Magyar Nyelvőr – 75. évfolyam – 1951.
Nyelvjárásaink - Tikos Béla: Adatok a hortobágyi növénynevek kérdéséhez
8. Erdei növények. Erdő főként a tiszai morotvák vidékén van, de régebben volt a Hortobágy vize,33 a Kadarcs és Papek hordaléksáncain is. Ebből az időből számazhatik a régi nóta: Hortobágyon kivirult az ibolya, Közepiben szépen legel a gulya. Ma is éneklik, de csak azért, mert a nóták túlélik a tárgyakat. Ma a közigazgatási értelemben vett Hortobágyon nincs ibolya. A Hortobágy szélén lévő Ohat erdőben annál több. Kaszálni lehetne az erősen illatozó ibolyát. Szintúgy ismerőse a hortobágyi pásztornak a legtöbb erdei fásnövény, kevésbbé a dudva és fűneműek. A tőgyfa, cserfa, fehérnyár, feketenyár, ennek csomoros változata a csomoros nyár, a szilfa (Ulnus glabra) növényneveket a bevett irodalmi nevekkel egyértelműen használják, csekély kiejtésbeli különbséggel. Juhar a mezei juhar (Acer campestre). A nép ajkán gyakori az árvatégy szó Az árvaság nemcsak a szülők hiányát jelenti, inkább valami fogyatékosságot vagy a mostoha körülmények közt való fejlődést jelent. Erre példát a pusztai viszonyok közt is találunk. Árvagója, amelyiknek nincs párja. Árvagané a gyepen száradt, tehát istállói alommal nem kevert gané. Az árvacsalán (Lamium-fajok) nem csíp.36 Az árvatőgy nem tuskóról hajtott, hanem makkról kött. Szívós, rugalmas, sűrű szövetű. A gulyás az erdőből vágja (lopja) botnak, mégpedig a gyökérfej táján, ahol a szár erősen megvastagodik. Ez a megvastagodás olyan alakot ad a botnak, mintha oszlopfőben végződne, ez a tányérja. Héjjában, nyersen tűz felett egyengetik, utána a héját lehúzzák, majd a hidrás alá teszik (trágyalébe), vagy a trágyadomb, ganédomb nedvesebb alsó rétegébe egy jó hétre. Itt szép veresbarna színt kap. Azután szalonnával többször végig kenik és kész a tetszetős és jól használható bot. Hosszúsága 1,30 m körül van. Később is, különösen eső után hájjal, szalonnával kenik, mert az eső és a használat kisoványítja, elszürkíti, könnyen repedezővé és merevvé teszi. A pipaszártermő növényeket már tárgyaltam. Itt csak azt jegyzem meg, hogy lassanként kivesznek Debrecen környékéről, mert létalapjuk, az öreg hézagos tölgyes is kivész, kiszorítja az akác, így a nép ajkáról is eltűnik a nevük. Régebben kizárólag pipát szítt a hortobágyi pásztor. Az egyenes szár hegyesen áll a nyálka csikós szájában (azaz vízszintesen), akár kocog, akár nyargal, biz azt jól meg kell harapni. Jelentéktelen cserje a fagyal (Ligustrum vulgare). Seprű- és kosárkötésre használják. A belőlük kötött seprű szerkezete ugyanaz, mint a nyirágseprűé, a kosarak rendszerint nagyobb méretű fáskosarak. Néha finomabb kosárkötőmunkát is csinálnak belőle és akkor díszítő célzattal felhasználják a fagyarvessző zöldesszürke és a veresgyűrű sötétvörös színének ellentétét. A varjútövis benge (Rhamnus cathartica) és a kutyabenge (Frangula alnus) nevű cserjéket varjútövisnek és kutyafának hívják. A koros varjútövis érett fája gyönyörű lángvörös, a kutyafáé narancssárga. Az utóbbinak a festőanyagát kifőzik, a szobapadlót bekenik a levével, utána méhviasszal beeresztik és fényesre kefélik. Pusztagazdák, pusztai biztosok lakásán sokszor lehetett ilyen melegszínű padlót látni. Már jó régóta nem láttam. A pásztor régebben semmiesetre sem használhatta, mert „fődes vót a háza''.37 A kányabangita (Viburnum opulus) egyszerűen kányafa. Az Amigdalus nana alig 60 cm magas jelentéktelen cserje. Mivel termése őszibarackszerű, a virágja is olyanforma, mint az őszibaracké (csak valamivel melegebb a rózsaszínje), a neve hangabarack. A tavaszi csupasz erdőnek, pl. az Ohat erdőnek is, legszebb dísze. Régen porladó gulyásbojtár beszélte nekem, hogy Mátyás király a bolondját fel akarta akasztatni. Az megnyugodott az ítéletben, csak azt a kegyelmet kérte, hogy arra a fára akasszák, amelyiket ő választ ki. Megkapta. Egy hangabarackot választott (kb. ceruzavastagságú). Közönséges az akácosokban, mint gyepszinti aljnövény a meddőrozsnok, vagyis vadzab vagy cigányzab (Bromus sterilis). Az akác jellegzetes symtrotája, mert felváltva és kiegészítően használja ki a teret, a napfényt és a talajt az akáccal. Ősszel, mikor az akác lombja már ritkul, kizöldül az erdő