Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-11-08 / 72. szám

,2-ik szám. Tisza Kálmán: Egyúttal a felett kér ha­­tároztatni, hogy a tárgyalás ma történjék-e, vagy holnap? Egyszersmind kijelenti, hogy miután nem sikerült az elfogadtatnia, hogy a tárgy napirendre tűzessék, azt óhajtaná, hogy a tárgyalás még ma történjék. (Zaj.) A többség azonban az ülést ma befejeztetni óhajtja s a tárgyalás folytatását holnapra halasz­tani, mit felállás általi szavazással jelent ki. Végül még Madarász József képv. előterjeszti a pénzügyminiszerhez intézett következő interpella­­tióját Madarász interpellatiója. Feleletre hivom fel Magyarország pénzügyi miniszterét. Miután csak az esetben ítélhető meg, vájjon Magyarország népe, az alkotmányellenes hatalom alatt volt-e, vagy most az alkotmányos kormány alatt lesz e, több vagy kevesebb adóztatással terhelve, ha és midőn a külön adóztatási évi összeg egybeha­sonlíttatik , miután, csak ez esetben ítélhető meg, hogy az örökös tartományok népeire az osztrák állam­­adósság miatt súlyosult terhek könyítéséhez, sza­bad ajánlat útján is járulhatna , és mennyivel a magyar nemzet, önjóléte megsemmisítése nélkül , ha és a­midőn biztos tudomása lesz afelől, hogy meny­nyi fordíttathatik az ország ön bel, anyagi és szel­lemi segélyzésére? ez oknál fogva, felhívom a magyar királyi pénzügyi minisztert, hogy az általa beadott, a há­nyadot és osztrák államadósságok elvállalását c­él­­zó törvényjavaslatoknak az országos ülésekben va­ló tárgyalása előtt, tudassa a képviselőházzal: 1) mennyi adóösszeget fizetne Magyarország a jövő 1868-ik évre, az általa ajánlott törvényja­vaslatok, és 30% arány elfogadása esetére ? és ez adóösszegből mi esnék körülbelül a) a közösügyi költségekre? b) az osztrák államadósság elvállalása foly­tán? és c) Magyarország ön belköltségeire? 2) hat évet véve alapul 1860—5, mennyi azon adóösszeg, a­mit egy éven át a volt alkotmányelle­nes kormány behajtatott? 3-ot. Jelölje meg Magyarország pénzügyi mi­nisztere, hogy a „Magyarország ön belköltségeire kívánt összegből“ a) mennyi szándékoltatik beruháztatni a föld­­mivelés, ipar és kereskedelem előmozdítására? s b) mennyi kiválólág a nép gyermekei oktatá­sára, a népnevelésre, s átalában az ország szellemi kötelességeinek teljesítésére ? Pesten, 1867. évi octóber hó 30-án. Madarász József, a. k. Fehérmegye sárkereszturi választóke­rületének képviselője.“ Az ülés ezzel l'/a órakor véget ért. A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE, oct. 31-én, délelőtt 10 órakor. Elnök: Szentiványi Károly, jegyző Dimitri­­evics Milos, a szólókat jegyzik Ráday László gr. és Gajzágó Salamon; a miniszterek közül je­len vannak Wenkheim Béla, báró Eötvös József, báró Horváth B., Lónyay Menyhért és Gorove István. A jegyzőkönyv hitelelesítése után elnök a kö­vetkező kérvényeket mutatja be: Papp Lajos Kézdi-Vásárhely közönsége ré­széről nyújt be kérvényt, mely a törvényhatóságok­hoz kiadott vasúthálózat tervezetét illetőleg azon óhajt fejezi ki, hogy a nagyvárad kolozsvári vasút­vonal ne a végtelen nehézségekkel járó és a mel­lett a végczéltól nagy távolban vezető galacz-bod­zai szoroson, hanem a népes és iparos Háromszé­ken vezettessék át, mi könnyen történhetnék az Olt szoroson. A kérvényt azon