Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-10-18 / 124. szám

Második évifolyam. Előfizetési feltételek: Évre .......................Vi M­­­kr. Félévre ö­n » Negyedévre ' * ' * j ” " Havonként . • * * * r Megjelenik lietenkint liáromserr: V H 9 á ru-p, *s * e r d á n és P ó n t e k e n. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Monostor utcza L. Lányai ház alatt. POLITIKA 124-ik szám. kolozsvárii, vasárnap október 18. 1868 Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdető­től H0 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt ír nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Becsen: Krómer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosujvártt: Csanaz testvérek. Kolozsvárit: Stein János és Dera­jén László. 1 LAP. # KOLOZSVÁR, Ot­TOBKA 17. távirati tudósítások. Bécs, oct. 16. A tegnapi „Wien. Abendpost“ azon több lap által hozott közlemént, hogy a ber­lin osztrák követ a porosz vagy orosz agitatiókat Csehországban valam­int galicziában is különös je­lentés tárgyává tette, oly tudósításnak mondja, mely minden alapot nélkülöz, s azon tudósítást is, mintha a birodalmi kanczellár a franczia követtel az utóbbi időben az éjszak-schleswigi kérdés felett értekezett volna, egészen alaptalannak mondja. Páris, oct. 16. A „Memorial“ jelenti, hogy legközelebb 30,000 franczia katona fog szabadság­gal elbocsáttatni s hasonló leszállítás történik a tengerészeinél is. Bécsi ágro, oct. 17. Arany 5­54. s/io Ez03 114.p. Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 70.50. áru 70.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. A városok költségeinek az állam által hordozásáról. in. Az erdélyi magyar és székely városok állása a magyarországi városokétól miben sem­ különbözik, jogaik, igényeik egyek, csak­is annyiban, mennyiben Erdélyben, jelesen a megyék­ és magyar vidékekben fentartói, tényezői a magyar nemzetiségnek, részesí­­tendők lennének több figyelemben, nagyobb pártolásban, és fájdalomk­éppen ez oldalról van méltó panaszuk. Mi legyen valódi oka annak, hogy az erdélyi városok sem 1866-, sem 1867-dik évekre az országos határzat ellenére, kérel­mük következésében is törvényszékeik fen­­tartására országos segedelmezést nem kap­hattak, sem 1868-ra segedelmeztetni nem szándékoltattak, egész bizonyossággal nem tudható, gyanítani azonban lehet, és­­ nekem úgy tetszik, hogy ezen mulasztás a salariate adjutum hibás felfogásából, annak eredete, mennyisége nem tudásából eredhe­tett, az illetők ezen salariate adjutum által az erdélyi városok igényeinek eléggé meg­felelve lenni gondolván; ezen felfogás azon­­ban hibás, minthogy azon salariale adjutum, melyet nevéről sokan ismernek, de eredeté­ről, rendeltetéséről és mennyiségéről keve­sen vannak jól értesülve; melyet az erdélyi városok és minden fennálló törvényhatósá­gok 48 előtt szinte egy század lefolyása alatt élveztek, melyet 48 után a Bach kor­mány alatt csak némely városok, a Schmer­ling kormány alatt pedig mindnyájan vissza­nyertek, nem volt kormányi segedelem, ha­nem volt a törvényhatóságoknak országos intézkedés következésébeni önadóztatás ut­ján tulajdon szükségeikre eszközlött saját jövedelmük; olyan, mint Magyarországon jelenleg is szokásban van, hogy t.i., a­mely város majorsági pénztárából