Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-07-01 / 77. szám

tatja a kérvények bejelentését . Nikolics Sándor 87létén egy kérvényt­erjeszt ele* Váralj­ donos interpellatiot kívánna intézni ,­ ezt azonban a ház egy­hangú kívánatéra holnapra halasztja. Napirendre van a dohányjövedékről a a szeszadóról szóló törvényjavaslatok végleges meg­szavazása. A ház e törvényjavaslatokat harmad­szori felolvasás után véglegesen is elfogadván. Az indemoiliról, továbbá a lottólövedék, seradó, czu­­koradó és fémjelzésről szóló törvényjavaslatok vé­zetnek tárgyalás alá, melyeket minden változtatás nélkü­l a központi bizottság szövegezése szerint tesz magáévá a ház. HÍRHARANG. Lapunk t. előfizetőit tisztelet­tel kérjük, szíveskedjenek megrendelései­ket minél előbb megtenni, mert fölösleges példányokat nem nyomathatunk, s a ké­sőbbi megrendelők lapunk érdekes tár­­cza-czikkeit csak csonkán leírhatják. Előfizetési ár félévre . . 6 frt. Évnegyedre........................3 frt. Az előfizetési pénzeket kiadóhivata­lunkhoz (szentegyház-utcza 467. sz.) kér­jük utasítani. * Erkel Ferencz koszorús dalköltőnk a kö­vetkező levelet intézte a „kolozsvári dalköréhez: Nagyon tisztelt hazafiak! Engedjék meg, hogy szi­ves megemlékezésükért, melynek folytán engem a „kolozsvári dalkör“ tiszteletbeli tagjává megvá­lasztani kegyeskedtek, legőszintébb hálaérzelmemet kifejezhessem! Kétszeresen lekötelezve érzem ma­gamat e szives megtiszteltetés által, mert igen kedves, felejthetetlen emlékek kötnek Kolozsvár­hoz, a­hol nemcsak első alapját vetettem meg sze­rény ismereteimnek, de megkönnyített szerencsé­sebb haladásomat is nagy részben ottani legben­­sőbb barátaim szíves részvételének, szakadatlan buzdításának köszönhetem, mit mindenkor hálás elismeréssel nyíltan bevallani szeretek! Fogadják tehát hálás köszönetem nyilvánítását e kegyes meg­tiszteltetésért, melyre büszke vagyok, ki is leg­szebb haladást kitűzött szép czéljok felé kívánva, határtalan tisztelettel maradok, Gyulán, junius hó 25 én 1868 ban, a „kolozsvári dalkör“ igen tisz­telt tagjainak alázatos szolgájuk és tagtársuk E­r­kel Ferencz. — Kapcsolatban e levéllel meg­említjük, hogy a kör tiszteletbeli tagjai közül még Mosonyi Mi­hály és Ruzicska urak intéztek köszönő leveleket a körhez, melyeket alkalmilag szintén közre fognak adni, a dalkör igazgatójának szíves közlése folytán. A múlt vasárnap érdekes népmulat­ság folyt le sétatérünkön. Délután 6 órakor Ulrich József exequálni kezdé a változatos programmot, első­sorban egy kitűnőleg sikerült jéggolyóval, me­lyen a közönség hatalmas jókedvvel mulatott. Az úszó ember néhány öl magasságban olyan komi­kusan vette ki magát, hogy lehetetlen volt el nem mosolyogni rajta. Ezt követte még egy érdekesebb birkózás, a régi „Arená“-ban, hol két jól megtermett külvárosi polgár tűzött össze. A birkózás majdnem egy negyedóráig tartott, míg végre Debreczeni Sa­munak sikerült földre teríteni Katonai Istvánt, a nagyszámú közönség éljenzései közt. Fél nyolcz után lóverseny következett, melynek érdekéből már levont sokat azon körülmény, hogy az egyik lovas első tekintetre akkora előnyöket sejtetett jó lovával, hogy a verseny sorsát csaknem bizonyosan előre meg lehetett határozni. Az indulás a sétatér