utasítással kéri kiadatni a kérvényi bizottságnak, hogy arról mielőbb jelen­tést tegyen. Fentartja magának e tárgyban tüzete­sen hozzá­szólni annak idején. Turócz megye közönsége a megyék önkor­mányzatának a miniszteri rendelettel megegyező rendeztetését kéri. Turóczmegye közönsége a pest-oderbergi vas­útvonalat a fővonalak közé soroztatni s a buda fi­umei vonallal egyidejűleg elkészíttetni kéri. A békésmegye gazdasági egyesület az alföld­fiumei vasútvonalra tett felvilágosító észrevételeit figyelembe vétetni és ezen pályának a déli vas­pályával való minden legkisebb összeköttetés nélkül teljesen önállólag, minden egyéb befolyástól men­ten és egységesen leendő kiépítését minél előbb eszközöltetni kéri. Beszterczebánya város közönsége a pest-oder­bergi vasútvonalra tett észrevételeit figyelembe vé­tetni kéri. Esztergom székes kir. városának a fogyasz­tási adó illetéktelen része alóli fölmentetése tár­gyában terjesztett alázatos kérvénye. Pécs városa közönsége a nemzeti kérdés mie­lőbbi elintézésénél Zemplén megye ez ügyben tett észrevételeit figyelembe vétetni kéri. Szathmár-Németi város közönsége eszközöl­tetni kéri, hogy a katonai és polgári hatóságokkal magyar nyelven levelezzenek. Eperjes város közönsége az országos vasút­hálózatra egy emlékirat­ nyújtván be, azt figye­lembe vétetni kéri. Bihar megye beeli szakaszban fekvő Kislaka Szád, Krajova, Szakácsi és Beel-Rogoz községek úrbéri perüknek egy, az országgyűlés által hozan­dó úrbéri törvény létrejöttéig leendő felfüggesztését kérik. Szabolcsmegye Őr-Ladány község összes bel­­birtokosai a korcsmáltatás commassáltatása által okozott sérelmeiket orvosoltatni és okozott perkölt­ség fizetésétől magukat fölmentetni kérik. A pozsonyi m. kir. jogakadémiai igazgatóság a pozsonyi m. kir. jogakadémiának az országgyü­­li naplók és egyéb nyomatványokat megküldetni kéri. Erdélyben Marosszék Tótfalván 25 családból és 300 lélekből álló összes lakosai és colonusait a kir. táblai elnök méri. b. Apor Károly urnak elle­nük nyert kitelepitési ítélet felfüggesztését és újab­ban vizsgálat alá vételét kérik. Batek Rozália és érdektársai sárosmegyei Zboró községi lakosok, Zboró, Czigla és Dubova birtokrészek miatt indított perben Sárosmegye te­lekkönyvi tvényszéke által elkövetett hivatallali visz­­szaélés folytán tett tetemes megkárosításukat és az ezen ügyben hozott kir. táblai ítéletet, ugyszinte az igazságügyminiszterium határozatát felette sérelmes­nek panaszolván, egy részrehajlatlan vizsgálatot eszközöltetni és a vizsgálat nyomán igazságot szol­gáltatni kérnek Kosaik János, hontmegyei keszihóczi lakos, 1847. évi oct. 18-én ’­a úrbéri házhely és házának elárverezését tüstént megsemmisittetni kéri. Verbay János Somogymegyébe kebelezett Gé­ge községbeli ref. rector Rimanóczi kaposvári tiszt­tartó által 50 ftban tett megkárosítását panaszolván, orvoslásért esedezik. Szilágyi Bertalan ungmegyei palinyi lakos sé­relmeit tárgyaló igazolási kérvényét egy melléklet­tel együtt ez általa f. é. oct. 12-én benyújtott fo­lyamodásához hozzácsatoltatni kéri. Baltazár György a pénzügyminisztériumot bi­zonyítványainak kiadására felszólittatni s anyagi segélyeztetését kéri. Petykó György oroszvéghi lakos még múlt évi május 17-én beadott kérelmére hátiratot