nem bírja fe­­dezni saját szükségleteit, a rendes adó min­den forintja után több vagy kevesebb kraj­­czárokat ró fel, és az ezen krajczárokból bejövő mennyiséget szükségei fedezésére for­dítja, annyi különbséggel, hogy a midőn ez Magyarországon egyes városoknak, a kor­mány által is helybenhagyandó, intézkedései után eszközöltetik, Erdélyben országosan minden törvényhatóságra nézve állíttatott meg. Ugyanis, midőn Mária Terézia királyné uralkodása alatt, 1770 körül a kapuszerinti, Magyarországon is ezelőtt dívott adórend­szer megszüntettetett, és helyébe az úgyne­vezett Bethlen-féle rendszer hozatott be, ak­koron országosan azon intézkedés létetett, hogy a rendes kivetett adónak minden fo­rintjából 40 kr. udvar-, katonatartás és ma­gasabb kormányzási, 20 kr pedig tartomá­nyi országos szükségletekre fordittassék, ezen utóbbi 20 krból pedig 14 kr törvény­­hatósági, 6 kr. tartományi czélokra használ­tassanak, ezen intézkedés minden fennállott törvényhatóságra kiterjesztetvén. Az első év­ben a minden törvényhatósági általános adó­hoz képest megállíttatván az egyes törvény­­hatóságokat illetett mennyiségek, minden megye, vidék, székely és királyföldi székek és városok a részükre megállított mennyi­ségeket a királyi pénztárnokoktól évenként rendesen kikaptak, noha pedig idővel az adók tetemesen növekedtek, annyira, hogy a közelebbi években több mint húszszoros mennyiségre emelkedtek, és így az első év­ben megállított mennyiségeknek is növeked­niük kell vala, mégis a magyar és székely városok soha egy krral is többet nem kap­tak, mint a­mennyi az első évben megállít­­tatott; a többi rész igaztalanul a tartományi pénztárban maradt, és a megyék, vidékek és székek szükségleteire fordíttatott; valójá­ban szomorú, hogy, valamint most, úgy ak­kor is a városoknak csak mellőztetés jutott osztályrészül; ezen az erdélyi városoktól jogtalanul bentartott mennyiség egyébiránt oly roppant mennyiség lenne, mely a váro­sok jeleni szükségleteit biztosan fedezné, fájdalom, azonban nincsen törvényszék, hová a városoknak folyamodni és igazságos ítéle­tet nyerni lehetne. Ezen salariale adjutum tehát a váro­soknak önadóztatás útján eszközlött és már rendeltetésekor a közigazgatás — publica administrate — fentartására szánt saját jö­vedelmük lévén, sem kormányi segedelemnek nem tekinthető, sem törvénykezési költségek fedezésére nem fordítható. Csíki István, képviselő, T­ARCZA. A MŰVÉSZEK. Regény. Irta AN­ADOR (JÁMBOR PÁL.) (I. Rész.) VI. Fejezet: Mit ér a mestermű? (Folytatás.) — Uram! most látom jól e foltokat — hisz ez oly vastag, mint a Charivari ecsete. — — Elég, uram! vága közbe haraggal a meg­sértett művész — önnek joga van képemet meg nem vásárolni, de azt piszkolni — nincs! — . — Ha ön e hangon beszél, jobb szeretem, ha más műárushoz viszi. — Ide képemmel! nem adom el többé! Ah! ön mirárusnak hiszi magát, midőn nem más mint Skyllok, az csak emberhúst vásárol; de ön azt, mi isteni van az emberben. — Isten önnel, uram! És a művész képével elrohant. — Mily nagy bolond! mormogá magában a m­űárus; — visszajön bizonyosan holnapután; a házi úr tudja kivel van dolga; és ezután leült sultáni nyugalommal tovább reggelizni, mintha sem­mi se történt volna. Bonfils jelleme érdekében szükség azonban megmondanunk, hogy néhány