Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)
1868-10-18 / 124. szám
Második évifolyam. Előfizetési feltételek: Évre .......................Vi Mkr. Félévre ön » Negyedévre ' * ' * j ” " Havonként . • * * * r Megjelenik lietenkint liáromserr: V H 9 á ru-p, *s * e r d á n és P ó n t e k e n. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Monostor utcza L. Lányai ház alatt. POLITIKA 124-ik szám. kolozsvárii, vasárnap október 18. 1868 Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetőtől H0 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt ír nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Becsen: Krómer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosujvártt: Csanaz testvérek. Kolozsvárit: Stein János és Derajén László. 1 LAP. # KOLOZSVÁR, OtTOBKA 17. távirati tudósítások. Bécs, oct. 16. A tegnapi „Wien. Abendpost“ azon több lap által hozott közlemént, hogy a berlin osztrák követ a porosz vagy orosz agitatiókat Csehországban valamint galicziában is különös jelentés tárgyává tette, oly tudósításnak mondja, mely minden alapot nélkülöz, s azon tudósítást is, mintha a birodalmi kanczellár a franczia követtel az utóbbi időben az éjszak-schleswigi kérdés felett értekezett volna, egészen alaptalannak mondja. Páris, oct. 16. A „Memorial“ jelenti, hogy legközelebb 30,000 franczia katona fog szabadsággal elbocsáttatni s hasonló leszállítás történik a tengerészeinél is. Bécsi ágro, oct. 17. Arany 554. s/io Ez03 114.p. Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 70.50. áru 70.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. A városok költségeinek az állam által hordozásáról. in. Az erdélyi magyar és székely városok állása a magyarországi városokétól miben sem különbözik, jogaik, igényeik egyek, csakis annyiban, mennyiben Erdélyben, jelesen a megyék és magyar vidékekben fentartói, tényezői a magyar nemzetiségnek, részesítendők lennének több figyelemben, nagyobb pártolásban, és fájdalomképpen ez oldalról van méltó panaszuk. Mi legyen valódi oka annak, hogy az erdélyi városok sem 1866-, sem 1867-dik évekre az országos határzat ellenére, kérelmük következésében is törvényszékeik fentartására országos segedelmezést nem kaphattak, sem 1868-ra segedelmeztetni nem szándékoltattak, egész bizonyossággal nem tudható, gyanítani azonban lehet, és nekem úgy tetszik, hogy ezen mulasztás a salariate adjutum hibás felfogásából, annak eredete, mennyisége nem tudásából eredhetett, az illetők ezen salariate adjutum által az erdélyi városok igényeinek eléggé megfelelve lenni gondolván; ezen felfogás azonban hibás, minthogy azon salariale adjutum, melyet nevéről sokan ismernek, de eredetéről, rendeltetéséről és mennyiségéről kevesen vannak jól értesülve; melyet az erdélyi városok és minden fennálló törvényhatóságok 48 előtt szinte egy század lefolyása alatt élveztek, melyet 48 után a Bach kormány alatt csak némely városok, a Schmerling kormány alatt pedig mindnyájan visszanyertek, nem volt kormányi segedelem, hanem volt a törvényhatóságoknak országos intézkedés következésébeni önadóztatás utján tulajdon szükségeikre eszközlött saját jövedelmük; olyan, mint Magyarországon jelenleg is szokásban van, hogy t.i., amely város majorsági pénztárából nem bírja fedezni saját szükségleteit, a rendes adó minden forintja után több vagy kevesebb krajczárokat ró fel, és az ezen krajczárokból bejövő mennyiséget szükségei fedezésére fordítja, annyi különbséggel, hogy a midőn ez Magyarországon egyes városoknak, a kormány által is helybenhagyandó, intézkedései után eszközöltetik, Erdélyben országosan minden törvényhatóságra nézve állíttatott meg. Ugyanis, midőn Mária Terézia királyné uralkodása alatt, 1770 körül a kapuszerinti, Magyarországon is ezelőtt dívott adórendszer megszüntettetett, és helyébe az úgynevezett Bethlen-féle rendszer hozatott be, akkoron országosan azon intézkedés létetett, hogy a rendes kivetett adónak minden forintjából 40 kr. udvar-, katonatartás és magasabb kormányzási, 20 kr pedig tartományi országos szükségletekre