elkül­­detni kéri. Vajda István somogymegyei nagyatádi szíj­gyártó mester 1848. évben a magyar hadsereg ré­szére szállított nyerges munkáért járó 1134 fának megtérítését kéri. Almássy Sándor: T. ház! Tegnapi napon a belügyminiszter úrnak nyilatkozatával kinyilat­­koztatom, hogy azzal nem vagyok megelégedve, de egyszersmind ígértem, hogy a ház asztalára indít­ványt fogok letenni. Ezt siettem elkészíteni és a mai napon be is nyújtom, de emellett benyújtom még az indítványomhoz tartozónak vélt következő okmányokat is: neveztesen a szept. 7. miniszteri tanácsban kelt rendeletet, mely Heves megye bizott­mányához küldetett; a szept. 17. bizottmányi ülés végzését, továbbá az okt. 19-én tartott miniszteri tanács végzését melyben Hleves megye felfüggeszté­sét elrendeli; az oct. 14. bizottmányi gyűlés vég­zését szintén ide csatolom, nem különben oct. 19. a királyi biztos kinevezésének okmányát is. Ezen indítványomat pedig kérem felolvastatni. Elnök: Ezen indítvány ki fog nyomatni és szétoszlatni. Ráday László jegyző felolvassa Almássy kö­vetkező indítványát: Indítvány Heves és Külső-Szolnok t. e. várme­gyék bizottmányának a felelős minisz­térium által tett felfüggesztése tár­gyában.­­ Tekintve azt, hogy a kormány Heves és Kül­­ső-Szolnok­ t. e. vármegyék bizottmányát az 1848. 16. tcz. 2. §-a d) pontjának ellenére, mely igy szól: „Ezen állandó bizottmány a főispánnak, vagy tá­vollétében az alispánnak elnöklete alatt a megyei tisztviselőség hozzájárultával annyiszor és addig— a mint s a meddig szükséges leend — összegyűl­vén, mindazon hatóságot fogja ideiglenesen gyako­rolni, mely törvény és alkotmány szerint a megyei közgyűléseket minden tekintetben illeti“ , önkényi­leg felfüggesztette, tekintve, hogy a kettős megye törvényes ha­tóságát az 1848. 3. t. ez. 26. §. ellenére, mely igy szól: „az ország minden törvényhatóságainak eddigi törvényes hatósága ezentúl is teljes épség­ben fenntartandó,“ megszüntette és a megye kor­mányzását teljhatalmi királyi biztos korlátlan hatal­ma alá helyezvén az 1848. III. t. ez. 3. §-át, mely igy szól : „Ő felsége a végrehajtó hatalmat a tör­vények értelmében független magyar minisz­térium által gyakorolja,“ — megsértette, tekintve azt, hogy a pragmatica sanctiót ér­vényesitő 1723. t. III. t.czikkét megsértette, s mind ezen tények által az 1848. XVI. t.cz.-ben az alkot­mányosság védbástyájának elismert megyei szerke­zetet Hevesmegyében lerombolta ; tekintve végre a fennemlitett kormányténye­­ket, melyek e törvények világos megsértésével vég­rehajtattak — hivatkozva az 1848. III. t.cz. 31. §. a) alatti pontjára, mely ekképpen szól : „a minisz­terek feleletre vonathatnak minden oly tettért, vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét, az al­kotmány biztosítékait sérti“ — hivatkozva a 33. §.­­ rendeletére — a kormányt vád alá helyezni kérik . Pesten, 1867. oct. 31.