Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)
1868-07-01 / 77. szám
tatja a kérvények bejelentését . Nikolics Sándor 87létén egy kérvényterjeszt ele* Váralj donos interpellatiot kívánna intézni , ezt azonban a ház egyhangú kívánatéra holnapra halasztja. Napirendre van a dohányjövedékről a a szeszadóról szóló törvényjavaslatok végleges megszavazása. A ház e törvényjavaslatokat harmadszori felolvasás után véglegesen is elfogadván. Az indemoiliról, továbbá a lottólövedék, seradó, czukoradó és fémjelzésről szóló törvényjavaslatok vézetnek tárgyalás alá, melyeket minden változtatás nélkül a központi bizottság szövegezése szerint tesz magáévá a ház. HÍRHARANG. Lapunk t. előfizetőit tisztelettel kérjük, szíveskedjenek megrendeléseiket minél előbb megtenni, mert fölösleges példányokat nem nyomathatunk, s a későbbi megrendelők lapunk érdekes tárcza-czikkeit csak csonkán leírhatják. Előfizetési ár félévre . . 6 frt. Évnegyedre........................3 frt. Az előfizetési pénzeket kiadóhivatalunkhoz (szentegyház-utcza 467. sz.) kérjük utasítani. * Erkel Ferencz koszorús dalköltőnk a következő levelet intézte a „kolozsvári dalköréhez: Nagyon tisztelt hazafiak! Engedjék meg, hogy szives megemlékezésükért, melynek folytán engem a „kolozsvári dalkör“ tiszteletbeli tagjává megválasztani kegyeskedtek, legőszintébb hálaérzelmemet kifejezhessem! Kétszeresen lekötelezve érzem magamat e szives megtiszteltetés által, mert igen kedves, felejthetetlen emlékek kötnek Kolozsvárhoz, ahol nemcsak első alapját vetettem meg szerény ismereteimnek, de megkönnyített szerencsésebb haladásomat is nagy részben ottani legbensőbb barátaim szíves részvételének, szakadatlan buzdításának köszönhetem, mit mindenkor hálás elismeréssel nyíltan bevallani szeretek! Fogadják tehát hálás köszönetem nyilvánítását e kegyes megtiszteltetésért, melyre büszke vagyok, ki is legszebb haladást kitűzött szép czéljok felé kívánva, határtalan tisztelettel maradok, Gyulán, junius hó 25 én 1868 ban, a „kolozsvári dalkör“ igen tisztelt tagjainak alázatos szolgájuk és tagtársuk Erkel Ferencz. — Kapcsolatban e levéllel megemlítjük, hogy a kör tiszteletbeli tagjai közül még Mosonyi Mihály és Ruzicska urak intéztek köszönő leveleket a körhez, melyeket alkalmilag szintén közre fognak adni, a dalkör igazgatójának szíves közlése folytán. A múlt vasárnap érdekes népmulatság folyt le sétatérünkön. Délután 6 órakor Ulrich József exequálni kezdé a változatos programmot, elsősorban egy kitűnőleg sikerült jéggolyóval, melyen a közönség hatalmas jókedvvel mulatott. Az úszó ember néhány öl magasságban olyan komikusan vette ki magát, hogy lehetetlen volt el nem mosolyogni rajta. Ezt követte még egy érdekesebb birkózás, a régi „Arená“-ban, hol két jól megtermett külvárosi polgár tűzött össze. A birkózás majdnem egy negyedóráig tartott, míg végre Debreczeni Samunak sikerült földre teríteni Katonai Istvánt, a nagyszámú közönség éljenzései közt. Fél nyolcz után lóverseny következett, melynek érdekéből már levont sokat azon körülmény, hogy az egyik lovas első tekintetre akkora előnyöket sejtetett jó lovával, hogy a verseny sorsát csaknem bizonyosan előre meg lehetett határozni. Az indulás a