végén, az uszodától történt, s néhány ugrással Tőkés Miklós fekete paripája mindvégig vezette ver­senytársát, mely a harmadik körnél már lemaradt. A nyertes ló tulajdonosa két darab aranyat kapott. A majálista megmászása hat órai kemény küzdel­met adott a gyermekvilágnak, míg végre 9 után után sikerült egy kőmives fiúnak feljutni a tetejé­re, néhány száz gyermek hatalmas éljenzései kö­zött. Ezalatt kezdetét vette a tűzijáték, melyben Ulrich József sok kitűnő szép új találmányu röppen­tyűt mutatott be, s ezek között egy „Fuchsiát“, mely, midőn a légben kinyílik, bokrétához hason­lít. A tűzijáték végén azonban az a fátum történt, hogy Ulrich legköltségesebb s legszebb készítmé­nyei a szigetre szállítás alkalmával megáztak, s így nem gyújthatta fel. A közönség jódarab ideig várta a végmutatványt, s nem egy ember távozott el zúgolódva, nem sejtve, hogy mi történt. Minden­esetre hiba volt azonnal ki nem jelenteni, hogy hi­báján kívül álló okok miatt maradt el a végső képlet, mely kétségen kívül, legérdekesebb részét képezte volna az előadásnak. Egyébiránt a közön­ség jól mulatott; senki sem keresett többet, mint a­mennyit egy népmulatságon keresni méltá­nyossággal lehet. Az előadás tiszta jövedelmének negyedrészét a rendező a sétatér-egyletnek aján­­otta fel. *** Buzogány Áron, a helybeli unitarium collegium egyik tanárát a cultusministerium mellé titkárul kinevezték. Ki fogja helyét pótólni még nem tudjuk. Nagy Enyedről írják: Legközelebb egy gyász­eset döbbente meg a várost. Erdélyi István III ik gymn. osztálybeli tanuló f. hó 15-én a kér­­lelhetlen hullámok áldozata lett. Több társaival fü­rödni ment a Marosba, nevezetesen azon helyen, hol busz sóshajó volt kikötve. Lefelé tisztában nem vette észre, hogy a hajókhoz egészen közel van s igy a folyam a hajó alá csapta a küzdő fiút, még egyszer fölbukkott segélyt kiáltva — hasztalan, mert azonnal elmerülve elragadta az ár s csak másnap, — mintegy fél mértföldnyi távolságra — fogták ki. A fájdalom annál érezhetőbb, mert a szülök egyet­len gyermeke volt. Nagy-Szebenből jan. 23-ról írják: A nagy-szebeni állam­ gymnásiumnál a hatalom még mind a cseh- németek és német-csehek kezébe van, s kik nevezett intézet elhazafiatlanitására használják azt fel. A megbukott germanisatio zsoldosai, a hol s csak lehet ártanak hazánk és nemzetünknek, éne­­i­keltetvén a román deákokkal a hírhedt Janku-in­dulót, s a „Pandur“ lázító dalokat, még pedig a director jelenlétében mint a május 27-iki ma­jálison is a legbotrányosabb módon megtör­tént. Lehetett ott hallani elégszer a „császár“ szót német és oláh nyelven, de a „királyt“ senki sem ismerte. Tánczoltak „románul“ s „románát“ de csárdást nem akartak kutatni. Egy fő kolompos tanár a napokban nyilatkozott társaságban oly for­mán, hogy ha tőle függene, valahány magyar mind felakasztatná „ohnehin haben Sie ja einen Strick um den Hals (talán a mente kötőt érti,) der würde wenigstens 10 tragen.