Magyar Orvosi Archivum 39. (1938)
Benedek László dr.: Epilepsia choreica familiaris cum dementia
70 BENEDEK LÁSZLÓ DR. talomimá; az insolátívnak is szerepet tulajdonít; még az erősebb indulatélmények provokáló hatását concedaja. A pathogenesiisit a vasomotoros spasmus következményéből vezeti le. A tartós spasmus az agyállomány laesióját vonja maga után, melynek következtében a choreás rángások jelennek meg. A vicarialást azzal magyarázza, hogy a fokozódó spasmus a choreás rángások fokozódását, majd az epilepsiás rohamot váltja ki, melynek következménye a cortikalis kimerülés és az azt követő nyugalmi állapot, vagyis a chorás rángások csökkenése. Ugyanebben a közlésben Bechterew rámutat arra, hogy az általa lett combinált tünet syndroma a Koschewnikoff-féle partialis epilepsziával közeli rokonságban van. Egy másik közlésében Bechterew az Unwehtricht-féle myoclonia epilepticával hozza a tüneti képet kapcsolatba. Filimonoff, mint arra Kroll is rámutat, az Unverricht-Lundborg, továbbá, a Bechterew (epilepsia phoreica) és a Koschewnikoff-féle együtteseket az extrapyramidalis epiepsiához tartozó rokon formák gyanánt jellemzi. (Magától értetődő, hogy a Bechterew féle edényelmélettel ma már kevesen értenek egyet). Bechterew-hez hasonló észleletekről számoltak be Feré, majd Binswanger is. Egyébként a phorea chronica és az epilepsia öröklésbiológiai kapcsolatára vonatkozólag Entres, Davenport észleletein kívül a Benedek-Csörsze féle családkutatás eredményeire utalunk, amelyek szerint az epilepsia és a Huntington, továbbá a dadogás, sinistrosis és e.iuresis egy 6 generálién át követett család 2 ágán egymással párhuzamosan medelezett tulajdonképein idioplastikus correlatio nélkül. A nagyobb összefoglaló közlések közül elsősorban Kehrer,Thange, Weygant, Lenz és az újabbak közül H. Geyer munkáit 1s emeljük ki, míg Wilson-nak a Hb. J. Neurologie számára írt rövid epilepsia fejezet- az öröklésgenetikai kérdés-sphaerával alig foglalkozik. Az epilepsiának continual colonusokkal való szövődése a Koschewnikoff-féle (1895) „partialis epilepsia”-nál alkotja a symptomatologiai kép lényegét. Az interparoxysmalis időknek rángásai azonban ez esetben szigorúan lokalizáltak. Főleg orosz szerzők: Choroschko (1907), Muratow, Bechterew, Diershinsk, ■— továbbá a debreceni klinikáról Markovits közöltek hasonló syndromákat amelyeket Choroschko származástanilag a subcorticalus diacok részvételére, Kroll csupán a praecentralis régiók bántalmazottságára hajlandó visszavezetni. Az Unverricht féle myoclonus-epilepsiánál az első tünetként jelentkező többnyire „nocturna” -j illegő őskóros rohamokhoz csatlakozóan egy izom vagy egy-egy sokszor symetriás izomcsoport részéről . Führendíe Psychiater in Selbstdarstellungen. F. Meiner Veri. 1930. S. 47. Selbstdarstellung von W. Bechterew. 2. D Zeitschr. f. Nervenhlk. Bd. 78. 16.