sétatér végén, az uszodától történt, s néhány ugrással Tőkés Miklós fekete paripája mindvégig vezette versenytársát, mely a harmadik körnél már lemaradt. A nyertes ló tulajdonosa két darab aranyat kapott. A majálista megmászása hat órai kemény küzdelmet adott a gyermekvilágnak, míg végre 9 után után sikerült egy kőmives fiúnak feljutni a tetejére, néhány száz gyermek hatalmas éljenzései között. Ezalatt kezdetét vette a tűzijáték, melyben Ulrich József sok kitűnő szép új találmányu röppentyűt mutatott be, s ezek között egy „Fuchsiát“, mely, midőn a légben kinyílik, bokrétához hasonlít. A tűzijáték végén azonban az a fátum történt, hogy Ulrich legköltségesebb s legszebb készítményei a szigetre szállítás alkalmával megáztak, s így nem gyújthatta fel. A közönség jódarab ideig várta a végmutatványt, s nem egy ember távozott el zúgolódva, nem sejtve, hogy mi történt. Mindenesetre hiba volt azonnal ki nem jelenteni, hogy hibáján kívül álló okok miatt maradt el a végső képlet, mely kétségen kívül, legérdekesebb részét képezte volna az előadásnak. Egyébiránt a közönség jól mulatott; senki sem keresett többet, mint amennyit egy népmulatságon keresni méltányossággal lehet. Az előadás tiszta jövedelmének negyedrészét a rendező a sétatér-egyletnek ajánotta fel. *** Buzogány Áron, a helybeli unitarium collegium egyik tanárát a cultusministerium mellé titkárul kinevezték. Ki fogja helyét pótólni még nem tudjuk. Nagy Enyedről írják: Legközelebb egy gyászeset döbbente meg a várost. Erdélyi István III ik gymn. osztálybeli tanuló f. hó 15-én a kérlelhetlen hullámok áldozata lett. Több társaival fürödni ment a Marosba, nevezetesen azon helyen, hol busz sóshajó volt kikötve. Lefelé tisztában nem vette észre, hogy a hajókhoz egészen közel van s igy a folyam a hajó alá csapta a küzdő fiút, még egyszer fölbukkott segélyt kiáltva — hasztalan, mert azonnal elmerülve elragadta az ár s csak másnap, — mintegy fél mértföldnyi távolságra — fogták ki. A fájdalom annál érezhetőbb, mert a szülök egyetlen gyermeke volt. Nagy-Szebenből jan. 23-ról írják: A nagy-szebeni állam gymnásiumnál a hatalom még mind a cseh- németek és német-csehek kezébe van, s kik nevezett intézet elhazafiatlanitására használják azt fel. A megbukott germanisatio zsoldosai, a hol s csak lehet ártanak hazánk és nemzetünknek, éneikeltetvén a román deákokkal a hírhedt Janku-indulót, s a „Pandur“ lázító dalokat, még pedig a director jelenlétében mint a május 27-iki majálison is a legbotrányosabb módon megtörtént. Lehetett ott hallani elégszer a „császár“ szót német és oláh nyelven, de a „királyt“ senki sem ismerte. Tánczoltak „románul“ s „románát“ de csárdást nem akartak kutatni. Egy fő kolompos tanár a napokban nyilatkozott társaságban oly formán, hogy ha tőle függene, valahány magyar mind felakasztatná „ohnehin haben Sie ja einen Strick um den Hals (talán a mente kötőt érti,) der würde wenigstens 10 tragen.