“ Valóban haza elleni vétek­­ ilyen emberekre bízni a fiatalságot! Ideje volna már magyar állami irányban gyökeresen újjászer­vezni ezen gymnasiumot, mert azon egyetlen ma­gyar ajkú rendes és két helyettes tanár, kik ott alkalmazva vannak, nem ellensúlyozhatják a fent rajzolt üzelmeket. Ne vegye senki nagyításnak az itt közlötteket, sokkal többet is hozhatnánk fel, ha­nem megelégeljük ezúttal azon abnormitás jelezések it, mely a koronázási tény után is burjánzik ama magy. kir. jelleget viselő államintézetnél, s mely már is sokakban azon véleményt kezdi ébreszteni, mintha ama külföldi tanárok rejtélyes protectióban részesülnének a kormány részéről. *** Csernátoni Lajosról csak a napok­ban írtuk, hogy édes­anyja látogatására hazajött, s ma már szomorú hírrel kell megtoldnunk értesí­tésünket: a gyöngéden szerető édes anya meghalt, s tegnap kísértük örök nyugalomra Necrologja a következőleg szól: Csernátoni Cseh Lajos, országos képviselő, saját s rokonai nevében a fiúi szeretet legőszintébb fájdalmával jelenti, hogy jó édes anyja, az illetőnek rokona, főkormányszéki fogalmazó né­hai Csernátoni Cseh Péter özvegye született N­é­­methi Mária, életének 64 ik özvegysége 13 ik évében, folyó hó 28-án, reggeli egy negyed hét órakor tüdősorvadásban meghalt.­­ Az özvegy édes­anya csaknem husz évig hullatá könyeit egyet­len gyermekéért, ki hazájától távol a száműzetés kínait vala kénytelen szenvedni, s midőn végre buzgó imáját meghallgatá az Úr, s hontalanul búj­dosó fiát újra kebléhez szorithatá, a hosszú bánat súlya alatt megtört szive már nem volt képes a viszontlátás boldogitó érzését sokáig élvezni. Az édes anyai szív egyetlen s utolsó vágya teljesült . ... . . mit keresett volna ő már többé itt a föl­dön? a megtört testből a megvigasztalt lélek egy boldogabb hazába sietett, hol „nincs többé sí­rás és keserű könyhullatás.“ Koporsója mellett a fiúi kegyelet és tiszteletteljes szeretet ér­zésével áll az, ki benne a legjobb anyák egyikét méltán siratja. — Hűlt tetemei folyó hó 30-án dél­után 5 órakor fognak — belső-középutczai 518 szám alatti saját házától felettük tartandó rövid ima után a köztemető kertjébe végnyugalomra helyeztetni, mely utolsó tisztességtételre az idvezült ösmerössel s tisztelői szomorúan meghivatnak. — Kolozsvárit junius 28. 1868. *** (Beküldetett) Egy ur, ki csak kevés ideig mulat Kolozsvárit a párisi hires Lenormand (successeur) szerént, bárkinek, a necromancia kul­csánál fogva, kész — az életre, családi viszonyokra, érdekes személyekre stb. stb. nézve, felvilágosítá­sokat adni. Az órák, melyben a konferentiák tar­tathatnak a délutániak és X. Y. czím alatt (Nem­zeti­ szálloda, 5. sz.) egy nappal előbb megszenen­­dő, hogy mely órában, otthon, vagy az illető szál­lásán, kívántatik az ülés megtartása. — Báró Szentkereszti Zsigmond és Bömb­es Frigyes országgyűlési képviselőknek a mi­­nistérium engedélyt adott egy Károlyfehérvártól Brassón keresztül Erdély keleti határszéléig kiépí­tendő vaspálya előmunkálataira. *** A „Transylvania“ kölcsönös biztositó bank a belszervezetére vonatkozólag a m. kereske­talansággal bir, nem képes a meggyőződésig föl­emelkedni s a vizsgálónál nem idézi elő egy férfiú benyomását. A szenvedélyek nemcsak uralkodnak rajta, hanem magukkal is ragadják őt; azon er­kölcsi erő hiánya, mely a férfiasságot alkotja, gá­tolja őt szenvedélyeinek megfékezésében. Míg más érzéki természetű egyén, ha élvező óhajtásának gyümölcseit, kielégült, sőt elhidegültnek tűnik föl vádlott szenvedélye Ebergényi Júliához még akkor is növekedő