fordittassék, ezen utóbbi 20 krból pedig 14 kr törvényhatósági, 6 kr. tartományi czélokra használtassanak, ezen intézkedés minden fennállott törvényhatóságra kiterjesztetvén. Az első évben a minden törvényhatósági általános adóhoz képest megállíttatván az egyes törvényhatóságokat illetett mennyiségek, minden megye, vidék, székely és királyföldi székek és városok a részükre megállított mennyiségeket a királyi pénztárnokoktól évenként rendesen kikaptak, noha pedig idővel az adók tetemesen növekedtek, annyira, hogy a közelebbi években több mint húszszoros mennyiségre emelkedtek, és így az első évben megállított mennyiségeknek is növekedniük kell vala, mégis a magyar és székely városok soha egy krral is többet nem kaptak, mint amennyi az első évben megállíttatott; a többi rész igaztalanul a tartományi pénztárban maradt, és a megyék, vidékek és székek szükségleteire fordíttatott; valójában szomorú, hogy, valamint most, úgy akkor is a városoknak csak mellőztetés jutott osztályrészül; ezen az erdélyi városoktól jogtalanul bentartott mennyiség egyébiránt oly roppant mennyiség lenne, mely a városok jeleni szükségleteit biztosan fedezné, fájdalom, azonban nincsen törvényszék, hová a városoknak folyamodni és igazságos ítéletet nyerni lehetne. Ezen salariale adjutum tehát a városoknak önadóztatás útján eszközlött és már rendeltetésekor a közigazgatás — publica administrate — fentartására szánt saját jövedelmük lévén, sem kormányi segedelemnek nem tekinthető, sem törvénykezési költségek fedezésére nem fordítható. Csíki István, képviselő, TARCZA. A MŰVÉSZEK. Regény. Irta ANADOR (JÁMBOR PÁL.) (I. Rész.) VI. Fejezet: Mit ér a mestermű? (Folytatás.) — Uram! most látom jól e foltokat — hisz ez oly vastag, mint a Charivari ecsete. — — Elég, uram! vága közbe haraggal a megsértett művész — önnek joga van képemet meg nem vásárolni, de azt piszkolni — nincs! — . — Ha ön e hangon beszél, jobb szeretem, ha más műárushoz viszi. — Ide képemmel! nem adom el többé! Ah! ön mirárusnak hiszi magát, midőn nem más mint Skyllok, az csak emberhúst vásárol; de ön azt, mi isteni van az emberben. — Isten önnel, uram! És a művész képével elrohant. — Mily nagy bolond! mormogá magában a műárus; — visszajön bizonyosan holnapután; a házi úr tudja kivel van dolga; és ezután leült sultáni nyugalommal tovább reggelizni, mintha semmi se történt volna. Bonfils jelleme érdekében szükség azonban megmondanunk, hogy néhány pillanattal Bodin eljövetele előtt, bizonyos Prost, veszélytársa Bodinnak, jelent meg a boltban, s az ő ócsárlásai készítették egy előre a derék kiadót; tehát Bodin kíspada és visszautasítása nem volt más, mint a nemes vetélkedésnek felebaráti műve. Ha a nagylelkű műbarát, ki mint mondá, nem akar egyebet, mint sarkantyút adni a jeles, de elkapott és lomha tehetségnek, nem jön közbe. Bodin akkor eladja képét; valószínűleg nevet, tűzhelyet, családot nyer; más mesterműbe kap az első siker után; egy szóval, egyik dicsősége lesz Francziaországnak. De ármány lép közbe, egy jó barát akar hasznára lenni, és anyagilag és szellemileg megöli testét és lelkét, a művészt és embert. Véleményünk szerint tehát a valódi Bodin, Prost, ez örököd maccénása a lángszellemeknek, ki egész életében nem tesz egyebet, mint tapsolt áldozatainak. VII. Fejezet: A szegény vak. A nap délpontján ragyogott, erős illat áradt el mindenütt, mintha a tavasz átmeneti korszakát érte volna el, és utolsó lélekzetet venne a kinyílt virágok kelyhében. Az azúr hullámmá, a napfénynyé, a föld tükörré és a mindenség öszhangzattá változott. Mi engem illet, sokkal jobban szeretem a földet kinyílt virágaival és teljes hangversenyével, mint bezárt bimbói és egyes éles zenészeivel. A nyár az aratás, a föld és ég áldása, egy szóval a gyümölcs. De hány fiatal ember nincs Párisban, hová mindenik szerencsét csinálni megy, kinek számára soha nem jön el az aratás napja? Hiába áztaták a földet nemes verítékekkel, azt válaszolja nekik: semmi! — hiába virrasztottak, festettek, metszettek, az ecset: carricaturát, a fáj a munkásnak! Láttuk, hogy