Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-11-08 / 133. szám

gyodik évifolyam. Előfizetési feltételek: „ . . k­­ért — ki. Félévre . • • • Negyedévre . • Hevenként . • • Megjelenik hetenkint h­áromszor. Vasárn­ap’i Sterben és Pétitek« u. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt. 3.­­ - 1 . -133-tíz szám. Kolozsvárit, vasárnapi november 8. 186^11?) Hirdetési dijak. . ''L' MAGYAR POLITIKAI LAP. Ötször halékozott sor ára 6 kr. Belyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Ngyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a k­i­a­d­ó - hi­v­a­t­a­l. Fiók-kiadó-hivatalok: Déésen: Krémer­ Sámuel. Enyeden: Vokál János. Jordán: D. Papp Miklós. Sramosújvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein János és Dem­jén László. KOLOZSVÁR, N NOVEMBER 7. Legújabb távirati tud­ósitások. Zágráb, nov. 6. A horvát tartománygyűlés f. hó 16 ra összehivatott. Pest, nov. 7. A nagy­várad-kolozsvár brassói vasút kiépítésére vonatkozólag a kormány külföldi házakkal a szerződést megkötötte. A fővonal, va­lamint a maros­vásárhelyi és nagy­szebeni szárny­vonalak 1871 végéig teljesen elkészíttetnek. (K.) Pária, nov. 6. A J„Constitutionnel“ demon­­tirozza egyik bécsi lap azon állítását, mely szerint Anglia a portát felszólította, hogy a román kor­mányhoz komoly figyelmeztetést intézzen. New-York, nov. 5. (Tenger alatti társodr.) Az Egyesült államok elnökválasztása végbement, Grant tábornok Massachusets államban 70,000, Ohio-ban 35,000, Illinois-ban 50,000, Jowá-ban 35,000, Pennsylvaniá­ban 33,000, Vermont ban 30.000, Maine-ban 28,000, Michigan­ban 25,000, Wisconsin-ban 15,000 és Missouri ban 10,000 sza­vazattöbbséggel. Bécsi ágro. nov. 7 én Arany 5.50 Ezüst 113.75. Erdélyi földteherm. kötv. (a 100 ft) pénz — 70.50. ára 70.75. — Érd. vasút részvény (a 200 ft.) pénz 152.80. ára 153.50. Fogarasy Mihály erdélyi püspök­i excja és egy felterjesztése a közoktatásügyi min­isterhez. VI. Hogy a minister leirat a statusgyülés­­nek nemcsak negativ befolyást enged, ha­nem elhatározza, hogy minden a kath. com­­missio által kezelt ügyeket átvegyen, s azo­kat a kebeléből választandó egyházi főtanács által kezelje és intézze, az a ministeri leirat világos szavaiból, mint a statusgyülés által 1866. január 10-től felterjesztett ^frvényre v’A))i** tirokéi íik­^jelölik. Aff­ve volt ugyanis a kath. commissio megszüntetése, a­­ kath. statusnak életbeléptetése, jogainak visz­­szaadása, az alapítványi vagyonnak a kor­mány kezébőli kibocsátása, s a kath. auto­nómiának a jogfolytonosság alapjáni vissza-­­ állítása; mindezt ő Felsége legkegyelmeseb­ben megadni méltóztatott, fentartatván csakis ő Felségének legfelsőbb felügyelői joga, a püspökök külön jogairól, milyennel a kath. commissioban sem bír, nincs semmi szó, semmi fenhagyás, de ily jogok nem is lé­teznek; azért csak kápráztató szemfényvesz­tés, midőn ő excia arra hivatkozik, hogy a világiak törekvése az egyház jogaiba ütkö­ző, mert a világiak egyébre nem vágynak, , egyebet nem kértek, mint hogy a törvény, s a kath. status jogai sérelmére 1767-ben létrejött kath. commissio megszüntettessék, s helyét a kath. status vegyes gyűlése foglal­ja, a püspök azon világi tagokból álló com­­missionak sem nem feje, sem nem elnöke, hanem csak tagja, minden kérdésben hatá­roz a többség, és a püspöknek csak egy szavazata lévén, semmi különös jogokat nem gyakorol. Midőn tehát a státusgyűlés a püs­pök elnöksége alatt szerveztetik, a püspök­nek adatik az első hely, s azon jog, misze­rint a gyűlést ő hívja egybe, a tanácskozá­sokat vezeti, nemhogy a püspöki tekintély alább szállanék, sőt inkább a kath. commis­­siotól átveendő ügyek kezelésében a püs­pöknek a mostani alárendelt helyzetnél ma­gasabb állás és befolyás adatik, és mégis