Magyar Nyelvőr – 95. évfolyam – 1971.

Nyelvművelés - 1

MAGYAR NYELVŐR 95. ÉVFOLYAM * 1971. JANUÁR—MÁRCIUS * 1. SZÁM Hogy-gyal kezdődő mellékmondatok a főmondat előtt 1. Az alábbiakban megkíséreljük leírni és rendszerezni azokat az alanyi, tárgyi és különféle árnyalatú jelzői, illetőleg állandó határozói mellékmonda­tokat, amelyeknek szokatlan sorrendje az esetek többségében tudatos szer­kesztés eredménye. Főként az értekező prózában — amely elsősorban tartal­maz ilyen mondattani, stilisztikai jelenséget — elég pontosan kijelölhetők a használat feltételei. Nyelvtanaink jelzik a példákat, de részletesebb feldolgozásuk, bemuta­tásuk egyelőre hiányzik. A MMNyR. a tárgyi mellékmondat fejezetében az azt, ezt utalószók kapcsán az alábbi módon említi az előrevetett mondatot: ,,A hogy kötőszós és a kötőszó nélküli mellékmondatokra a főmondatban elsősorban az azt utalószó mutathat rá. (...) Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje (Kossuth-nóta). Ritkábban ezt utalószót is találunk tárgyi mellékmondat tőmondatában. Például: Hogy szeressék, ezt tán tiltja is (a Kisértet) (Ady: Az új kisértet; ÖV. 1: 561); Hogy a gyűrű most csukódik össze: karácsony estéjén, ezt persze még csak kevesen tudták Budapesten (Karinthy Fer.: Csillag 1952, 277); stb. Az ilyen mondatok az értelmezői mellékmondatokkal érintkeznek; a — bár előre­vetett — mellékmondat ugyanis valahogyan értelmezi a főmondat ezt szavát (vö. 2: 403)" (MMNyR. 2: 357). Szűkszavú a tárgyalás az alanyi mellékmondattal kapcsolatban is: ,,A hogy kötőszós (...) alanyi mellékmondat még mindig valamivel kevésbé szoros tartalmi és nyelvtani kapcsolatban van a tőmondattal, mint a párhuzamos vonatkozó mellékmondatok (lásd alább); azért is váltakozhat sok példában a kötőszó nélküli szerkezetűvel (...). A főmondat előtti helyzet­ben azonban inkább a kötőszós változat járja: egyébként a hallgató a főmondat hallatáig sem lehetne tisztában e tagmondatnak mellékmondati jellegével sem, illetőleg ennek a mellérendelő jellege erősödnék. Vö.: „Késő van már, az bizonyos!" (közny.), de: „Hogy késő van már, az bizonyos" (uo.). — A ter­mészetesebb élőbeszédben, a prózai és a verses szépirodalomban, az értekező és az újságnyelvben stb. egyaránt igen megszokott, gyakori mondatforma mind­kettő" (uo. 2: 347). 1 Hadrovics László valamivel jobban közelíti meg a kérdést. ,,A funkcio­nális magyar mondattan alapjai" című művében (Budapest, 1969), mégpedig 1 Bencédy—Fábián— Rác/; —Velcsovné: A mai magyar nyelv (Tankönyvkiadó) idéz előretett hogy-os mondatpéldákat, de a problémára nem hívja fel a figyelmet. 1 Magyar Nyelvőr

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék