Magyar Nyelvőr – 125. évfolyam – 2001.

3. szám - Nyelv és stílus - Kemény Gábor: A „szecessziós” Krúdy

framework. The results demonstrate the fact that style attributions exhibit firm tendencies that are independent of the age or ideological stance of the subjects: the fírst version of the news item was considered neutral (at somé points formai) in terms of style and one that summarises the event objectively, whereas the second one was characterised as an informál text that sounds more like gossip or sensational storytelling than a usual piece of news. A „szecessziós" Krúdy (Egy Aranykéz utcai éj emléke)­ ­. Jól ismert tény, hogy Krúdy Gyula stílusportréján impresszionista, szim­bolista, szürrealista és „tárgyias-intellektuális" vonások váltakoznak (legjobb műveiben szerves egységet alkotva). Van-e azonban szecessziós Krúdy is? A szakirodalom szerint van, sőt Kispéter András irodalomtörténész Krúdyt „a magyar irodalmi szecesszió legmarkánsabb alakjá"-nak, Szindbádot „tipikus szecessziós figurá"-nak nevezi (Kispéter 1989: 44-5). Szabó Zoltán új magyar stílustörténete szerint Krúdy a szecesszió első (1890-es évek) és második (1900-as évek) szakaszának egyaránt fontos szerep­lője (Szabó Z. 1998: 173). Azt magam is elismerem, hogy a szecessziósnak (vagy annak is) tekinthető stílusjegyek folyamatosan megfigyelhetők Krúdynál, anélkül azonban, hogy len­ne egy bizonyos korszaka, amelyet elsősorban, meghatározóan szecessziósnak kellene minősítenünk. Ezek a szecessziós vonások 1910, az irányzat kifáradása, sőt „elavulása" (Szabó Z. 1998: 174) után sem tűnnek el Krúdy prózájából. Jól mutatja ezt, hogy amikor olyan szövegrészletet kerestem, amely sűrítetten tartalmaz ilyen stílusjegyeket, ezt egy 1914-ben (kötetben pedig csak 1916-ban­ megjelent novellában találtam meg. Ez a novella, az Egy Aranykéz utcai és emléke a Pesti Napló 1914. március 1-ji számában látott napvilágot, a később Aranykéz utcai szép napok címmel egybegyűjtött írások közül időrendben másodikként. Az első a Múló évek az Aranykéz utcában című volt, a lap február 21-i számában. Ezeket további egy­egy hét különbséggel követte a Fáj és A nők könyvéből című novella. E négy, tartalmilag szorosan összefüggő elbeszélés alkotja a későbbi kötetnek az Elő­hang utáni első részét, mégpedig oly módon, hogy az elsőként megjelent két írás, amely címében is tartalmazza az Aranykéz utca helymegjelölést, közrefogja az utóbb megjelent kettőt, így a minket most elsősorban érdeklő írás, az Egy Aranykéz utcai éj emléke ennek a „blokk"-nak a záródarabja lett. A négy, egyaránt egyes szám 1. személyben elbeszélt történet a reformkori Pest-Budán játszódik, abban az édeskés, egyben fanyarul önironikus biedermeier miliőben, amelybe Krúdy ekkor, az I. világháború éveiben oly szívesen menekült vissza. Az elbeszélő, egyben a novellák főszereplője K. Károly, a divatos beszélyíró. A rövidítés Kisfaludy Károlyra látszik utalni, de egyéb történeti, irodalomtörté­neti vonatkozás nemigen található a novellákban. Krúdyt ugyanis (akárcsak a néhány évvel későbbi Hét Bagolyban) ezúttal sem az író művészi tevékenysége.

Next