“ Valóban haza elleni vétek ilyen emberekre bízni a fiatalságot! Ideje volna már magyar állami irányban gyökeresen újjászervezni ezen gymnasiumot, mert azon egyetlen magyar ajkú rendes és két helyettes tanár, kik ott alkalmazva vannak, nem ellensúlyozhatják a fent rajzolt üzelmeket. Ne vegye senki nagyításnak az itt közlötteket, sokkal többet is hozhatnánk fel, hanem megelégeljük ezúttal azon abnormitás jelezések it, mely a koronázási tény után is burjánzik ama magy. kir. jelleget viselő államintézetnél, s mely már is sokakban azon véleményt kezdi ébreszteni, mintha ama külföldi tanárok rejtélyes protectióban részesülnének a kormány részéről. *** Csernátoni Lajosról csak a napokban írtuk, hogy édesanyja látogatására hazajött, s ma már szomorú hírrel kell megtoldnunk értesítésünket: a gyöngéden szerető édes anya meghalt, s tegnap kísértük örök nyugalomra Necrologja a következőleg szól: Csernátoni Cseh Lajos, országos képviselő, saját s rokonai nevében a fiúi szeretet legőszintébb fájdalmával jelenti, hogy jó édes anyja, az illetőnek rokona, főkormányszéki fogalmazó néhai Csernátoni Cseh Péter özvegye született Némethi Mária, életének 64 ik özvegysége 13 ik évében, folyó hó 28-án, reggeli egy negyed hét órakor tüdősorvadásban meghalt. Az özvegy édesanya csaknem husz évig hullatá könyeit egyetlen gyermekéért, ki hazájától távol a száműzetés kínait vala kénytelen szenvedni, s midőn végre buzgó imáját meghallgatá az Úr, s hontalanul bújdosó fiát újra kebléhez szorithatá, a hosszú bánat súlya alatt megtört szive már nem volt képes a viszontlátás boldogitó érzését sokáig élvezni. Az édes anyai szív egyetlen s utolsó vágya teljesült . ... . . mit keresett volna ő már többé itt a földön? a megtört testből a megvigasztalt lélek egy boldogabb hazába sietett, hol „nincs többé sírás és keserű könyhullatás.“ Koporsója mellett a fiúi kegyelet és tiszteletteljes szeretet érzésével áll az, ki benne a legjobb anyák egyikét méltán siratja. — Hűlt tetemei folyó hó 30-án délután 5 órakor fognak — belső-középutczai 518 szám alatti saját házától felettük tartandó rövid ima után a köztemető kertjébe végnyugalomra helyeztetni, mely utolsó tisztességtételre az idvezült ösmerössel s tisztelői szomorúan meghivatnak. — Kolozsvárit junius 28. 1868. *** (Beküldetett) Egy ur, ki csak kevés ideig mulat Kolozsvárit a párisi hires Lenormand (successeur) szerént, bárkinek, a necromancia kulcsánál fogva, kész — az életre, családi viszonyokra, érdekes személyekre stb. stb. nézve, felvilágosításokat adni. Az órák, melyben a konferentiák tartathatnak a délutániak és X. Y. czím alatt (Nemzeti szálloda, 5. sz.) egy nappal előbb megszenendő, hogy mely órában, otthon, vagy az illető szállásán, kívántatik az ülés megtartása. — Báró Szentkereszti Zsigmond és Bömbes Frigyes országgyűlési képviselőknek a ministérium engedélyt adott egy Károlyfehérvártól Brassón keresztül Erdély keleti határszéléig kiépítendő vaspálya előmunkálataira. *** A „Transylvania“ kölcsönös biztositó bank a belszervezetére vonatkozólag a m. keresketalansággal bir, nem képes a meggyőződésig fölemelkedni s a vizsgálónál nem idézi elő egy férfiú benyomását. A szenvedélyek nemcsak uralkodnak rajta, hanem magukkal is ragadják őt; azon erkölcsi erő hiánya, mely a férfiasságot alkotja, gátolja őt szenvedélyeinek megfékezésében. Míg más érzéki természetű egyén, ha élvező óhajtásának gyümölcseit, kielégült, sőt elhidegültnek tűnik föl vádlott szenvedélye Ebergényi Júliához még akkor