Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-10-18 / 124. szám

124-ik szám. Határozati javaslat. A tiszánjánoai korona szabadalmazott kerület úrbéri viszonya megszüntetése tárgyában Tekintve azt, hogy az 1848. törvények az úrbéri tartozásokat országos alapon megvá­tatni rendelték; tekintve, hogy az 1868-ai legközelebb meg­szavazott törvény az örökváltságokkal terhelt föl­deket is, azoknak hátralevő váltságdíját országos alapból megtéríttetni rendelvén, szabadokká tette, sőt a jászkunkerület igazságos kérelmének is re­ményt adott: az egész országban minden talpalat­nyi föld szabad lett, egyedül e szabadságokat osz­tó szent koronának maradtak úrbéresei; a tiszán inneni korona szabadalmazott kerület lakosai daczá­ra annak, hogy a földtehermentesítési pótlékot azokkal, kik szabadok lettek, egyformán fizetik, földjeik az úrbériséggel mindez ideig terhelve vannak. Ezen igazságtalanság megszüntesse végeit meghagyja a ház az igazságügyminiszernek, misze­rint haladéktalanul terjeszszen a ház elébe­­. ja­vaslatot, melyben a tiszáninneni koronakerület úr­béri tartozása országos alapon megváltatni ren­deltetik. Papp Mór­a maga, továbbá Szász Károly és Szilády Áron jászkunkerületi képviselők ne­vében a következő indítványt teszi a ház asztalára : Indítvány. Indítványozzuk: utasítsa a 1. képviselőház a ministériumot, hogy a jászkunkerületek igényeit az általuk 174- ben fizetett váltságösszegnek az or­szág, illetőleg a kincstár által leendő megtérítése iránt —az 1715. 34. és az 1751. 25. t.-cz. alap­ján tisztába hozván, e tárgyban még a jelen or­szággyűlés folyama alatt javaslatot terjeszszen a ház elé.“ Mindkét indítvány kinyomatni és napirendre tűzetni határoztatik. Ezután az úrbéri örökváltságok utáni tarto­zások megtérítéséről s az uzsoratörvények eltörlé­séről szóló törv.­javaslatok harmadszori felolvasása után véglegesen megszavaztatván, a szavazásról szóló jegyzőkönyv azonnal hitelesíttetik, s Buja­­novics Sándor jegyző megbizatik, hogy azt a fő­rendiház mai ülésébe átvigye. Elnök végül felszólítja az osztályokat, hogy a törvénykezési munkálatot azonnal tárgyalás alá vegyék s az ülést ezzel 7*12 órakor eloszlatja. A görög keleti román egyh. congressus Nagy-Szebenben. Iv. (—B.—t.) VI. ülés oct. 6-án. Jegyzőkönyv hitelesítés után, csak most megjelent képviselők s ezek közt Hodossn ur, igazoltatnak s a nagyváradi gür. kel. püspökség visszaállítását és Temesvár közelébeni Mehala szerbekkel vegyes község egy­házi ügyeit tárgyazó kérvények rövid vita mellett a kérvényi bizottmányhoz áttétetvén : elnök felhívja a népiskolai törvényjavaslat tárgyában kiküldött bizottmányt jelentésének megtételére. Bab­esi , mint azon bizottmány előadója Elolvassa annak javaslatát, melyet egész terjedel­mében közölni remény­ünk, s felfejtve, hogy a bizottmány e fontos tárgyra nézve a többi tagokat is tanácskozásra hívta meg s igy a javaslat az összes majoritás véleményének tekinthető, indokolja annak azon részét, mely a többség véleménye változtával a kormány és törvényhozás s ezek sikertelensége esetén a trón elébe teendő felterjesz­tések helyett, egyenesen érsek-elnök dr. Siaguna e exciáját bízta meg az általa jónak találandó