Magyar Nyelvőr – 80. évfolyam – 1956.
Herczeg Gyula: A nominális stílus a magyarban
(Gárdonyi, Ady, Prohászka, 1928.) rátapintott a lényegre, az egyszerűségre. Szerinte Gárdonyi feltűnően egyszerű, csattogó, kopogó stílusban ír ; uralkodó vonása a sűrítés. Sok nála a tőmondat, hiányos, csonka vagy egy szóból álló mondat és a mellérendelés. Ezek a megállapítások, nézetem szerint, helytállók. Arról már a két világháború közti kor tehet, hogy Sík Sándor ezt az egyszerűséget és nehezen létrehozható tömör stílust (tudjuk, Gárdonyi milyen lassan és milyen műgonddal dolgozott) mindenáron a „tiszta, egységes, népi nyelv"-re, a „magyarosan rövid mondatszerkesztés"-re és az „egyetemes magyar stílus"-ra vezeti vissza. Nem hisszük, hogy a stílus magvassága, tömörsége és rövidsége sokat köszönhetne a népiességnek. Tévedés azt gondolni, hogy az egyszerű stílus azonos az élőbeszéd, a paraszti élőnyelv ellesésével és papírra vetésével. Az egyszerű stílus nagy műgonddal kidolgozott, logikusan fölépített írói formanyelv. Az élőbeszéd, mindenkinek a beszéde félmondatokból, írott formában sokszor színtelennek ható szavakból áll, melyeket értelmessé vagy a helyzethez plasztikusan illővé az adott körülmények közt szükségessé vált hanglejtés, szünet, gyorsulás, lassulás tesz. Gárdonyi azért tartozik az egyszerűen írók csoportjába, mert fiatal éveitől kezdve elfogadta az új stílustörekvéseket sok írótársával együtt. Gárdonyi fiatalkori naturalizmusát pl. Sík Sándor is elismeri. A század utolsó évtizedében a Hét körül csoportosuló írógárda új stílus igézetében él, és alkalmazza a megelőző évtizedekben kialakult egyszerű prózanyelvet. A századforduló ennek a nyelvezetnek a jegyében köszöntött a magyar írótársadalomra ; azokat az éveket nevezhetjük az irány fénykorának. Az egyszerű stílussal szemben sokáig fennmaradt a hagyományos, retorikus irány : ünnepélyes, nagyképű felköszöntők, üdvözlések kongó, körmondatos frázisai, a hagyományos újságírás fontoskodó vezércikkei. Érdekes tanulmány lenne századeleji hírlapírásunk stílusát feldolgozni az újságírók és lapok pártállása szerint. Ady hírlapi cikkei pl. nemcsak tartalmuk, hanem stílusuk szerint is jellemzőek.2 Rákosi Jenő nem egyszer terelte a vitát stiláris 1 Az egyszerű stílus kialakulásában jelentős szerepet játszhatott volna az emlékirat, illetőleg a napló. A kiadott néhány e műfajhoz tartozó munka megmutatta, hogy már a szabadságharc körüli években utat tört a stílus egyszerűsítésére irányuló törekvés. Kár, hogy hatásuk csak nagyon korlátozott volt, mert nagyobb részük csak később jelent meg nyomtatásban, nem egy a felszabadulás után. Sok még mindig kéziratban hever. (Pl. Eötvös Naplójának is csak egy kis része jelent meg 1941-ben. Justh Zsigmond Naplója szerzőjének halála után mintegy félszázaddal látott napvilágot. Kassai Vidor Emlékezései, Jászay Mari Emlékiratai, Déryné Naplója jóval megírásuk után került az olvasók kezébe.) A századvégi korstílusra valószínűleg jellemzőek lennének nagy képzőművészeink legszemélyesebb megnyilatkozásai : önéletrajzok, levelek. Azonban ezek nagy része szintén kézirat. Örömmel üdvözöljük Végvári Lajos 1952-i „Munkácsy levelei" című kötetét, melyet ígéret szerint Kovács Mihály Önéletrajza, Mednyánszky Naplója és mások fognak követni. Az új stílus alakulásának jellemzésére idézem Erdélyi János Útinaplójának néhány sorát, mely Törökné Erdélyi Ilona 1952-i kiadásából származik, és amely igétlen, a főneveket kapcsolat nélkül egymáshoz fűző tömör stílusával teljesen modern benyomást tesz . Április 20. Indulás Pestről. Találkozás négy gőzhajóval . . . miénk a Galathea volt. Akkor nap Komáromban, 21-én Sz. Mihályra, 22-én ismét gőzösre, Pozsony felé. Pozsony, még aznap rendi ülés. Királyi városok qualificatiója. Követek: Cseszkó, Scribler. 2 Ady prózájának rövidmondatosságát, szaggatottságát legutóbb Földessy Gyula tette szóvá. Szabad Nép 1954. 1. sz. : 4. 1. L. még Csefkó Gyula: A szaggatott stílus. Nyr. 40 : 377—9 és Rubinyi Mózes : Önállósított mondatrészek. Nyr. 36 : 223. Századunk első évtizedében nyelvművelőink még tagadták a szaggatott stílus magyarságát.