is növekedő hevességgel vonzá őt, midőn egyesülhetésüknek reménye is elenyészett. Azon időben, midőn a bécsi és müncheni rendőrség megengedő, hogy egymással levelezzenek, vádlott húsz negyed ivréta lapból álló leveleket írogatott, melyek mindenike áradozó szenvedélyességgel volt telve. A gróf szüleitől annak ünnepélyes kijelentését kívánta, hogy — ha Julia kiszabadul — nem fogják gátolni egybekelésüket. A szülök megtagadták, ezt, s vádlott elég háládatlan volt szülei ellen kikelni s velük teljesen szakítani. — Mióta itt van, kisujjának körmét egyszer sem vágatta le, s engem megkért, hogy engedjem meg, miszerint azt Júliájához elküldhesse. Minden ellenvetésem hasztalan volt, még akkor sem mássta meg szándékát, midőn kifejezém előtte, hogy ennek köztudomásra jutásával az egész világ előtt nevetségessé válnék. Ein. Van tehát ennek oka a gróf cselekedeteit be nem számíthatóknak tartani? — Geiger. Éppen semmi okom sincs erre, sőt még azt is hozzá kell tennem, hogy előttem vádlott fivére is hasonló ingerlékeny természetűnek tűnt fel. Államügy. Ön tehát azt hiszi, hogy bizonyos abnormitás vádlottnál nem az értelem, hanem a morál világában jelentkezik. —Geiger. Úgy van, Ein. Vádlott a vizsgálat folyamában kijelenté, hogy őszinte vallomást fog tenni. Miként történt ez? — Geiger. Este volt már, midőn felmutatom előtte a leveleket, melyek őt terhelték, egészen le vola hangolva, s a bűnösség tudata erőt vett rajta. E perczet használom fel annak elmondására, delmi ministerium által alapszabályain eszközlött beható változtatások tekintetbe vételével már megalakult. Meiszner Lajos Károly lovag és vasúti felügyelő hazánkfia, egyike a legnagyobb hazai tekintélyeknek, a vasútügy körül, kinek mind az ausztriai, mind a külföldi vasúti építkezésekben oly tevékeny része volt, 60 éves korában, f. hó 10-én, Reichenauban meghalt. *** A „Hermat. Ztg.“-nak irják városunkból , hogy az érd. főkormányszék, melynek hatásköre alól nemrég a börtönügy is elvonatott, s valószínűleg a katonai ügyek kezelését is közelebbről egyenesen a ministerium veendi át, alkalmasint nem fogja elérni az 1869-ik év első napját. *** Az arad-károlyfehérvári vasútra vonatkozólag Szászvárosról f. hó 25-ről írják. A jövő hét első napjaiban a gőzmozdony bizonyára el fogja érni a Maros fölött, Branyicska mellett épült hidat, hol azonban körülbelül 3 hétig meg fog állapodni. Ennyi idő szükséges ugyanis arra, hogy a híd vasszerkezete összeállíttassék. A felállítás már megtörtént volna, ha a 30 ölnyi nagy fenntávolság által szükségelt, s utólagosan megrendelt erősbítések miatt nem kellett volna várakozni. Az itt alkalmazott rendszer feltalálója, Schiffkomnnál valószínűleg a helyszínen a napokban értekezlet fog tartatni. Ha egyszer a híd készen lesz, afelépítmény bevégződését is legközelebbről remélhetjük, melyen szorgalmasan dolgoznak. A Dévától Piskiig terjedő rész már nagyrészben készen van, s Károlyfehérvártól lefelé is megkezdetett a felépítmény elhelyezése, úgy, hogy a határidőn (aug. hó végén) túl nehezen fog a megnyitás késni. (?) Azok, kik az első erdélyi vasút kiépítésének lassú menetéről kedvezőtlenül ítélnek, nem bírnak fogalommal a tetemes nehézségek é s akadályokról, melyekkel