Magyar Nyelvőr – 93. évfolyam – 1969.

Nyelvművelés - 1

MAGYAR NYELVŐR 93. ÉVFOLYAM * 1969. JANUÁR-MÁRCIUS * 1. SZÁM Nyelvészeti jegyzetek Arany Jánosnak „Valami az asszonánczról" című tanulmányáról I. 1. Hogyan nyelvész Arany János? A nyelvnek is törvényeit: Széppé, jóvá mi teszi: Nyelvész urak jobban „tudják", A költő jobban „érzi". (Aisthesis, 1877. Ez a közismert idézet úgy mutatja a költőt, mint aki csak érzéseivel ahogy ma mondanánk: „intuitív" alapon — foglalkozik a nyelvvel. Azonban mind az „érzi", mind a nyelvészekre vonatkozó „tudják" idézőjelben áll. Mátyás Flóriánnak „Magyar Nyelvtörténeti Szótárá"-ról írott — de életében kiadatlan maradt — bírálatában így nyilatkozik saját illetékességé­ről: „ . . . bár szaktudósnak e sorok írója magát nem tartja, vagy kilencz évig ő is forgatta nyelvemlékeinket s régibb íróinkat, nagy részöket el is olvasta, legalább a mi nyomtatva megjelent; és így ha talán nem ért is, de sejt a dologhoz valamit" (Arany János Hátrahagyott prózai dolgozatai. Bp., 1889. Ráth Mór, 298-9). Minden szerénysége ellenére tisztában lehetett azzal a költő, hogy már saját korának nyelvészete számára is többet jelent, mint egy egyszerű mű­kedvelő nyelvészkedő. Az nyilvánvaló volt azonban előtte is talán jobban, mint mások előtt­­, hogy alaki okokból nem válhatott hivatásos nyelvésszé. Hiába volt gimnáziumi tanár, akadémikus, sőt akadémiai főtitkár is, nem volt egyetemi végzettsége. A nem hivatásos nyelvész, de nyelvet ismerő, vele foglalkozó emberek teszik ki a nyelvművelők többségét. Aranyt kezdettől fogva jelentős nyelv­művelőnek tartották. A költő tehát a magyar nyelv művészének, művelőjének és ismerőjének számít.­ De igazában ki is a nyelvész és mi is a nyelvészet? (Itt elsősorban az anyanyelv nyelvészére gondolok és az anyanyelv nyelvészetére; idegen nyelvek esetében ez valamivel bonyolultabb dolog.) A nyelvész a nyelvközösség birtok­ a Lásd Ferenczy Géza: Arany János, nyelvünk búvára és művelője . Nyelvőr Füzetek 6. szám (Bp., 1958. 47 lap). E kitűnő füzet jóformán feleslegessé teszi a régebbi irodalom átolvasását; ezeknek könyvészeti adatait is közli.­­ Ezenkívül csak Balassa József nyelvjárástörténeti értékelő megjegyzésére érdemes felhívni a figyelmet. EPKK. 17: 331 (1893). Balassa itt Aranynak egy „ösztönös" felfedezésére mutat rá a magyar /ó/, /ős fonémák eredetével kapcsolatban.

Next