Magyar Nyelvőr – 93. évfolyam – 1969.
Nyelvművelés - 1
MAGYAR NYELVŐR 93. ÉVFOLYAM * 1969. JANUÁR-MÁRCIUS * 1. SZÁM Nyelvészeti jegyzetek Arany Jánosnak „Valami az asszonánczról" című tanulmányáról I. 1. Hogyan nyelvész Arany János? A nyelvnek is törvényeit: Széppé, jóvá mi teszi: Nyelvész urak jobban „tudják", A költő jobban „érzi". (Aisthesis, 1877. Ez a közismert idézet úgy mutatja a költőt, mint aki csak érzéseivel ahogy ma mondanánk: „intuitív" alapon — foglalkozik a nyelvvel. Azonban mind az „érzi", mind a nyelvészekre vonatkozó „tudják" idézőjelben áll. Mátyás Flóriánnak „Magyar Nyelvtörténeti Szótárá"-ról írott — de életében kiadatlan maradt — bírálatában így nyilatkozik saját illetékességéről: „ . . . bár szaktudósnak e sorok írója magát nem tartja, vagy kilencz évig ő is forgatta nyelvemlékeinket s régibb íróinkat, nagy részöket el is olvasta, legalább a mi nyomtatva megjelent; és így ha talán nem ért is, de sejt a dologhoz valamit" (Arany János Hátrahagyott prózai dolgozatai. Bp., 1889. Ráth Mór, 298-9). Minden szerénysége ellenére tisztában lehetett azzal a költő, hogy már saját korának nyelvészete számára is többet jelent, mint egy egyszerű műkedvelő nyelvészkedő. Az nyilvánvaló volt azonban előtte is talán jobban, mint mások előtt, hogy alaki okokból nem válhatott hivatásos nyelvésszé. Hiába volt gimnáziumi tanár, akadémikus, sőt akadémiai főtitkár is, nem volt egyetemi végzettsége. A nem hivatásos nyelvész, de nyelvet ismerő, vele foglalkozó emberek teszik ki a nyelvművelők többségét. Aranyt kezdettől fogva jelentős nyelvművelőnek tartották. A költő tehát a magyar nyelv művészének, művelőjének és ismerőjének számít. De igazában ki is a nyelvész és mi is a nyelvészet? (Itt elsősorban az anyanyelv nyelvészére gondolok és az anyanyelv nyelvészetére; idegen nyelvek esetében ez valamivel bonyolultabb dolog.) A nyelvész a nyelvközösség birtok a Lásd Ferenczy Géza: Arany János, nyelvünk búvára és művelője . Nyelvőr Füzetek 6. szám (Bp., 1958. 47 lap). E kitűnő füzet jóformán feleslegessé teszi a régebbi irodalom átolvasását; ezeknek könyvészeti adatait is közli. Ezenkívül csak Balassa József nyelvjárástörténeti értékelő megjegyzésére érdemes felhívni a figyelmet. EPKK. 17: 331 (1893). Balassa itt Aranynak egy „ösztönös" felfedezésére mutat rá a magyar /ó/, /ős fonémák eredetével kapcsolatban.