lépések belátása szerinti megtételére. Elnök a megbízást elfogadván, beszédében többek közt így szól: „Tények vannak életemből, melyek biztosítják, hogy mindazon lépéseket, melye­ket czélravezetőknek fogok vélni, szabadon s érdek nélkül megteszem. Mert felekezeti iskoláink auto­nómiája mellett voltam én akkor is, midőn mostani congressusunk legtöbb tagja törvényes és mélyen életbevágó kívánalmaink megsemmisítéséért küzdött Ha felekezeti oskoláinknak egy absolut kormány hatalma alól kiveréséért még hittársaim meggyőző­dése ellen is küzdöttem , elhihetik önök,­­ hogy most az alkotmányos kormány alatt nem kevésbbé s nem gyengébb lélekkel fogok küzdeni.“ (Éljen') Ő exciája beszéde e pontján félbeszakított a szót kérő Hodosiu által s csak miután ezt M­a­c­e­l­a­r­i­u elhallgattatta, tudta befejezni beszédét * janul:"U elfogad­tatni (Elfogadta­tik.) ... H.odo®iu megjegyzi, hogy Bem lehet kérdezni „elfogadtatik-e az indítvány vagy namu hanem hogy tekintetbe vétetik-e, s ha igen akkor következik az átalános és részletes vita ’ Maniu szerint miután enunciáltatott az áta- ‘‘r -«8 egy részletes vi,a »STL' reb8t '» »Übt”“ s:\rre',0 “ ikea *«>*• ■«», mert senki nem jelentkezett szólásra. Hodosiu.. Én jelentkeztem. 1 '„ei ,nem egyezhetik meg előtte szóló azon evei ’ ,£8y * Javaslat átalános és különös vita alá vétessék. (Fogadtassák el en bloc!) 518 — Hodosiu kijelenti, hogy nincs megelégedve a javaslat alakjával, nem tartja elég jogi­aszerű­­nek, hogy az elnök keressék meg a szüksége lépések megtételére, s a congressus méltóságává egyezőbb lett volna határozottan kifejezni e­mes­lését vagy kárhoztatását egy oly törvény iránt, mely egyházi autonómiájába vág, fejtegeti az autonomia fontosságát, s helyesnek találná, hogy congressus tiltakozzék a priori minden törvény ellen, mely a gör­ket, egyház és iskolát érdeklődés hozatnék. De az ellenvélemény majoritásban évé , ezeket csak azért hozza fel, hogy a jegyzőkkönyv­ben nyoma legyen, különben a javaslatot részlete vita alapjául elfogadja. Gala a bizottmány javaslatához csatla­kzi­k Protestálni csak sanctionált törvény ellen lehet. (?) A gör. kel. egyházban a világiak túlnyomó be­folyással lévén, így iskolai autonómiájuk a kor szellemnek megfelel. Glod­ari­u Hodosiut pártolja, Popea­ki a magánértekezleten szinte ennek véleményen volt, örül, hogy azt nem terjesztő a congressus elé, mert nagy kisebbségben van, indítványozza, hogy a bizott­­ javaslat en bloc fogadtassák el. T i­n c­a a bizottsági javaslatot pártolja, sajnál­ja, hogy Ilodosin magánvéleménynyel lépett fel, mi az időt vesztegeti. Fauru a vita berekesztését kéri, Hodosiu magyarázza Topea indítványát. Popoviciu Zs. a részletes vita ellen megjegyzi, hogy jelen javaslatban nincs több .