Magyar Nyelvőr – 135. évfolyam – 2011.
2011 / 1. szám - NYELVMŰVELÉS - Nyomárkay István: Filológia - a nyelvi kapcsolatok kutatásának tudománya (Magyar hatás a 16. századi horvát jogi terminológiában)
MAGYAR NYELVŐR 135. ÉVF. * 2011. JANUÁR-MÁRCIUS * 1. SZÁM Filológia - a nyelvi kapcsolatok kutatásának tudománya (Magyar hatás a 16. századi horvát jogi terminológiában) A nyelvek közötti kapcsolatok kutatását és a nyelvi kölcsönhatások vizsgálatát a filológia a legfontosabb feladatának tartom. Ezzel összefüggésben az alábbi írásomat, amely tárgyát és gondolatmentét tekintve is kapcsolódik az ELTE Bölcsészettudományi Kara Gólyavári esték című sorozatának részeként elhangzott Filológiánk tegnap és ma című előadásomhoz, négy részre osztom. Először röviden magáról a filológiáról, fogalmának értelmezéséről, kutatási tárgyáról, ezt követően - a konkrét nyelvi anyag bemutatását előkészítve - a jelen előadás forrásművéről, Werbőczy István Hármaskönyvéről, majd pedig fél évszázaddal későbbi, tehát nagyjából egykorúnak tekinthető magyar és horvát fordításáról, a horvát fordítás irodalmi nyelvi jelentőségéről, a fordító Ivan Pergosicról, a horvát szöveg magyar nyelvi elemeinek típusairól, kölcsönszavakról, tükörkifejezésekről és tükörjelentésekről kívánok szólni, végül pedig összegzésként néhány általános megállapításra és a jövőben eredménnyel kecsegtető feladat rövid felvázolására kerül sor. 1. A nemrég napvilágot látott, Bakró Nagy Marianne és Kontra Miklós szerkesztette A nyelvészetről - 1. szám 1. személyben című kötetben közölt „vallomásomról” a kötet egyik recenzense - a filológiát a nyelvészettel mintegy szembeállítva - előbb a nyelvészetnél tágabb kutatási területnek tartva, majd pedig vele azonosítva a következőket írja: „A nyelvészet hagyományosan filológiai diszciplína, sőt maga a filológia. Szövegekkel foglalkozik, a szövegeket gondozza, azok pontos értelmezésére törekszik és így tovább.” Később azt mondja, hogy „a filológiáról a nyelvészet hangsúlya eltolódik a kötőjeles nyelvészetek (pszicho-, szocio-, neuro-, gyermeknyelvészet, sőt újabban [ezt már én teszem hozzá] a geolingvisztika felé. Nagy kérdés, hogy megmarad-e akkor még a filológia”. Véleményére, kétségeire a későbbiekben, ha nem is explicite, de visszatérek. A filológia fogalmának értelmezéséhez először két régi szótárunkhoz, Szenes Molnár Albert és Pápai Páriz Ferenc dikcionáriumához folyamodtam. A filológia és a filológus jelentése mindkettőjüknél: ’az ékesen szólás szeretése, ékesen szólást szerető, ékesen szólást tanuló’, lényegében a görög kompozitum fordításai. Pár évszázaddal későbbiek, de hasonlóak Johann Christian Heysének, a német purizmus egyik kései képviselőjének értelmezései is: „Philologie, die Sprachliebe, Sprach-