aludt ki Bodin utolsó remény sugara; mit tegyen ezután? dolgozni; hisz ez volt ifjú élete; küzdeni? hisz ebben merült ki türelme, meghalni? megkisérte már azt is, de vájjon a lángész — erejének öntudatában — lehet e öngyilkos ? Két szó, melyet még eddig nem ismert, ébredt fel agyában: lopni, vagy koldulni! Mind a kettőtől undorral fordult el. — Halj meg tehát! — kiált Prost látatlan balszelleme műhelyének függönye megött, ki úgy tetszett neki, mintha villogó szemeivel kisérné a rettentő halálos tusát, melyet lelkében vitt. De meghalni ily gyönyörű nap! midőn minden virágzik, illatot lehel, örül és remél. Hallgasd csak! Mi vigan énekelek a madarak! a nap levetkezik, mint a napszámosok, s ugy futkos az öreg gesztenyefák alatt; ingyen szórja sugarait; a gyümölcs hull a teljes ágról, te mégis halni akarsz? Ki éheznék a tele kosarak előtt ? — Ó! — mert hová keze nyúl, ugarrá lesz a föld, kiürül a kosár, átokká lesz az áldás. Láza mint éhsége folyton nőtt az óriás küzdelmek alatt, míg Bonfils boltjából kimerülten hazaért. Itt háziurával találkozott. — Uram! ide a szoba kulcsát! — szólt nyers hangon a háziúr. — Mit jelentsen ez? — Azt uram, hogy nem hál itt az éjjel, ha (Folytatása következik.) Belpolitikai szemle. Lapunk hasábjai erdélyi eseményekről szóló közleményektől lévén közelebbről elfoglalva, az országgyűlés mult heti működése figyelemmel kísérésének nem jutott hely. Most kell utólagos vissszapillantással pótolnunk az elmulasztottakat. A képviselőház october 9-ei ülésében az „úrbéri örökváltságokért az országos alapból adandó megtérítésről“ szóló törvényjavaslat került napirendre. Elsősorban Horváth Boldizsár, igazságügyét szólott hozzá, jeles beszédben fejtegette a javaslat kiindulási pontját, indokolt tételeit, kijelente, hogy a központi bizottmány módosításait elfogadni kész, s ajánlotta javaslatát a tárgyalás alapjául elfogadni. Az igazságügyéi után Papp Mór, Bánó József, Halász Boldizsár, Horváth Döme, Gubódy Sándor, Ivánka Imre, Nyáry Pál, K. Podmaniczky Frigyes, Tanárky Gedeon, Bónis Sámuel, Tisza Kálmán szólottak a javaslathoz. Bánó a törvény hatályát az 1840 előtt kötött szerződésre is kiterjeszteni kívánván, Halász Boldizsár a megtérítést meg nem adandónak, Tanárky a javaslat előterjesztését korainak véleményezvén. A többi szónok egyhangúlag a javaslatnak tárgyalási alapul elfogadása mellett emelt szót, mely véleményt a ház nagy többsége határzatra is emelte. Ezzel a ház a részletes tárgyalásra tért át, s erre nézve még az october 9 -i ülésben következőképpen haladott a 23 § ig. Az 1. §. a központi bizottság szerkezete szerint fogadtatik el. A 2. §-nál Ma no lovits Emil indokolja írásban is beadott módosítványát, mely szerint a 2. §. második pontja, mely a kamatokról szól, teljesen kihagyatnék. Azt véli ugyanis, hogy midőn a törvényhozás kimondotta a hűbériség megszüntetését, bizonyosan nem anyagi érdekeit tartá először is szem előtt, s igy nem számíthatott még kamatmegtérítésre is, s igy a kamatokat teljesen megtagadtatni indítványozza. A 2. §. Manojlovits módosításával elfogadtatik. A 3. §. Manojlovits módosítása értelmében akként módosíttatik, hogy az 1. pont e szavaktól kezdve: „minélfogva a“, a 2. pont pedig egészen kihagyassék. A 4. §. marad. Az 5. §• a központi bizottság csekély stylaris módosításával fogadtatik el. A 6. §-ból e szavak: „az örökváltsági szerződés e részbeli mellőztével“ és „ha a megtérítendő tőke a jelen törvény mérve szerint magasabbra rúgna“ a közp. bizottság javaslata folytán kihagyatnak. A 7. §-ra vonatkozólag Kiss Miklós indítványt terjeszt elő, mely azonban elvettetik s a Manojlovits indítványa értelmében tett változtatás után elfogadtatik. A 8. §-ból kimaradnak e szavak: „s illetőleg azok törvényes örököseit illeti.