot jelölik meg, erre a kiadásra vonatkoznak.

Next