­­ Beadja Almássy Sándor, Pap Pál, Csiky Sán­dor, Madarász József, László Imre, Böszörményi László, Vállyi János, Bobory Károly, Deáky Lajos és Patay István. Tisza Kálmán, T. képviselőházi Én meg­vallom, hogy ámbár az előttem szólott képviselő­­társam beadott indítványát elannyira nem helyes­lem, hogy azzal szemben részemről bátor leszek egy más indítványt beadni, mindazonáltal igen­­. belügyminiszer úrnak a hevesi ügyben tegnapi na­pon adott válasza által én is, sem kielégítve, sem megnyugtatva nem vagyok. Nem elégít ki ezen vá­lasz, mert nem bizonyítja be, hogy az ország bé­kéjére nézve, vagy az ország fennállására, vagy éppen a trón biztonságára nézve oly veszélyes hely­zetben lettünk volna; nem nyugtat meg, mert egy­­átalában nem ingatta meg azon meggyőződésemet, hogy a ministériumnak e tárgyban követett eljárása részint magába az alkotmányos elvbe, részint ha­zánk törvényeibe és a törvényes gyakorlatba ütkö­zik. Azért, hogy ezen nézetemet és annak alapjára fektetett indítványomat indokoljam, nem tartom szükségesnek Eger városának, vagy Heves várme­gyének végzését és határozatát taglalni. Lehetnek abban, többet mondok, vannak is­­olyanok, a­me­lyek saját meggyőződésem szerint is megtámadha­tók, de a kormánynak ezen ügyben követett eljá­rása nem a szerint ítélendő meg, mennyire jártak el correcte azon hatóságok, hanem a­­szerint, hogy magának a kormánynak ténye mennyiben egyezik vagy ellenkezik az alkotmánynyal és a törvénynyel. (Helyeslés.) Azt sem látom szükségesnek, hogy a 1. belügyminiszert követvén, arra nézve mondjak itt véleményt, hogy a váczi levélnek egyik vagy má­sik mondatában foglaltatóak-e veszélyes elvek, fog­­laltatik-e felségsértés, vagy bármely más bűntény, mert ezek felett azt tartom, e házban vitatkozni, és ez által mintegy határozatot provokálni helyte­len, mert e felett ítélni a törvényes bírónak kell. Nem szükséges ez, mert bármikép álljon a dolog, ez esetben vagy más hasonló esetben az által, még hogy valaki netalán ily dolgokat mondott vagy itt volna, egyátalában nem áll elő az országban azon rendkívüli állapot, mely rendkívüli eszközök alkal­mazását igényelné, nem áll elő akkor, midőn csen­desség van az egész országban, midőn a polgárok nyugalma sehol sem zavartatik meg. (Ellenmondás a jobb oldalon) az elégedetlenség a­mennyiben lé­tezik, sehol sem adja jelét annak, hogy az alkot­mányos eszközöktől eltérve, tettlegességre vetemed­ni akarna; nem szükséges ez azért sem, mert ha szinte alapos volna is most vagy máskor egy ily vád, az még mondom, ha alapos volna is, nem jo­gosítja fel a kormányt arra, hogy mielőtt azon vád fölött a törvényes bíró ítélt, közigazgatási úton ki­mondja, hogy a vádlott bűnös, és bűnrészeseknek nyilvánítja mindazokat, kik a törvény szer­int még csak vádlott irányában bizalmat nyilvánítanak. (He­lyeslés a baloldalon.) Én­­soha sem tagadtam, és nem tagadom a kormány azon jogát, hogy törvé­nyes formák között, törvényes közegei által vád alá helyezhessen bárkit, de azt tartom, hogy maga az alkotmányosság alapelve megkívánja, hogy a vádlott felett egyedül a törvényes bíró ítéljen, és azon eljárás, midőn ezt be nem várva, a „bűnös“ közigazgatásilag mondatik ki, oly eljárás, mely a polgárok biztonságát megsemmisíti, a személyes sza­badságot képzeletivé teszi, oly eljárás, melynek példáját az absolut kormányok körében kell keres­nünk. (Helyeslés a baloldalon.) Ez történt pedig t. ház, Eger városára vonatkozólag, mert a kormány vádat emelt, a bírói ítéletet azonban be nem várta, hanem a vádat alaposnak közigazgatásilag kimon­dotta, a vádlottat és azokat, kik iránta bizalmat szavaznak, bűnösöknek nyilvánítja. (Egy hang a jobboldalon: „jól teszi!