a vállalat össze van kötve. Ha a pálya építésén nem állanának a legtapasztaltabb és erélyesebb egyének, megnyitását bizonyára nem lehetne ily rövid idő alatt eszközölni. — Eddig terjed a tudósítás, mely azonban — mint az e tárgyban lapunk múlt számában megjelent közleményből látszik — aligha nem tünteti föl szebb világításban a dolgokat a valóságnál. Extingteur nevű tűzoltó géppel hétfőn nyilvános próbát tartatott Dietrich Sur, mint bizottmányos, a „Rózsa Sziget“ mellett a Szamos partján. A szurok és forgácscsal felszerelt ölfa végül petróleummal öntetett le, mely amint tüzet fogott, gyorsan elterjedt az egész lakáson, hatalmasan élesztve a jókora szél által is. Két tűzoltó megkezdte működését s tíz percz alatt a láng el volt nyomva, s a farakást szét lehetett hányni. Eredmény tehát volt, ez kétségtelen, és a szakértők nagy része is oda nyilatkozik, hogy belső gyufásoknál, mint pinczék, födelek, szobákba a gépet előnyösen lehet használni, miután könyen hordozható, s gyorsan olt. A gépben, a működés pillanatában kifejlesztett gáz a vizet 6ölös sugárban is elviszi. Egyetlen hátránya, hogy a cémiai vegyüléket a baj előálltával lehet működésbe hozni csak. Alakja csinos, s könnyű. Áram hajói vagyunk értesülve 60—80 ftig terjed. A próba alatt felhasznált vegyizék ára 3 forintra ment, melyekből kóros állapotra lehetne következtetni .— Tanú. Egy este felköltöttek s szobájába vezettek engem, hol a gróf ágyán lázas izgatottság és rángatódzások között feküdt. Orvos nem lévén, házi szereket alkalmaztam, melyekkel lassan kint sikerült őt megnyugtatnom. Többször volt ily állapotban, s általában nagyon keveset aludt. Néha úgy viselte magát, mint egy kis gyermek. Emlékszem, hogy valamikor egy palaczkot véletlenül eltörvén, rendkívül megijedt e miatt. Midőn mondám neki, hogy a palaczk ára csak 18 kr., örömében fölugrott s átkozott engem. Legvidámabb volt, midőn Júliától levelet kapott. Mióta fivére által megtudta a fölötte hozott ítéletet, ismét nyugodtabbnak látszott. Védő. Nem emlékszike ön, hogyan viselte magát a gróf, midőn új ruhát kapott? — Tanú. Örömében egészen magán kívül volt. Ilyesmit én soha életemben nem láttam. — Védő. Ön tapasztalt ember, sokat foglalkozott vádlottakkal; képesnek hiszi-e a grófot gyilkosságra? — Tanú. Ha felindult állapotban van, igen, olyankor mindenre képes.— Védő. Hát rendes kedélyállapotában?— Tanú. Akkor bizonyára nem. Törvényszéki orvos (vádlotthoz). Szokás hajszálakat adni emlékbe, hogy van az, hogy ön Ghának és Hortony Máriának is emlékül körmeket adott? — Vádi. A hajszálak szerencsétlenséget jelentenek. — T. orv. Hát a körmek szerencsét?--Vádi. Igen. Mariot Ágnes tanú, a meghalt grófnő barátnéja, 1850—1859 ig Chorinsky helytartónál nevelőnő, vallja, hogy a gróf hevert természete és könnyen felmerül. Neki, tanú szerint, Laibachban szerű'Tl V18Zk0ny^Vf0ktt a honnan elmeháborodásszerű állapotban tért vissza. Vádlott (hevesen közbekiált): Én sohasem voltam elmeháborodott, ezt nem tűröm (nagy derültség , elnök a terem kiürítésével fenyegetődzik). Még egy pár tanúnak — kik az Ebergényi perből ismeretes részleteket ismételtek — kihallja ása után a tárgyalás bezáratik. Megjegyezzük itt, hogy a