pillanattal Bodin eljö­vetele előtt, bizonyos Prost, veszélytársa Bodinnak, jelent meg a boltban, s az ő ócsárlásai készítették egy előre a derék kiadót; tehát Bodin kíspada és visszautasítása nem volt más, mint a nemes vetél­kedésnek felebaráti mű­ve. Ha a nagylelkű műbarát, ki mint mondá, nem akar egyebet, mint sarkantyút adni a jeles, de el­kapott és lomha tehetségnek, nem jön közbe. Bo­din akkor eladja képét; valószínűleg nevet, tűzhe­lyet, családot nyer; más mesterműbe kap az első siker után; egy szóval, egyik dicsősége lesz Fran­cziaországnak. De ármány lép közbe, egy jó barát akar hasznára lenni, és anyagilag és szellemileg meg­öli testét és lelkét, a művészt és embert. Véleményünk szerint tehát a valódi Bodin, Prost, ez örököd maccénása a lángszellemeknek, ki egész életében nem tesz egyebet, mint tapsol­t áldozatainak. VII. Fejezet: A szegény vak. A nap délpontján ragyogott, erős illat áradt el mindenütt, mintha a tavasz átmeneti korszakát érte volna el, és utolsó lélekzetet venne a kinyílt virágok kelyhében. Az azúr hullámmá, a nap­fénynyé, a föld tükörré és a mindenség öszhangzattá változott. Mi engem illet, sokkal jobban szeretem a földet kinyílt virágaival és teljes hangversenyével, mint bezárt bimbói és egyes éles zenészeivel. A nyár az aratás, a föld és ég áldása, egy szóval a gyümölcs. De hány fiatal ember nincs Párisban, hová mindenik szerencsét csinálni megy, kinek számára soha nem jön el az aratás napja? Hiába áztaták a földet nemes verítékekkel, azt válaszolja nekik: semmi! — hiába virrasztot­­tak, festettek, metszettek, az ecset: carricaturát, a fáj a munkásnak! Láttuk, hogy aludt ki Bodin utolsó remény sugara; mit tegyen ezután? dolgozni; hisz ez volt ifjú élete; küzdeni? hisz ebben merült ki türelme, meghalni? megkisérte már azt is, de vájjon a lángész — erejének öntudatában — lehet e ön­gyilkos ? Két szó, melyet még eddig nem ismert, éb­redt fel agyában: lopni, vagy koldulni! Mind a kettőtől undorral fordult el. — Halj meg tehát! — kiált Prost lát­atlan balszelleme műhelyének függönye megött, ki úgy tetszett neki, mintha villogó szemeivel kisérné a rettentő halálos tusát, melyet lelkében vitt. De meghalni ily gyönyörű nap! midőn min­den virágzik, illatot lehel, örül és remél. Hallgasd csak! Mi vigan énekelek a madarak! a nap levet­kezik, mint a napszámosok, s ugy futkos az öreg gesztenyefák alatt; ingyen szórja sugarait; a gyü­mölcs hull a teljes ágról, te mégis halni akarsz? Ki éheznék a tele kosarak előtt ? — Ó! — mert hová keze nyúl, ugarrá lesz a föld, kiürül a kosár, átokká lesz az áldás. Láza mint éhsége folyton nőtt az óriás küz­delmek alatt, míg Bonfils boltjából kimerülten ha­za­ért. Itt háziurával találkozott. — Uram! ide a szoba kulcsát! — szólt nyers hangon a háziúr. — Mit jelentsen ez? — Azt uram, hogy nem hál itt az éjjel, ha (Folytatása következik.) Belpolitikai szemle. Lapunk hasábjai erdélyi eseményekről szóló közleményektől lévén közelebbről elfoglalva, az országgyűlés mult heti működése figyelemmel kí­sérésének nem jutott hely. Most kell utólagos vis­s­szapillantással pótolnunk az elmulasztottakat. A képviselőház october 9-ei ülésében az „úr­béri örökváltságokért az országos alapból adandó megtérítésről“ szóló törvényjavaslat került napi­rendre. Első­sorban