Magyar Nyelvőr – 95. évfolyam – 1971.
Nyelvművelés - 1
MAGYAR NYELVŐR 95. ÉVFOLYAM * 1971. JANUÁR—MÁRCIUS * 1. SZÁM Hoggyal kezdődő mellékmondatok a főmondat előtt 1. Az alábbiakban megkíséreljük leírni és rendszerezni azokat az alanyi, tárgyi és különféle árnyalatú jelzői, illetőleg állandó határozói mellékmondatokat, amelyeknek szokatlan sorrendje az esetek többségében tudatos szerkesztés eredménye. Főként az értekező prózában — amely elsősorban tartalmaz ilyen mondattani, stilisztikai jelenséget — elég pontosan kijelölhetők a használat feltételei. Nyelvtanaink jelzik a példákat, de részletesebb feldolgozásuk, bemutatásuk egyelőre hiányzik. A MMNyR. a tárgyi mellékmondat fejezetében az azt, ezt utalószók kapcsán az alábbi módon említi az előrevetett mondatot: ,,A hogy kötőszós és a kötőszó nélküli mellékmondatokra a főmondatban elsősorban az azt utalószó mutathat rá. (...) Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje (Kossuth-nóta). Ritkábban ezt utalószót is találunk tárgyi mellékmondat tőmondatában. Például: Hogy szeressék, ezt tán tiltja is (a Kisértet) (Ady: Az új kisértet; CV. 1: 561). Hogy a gyűrű most csukódik össze, karácsony estéjén, ezt persze még csak kevesen tudták Budapesten (Karinthy Fer.: Csillag 1952, 277), stb. Az ilyen mondatok az értelmezői mellékmondatokkal érintkeznek; a — bár előrevetett — mellékmondat ugyanis valahogyan értelmezi a főmondat ezt szavát (vö. 2: 403)" (MMNyR. 2: 357). Szűkszavú a tárgyalás az alanyi mellékmondattal kapcsolatban is: ,,Ahogy kötőszós (...) alanyi mellékmondat még mindig valamivel kevésbé szoros tartalmi és nyelvtani kapcsolatban van a tőmondattal, mint a párhuzamos vonatkozó mellékmondatok (lásd alább), azért is váltakozhat sok példában a kötőszó nélküli szerkezetűvel (...). A főmondat előtti helyzetben azonban inkább a kötőszós változat járja: egyébként a hallgató a főmondat hallatáig sem lehetne tisztában e tagmondatnak mellékmondati jellegével sem, illetőleg ennek a mellérendelő jellege erősödnék. Vö.: „Késő van már, az bizonyos!" (közny.), de: „Hogy késő van már, az bizonyos" (uo.). — A természetesebb élőbeszédben, a prózai és a verses szépirodalomban, az értekező és az újságnyelvben stb. egyaránt igen megszokott, gyakori mondatforma mindkettő" (uo. 2: 347).1 Hadrovics László valamivel jobban közelíti meg a kérdést. ,,A funkcionális magyar mondattan alapjai" című művében (Budapest, 1969), mégpedig 1 Bencédy—Fábián— Rácz —Velcsovné: A mai magyar nyelv (Tankönyvkiadó) idéz előretett hegy-és mondatpéldákat, de a problémára nem hívja fel a figyelmet. Magyar Nyelvőr