Magyar Nyelvőr – 139. évfolyam – 2015.
2015 / 1. szám - Bárdosi Vilmos: Egy készülő magyar frazeológiai etimológiai szótár elé
MAGYAR NYELVŐR 139. ÉVF. * 2015. JANUÁR-MÁRCIUS * 1. SZÁM Egy készülő magyar frazeológiai etimológiai szótár elé 1. A magyar frazémák eredetének kutatásáról. Aki szólások, közmondások, szállóigék (összefoglaló néven frazémák) gyűjtésével, rendszerezésével, elemzésével és lexikográfiai kodifikációjával foglalkozik, előbb-utóbb óhatatlanul és visszatérő módon szembesül a következő kérdéssel: ki, kinek, mikor és miért mondta először? A frazémák etimológiai jellegű kutatásának más nyelvekhez hasonlóan a magyar nyelvben is jelentős hagyományai vannak. A Szirmay Antal (1804), Dugonics Antal (1820), Pelkó Péter (1864) nevével fémjelzett és inkább anekdotikus jellegű kezdetek után, a 19. és 20. században olyan híres kutatók foglalkoztak e kérdéssel, mint Tóth Béla (1895), Kertész Manó (1922), Csefkó Gyula (1930), Békés István (1968), O. Nagy Gábor (1957) vagy Hadrovics László (1995). Közülük is kiemelkedik O. Nagy Gábor, aki 1957-ben megjelent Mi fán terem? című, korszakalkotó, máig népszerű munkájával új, „mifantológia” néven ismertté vált nyelvészeti műfajt teremtett. 1973-ban tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála azonban megakadályozta abban, hogy kiteljesedjen szólásetimológiai munkássága, és elkészítse a Mi fán terem? folytatását, Szólásról szólásra címen tervezett nagyszabású és olvasmányos szólásmagyarázó könyvét. A Mi fán terem? első kiadása a mutató tanúsága szerint 252 frazéma eredetéről adott magyarázatot. Később ezeket Kovalovszky Miklós további 28 eredetmagyarázattal bővítette ki O. Nagy Gábor különféle helyeken megjelent szólásmagyarázatai közül válogatva, így a Mi fán terem? 2011-ben az Akkord Kiadónál megjelent és általam is használt 10. kiadása összességében már 280 magyar szólás, közmondás eredetét, művelődéstörténeti, képalkotó, szemléleti hátterét világítja meg olvasmányos stílusban, de tudományos korszerűséggel és rendszerességgel. Hasonló jellegű összefoglaló munka azóta sem született Magyarországon. Ennek oka valószínűleg a könyv már-már nyomasztóan ható lenyűgöző nagyszerűsége. Érthető tehát, hogy a Magyar Nyelvőrben és a Magyar Nyelvben megjelent szólásmagyarázó tanulmányokon túl eddig senki nem vállalkozott O. Nagy Gábor összegző munkájának folytatására, noha még szép számmal maradtak nyelvünkben megfejtendő, tisztázandó eredetű frazémák. Jelen tanulmánynak nem célja a frazéma tudományos igényű meghatározása, sem a frazématípusok osztályozása. E kérdéseket a hazai és a nemzetközi szakirodalom bőségesen tárgyalja (vö. pl. Tolnai 1910; Casares 1950; O. Nagy 1954; Juhász 1980; Voigt 1980; Burger et al. 2007; Forgács 2007).