“) Ezeknél fogva az eljárás­nak ezen első része az alkotmányosságba ütközik, a második része pedig, mely Heves megyére vonat­kozik, a magyar törvényeket s a törvényes gyakor­latot sérti meg. Nem tartom szükségesnek, hogy itten bizo­nyítgassam azt, hogy a vármegyéknek — a törvény­telennek tartott rendeletet végre nem hajtva — az ellen felírni joguk van; nem tartom szükségesnek, mert még eddig legalább e házban azt senki sem tagadta, sőt a­mennyire tudomásom terjed, mind az igen tisztelt jobboldalnak, mind magának a mi­nistériumnak egyes tagjai kisebb és nagyobb kör­ben, sőt kevés kivétellel hírlapilag a törvényható­ságok ezen jogát, habár oly megszólításokkal is, melyeket túlságosoknak tartok — még a jövendőre is fentartandónak véleményezték. Annyi pedig mindenesetre áll, hogy e törvé­nyes gyakorlat még ma semmi uton eltörölve nincs. Gyakorolták is e jogot a vármegyék mindig, nemcsak 1848 előtt, hanem mindaddig, mig rend­szeres állapotban volt az ország, gyakorolták 1848- ban is és gyakorolták 1861-ben ismét és nem tu­dom, hogy azon megyék is, melyekben az igen­­. jobboldalnak s magának a ministeriumnak tagjai adták az irányt, ezen joggyakorlatát arra alapítot­ták volna, hogy collegialis kormány áll felettük, de mindnyájan arra alapították, hogy átalában a me­gyének ahhoz joga van, gyakorolták e jogot, töb­bet mondok egész mostanáig 1867 ben is. Több példát tudunk, a­melyekben oly törvény­­hatóságok, melyek nem tartoznak az elhíresztelt el­lenzéki megyék közé, végre nem hajtották vagy éppen félretették, egy felírásban előadva indokait, a kormány oly rendeleteit, p. o. az adóügyben, me­lyeket tekintve az országgyűlés által adott indemni­tyt, hitem szerint a törvényesség szempontjából megtámadni alig lehet. Ily eset történt több vár­megyében, történt Máramarosban, történt Békés me­gyében, történt — ha jól emlékszem — Ungban és sok megyében még. Tudom én azt, hogy régibb időkben is kül­dött a kormány biztosokat a vármegyék ellen, de eljárása akkor mi volt? én nem tudok rá esetet, midőn az alkotmány életben volt, hogy azért, mert egy vármegye egyszer felírt valamely tárgyban, királyi biztos küldetett volna ellene : a kormány megújította rendeletét, ha nem volt sikere, királyi resolutiót eszközölt ki,­­ csak, ha ennek sem volt sikere, küldött királyi biztost az ily renitens me­gyére, hogy érvényt szerezzen rendeletének; de még ekkor is a királyi biztos soha arra felhatal­mazva nem volt, hogy egy egész vármegyét bün­tessen, soha arra felhatalmazva nem volt, hogy a vármegyék gyűléseit felfüggeszsze (Ellenmondás a jobb oldalon, élénk helyeslés a baloldalon); ellen­kezőleg most Heves vármegye felirt az Eger váro­sára vonatkozólag kiadott alkotmányellenes rendelet ellen, a nélkül, hogy végrehajtotta volna, felirt egyetlen egyszer és a kormány nemcsak királyi biztost küldött ki rögtön, de a királyi biztost ar­ra­ is felhatalmazta, hogy a bizottmányi ülések tar­tását betiltsa (Helyeslés a baloldalon). Én részem­ről te­hát­­ igazán fájdalommal mondom, mert nem hittem, hogy megértem, miszerint a kormánynak ezen eljárása által törvényeinket megsértve látom. Azt mondotta tegnap a belügyminiszer úr, hogy nekik, a ministériumnak, Eger városa irányában lehetett