■ csak egyetlen kérdéssel foglalkozik. Macelariu Popeát pártolja. Elnök felteszi a kérdést: „Elfogadja-e a congressus a 0 es bizottmány indítványát. (Elfo­­gadtatik.) Elnök a 27-es bizottmányra vonatkozólag újból igazolja munkálatát, mely a canonok alapján áll, s az aggodalmak eloszlatását ígéri. Cos­ma előadván, hogy a gör­ kel. iskola alapot kezelő pesti bizottmány kormányi kinevezés utján képtelen s rosszakaratú egyénekből lévén még rég összeállítva, úgy hogy 10,000 frton felül is elsikkasztatott, s a tettesek midőn perbe fogat­tak volna öngyilkosokká lettek, megemlíti, hogy e miatt a czél eltévesztett voltát látva az iskolatani­­tók megtagadták a fizetésükből iskolatanitói nyugdíj­alapul adatni szokott 10% t s e miatt folyamodá­saik elvettetvén végrehajtás alatt állanak, több évi igen felszaporodott hátralék erejéig. Kivánja a végrehajtás sistáltatását kieszközölni s ez értelem­ben írásbeli indítványt nyújt be. Rátió: Indítványt nyújt be, hogy a congres­sus küldjön ki kebléből egy bizottmányt, javaslatot készítendő, hogy mikép lehetne a papok özvegyei számára egy segélyezési alapot állítani. Mindkét indítvány a megfelelő bizottmányok­nak adatik ki. V. Közöljük a közoktatás iránti törvényjavaslat tárgyában kiküldött bizottmánynak javaslatát, mely előbbi czikkünk szerint a congressus VI. ülésében elfogadtatott, a javaslat szószerinti szövege kö­vetkező: „Tekintve, hogy az 1868. IX. 3 által fenn­tartatván a főfelügyeleti felségjog, a gör. kel. ro­mán egyháznak autonómiája elismerésével, kifeje­zetten biztosíttatott a szent canonokon alapuló azon joga, hogy congressusa által maga döntse el és szabályozza egyházi, iskolai és alapítványai ügyeit, hogy azokat maga kezelje és igazgassa saját or­gánumai által azon határozványok rendelete szerint, melyeket a congressusokban maga fog megállapít­ni s ő Felsége helybenhagyand. Tekintve, hogy a közoktatás tárgyában a tör­vényjavaslat által, melyet a vallás- és közoktatási m. kir. miniszer úr a magyar országgyűlésnek elő­terjesztett, mennyiben e javaslat elfogadtatnék és törvényerőre emelkednék, az említett jog, mely egy­házunkat a kanonok és törvény szerint illeti, az is­­kolaügyek tekintetében megtámadtatnék és másít­­tatnék, sőt épp leglényegesebb részeiben megsem­­misíttetnék, minthogy azon javaslat arra van irá­nyozva, hogy az állam kormányának tulajdonítsa a jogot, hogy a felekezeti iskolák építése és szabá­lyozásának tervét előírja (4. és 13. §.), a jogot, hogy azokat megvizsgálhassa, ellenőrizhesse s rá­juk befolyást gyakoroljon, saját, úgy idegen, mint vallásunk s nemzetiségünkben orgánumai által (8 , 75 81 §§.), a jogot, hogy a nem felekezeti isko­lákat egyoldalúkig bezárhassa (9. §.) mennyiben továbbá, e törvényjavaslat egy uj oktatási rendszert rendel, mely által egyházunk joga, iskoláit önmaga szervezhetni, illusoriussá válik, sőt e rendszer ál­tal az állam versenybe tevén magát a felekezettel s kormánya mindenféle eszközökkel sokkal nagyobb mértékben rendelkezhetvén mint a felekezetek jo­ga, s nevezetesen igazhitű egyházunk joga kiseb­bittetik és paralisáltatik. J . seb" Tokin,». lombbá, hogy állam köznen állami közti, segédeszközü­kkeli versenyének rend­­szere mellett e törvényjavaslat még a vegye, köz­ségekbe!, felekezetek hulik, kötelez,elé,ír i, fog­­lalja magában, felekezeti iskolákat állítani, mely köteleztetés szerint a gör. keletiek azon községek­­en, hol­ok képezik a lakosok többségét, kötelez­ve vanna ha saját iskolájuk segédeszközei apadtával is mások számára nem felekezeti is­kolák létesítéséhez járulni (III. fej.), következőleg e­örvényjavaslat szerint a kormány egy