törvényszék egy templom közelében van, ahol gyakran és hosszú ideig harangoznak, ami a tárgyalás folyamát többször megzavarja. Harmadik tárgyalási nap: München, június 24. Az ünnep miatt a mai tárgyalás csak 10 órakor vette kezdetét. Wilhelm Jakab börtönfelügyelő segéd, kinek osztályába és felügyelése alá jutott vádlott fogságának elején, vallja, hogy a gróf előbb igen szótalan volt, később azonban élénkebbéken, öszsze nem függő dolgokat beszélt az olaszországi csatatérről s azután rögtön az időjárásról, régi bajtársairól, szerelmi viszonyairól stb., egyik tárgyról a másikra merész gondolatszökésekkel menvén át. Elmezavarodottságnak egyéb jeleit tanú nem észlelte rajta. Báró Töpfer ezredes, mint főnöke azon irodának, melyben Chorinsky gr. Bécsben dolgozott, vádlottat szorgalmas és pontos tisztnek ismeri, kin elmegyöngeségnek semmi jelét nem tapasztalta; fellépése bizonytalan volt, s úgy látszott, mintha valami gondolat terhelőé őt. Privitzer Alajos kapitány, ki szintén ugyanazon irodában volt alkalmazva, szintén nem tud semmit vádlott elmezavaráról, csak azt vallhatja, hogy a gróf heves vérmérsékletű volt s a legcsekélyebb ürügy miatt felingerült. Wicz e k gr. vallomása lényegileg megegyezik az előbbivel Ezután a vizsgálóbíró, Geiger Frigyes József ülnök érdekes kihallgatása következett. Ein. Beszámithatóknak tekinti-e ön a gróf cselekedeteit? — Geiger. Én a grófot vizsgálati fogságban nemcsak hivatalos minőségben, hanem magán társalgása alatt is, főleg, midőn fivére meglátogató, vizsgáltam, ő is sok bizalommal viseltetett irányomban. Jelleme eddig előttem ismeretlen Dyugii szerint reá nézve legjobb leend őszinte vallomást tenni. „Hagyjon csak időt nekem — válaszoló — én mindent elmondok ; nem akarom, hogy miattam valaki ártatlanul szenvedjen.“ Később átadott nekem egyévnyi írást, mely azonban nem felelt meg várakozásomnak, mert éppen a legfontosabb mozzanatokat mellőzte el. Államügy. Mit várt ön, midőn vádlott őszinte vallomást ígért? — Geiger. Bűnös voltának bevallását vártam. Védő. Nem vette-e ön észre, mintha e vallomási ígéretek csak a kihallgatás továbbra halasztását czélozták volna? — Geiger. Nem. Államügy. Erre nézve felkérem azon levelek felolvasását, melyekből kiderül, hogy vádlott valahányszor fivérét várta, vagy valamit kieszközölni akart, mindig vallomáslétesítését ígérte. Em. felolvassa a leveleket s később Chorinsky gr. következő f. évi jan. 9-ről kelt vallomását olvasta fel: „Hogy becsületemet megmentsem, Ebergényi J.-t képtelennek találom ily bűntettre. Én szerettem őt, mióta először megláttam. Miután a csatákban hasztalan kerestem a halált, mely szerencsétlen házasságomtól megszabadítson, Julia lett mentő angyalommá, kit mindenekfelett szeretek.“ stb. stb. Geiger. Miután én az ily feljegyzéseket értékteleneknek tartottam, felhagytam azoknak továbbfolytatásával. Ein. Van vádlottnak e vallomásra valami megjegyzése? — Vádlott (katonás hangon) Nincs. Ein. Az ülést tehát ezennel bezárom. Chorinsky a vizsgálóbíróhoz közeledik, s igy szól: Ezután ne nézzen ön utánam s ne látogasson meg többé. — Geiger. Nemsokára ismét el fogok jőni. (Vádlott erre megragadja megszorítja s a vizsgálóbíró kezét.) — 313 — Julius 1 ■