volna a törvény teljes szigorával eljárni, ők azonban a szelídebb utat választották, a­meny­nyiben beérték a dorgálással és a rendelet meg­semmisítésével. Fentebbiekben kimutattam, hogy a ministéri­umnak ezen eljáráshoz joga nem volt; most még hozzá­teszem azt, hogy ha joga lett volna, vagy­ joga lenne a törvények alapján ily szigorú eljáráshoz,­­ akkor egyedül szigorú eljárás az, melyet követnie kell, ama szigorú eljárás, mely a vádlottat törvé­nyes bírája elé helyezi, mert a kormánynak köte­lessége a törvényt teljesíteni, a kegyelem a fejede­lem joga. (Tetszés a baloldalon.) Azt is mondotta a t. belügyminiszer úr, hogy Eger városa már az által is megsértette a törvényt éa­­gy a szigorú eljárást maga ellen felidézte, hogy csak rendezett tanácscsal ellátott város lévén ren­des hatáskörén túl politikai tárgygyal foglalkozott s a felett határozott. Megengedem, hogy e tárgyat törvényeink szempontjából vitatni lehet, de igen csodálkozom, hogy a t. ministérium, ha ezen eljá­rás törvénytelenségéről meg volt győződve, már csírájában nem fojtotta el a bajt, hogy azt a rém­dezett tanácsú városoknak el nem tiltotta akkor, midőn a legelső ilyen eset fordult elő, midőn i­á­­tyában bizalmat szavaztak. (Tetszés a baloldalon.­ Összevonva az eddigieket, kimutattam, hogy a ministériumnak Eger városa irányában követett eljárása, az ezen kérdéses tárgyban kiadott rende­let az alkotmányos elvvel ellenkezik, kimutattam, hogy a Szores vármegye irányában követett eljárás törvényeinkbe és a törvényes gyakorlatba ütközik; ennélfogva bátorkodom indítványozni , mondja ki a képviselőház, stb. (lásd alább) mely indítványomat a ház asztalára letéve, a t. ház figyelmébe ajánlom. (Élénk hosszas éljenzés a baloldalon.) Indítvány a belügyministernek a hevesi interpellation adott válasza tárgyában. Mondja ki a képviselő­ház, hogy: miután kétségtelen alkotmányos elv az, hogy a bárki ál­tal, bárki ellen és bármi okon emelt vád alapját képező bűntény, vagy vétség valóban elkövetése fölött ítélni egyedül a törvényes bírónak lehet, és a bűntény, vagy vétségnek ily módon tett megál­lapítása előtt azt kormányzati úton bebizonyítottnak állítani nem szabad, miután kétségtelen törvényes joga a törvényhatóságoknak, hogy a törvénytelen­nek tartott kormányrendeletet végre nem hajtva, az ellen „fölírjanak, Heves vármegye pedig az Eger városára vonatkozólag kiadott, a fentebbiek szerint alkotmányellenes ministeri rendelet irányában egye­dül ezen jogával élt, a ministeriumnak Hevesvár­megye ellen követett eljárását, mint törvénybe üt­közőt nem helyeselheti. Beadja Pesten, oct. 31. 1887. Tisza Kálmán, Debreczen városa egyik kerületének képviselője. (Vége következik.)­ ­ —_____________________________ November KÜLFÖLDI LEVELEZÉS. Jéna, oetb. 27-én 1867. T. Szerkesztő úr! Úgy hiszem lapjának olvasó közönsége szive­sen fogja venni, ha valamit a külföldi dolgokról is olvashat. Ez alkalommal írok tehát valamit Jéná­ról, a jénai magyar körről és egyéb jénai dolgok­ról. Úti naplómból is küldhetnék jegyzeteket, de tudom, hogy lapja, mint politikai irányú lap, nem igen terjedhet ki útleírásokra, tehát ezt a kegyed felhívásától teszem függővé. Lássuk tehát először Jénát. Jéna egy csinos, egyszerű és kicsiny város. Lakóinak száma alig

Next