concur­­susba bocsátkozandó, mely inkább a felekezetek­keli barátságtalan küzdelem,­­ bocsátkozandó pe­dig nem csupán az állam saját eszközeivel, hanem a­­felekezetek külön segédeszközei által is. Tekintve, hogy ugyanazon törvényjavaslat 20 felekezetiség nélküli képezdét akar állítni tanítók nevelésére ,talán a népiskolák s így a felekezeti iskolák számára is (VII fej.), mely rendszabályok által, valamint a kedvezmények és előnyök által, melyek e felekezetietlen képezdék tanítványainak nyujtatnak; leglényegesebb módon támadtatik meg a görö kel. román egyház joga és érdeke; s ha­sonlólag m­egtámadtatik e jog és érdek azon in­tézkedés által, hogy a tanitóválasztások a megyei iskolatanács vezetése és befolyása alatt történje­nek. (125. § ) Tekintve, hogy bár illeti az államot, valamint a felekezeteket és nemzeteket a jog és kötelesség, hogy a nép művelődéséről érdeklődjék és gondos­kodjék, mely jog- és kötelességen alapul egyrész­ről főfelügyelete, másrészről pedig kötelme a mű­velődés haladására közreműködni; mindazáltal e jog és e kötelesség természetek s az állam jól felfogott czélja szerint nem terjedhetnek tovább egy alkotmányos államban, mint hogy egyfelől meg­­akadályoztassék, miszerint az iskolában ne tanít­tassanak az államra káros és veszélyes tanok, másfelől, hogy a kormány arra törekedjék, misze­rint a nép taníttatása tényleges legyen, tehát hogy ne hanyagolják el azok, kik ennek eszközlésére közelebbről hivatvák és kötelesek; miből legfen­nebb az következtethető, hogy egy alkotmányos kormány szükség esetén köteles lehet tervezni és kezdeményezni a jogok kifejlesztését s mindenek felett működésbe hozatalát, de soha sem lehet jo­ga ezen törvényes jogokat megtámadni, hatályta­lanam és megsemmisíteni, miként a kérdésben forgó törvényjavaslat a gör. kel. egyházéit meg­támadni, hatálytalanítani és megsemmisíteni tö­rekszik. E tekintetekből , azon körülménynél fogva, hogy e törvényjavaslat egy előleges bizottmányi megvitatás alá vétetvén, a magyarországi ország­gyűlés által új stádiumba hozatott, a gör. keleti román egyház jogainak veszélytől megóvása s épentartása czéljából, mely jogok lételének egyik alkatrészét képezik s törvény által elismervék és biztositvák: metropolita érsek atyánk , excja egy­szersmind úgy is, mint az igazhitű nemzeti egy­ház congressusának elnöke felhivatik és kéretik, hogy szakadatlanul minden szükséges lépést meg­tegyen e törvényjavaslat vagy más ily tartalmának elfogadása s munkábavétele ellen, annak idején értesítendő lévén e excla a congressust minden tett lépésekről és ezek eredményéről. N.­Szeben, sept. 24. (oct. 6.) 1868. Rabom V. olvasa." A n.-szebeni m­agy. kir. jogakademiáról. Nagy-Szeben, October 14. A magyar állam erdélyi területének ez idő szerint két állami jogakademiája van, egyiket a Schmerling korszak kelté út életre negyvennyolcz utáni bosszú álmából: Kolozsvárit, a másikat Bach emelte államtanodai polczára Nagy-Szebenben. A fennebbiekből következtetést vonhat czik­­kem olvasója a szellemre, mely a restaurált és fölemelt jogtanodák termeit átlengé, az irányról, melyet bennük a tanítás vett, a tárgyakról s a módról, miként az ismeretet kereső ifjúságba