hevességgel vonzá őt, midőn egyesül­­hetésüknek reménye is elenyészett. Azon időben, midőn a bécsi és müncheni rendőrség megengedő, hogy egymással levelezzenek, vádlott húsz negyed ivréta lapból álló leveleket írogatott, melyek min­­denike áradozó szenvedélyességgel volt telve. A gróf szüleitől annak ünnepélyes kijelentését kíván­ta, hogy — ha Julia kiszabadul — nem fogják gá­tolni egybekelésüket. A szülök megtagadták, ezt, s vádlott elég háládatlan volt szülei ellen kikelni s velük teljesen szakítani. — Mióta itt van, kisujjá­­nak körmét egyszer sem vágatta le, s engem meg­kért, hogy engedjem meg, miszerint azt Júliájához elküldhesse. Minden ellenvetésem hasztalan volt, még akkor sem mássta meg szándékát, midőn ki­­fejezém előtte, hogy ennek köztudomásra jutásá­val az egész világ előtt nevetségessé válnék. Ein. Van tehát ennek oka a gróf cselekede­teit be nem számíthatóknak tartani? — Geiger. Éppen semmi okom sincs erre, sőt még azt is hoz­zá kell tennem, hogy előttem vádlott fivére is ha­sonló ingerlékeny természetűnek tűnt fel. Ál­lam­ügy. Ön tehát azt hiszi, hogy bizo­nyos abnormitás vádlottnál nem az értelem, hanem a morál világában jelentkezik. —Geiger. Úgy van, Ein. Vádlott a vizsgálat folyamában kijelen­té, hogy őszinte vallomást fog tenni. Miként történt ez? — Geiger. Este volt már, midőn felmutatom előtte a leveleket, melyek őt terhelték, egészen le vola hangolva, s a bűnösség tudata erőt vett raj­ta. E perczet használom fel annak elmondására, delmi ministerium által alapszabályain eszközlött beható változtatások tekintetbe vételével már meg­alakult. Meiszner Lajos Károly lovag és vas­úti felügyelő hazánkfia, egyike a legnagyobb hazai tekintélyeknek, a vasútü­gy körül, kinek mind az ausztriai, mind a külföldi vasúti építkezésekben oly tevékeny része volt, 60 éves korában, f. hó 10-én, Reichenauban meghalt. *** A „Hermat. Ztg.“-nak irják városunk­ból , hogy az érd. főkormányszék, melynek hatás­köre alól nemrég a börtönügy is elvonatott, s va­lószínűleg a katonai ügyek kezelését is közelebb­ről egyenesen a ministerium veendi át, alkalmasint nem fogja elérni az 1869-ik év első napját. *** Az arad-károlyfehérvári vasútra vonatkozólag Szászvárosról f. hó 25-ről írják. A jövő hét első napjaiban a gőzmozdony bizonyára el fogja érni a Maros fölött, Branyicska mellett épült hidat, hol azonban körülbelül 3 hétig meg fog álla­podni. Ennyi idő szükséges ugyanis arra, hogy a híd vasszerkezete összeállíttassék. A felállítás már megtörtént volna, ha a 30 ölnyi nagy fenntávolság által szükségelt, s utólagosan megrendelt erősbíté­­sek miatt nem kellett volna várakozni. Az itt al­kalmazott rendszer feltalálója, Schiffkomnnál valószínűleg a helyszínen a napokban értekezlet fog tartatni. Ha egyszer a híd készen lesz, a­­fel­építmény bevégződését is legközelebbről remélhet­jük, melyen szorgalmasan dolgoznak. A Dévától Piskiig terjedő rész már nagyrészben készen van, s Károlyfehérvártól lefelé is megkezdetett a felépít­mény elhelyezése, úgy, hogy a határidőn (aug. hó végén) túl nehezen fog a megnyitás késni. (?) Azok, kik az első erdélyi vasút kiépítésének lassú mene­téről kedvezőtlenül ítélnek, nem bírnak fogalommal a tetemes nehézségek é s akadályokról, melyekkel a vállalat