Magyar Nyelvőr – 85. évfolyam – 1961.
Szántó Éva: Szovjet nyelvészek a matematikai, matematikai-statisztikai módszerek alkalmazásáról és a strukturalizmusról
nyire normatív. Az ide való szerzők munkáinak nagyobb része mentes a provincializmusoktól, s közel áll az akkori irodalmi nyelvi normához. Benkő vizsgálatainak egyik fontos eredménye annak a megállapítása is, hogy irodalmi nyelvünk alaki normáinak legtöbbje ezen a középső nyelvterületen, alkalmasint a debreceni és a pataki református kollégium szellemi kisugárzása nyomán alakult ki. A tanulmányozott 62 kelet-magyarországi író 136 műve Benkő megállapítása szerint túlnyomólag provinciális jellegűnek mutatkozott. Ennek okát nyilván a keleti országrészek bizonyos fokú politikai különállásában, gazdasági és művelődési elszigetelődésében s az ezekkel együtt járó nyelvi izoláltságban kell keresnünk. Végeredményben az ekkori irodalmi műveknek formai tekintetben már több mint egyharmada a szerző szerint általában irodalmi nyelvünk mai állapotával nagyjából megegyező képet mutat, jóval több mint egyharmada pedig már elszakadt a nagyobb fokú táji kötöttségektől, s a szembetűnően provinciális jellegű alkotások az egész írásbeliségnek negyedét sem teszik (496). Ezt tudva, nem tarthatjuk túlzásnak Benkőnek azt a végső megállapítását, hogy irodalmi nyelvünknek e korbeli hatalmas arányú fejlődése a későbbi normalizálódásra is rendkívül nagy mértékben hatott, s hogy a XVIII. század három utolsó évtizede a formai elemek kikristályosításában irodalmi nyelvünk fejlődésének egészét tekintve is alighanem a legjelentősebb időszak. Ezért egyetérthetünk a szerzőnek azzal a záró megjegyzésével is, hogy „nyelvművelésünk és nyelvtudományunk mai munkásai e nemzedéket bízvást példaképeiknek tekinthetik" (500). Benkőnek e műve, melyért a szerzőnek a Tudományos Minősítő Bizottság 1960 júniusában egyhangú határozatával a nyelvészeti tudományok doktora fokozatot is megítélte, nemcsak nyelvészeti, hanem irodalomtörténeti, könyvtörténeti, sőt művelődés- és társadalomtörténeti szempontból is kiemelkedő, jeles alkotás, mely újszerű szemléletmódjával, a kérdések új módon való felvetésével és alkalmazott módszereivel a további kutatásoknak is kitűnő alapjául szolgál. Amikor a szerzőnek elismerésünket fejezzük ki, sok sikert kívánunk ezirányú munkásságának folytatásához is, melytől, pár év múltával, az itt vázolt kérdéseknek nyelvészeti szempontból még behatóbb és részletezőbb taglalását és kifejtését várhatjuk. Balázs János Szovjet nyelvészek a matematikai, matematikai-statisztikai módszerek alkalmazásáról és a strukturalizmusról Az utóbbi időben számos cikk jelent meg a szovjet nyelvtudományi folyóiratokban, melyekben különféle formákban megismétlődik az a gondolat, hogy a nyelvtudomány ma történetének új szakához jutott el. Közismert az a tény, hogy a matematikai és matematikai-statisztikai módszerek alkalmazása egyre inkább tért hódít a nyelvtudományban. Ez azt eredményezte, hogy rohamos fejlődésnek indult az ún. „alkalmazott nyelvtudomány". 1 TopHyHr B. B. 06cy>KAeHHe Bonpoca o cTpyKTypHbix MeTOAax B íi3HK03HaHHH h o MaTeManmeCKOH h npnKJiaflHoií jiHHrBHCTHKe HAH ŐJIfl T. XIX Bbin. 1.—MuKoöaBa A. 3aMenaHHH K "BBefleHHfo" — LUayMím C. K. O npoSjieMHofi 3anncKe "TeoperanecKHe BonpocH fl3HK03HaHHfl" 0 nepcneKxaBHOM rmaHe Hauinx H3biK0BeAtiecKHx HCCJieflOBaHHH Ha ÖJIFDKAHIHHE TOAH. BH 1960. 2. TOPHYHR B. B. Mecro JIHHRBHCN-IKM B CHCTEME HAYK H HCN0JIB30BAHHE B Heü MeTOflOB ^pyrax HayK BH 1960. 4. — OpyMKHHa P. M. npHMeHeHHe CTaTHCTHHeCKHX MeTOflOB B ÍI3bIK03HaHHH B. H. 1960. 4.