cse­pegtettek. Az osztrák törvények seu sic dicti pa­­tentales, a gross deutsches Reichnak tekintett Aus­tria ferde rendszere által tanrendbe diktált: Deut­sche Reichs- und Rechtsgeschichte, Deutsches pri­vatrecht, Deutsches Lehrecht szok­ták le a kathed­­ráról a magyar jogot, s kínták a mi joggyakorla­tunkban a patkát sem érő tanaikkal a joghallgatók emlékét. Nem mondjuk, hogy tudományos szem­pontból e tárgyak ismerete a jogtörténelem, s az összehasonlító jogtudomány szempontjából nem le­hetnek hasznosak ; de legyenek bár, a hasznosnál a szükségeset elhanyagolni, háttérbe szorítani a lehetőleg legbátorabb életpraxis. Ezt beláthatta a magyar közoktatási ügy ve­zetésével megbízott kultusminiszérium is. A gya­korlat terét nem érvényesítő azonban teljesen. A kolozsvári jogakadémia tantervén változtatott, de a nagy szebenit statu quo hagyta a régi tantárgyak­kal s azon tanszemélyzettel, melynek nem egy kellő tudmányos qualificatio nélküli tagját csakis a bachianus „Gntgesintség“ emelte a cathedrára. S csak is ebben lelheti megfejtését azon kö­rülmény, hogy a helyreállított magyar alkotmányos­ság második évében a magyar államterület joga­­kadémiáján az osztrák jogtörténelem egész évi tan­tárgy, előadva egy jogot sem absolvált trans­­lajthániából inportált úr által. Ha kormányunk a magyar állam érdekeit szem elől nem tévesztve a tanügy élén oly férfia­kat akar látni, kiktől a fiatalságnak magyar szel­leme gyarapodását és nem dőlését várja, akkor ugyancsak kevés tiszta szem marad a helyi aka­démia tanári karából a rostában. Pedig e rostálásnak meg kell történnie, s hogy a nagy­szebeni államgymnasium mintájára máig meg nem történt, oka bizonynyal a körül­ményben rejlik, hogy e jogi tanoda állapota haza­fias kultusministerünk előtt m­áiglani ignota terra maradt. Különösen sürgős e jogtanoda Ugye a minis­ Október I­ terium politikai szempontjából is. A miniT­***5 Schmidt Konrád a szász komes letevésév Konrád Mór kinevezésével uj politikai ít,ra - bén léptette át a szászföldet. Ez *ra a kora ^ nek megfelelő reformoké, a hazafias magv ^ sáé, a czopf alá húzódott bureauCrata 3ros°^ hál’ istennek letű­nt absolutiafikU8 , 87e^em, 4 undok mételyének száműzéséé. r,<)?í­ bok­e? S e métely föszékhelye ma jogtanoda, s a bureankratikus absol^Da^Szetani magyarnak gúnyolt iskola kathedrális,\ ‘11“01" ezen ma is leghangosban, s e tanoda pr„f'aDgIa,lak azok, kik leghevesben forgatták és f0r?°rai él is a Bach- Schmerlingéktöl markokba^ rozsdás fringiát. Nötig sunt clerisus, de a^-'"00- sukból álló fiatalságot lépre csalják, és abo""' tikus magyar ellenes tanokkal saturálják azok'* k.k a magyar polgárság lételemeit alkotni hivat-’ S vajmi gyakran igaznak válik be Hori tanmondata: quo semes inbuta recens semr, odorem testa diu.­­ Apellálunk a magyar kormány hazafiságára a tridenti zsinat jeligéjével „reformationem i­n capite et membris“ ajánlunk. Mert ma minden, csak nem magyar és királyi a nagyszebeni jogakadémia. Hársfai. Erdélyi lapszemle. (K. B) A „Gazeta Transilvanie“ 75 ik szá­mában felelvén Klapkának „Caveaut Consules“ ci­.