azt kiáltja a világba, hogy a világi hívek az egyház jogait ostromolják! A kolozsváriakra szórt vád pedig me­rőben alaptalan, és az igazmondás legpará­­nyibb jellegével sem bír. A kolozsváriak nem saját ösztönükből, s magukat feltolva szerkesztették a program­­mot, hanem leérkezvén a katb. commissiót megszüntető és minden ügyeket a statusgyü­­lésnek átadó ministeri rendelet, maga ő ex­­ciája hivta föl és bizta meg a kolozsvária­kat, hogy az egybehívandó statusgyülésre a régi adatok, és a statusgyülésnek régibb jegyzőkönyvei alapján egy a változott viszo­nyoknak megfelelő szervezeti tervezetet al­kossanak, mely a gyűlés tagjai közt kiosz­tatván, irányul szolgáljon a téli időben hosz­­szúra nem nyújtható tanácskozásnak. A meg­bízott egyházi és világi rendből állott tagok a kath. statusgyűlések múltját s a változott állam alkotmányformáit, a 48-diki püspöki emlékirat elveit véve alapul, a programmot egybeállították, két jogczimre fektetvén a szervezeti javaslatot, t. i. a képviseleti rendszerre és a kegyúri jogra. Ezen programmot a kolozsváriak két küldöttjök által még a gyűlés kinyitása előtt elküldötték Fejérvárra, e excja megvizsgálta a munkát, s azt kevés módosítással elfogad­ta és beleegyezését adta, hogy a programm kinyomás­­él és szétosztassék.­­A kolozsváriak a püspöki ó exciát, hogy ezen röpirat szemébe raond­­ja, hogy a püspöki méltóság mennyire meg­változtatta, elkábította, feltárja a röpirat, hogy y excja 48-ban, midőn csak püspök­ségre aspirált, miként gondolkozott, és ma, midőn püspök lett, miként gondolkozik. Egy független katholikus.­ ­ Nem hódol önként senkinek. Előbb ostromra vár. A­kit bevenni könnyű volt, Nehéz megtartani sat. — Dicső! dicső! kiálták mind kaczagva és a zárverset a vikomttal karban énekelve. — Ez nem a legújabb gúnydal, jegyzé meg hidegen a lord, hogy a társalgást más térre vigye. — Melyik az tehát? — kérdezék többen. — Azt tudják önök, hogy Talma a Tuilleri­ákban múlt héten látogatást tett, ez­úttal, mint mondják, nem mint művész jelent meg, hanem mint kérelmező. Tudják önök mit kért a nagy művész ? A becsületrendet. — Ez már mégis sok! — — Várjon megkapta-e? — Reggelit kapott és — egy koszorút. Geoff­­roy így adja elő a látogatás történetét: Nagy mufti, a bősz kritikus ! Jön Talma, mint Horácz, ne fuss ! De ő fut, egyre fut. Örömkönyezve elfutott, Mert Talma érdemszalagot kapott — nem koszorút. — Érzékenyen találó. — Ily finomságot Geoffraitól nem vártam. — Várjon mit mondott rá Talma? — Egy rózsaszínű levélkére ezt irá válaszul: Azt hittem legszeb a bagoly, Leggyorsab állat a csiga; De egy van gyorsabb, nála szebb, A pápaszemes kritika; Nem kér­­ érdemszalagot Jól tudva: nem érdemli meg; Mit kaphat, és megérdemel A sultántól, az a — zsineg. — Erős! — kemény! — — Tovább van: Ki hallgat, mint trappista hallgat, Jó és szép felett; De károg, mint a varjú Ha a rész kér helyet; Ki hogyha szive volna? Ott volna mind — foga; Ki, hogyha más babért nyer, Lábával nyúl oda. — Baccara! kiáltá félméreggel a vikomte, a couplet találó, megér tiz aranyat. A propos! — a szép özvegy fényes fogatot tart — tegnap láttam először. — Vikomte! ön feledi a játék szabályait... — Van a dologban valami, pirul mint gyer­mek ; fogadja szerencse kivánatomat, lord. Szép, ifjú, szellemdús, igéző... úgy látszik, boszanko­­dik értte, akkor leírom részletesen; márvány hom­lok, szarvastermet, görögarcz, spanyolláb, egypto­­mi ujjak, köröm min a napvilág átsugárzik, mór szemek, bársonyszemöldök, tejszín, rózsaajk, an­gyalfej, semiramisi váll, olaszvár, franczia köny­­nyítség. (Folytatása következik.) TÁRCZA. A MŰVÉSZEK. Regény.