össze van kötve. Ha a pálya építésén nem állanának a legtapasztaltabb és erélyesebb egyének, megnyitását bizonyára nem lehetne ily rövid idő alatt eszközölni. — Eddig terjed a tudó­sítás, mely azonban — mint az e tárgyban lapunk múlt számában megjelent közleményből látszik — aligha nem tünteti föl szebb világításban a dol­gokat a valóságnál. Extingteur nevű tűzoltó géppel hétfőn nyilvános próbát tartatott Dietrich S­­ur, mint bizott­­mányos, a „Rózsa Sziget“ mellett a Szamos partján. A szurok és forgácscsal felszerelt ölfa végül petró­leummal öntetett le, mely a­mint tüzet fogott, gyor­san elterjedt az egész lakáson, hatalmasan éleszt­ve a jókora szél által is. Két tűzoltó megkezdte működését s tíz percz alatt a láng el volt nyomva, s a farakást szét lehetett hányni. Eredmény tehát volt, ez kétségtelen, é­s a szakértők nagy része is oda nyilatkozik, hogy belső gyufásoknál, mint pin­­czék, födelek, szobákba a gépet előnyösen lehet használni, miután könyen hordozható, s gyorsan olt. A gépben, a működés pillanatában kifejlesztett gáz a vizet 6­ölös sugárban is elviszi. Egyetlen hát­ránya, hogy a c­émiai vegyüléket a baj előálltá­val lehet működésbe hozni csak. Alakja csinos, s könnyű. Ára­m hajói vagyunk értesülve 60—80 ftig terjed. A próba alatt felhasznált vegyizék ára 3 fo­rintra ment, melyekből kóros állapotra lehetne következtetni .— Tanú. Egy este felköltöttek s szobájába vezettek engem, hol a gróf ágyán lázas izgatottság­ és rán­­gatódzások között feküdt. Orvos nem lévén, házi szereket alkalmaztam, melyekkel lassan kint sike­rült őt megnyugtatnom. Többször volt ily állapot­ban, s általában nagyon keveset aludt. Néha úgy viselte magát, mint egy kis gyermek. Emlékszem, hogy valamikor egy palaczkot véletlenül eltörvén, rendkívül megijedt e miatt. Midőn mondám neki, hogy a palaczk ára csak 18 kr., örömében fölug­rott s átkozott engem. Legvidámabb volt, midőn Júliától levelet kapott. Mióta fivére által megtudta a fölötte hozott ítéletet, ismét nyugodtabbnak lát­szott. Védő. Nem emlékszike ön, hogyan viselte magát a gróf, midőn új ruhát kapott? — Tanú. Örömében egészen magán kívül volt. Ilyesmit én soha életemben nem láttam. — Védő. Ön tapasz­talt ember, sokat foglalkozott vádlottakkal; képes­nek hiszi-e a grófot gyilkosságra? — Tanú. Ha felindult állapotban van, igen, olyankor mindenre képes.— Védő. Hát rendes kedélyállapotában?— Tanú. Akkor bizonyára nem. Törvényszéki orvos (vádlotthoz). Szo­kás hajszálakat adni emlékbe, hogy van az, hogy ön Ghának és Hortony Máriának is emlékül kör­meket adott? — Vádi. A hajszálak szerencsétlen­séget jelentenek. — T. orv. Hát a körmek sze­rencsét?--Vádi. Igen. Mariot Ágnes tanú, a meghalt grófnő ba­­rátnéja, 1850—1859 ig Chorinsky helytartónál ne­­velőnő, vallja, hogy a gróf hevert természete és könnyen felm­erül. Neki, tanú szerint, Laibachban szerű'Tl­ V18Zk0ny^Vf0ktt a honnan elmeháborodás­­szerű­ állapotban tért vissza. Vádlott (hevesen közbekiált): Én sohasem voltam elmeháborodott, ezt nem tűröm (nagy de­rültség , elnök a terem kiürítésével fenyegetődzik). Még egy pár tanúnak — kik az Ebergényi perből ismeretes részleteket ismételtek — kihallja ása után a tárgyalás bezáratik. Megjegyezzük itt, hogy a törvényszék egy