Magyar Nyelvőr – 95. évfolyam – 1971.

Nyelvművelés - 1

a skolasztikus tartalom hazájában éltek, akik számára tehát nem volt nyitva a velencei út, mit sem von le a velencei arisztotelianizmus jelentőségéből, sőt abból a tényből sem, hogy az új (...) természetfilozófia is rendkívül sokkal tartozik neki. (Heller Ágnes: A rene­szánsz ember. Budapest, 1967. 35). S hogy később számos gondolkodónál még vissza­visszatér, ahogy visszatér az élvezetek „osztályozásának" kísérlete is — mit sem változtat Valla történelmi tettén (uo. 97). Hogy mérték és szépség mindvégig egymást tételezik, nem jelenti azt, hogy e két fogalom (eszmény) együtt és egyszerre alakult volna ki (ua. 193). Hogy ezt nem egy új kategóriarendszerrel, hanem a régi újraértékelésével teszi, nem annyira a gondolat tisztátalanságára mutat, mint polemikusságára (ua. 139). Hogy itt a vazallus maradt hű a királyához, tehát hagyományos kapcsolattal van dolgunk,­­ nem kétséges (uo. 234). Hogy a reneszánsztól kezdve szükségessé vált az értékrendtől elszakadó, lehetőséget kitapintó, moralitás és legalitás közötti ellentmondást a praxisban mindig feloldódó erkölcs, korántsem jelenti, hogy minden ember megoldotta ezt az emberiség előtt álló feladatot (ua. 243). b) Visszautaló szóval. Ezek a példák sokkal elterjedtebbek, mint a visz­szautaló szó nélküliek. Anyagunk alapján azt kell mondanunk, hogy többségben van az az névmás, mint az előzményt összefoglaló visszautaló szó. Hadrovics Lászlóval ellentétben mondjuk ezt; ő ugyanis a hogy nélküli előrevetett mondat esetében, amikor a főmondat hátravetett, az ez mutató névmás gyakoriságát emeli ki. Az az-ra meg annyit mond, hogy „természetesen arra is vannak pél­dák, hogy a hátravetett főmondatban az mutató névmás áll. Ezeket az eseteket külön meg kellene vizsgálni ..." (i. m. 208). Lássuk Hadrovics legjellemzőbb példáját az ez használatára: Az asszony gyarló, s ezt már a régi írók hirdették (Kisfaludy Károly munkái, é. n. 1: 197). Természetesen, amikor az az túlsúlyát hangsúlyozzuk, módunk van szá­mos példát idézni az ez­re. Hogy idegen tömegeknek nemzeti és nyelvi átalakítását egyedül az iskolai, részben csak középiskolai oktatás kicsiny eszközeivel próbáltuk meg, ez nem világtörvényszék elé való merény, hanem saját kárunkra váló gyermekes tévedés volt, egyike a hanyatló korszak állami és nemzeti illúzióinak (Szekfü Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Budapest, 1938. 305). Hogy valaki egy adott szituációra — szerencsétlen­ségre vagy akár szerencsére is — nyugodtan vagy szenvedélyesen, hűvösen vagy dühödten reagál ez messzemenően temperamentum és nem attitűd kérdése (Heller i. m. 99). Hogy az ész, mint bizonyos szükségszerű tendenciák felismerője , rejlenek bár ezek a tendenciák az objektív társadalmi törvényekben vagy az egyes emberek karakterének törvényeiben, esetleg e kettő kölcsönhatásában — növeli az ember választási és cselekvési szabadságát, biztonságot ad a cselekvésben, ez meggyőződése Richardnak, Jagónak, Edmundnak egyaránt (uo. 169). Hogy a bölcsesség mint erkölcsi kategória praktikus vagy teoretikus, aktív vagy passzív magatartásban testesül meg teljesebben — ez ter­mészetesen az antikvitásban is vita tárgyát képezte (ua. 229). Hogy az emberi elme gyen­geségein „lehet segíteni", ez már Cusanustól sem volt idegen gondolat (ua. 331). Hogy egy eszméhez, világképhez, igazsághoz lehet „hűnek" lenni s ez a hűség jobban kötelezhet minden személyes kapcsolatnál (beleértve a transzcendenciához fűződő személyes kap­csolatot, a „Krisztus követését" is), hogy e magasabb, általánosabb igazsághoz való hűség nevében jogos, helyes és igazságos lehet felrúgni a legszemélyesebb kapcsolatokat: ez a reneszánszban újra természetessé vált (uo. 235). Jogosan vetődik fel a kérdés: az ez kicserélhető-e az-ra? Változna-e a mondatok értelme az-zal? Szerintem nem változna akkor, amikor akár a mellék-, akár a főmondat értelemszerűen távolra mutat, tehát történelmi jellegű, bárminő legyen is a hogy­os mellékmondat értelme, így tehát a Szekfű­példában, továbbá az antikvitást és a reneszánszot említő főmondatban az az használata szabályosnak hat. Megfelelőbbnek látszik az ez használata elvi.

Next