Magyar Nyelvőr – 82. évfolyam – 1958.

A Nyelvőr postája - Érdek - Mellébeszél - Süket vagy siket?

A Nyelvtudományi Intézet nyelvművelő csoportjának levelesládájából Érdek. László Piroska azt kérdezi, hogy az érdek szónak mindig az volt-e a jelen­tése, ami ma. Igen érdekes ennek története. Az érdek szó a nyelvújítás korában, 1830 táján kelet­kezett, mégpedig az érdekes igéből való elvonással. Az érdekel az ér ige gyakorító képzős származéka, s valamikor ezt jelentette: "sokszor érint, érintget, bánt valakit, valamit', s így beszéltek: sarkantyúval érdekli a lovat. Ebből a konkrét jelentésből lett mai elvont értelme. Ami ugyanis újra meg újra érinti figyelmünket, az érdekel bennünket. Az érdek szónak eleinte több jelentése élt, mint ma; például Czuczor—Fogarasi szótára szerint (II. köt., 1864-ben jelent meg): ,,1. Részvét, midőn más ügye, baja, sorsa mintegy bennünket is ér, azaz illet, megillet. Érdekkel viseltetni a szegények iránt. 2. Azon vonzalom vagy inger, mely bennünket valamihez húz. Érdekkel olvastam könyvedet. Ezen foglalatosság különös érdekkel bir reám nézve. 3. Önzés, önhaszonlesés. Ő ezt nem érdekből teszi. Őneki semmi érdeke sincs a dologban. 4. Tekintet, viszony. Kiki más érdekből nézi a dolgot.'''' Ma valójában csak a 3. jelentése él. Az érdekes ennek a szónak származéka; alap­szavában a 2. jelentés tükröződik. F. G. Mellébeszél. Farkas Gézánénak a címül írt szó jelentését illető kérdésére az alábbi választ adjuk: A mellébeszél igének ez a jelentése: "nem arról beszél, amiről kellene, hanem vagy tudatlanságból, vagy azért, mert nem akar nyíltan szólni, kerülgeti a dolgot". Ennek a szónak még nem nagy múltja van nyelvünkben, nem igen régen szótá­rozták először. Egyelőre csak az alantasabb, bizalmas stílusrétegben él, nem irodalmi. F. G. Süket vagy siket ? A Siketek és Nagyothallók című lap felelős szerkesztője föl­hívta figyelmünket a lap júliusi számának vitacikkére: „Siketek vagy süketek?" cím alatt Bógner Gyula fejtegeti a kérdést, s a siket változatnak kel védelmére. A felelős szerkesztő véleményünket kéri, és a vitatott szó származása, múltja iránt érdeklődik a lap olvasói nevében. Ezeket írhatjuk: A szó eredete egyelőre ismeretlen. Először személynévként bukkan föl, 1198-ban, sukete alakban (vö. Bárczi: Magyar szófejtő szótár, Magyar Nyelv 11 [1915]: 369, Cune alatt), s ezt akkor így ejtették: sükete. Első adatunk tehát a-s. Majd a XV. század elejéig csak i-vel ejtett adataink vannak (Syket­, Siketh, SykethA földrajzi összetétel előtagja és személynév: Magyar Oklevél-szótár; a XIV. század vége tájáról való Königsbergi Szójegyzékben meléknévként: Schyket). 1418-ból egy ilyen

Next