templom közelében van, a­hol gyakran és hosszú ideig harangoznak, a­mi a tárgyalás folyamát többször megzavarja. Harmadik tárgyalási nap: München, június 24. Az ünnep miatt a mai tárgyalás csak 10 óra­kor vette kezdetét. Wilhelm Jakab börtönfelügyelő segéd, ki­nek osztályába és felügyelése alá jutott vádlott fogságának elején, vallja, hogy a gróf előbb igen szótalan volt, később azonban élénkebbé­ken, ösz­­sze nem függő dolgokat beszélt az olaszországi csatatérről s azután rögtön az időjárásról, régi bajtársairól, szerelmi viszonyairól stb., egyik tárgy­ról a másikra merész gondolatszökésekkel menvén át. Elmezavarodottságnak egyéb jeleit tanú nem észlelte rajta. Báró Töpfer ezredes, mint főnöke azon irodának, melyben Chorinsky gr. Bécsben dolgo­zott, vádlottat szorgalmas és pontos tisztnek isme­ri, kin elmegyöngeségnek semmi jelét nem tapasz­talta; fellépése bizonytalan volt, s úgy látszott, mintha valami gondolat terhelőé őt. Pri­vitzer A­lajos kapitány, ki szintén ugyanazon irodában volt alkalmazva, szintén nem tud semmit vádlott elmezavaráról, csak azt vallhat­ja, hogy a gróf heves vérmérsékletű volt s a leg­csekélyebb ürügy miatt felingerü­lt. W­i­­­c­z e k gr. vallomása lényegileg megegye­zik az előbbivel Ezután a vizsgálóbíró, Geiger Frigyes József ülnök érdekes kihallgatása kö­vetkezett. Ein. Beszámithatóknak tekinti-e ön a gróf cselekedeteit? — Geiger. Én a grófot vizsgálati fogságban nemcsak hivatalos minőségben, hanem magán­ társalgása alatt is, főleg, midőn fivére meg­látogató, vizsgáltam, ő is sok bizalommal viseltetett irányomban. Jelleme eddig előttem ismeretlen Dyug­ii szerint reá nézve legjobb leend őszinte vallomást tenni. „Hagyjon csak időt nekem — válaszoló — én mindent elmondok ; nem akarom, hogy miattam valaki ártatlanul szenvedjen.“ Később átadott ne­kem egy­évnyi írást, mely azonban nem felelt meg várakozásomnak, mert éppen a legfontosabb moz­zanatokat mellőzte el. Ál­lam­ügy. Mit várt ön, midőn vádlott őszinte vallomást ígért? — Geiger. Bűnös voltának bevallását vártam. Védő. Nem vette-e ön észre, mintha e val­­lomási ígéretek csak a kihallgatás továbbra ha­lasztását czélozták volna? — Geiger. Nem. Államügy. Erre nézve felkérem azon le­velek felolvasását, melyekből kiderül, hogy vádlott valahányszor fivérét várta, vagy valamit kieszkö­zölni akart, mindig vallomáslétesítését ígérte. Em­. felolvassa a leveleket s később Cho­­rinsky gr. következő f. évi jan. 9-ről kelt vallo­mását olvasta fel: „Hogy becsületemet megment­sem, Ebergényi J.-t képtelennek találom ily bűn­tettre. Én szerettem őt, mióta először megláttam. Miután a csatákban hasztalan kerestem a halált, mely szerencsétlen házasságomtól megszabadítson, Julia lett mentő angyalommá, kit mindenekfelett szeretek.“ stb. stb. Geiger. Miután én az ily feljegyzéseket ér­tékteleneknek tartottam, felhagytam azoknak tovább­folytatásával. Ein. Van vádlottnak e vallomásra valami megjegyzése? — Vádlott (katonás hangon) Nincs. Ein. Az ülést tehát ezennel bezárom. Chorinsky a vizsgálóbíróhoz közeledik, s igy szól: Ezután ne nézzen ön utánam s ne látogasson meg többé. — Geiger. Nemsokára ismét el fogok jőni. (Vádlott erre megragadja megszorítja s a vizs­gálóbíró kezét.) — 313 — Julius 1 ■

Next