Horváth Boldizsár, igazság­ügyét szólott hozzá, jeles beszédben fejtegette a javaslat kiindulási pontját, indokolt tételeit, kije­lente, hogy a központi bizottmány módosításait elfogadni kész, s ajánlotta javaslatát a tárgyalás alapjául elfogadni. Az igazságügyéi­ után Papp Mór, Bánó Jó­zsef, Halász Boldizsár, Horváth Döme, Gubódy Sándor, Ivánka Imre, Nyáry Pál, K. Podmaniczky Frigyes, Tanárky Gedeon, Bónis Sámuel, Tisza Kálmán szólottak a javaslathoz. Bánó a törvény hatályát az 1840 előtt kötött szerződésre is kiter­jeszteni kívánván, Halász Boldizsár a megtérítést meg nem adandónak, Tanárky a javaslat előter­jesztését korainak véleményezvén. A többi szónok egyhangúlag a javaslatnak tárgyalási alapul elfo­gadása mellett emelt szót, mely véleményt a ház nagy többsége határzatra is emelte. Ezzel a ház a részletes tárgyalásra tért át, s erre nézve még az october 9 -i ülésben követke­zőképpen haladott a 23 § ig. Az 1. §. a központi bizottság szerkezete sze­rint fogadtatik el. A 2. §-nál M­a n­o l­­­o­v­i­t­s Emil indokolja írásban is beadott módosítványát, mely szerint a 2. §. második pontja, mely a kamatok­ról szól, teljesen kihagyatnék. Azt véli ugyan­is, hogy midőn a törvényhozás kimondotta a hűbéri­ség megszüntetését, bizonyosan nem anyagi érde­keit tartá először is szem előtt, s igy nem számít­hatott még kamatmegtérítésre is, s igy a kamato­kat teljesen megtagadtatni indítványozza. A 2. §. Manojlovits módosításával elfogadtatik­. A 3. §. Manojlovits módosítása értelmében akként módosíttatik, hogy az 1. pont e szavaktól kezdve: „minélfogva a“, a 2. pont pedig egészen kihagyassék. A 4. §. marad. Az 5. §• a központi bizottság csekély styla­­ris módosításával fogadtatik el. A 6. §-ból e sza­vak: „az örökváltsági szerződés e részbeli mel­lőztével“ és „ha a megtérítendő tőke a jelen tör­vény mérve szerint magasabbra rúgna“ a közp. bizottság javaslata folytán kihagyatnak. A 7. §-ra vonatkozólag Kiss Miklós indítványt terjeszt elő, mely azonban elvettetik s a Manojlovits indítvá­nya értelmében tett változtatás után elfogadtatik. A 8. §-ból kimaradnak e szavak: „s illetőleg azok törvényes örököseit illeti.“ A 9. §. változatlanul marad. A 10. § ban a központi bizottság meghosz­­szabbitani javasolja a határidőt a megtérítés iránti folyamodványok beadására 1869. dec. 31 ig jul. 1. helyett. — Elfogadtatik. A 11., 12, 13., 14., 15., 16., 17., 18. §§. kevés stylaris módosítással eltö­rése, legfölebb gyilkot ád. Az emberek ajkain, a sors kezében: semmi! semmi! Ilyenkor a nyár, az aratás napja kétszeresen gadtatnak. A 19. §-nál Papp Mór módosítványa kerül tárgyalás alá. Deák Ferencz e javaslatban nem látja annak helyét, hogy a jászkunokról különleges intézkedés történjék, hanem kívánatosnak tartja, hogy bízassák meg a minisztérium, hogy a jász-kun kerületekre nézve külön­­javaslatot terjeszszen elő. Pap Mór hozzájárul Deák P. indítványához, úgyszinte Bónis Sámuel is pártolja Deák indítványát, mire a 19 §. jelen szerkezetében meghagyatván, Deák indítványa határozatra emeltetik. A 20. § Dál Ivánka Imre indítványára Horváth Bold, igazságügyminiszter 1230?jegyzi, hogy ő és úgy érti a törvényjavaslat szavait, mint azt Ivánka módosítványában értelmez­ni kívánja, mire e­z­ is változatlanul elfogadtatik. A 