“ A 9. §. változatlanul marad. A 10. § ban a központi bizottság meghoszszabbitani javasolja a határidőt a megtérítés iránti folyamodványok beadására 1869. dec. 31 ig jul. 1. helyett. — Elfogadtatik. A 11., 12, 13., 14., 15., 16., 17., 18. §§. kevés stylaris módosítással eltörése, legfölebb gyilkot ád. Az emberek ajkain, a sors kezében: semmi! semmi! Ilyenkor a nyár, az aratás napja kétszeresen gadtatnak. A 19. §-nál Papp Mór módosítványa kerül tárgyalás alá. Deák Ferencz e javaslatban nem látja annak helyét, hogy a jászkunokról különleges intézkedés történjék, hanem kívánatosnak tartja, hogy bízassák meg a minisztérium, hogy a jász-kun kerületekre nézve különjavaslatot terjeszszen elő. Pap Mór hozzájárul Deák P. indítványához, úgyszinte Bónis Sámuel is pártolja Deák indítványát, mire a 19 §. jelen szerkezetében meghagyatván, Deák indítványa határozatra emeltetik. A 20. § Dál Ivánka Imre indítványára Horváth Bold, igazságügyminiszter 1230?jegyzi, hogy ő és úgy érti a törvényjavaslat szavait, mint azt Ivánka módosítványában értelmezni kívánja, mire ez is változatlanul elfogadtatik. A 21. és 22. §§-ok változatlanok maradnak. A képviselőház október 10 diki ülését verificationális ügyekkel kezdé meg. És pedig Andaházy Pál Trencsén megye baáni választási képviselő ügyében 9 vizsgálatot rendelt el s annak eszközlésére Rudnyánszky Flóriát, képviselőt küldé ki, Irányi Dániel pécsi választását megsemmisítvén az okból, mivel több választó választási joga gyakorlatában akadályozva volt. Ezután a szőlödézma eltörléséről szólójavaslatban a főrendiház által eszközölt módosítás olvastatik fel, melyet a ház minden vita nélkül magáévá tévén, a napirend legfontosabb tárgya: az uzsoratörvények eltörléséről szólójavaslat tétetik fel. Ajavaslat felolvasása után szót emelt Horváth Boldizsár igazságügy miniszer, ki a javaslatot hoszabb élénk helyeslésekkel kísért beszédben indokolván, a részletes tárgyalás alapjául ajánlotta. A tjavaslat erre általánosságban egyhangúlag elfogadtatván, kezdetét veszi a részletes tárgyalás. Az 1. §-ra Manojlovics Emil, a 3. § ra Nyáry Pál, Halmosy Endre és Szontagh Pál (gömöri) nyújtanak be módosításokat, melyek azonban figyelmen kívül hagyatván, csupán a 10. §-ra vonatkozólag fogadtatik el egy, Tisza Kálmán által indítványozott jelentéktelen módosítás. Ajavaslat végleges megszavazása f. hó 12-re tűzetvén ki, az ülés fél egy órakor eloszlott. Az október 12-diki ülés ismét a verificationális ügyé, kérvényeké és indítványoké volt. Mindenekelőtt Szentiványi Károly elnök Andaházy Pál képviselőt, — addig is, míg a választás tárgyában elrendelt vizsgálat eredménye a ház elé terjesztetnék, — az 1 fő osztályba sorozza, s azután a beérkezett kérvényeket terjeszti elő, közöttük Missies János képviselő kérvényét kétheti szabadságidő iránt. Megadatik: Székács József az ágost. hitv. egyház egyetemes közgyűlésének kérvényét terjeszti elő az ifterconfessional13 törvényjavaslatra nézve. Előzetes tárgyalás végett áttétetik a kérvényi bizottsághoz. Tóth Vilmos a nemzeti színház nyugdíjintézete részéről nyújt be egy kérvényt, mely összeköttetésben lévén az 1869 ki budgettel, a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Opitz Sándor rövid indokolás mellett a következő határozati javaslatot terjeszti elő: nem fizet. Keressen más szállást, ezt azonban ki fizesse előbb, mert különben holmiját lefoglalom. — Csak holnapig várjon, uram! — Egy perczet sem.»Ide a kulcsot! — De semmi más értékes vagyonom nincs, mit lefoglalhatna, mint ecsetem. •— Majd szemlét tartok. — Tessék. Mindketten a szobába léptek. Itt mulatságos jelenet fejlődött ki. A háziúr meglátva a jeruzsálemi pusztaságot, egy lassú szitkot szalasztott ki ajkain. — Tehát épen semmie sincs ? — — Csak testem, lelkem, uram. — Tehát mily forrásból remél ön engem kielégíteni ? — Bodin az égre mutatott. — Nos ? kell még a kulcs ? Mit csinál ön ma? holnap? holnapután? — A szajna partján sétálok, mint tegnap és tegnapelőtt. — De hát valóban festő ön ? — Itt művem! — A háziúr kárörvendő, mohó tekintetet vetvén a képre, azonnal örömre gyűlt, és megragadván a mesterművet, miután meggyőződött, hogy félig meddig ki van fizetve, a festménynyel szó nélkül elosont. Mintha egy mázsa teher esett volna le Bodin szívéről, székre dűlt, és megelégedve nézett a rohanó háziúr után.