­mű­ czikkére, valamint a TVrr honvédséget illető szavaira, a következőkben terjeszti elénk bizalmat­lansági szavazatát: „Nem jó nekünk hogy feleljünk egyikére is a fennebbi pontoknak; feleljenek az illetők a mi­­dőn és mikor helyén találják, vagy azok kik esenek oly kivételes és bonyolult állásban mint mi erdélyiekül. A farkas megváltoztatja szőrét, de nem szokását, és midőn nincs ürügye csinál magának a mint a Phaedrus meséjében kifejezett természete sugallja. Mi csak azt kérdezzük Klapka tábornoktól: mondja meg mi alapon kívánja ő a románok bizal­mát ? Adta-e valaha legkisebb tényleges bizonyí­tékát, hogy a bizalmat megérdemli? Melyik a szabadság, melynek testvéries megosztására felhír, mert mi azt sehol sem találjuk, nem látjuk nyomát sem. Csak nem érti a terhek szabadságát, a­mint a román mondja: „I­nde’i bine du'i de mine, undei reu acolo suutu euu ? (Hol jól van az nem nekem van, hol rosszul van én ott vagyok.) Mert a román bár a képviselőválasztási szabadságban sem volt montauig megvédve. Bizonyáig az b­íz­l­ik Vikimi­tások, midőn a szabadság fokosokkal osztalék, péld. N. Bányán, Lipován, Krasznában. 1865-ben Orczifalván, Temesben, Somlyón, Sz.-Csehen stb. bol szabadság helyett a románnak csapások s ülések oszttattak. — Emelt e valaki nekünk vagy egy román jogakadémiát, hogy nemzeti s politikai elevenségünket fenntarthassuk, mert nemzetiség nélkül m­i nem képzelhetjük a szabadság fogalmát. Csinált-e valaki nekünk valaha más intézeteket nemzeti iskolákat, hogy ne legyünk ma holnap olyanokká mint bessarábiai testvéreink? Számláljon elő nekünk Klapka töek minden eddigi jótéteményt, mert csak ezek fognak bizal­mat vonzani belénk. Tétetni fognak ezután? Jó,de a szép nap már reggeltől látszik, a bizalom bizal­mat kíván s a szabadságban nem részesíthetni a brit jog ignorálása- s attól a megfosztással, hanem a tényleges rokonszenv legérzékenyebb mérlegével. Ezt kívánták mindig, s nem a románok azok, kik azt visszatasziták, valamely közszabadság ellenes ténynyel. Exempla Mint odiosa, de ezek a leghívebb tanítók. A románnak nincs szüksége ily felszólításokra, s kötelmei magaslatán mindig mint hazafi állott, s feláldozta vagyonát és életét a trón és haza védel­méért, bármikor volt megtámadva; a románnak csak az őt illető jog elismerésére van szüksége, hogy szellemileg maga ízlelje a közszabadságot, mert más keze és kanalával, politikai éhségtől vesz el. Tegyenek kísérletet egy sorsbeli rokonuk, a románokkal, adják vissza nekik, mi övék s lássák, hogy meg fognak haladtatni általuk a hazafi­g tettség bebizonyításának versenyében, bármi veszély között.“ Megjegyzés nélkül közöltük e szavakat, szán­­dékunk lévén jövő alkalommal velük bővebben foglalkozni. KÜLFÖLD- 10 Tekintsünk még egyszer vissza az em­beri jogok és a szabadságeszmék legújabb győze­mének színhelye­, Spanyolországba. A nem­rég örömének kitöréseiben oly zajos főváros egészen nyugodt s az országban mindenütt rend ura ez­ik. A nemzet egyetért, még eddig természetesen csak a negatívban, csak arra nézve, hogy 'Je a bourbo­­nok­, a concordatum- (mert ilyszerű áldásban a spanyolok is részesültek) és a barátokkal. E jel­szó van a közös zászlóra írva Ez azonban még nem elég az államépület fölemelése­ és megnyítá­sához. A spanyolok magasztos feltámadási tinne-

Next