21. és 22. §§-ok változatlanok maradnak. A képviselőház október 10 diki ülését verifi­­cationális ügyekkel kezdé meg. És pedig Anda­­házy Pál Trencsén megye baáni választási kép­viselő ügyében 9 vizsgálatot rendelt el s annak eszközlésére Rudnyánszky Flóriát, képviselőt kül­­dé ki, Irány­i Dániel pécsi választását megsemmi­sítvén az okból, mivel több választó választási jo­ga gyakorlatában akadályozva volt. Ezután a szőlödézma eltörléséről szóló­­ja­­vaslatban a főrendiház által eszközölt módosítás olvastatik fel, melyet a ház minden vita nélkül ma­gáévá tévén, a napirend legfontosabb tárgya: az uzsora­törvények eltörléséről szóló­­javaslat tétetik fel. A­­javaslat felolvasása után szót emelt Hor­váth Boldizsár igazságügy miniszer, ki a javasla­tot hosza­bb élénk helyeslésekkel kísért beszédben indokolván, a részletes tárgyalás alapjául ajánlotta. A tjavaslat erre általánosságban egyhangúlag elfogadtatván, kezdetét veszi a részletes tárgyalás. Az 1. §-ra Manojlovics Emil, a 3. § ra Nyáry Pál, Halmosy Endre és Szontagh Pál (gömöri) nyújtanak be módosításokat, melyek azonban figyelmen kívül hagyatván, csupán a 10. §-ra vonatkozólag fogadtatik el egy, Tisza Kálmán által indítványozott jelentéktelen módosítás. A­­ja­vaslat végleges megszavazása f. hó 12-re tűzetvén ki, az ülés fél egy órakor eloszlott. Az október 12-diki ülés ismét a verificationá­­­­lis ügyé, kérvényeké és indítványoké volt. Minde­nekelőtt Szentiványi Károly elnök Andaházy Pál képviselőt, — addig is, míg a választás tárgyában elrendelt vizsgálat eredménye a ház elé terjesztet­nék, — az 1 fő osztályba sorozza, s azután a be­érkezett kérvényeket terjeszti elő, közöttük Mis­sies János képviselő kérvényét kétheti szabadság­idő iránt. Megadatik: Székács József az ágost. hitv. egyház egye­temes közgyűlésének kérvényét terjeszti elő az i­f­­terconfessional13 törvényjavaslatra nézve. Előzetes tárgyalás végett áttétetik a­ kérvényi bizottsághoz. Tóth Vilmos a nemzeti színház nyugdíjinté­zete részéről nyújt be egy kérvényt, mely össze­köttetésben lévén az 1869 ki budgettel, a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Opitz Sándor rövid indokolás mellett a kö­vetkező határozati javaslatot terjeszti elő: nem fizet. Keressen más szállást, ezt azonban ki fizesse előbb, mert különben holmiját lefoglalom. — Csak holnapig várjon, uram! — Egy perczet sem.»Ide a kulcsot! — De semmi más értékes vagyonom nincs, mit lefoglalhatna, mint ecsetem. •— Majd szemlét tartok. — Tessék. Mindketten a szobába léptek. Itt mulatságos jelenet fejlődött ki. A háziúr meglátva a jeruzsálemi pusztaságot, egy lassú szit­kot szalasztott ki ajkain. — Tehát épen semmie sincs ? — — Csak testem, lelkem, uram. — Tehát mily forrásból remél ön engem ki­elégíteni ? — Bodin az égre mutatott. — Nos ? kell még a kulcs ? Mit csinál ön ma? holnap? holnapután? — A szajna partján sétálok, mint tegnap és tegnapelőtt. — De hát valóban festő ön ? — Itt művem! — A háziúr kárörvendő, mohó tekintetet vet­­vén a képre, azonnal örömre gyűlt, és megragad­ván a mesterművet, miután meggyőződött, hogy félig meddig ki van fizetve, a festménynyel szó nél­kül elosont. Mintha egy mázsa teher esett volna le Bodin szívéről, székre dűlt, és megelégedve nézett a ro­hanó háziúr után.

Next