Magyar Nyelvőr – 139. évfolyam – 2015.

2015 / 1. szám - Bárdosi Vilmos: Egy készülő magyar frazeológiai etimológiai szótár elé

MAGYAR NYELVŐR 139. ÉVF. * 2015. JANUÁR-MÁRCIUS * 1. SZÁM Egy készülő magyar frazeológiai etimológiai szótár elé 1. A magyar frazémák eredetének kutatásáról. Aki szólások, közmondások, szállóigék (összefoglaló néven frazémák­) gyűjtésével, rendszerezésével, elem­zésével és lexikográfiai kodifikációjával foglalkozik, előbb-utóbb óhatatlanul és visszatérő módon szembesül a következő kérdéssel: ki, kinek, mikor és miért mondta először? A frazémák etimológiai jellegű kutatásának más nyelvekhez hasonlóan a ma­gyar nyelvben is jelentős hagyományai vannak. A Szirmay Antal (1804), Dugonics Antal (1820), Pelkó Péter (1864) nevével fémjelzett és inkább anekdotikus jellegű kezdetek után, a 19. és 20. században olyan híres kutatók foglalkoztak e kérdéssel, mint Tóth Béla (1895), Kertész Manó (1922), Csefkó Gyula (1930), Békés István (1968), O. Nagy Gábor (1957) vagy Hadrovics László (1995). Közülük is kiemel­kedik O. Nagy Gábor, aki 1957-ben megjelent Mi fán terem? című, korszakalko­tó, máig népszerű munkájával új, „mifantológia” néven ismertté vált nyelvészeti műfajt teremtett. 1973-ban tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála azonban megakadályozta abban, hogy kiteljesedjen szólásetimológiai munkássága, és el­készítse a Mi fán terem? folytatását, Szólásról szólásra címen tervezett nagysza­bású és olvasmányos szólásmagyarázó könyvét. A Mi fán terem? első kiadása a mutató tanúsága szerint 252 frazéma erede­téről adott magyarázatot. Később ezeket Kovalovszky Miklós további 28 ere­detmagyarázattal bővítette ki O. Nagy Gábor különféle helyeken megjelent szólásmagyarázatai közül válogatva, így a Mi fán terem? 2011-ben az Akkord Kiadónál megjelent és általam is használt 10. kiadása összességében már 280 ma­gyar szólás, közmondás eredetét, művelődéstörténeti, képalkotó, szemléleti hát­terét világítja meg olvasmányos stílusban, de tudományos korszerűséggel és rendszerességgel. Hasonló jellegű összefoglaló munka azóta sem született Ma­gyarországon. Ennek oka valószínűleg a könyv már-már nyomasztóan ható le­nyűgöző nagyszerűsége. Érthető tehát, hogy a Magyar Nyelvőrben és a Magyar Nyelvben megjelent szólásmagyarázó tanulmányokon túl eddig senki nem vállal­kozott O. Nagy Gábor összegző munkájának folytatására, noha még szép szám­mal maradtak nyelvünkben megfejtendő, tisztázandó eredetű frazémák.­ ­ Jelen tanulmánynak nem célja a frazéma tudományos igényű meghatározása, sem a frazématípusok osztályozása. E kérdéseket a hazai és a nemzetközi szakirodalom bőségesen tárgyalja (vö. pl. Tolnai 1910; Casares 1950; O. Nagy 1954; Juhász 1980; Voigt 1980; Burger et al. 2007; Forgács 2007).

Next