Magyar Nyelvőr – 81. évfolyam – 1957.
Szépe György: Ujjhegy
alak, csibész, 1. Dictionarul limbii romíne literare contemporane. 2. 1956.) stb. Az utóbbi időben a huligán használata a magyarban ugyancsak elsősorban orosz hatásra terjedhet. Úgy látszik, hogy az idegen eredetű bűnöző nevek (lator, pribék, kalóz, haramia, martalóc, betyár, briganti, bandita, gengszter stb.) állandóan szaporodnak nyelvünkben (vö. Gombocz : Rabló és társai. MNy. 7 : 35—7). Kiss Lajos Ujjbegy. Nemrég kezembe került Ady Endrének ,,Az Illés szekerén" című kötetében „A téli Magyarország" ciklusának első verse , a „Magyar jakobinus dala". Meglepve látom, hogy ebben a kiadásban (Ady Endre Összes versei. 13. kiadás. Bp., 1953. Szépirodalmi Könyvkiadó) a vers így kezdődik : „Ujjunk hegyéből vér serken ki" (114). Én úgy emlékeztem, hogy a második szó 6-vel kezdődik, tehát így : ,,Ujjunk hegyéből . ." Az is eszembe jutott, hogy amikor a verset tanítottam, meg kellett magyaráznom, hogy mi is ez az ujjbegy (ujjunk begye). A magyarázat az volt, hogy ,,ujjbegy — ujjbegy". Ebben mind a tanár, mind a tanulók meg is nyugodtak. Csupán a tanár gondolkodott el egy kissé ezen a különlegességen , hiszen az egyenlet egész pontosan így szólt volna : Ady ujjbegy-e a hétköznapi ujjbegynek egy szerencsés hasonlítás ötlete által költőivé emelt változata. Másra nem gondolhattam, mivel az ujjbegy szót sem a köznyelvből, sem nyelvjárásomból (Nagykőrös) nem ismertem. De nem ismerték a jórészt Zala megyei tanítványaim sem. Most azután az említett szövegváltozat olvasásakor fölébredt bennem az érdeklődés, melyiket használta Ady, s mi a két szó viszonya egymáshoz és a valósághoz. A szóban levő Ady-vers kéziratát nem tudtam megtalálni, ez valószínűleg nincs is már meg. ,,Az Illés szekerén" című kötet első kiadásában (Bp., 1909. Singer és Wolfner) a 31. lapon így kezdődik a vers : „Ujjunk hegyéből . . ." S mivel mind a hét különálló (tehát nem összes verseiben kiadott) formában megjelent kötetben b-s változat szerepel, azt hiszem, az a kérdés meg is oldódott, hogy Ady melyik alakot használta, s melyik a később keletkezett „változat". A további kérdés most már az : hogyan jött létre ez a „változat", s mi az eredeti alaknak és a „változat"-nak a további története. Az ötödik és hatodik önálló kiadásban (Bp. é. n. [1923. és 1924.] Athenaeum) található jegyzet szerint „Az Illés szekerén" e kiadását az eddigi kiadások alapján s az első közlések szemmeltartása mellett dr. Földessy Gyula rendezte sajtó alá. Ugyanez a szöveg található meg a hetedik kiadásban is. A hetedik kiadásban azonban (Bp., é. n. [1928.] Athenaeum) a kezembe került példány kritikus helyén elmosódott a nyomás , olvasható ft-nek is, h-nak is (Széchényi könyvtári szám : 60.576). A hetedik kiadás után (1930-ban) jelent meg ugyancsak Földessy Gyula gondozásában az első Ady-összes. Ezek az Athenaeum kiadásában megjelent Ady-összesek formai szempontból két fő típusúak : nagy (8°) kiadásúak vagy kis (kis 8°) bibliapapíron kiadottak. Az előbbiek közvetlenül az önálló kiadások után jelentek meg, s az általunk vizsgált helyen végig h-t tartalmaznak. Talán a hetedik kiadás említett elmosódott helye ennek a „szöveghagyomány"-nak a forrása? Ezen a formátumon belül ez a hagyomány megszakítás nélkül tart, mind a mai napig. A biblia papíros kiadásban viszont a kiadó — ugyancsak Földessy Gyula — észrevette és kijavította a hibát. S azóta él e kettős „szöveghagyomány" ... A többi helyeken (tankönyvekben, antológiákban stb.) a fő forrástól függően hol az egyik, hol a másik hagyományt követik. Feltűnő, hogy a párhuzamosan, szinte felváltva megjelenő kiadásoknak ez az eltérése nem ötlött szemébe a kiadónak. Mindez föltehetőleg inkább véletlen szövegromlás, mint szándékos változtatás. Nyilván nem veendő „Ady apróbb elírásainak vagy egészen bizonyos sajtóhibáknak" (az 1953-i kiadás utószavából, 704) kijavításával egy sorba.