Magyar Nyelvőr – 85. évfolyam – 1961.

Szántó Éva: Szovjet nyelvészek a matematikai, matematikai-statisztikai módszerek alkalmazásáról és a strukturalizmusról

nyire normatív. Az ide való szerzők munkáinak nagyobb része mentes a provincializmu­soktól, s közel áll az akkori irodalmi nyelvi normához. Benkő vizsgálatainak egyik fontos eredménye annak a megállapítása is, hogy irodalmi nyelvünk alaki normáinak legtöbbje ezen a középső nyelvterületen, alkalmasint a debreceni és a pataki református kollégium szellemi kisugárzása nyomán alakult ki. A tanulmányozott 62 kelet-magyarországi író 136 műve Benkő megállapítása szerint túlnyomólag provinciális jellegűnek mutatkozott. Ennek okát nyilván a keleti országrészek bizonyos fokú politikai különállásában, gazdasági és művelődési elszigete­lődésében s az ezekkel együtt járó nyelvi izoláltságban kell keresnünk. Végeredményben az ekkori irodalmi műveknek formai tekintetben már több mint egyharmada a szerző szerint általában irodalmi nyelvünk mai állapotával nagyjából meg­egyező képet mutat, jóval több mint egyharmada pedig már elszakadt a nagyobb fokú táji kötöttségektől, s a szembetűnően provinciális jellegű alkotások az egész írásbeliségnek negyedét sem teszik (496). Ezt tudva, nem tarthatjuk túlzásnak Benkőnek azt a végső megállapítását, hogy irodalmi nyelvünknek e korbeli hatalmas arányú fejlődése a későbbi normalizálódásra is rendkívül nagy mértékben hatott, s hogy a XVIII. század három utolsó évtizede a formai elemek kikristályosításában irodalmi nyelvünk fejlődésének egé­szét tekintve is alighanem a legjelentősebb időszak. Ezért egyetérthetünk a szerzőnek azzal a záró megjegyzésével is, hogy „nyelvművelésünk és nyelvtudományunk mai mun­kásai e nemzedéket bízvást példaképeiknek tekinthetik" (500). Benkőnek e műve, melyért a szerzőnek a Tudományos Minősítő Bizottság 1960 júniusában egyhangú határozatával a nyelvészeti tudományok doktora fokozatot is meg­ítélte, nemcsak nyelvészeti, hanem irodalomtörténeti, könyvtörténeti, sőt művelődés- és társadalomtörténeti szempontból is kiemelkedő, jeles alkotás, mely újszerű szemlélet­módjával, a kérdések új módon való felvetésével és alkalmazott módszereivel a további kutatásoknak is kitűnő alapjául szolgál. Amikor a szerzőnek elismerésünket fejezzük ki, sok sikert kívánunk ezirányú munkásságának folytatásához is, melytől, pár év múltával, az itt vázolt kérdéseknek nyelvészeti szempontból még behatóbb és részletezőbb tagla­lását és kifejtését várhatjuk. Balázs János Szovjet nyelvészek a matematikai, matematikai-statisztikai módszerek alkalmazásáról és a strukturalizmusról Az utóbbi időben számos cikk jelent meg­ a szovjet nyelvtudományi folyóiratok­ban, melyekben különféle formákban megismétlődik az a gondolat, hogy a nyelvtudomány ma történetének új szakához jutott el. Közismert az a tény, hogy a matematikai és mate­matikai-statisztikai módszerek alkalmazása egyre inkább tért hódít a nyelvtudományban. Ez azt eredményezte, hogy rohamos fejlődésnek indult az ún. „alkalmazott nyelv­tudomány". 1 TopHyHr B. B. 06cy>KAeHHe Bonpoca o cTpyKTypHbix MeTOAax B íi3HK03HaHHH h o MaTeManmeCKOH h npnKJiaflHoií jiHHrBHCTHKe HAH ŐJIfl T. XIX Bbin. 1.—MuKoöaBa A. 3aMenaHHH K "BBefleHHfo" — LUayMím C. K. O npoSjieMHofi 3anncKe "TeoperanecKHe BonpocH fl3HK03HaHHfl" 0 nepcneKxaBHOM rmaHe Hauinx H3biK0BeAtiecKHx HCCJieflOBaHHH Ha ÖJIFDKAHIHHE TOAH. BH 1960. 2. TOPHYHR B. B. Mecro JIHHRBHCN-IKM B CHCTEME HAYK H HCN0JIB30BAHHE B Heü MeTOflOB ^pyrax HayK BH 1960. 4. — OpyMKHHa P. M. npHMeHeHHe CTaTHCTHHeCKHX MeTOflOB B ÍI3bIK03HaHHH B. H. 1960. 4.

Next