­Irta IN­ADOR (­JÁMBOR PÁL.) (11. Rész.) I. Fejezet: A hitelezők. Megszabadulván a hitelezőktől, a nemes lord egyenesen a grófhoz siete. — Jó reggelt, gróf. Úgy látszik még szen­ved? Hoztam kis balzsamot. Olvassa e kötelezvé­nyeket — nemde 150,000 frankról szól? — — Igen. — Szabad eltépnem e rongyokat? — Minél több darabra, kiálta örömittas han­gon a gróf. — Tehát —­im eltépem . A gróf fölkelt az ágyból, örömében. Vesse a kandalóba, kérem, hogy lássam hamvait. Nézzen ide! — nem akar égni — tisz, mentes mint Ahasverus. — Beszélje el e pénz történetét. — Igen rövid; háromszor játsztam ön pén­zével, s háromszori játékom eredménye e nyereség. A gróf szívélyesen nyujta jobbját a lordnak. Csend jön. Ezalatt vendégek gyültek : d’ Urbain vicomte, szakáll és agyvellő nélkül; de Verry, ki minden­sek felett újból tanácskoztak, s azokhoz ido­mítván a szekezetet, azt kinyomatták és a gyűlés előtt Fehérvárit szétosztották. Hogy mondhatja tehát , excra, hogy a kolozsváriak által készített programm meg­lepte, honnan állíthatja azt, hogy azon pro­gramm az egyház jogait támadja meg, és a kolozsvári urak által szétszórt programm állította a világiakat azon álláspontra, hon­nan az egyház jogainak ostromlói lettek? Mindezen ferde állításokat, tényekbe ütköző vádaskodásokat érteni nem lehet, és valóban bámulatra ragad mindenkit, ki a dolgokkal közelebbről ismeretes. A Pestről jött röpirat küldéséről és szétosztásáról a kolozsváriak éppen oly ke­veset tudtak, mint ö excja tudott. Különben ezen röpirat semmit egyebet nem tartalmaz, mint a 48-ki püspöki emlékirat elveit is­merteti, ezen emlékiratot Fogarasy püspök ö excja irta és szerkesztette, a bántja tehát . S talán kész volt játszani és vívni; és egy csapat fia­tal ember, ki hisz huszonnégy évében, és a banká­rokban. — Fegyverre! tiz lonis, jobbra! tiz lonis bal­ra! kiálta éles rikácsoló hangjával d’Herbain, ki­ t tartja? — lord! — nos? — Nem reggeliztem még. — Reggeliz helyette, Malatesta. — Játszani akarok, ma reggel, előérzetem van, hogy nyerek. Ma az egész világgal fogadok. Azokkal is, kiknek nincs szakállok. No, mylord? — Itt gyermeki örömmel felkapá a kártyát és oszta nyilsebességgel a lordnak, ki akarata el­len kénytelen jön a kihívást elfogadni. Szokása volt a vicomtnak, hogy játék közben a legpikántabb anekdotákat mesélé el, mi koránt­sem gátolá, hogy ne veszítsen jobbra is, balra is. — Mondják, Mylord... — Mit mondanak, uram? — Hogy ön Páris legszebb özvegyének ud­varol. A lord egész lényében megrendült. — Én! — — Egész világ róla beszél. — Tehát — mi beszéljünk másról. — Jó. — Ismerik önök a legújabb coup­­letet? S—étel van, a párisi világ kegyenctétől. — Halljuk a coupletet! — Itt van. A kis leány, a szép leány, Mind olyan, mint a vár. Az erdélyi vasút ügyében. Nyílt kérelem a közlekedési miniszter úrhoz. Minden világkereskedelmi és birodalmi vas­utak építésénél — rendkívüli akadályok esetén kí­vül — arra kelletvén főtekintetet fordítani, hogy a vonal legegyenesebb, legrövidebb, és így legolcsóbb legyen, és az erdélyi vasúti kérdésnél a keleti kereskedelemnek hazánkba tehető terelése tekinte­téből ezen általános szabály kizárólag és elenged­­hetlenül alkalmazandó lévén, nem szabad kételked­nünk a felett, hogy a magyar királyi közlekedési miniszer úr az erdélyi vasútnak kolozsváron túli metre vezetésére nézve, teendő szemle és előleges mérések után adandó véleményezés végett kikül­dött kormányt vasúti mérnöknek ezen nézpontot különösen figyelmébe ajánlotta legyen. Miután azonban az ez ideig felmerült véle­mények öszpontosult kívánalma szerint ezen vas­útnak Kolozsvártól Hadrévig mindenesetre el kel­letik vezettetnie, miután a vélemények csakis had­réventúli folytatására nézve ágaznak el, a közvé­lemény Hadrévről Tövisre, és innen a Nagy-Kü­­küllő völgyén fel Brassóba, a kisebbségi vélemény Hadrévről Maros­vásárhelyre és onnan ezen véle­mény szerint akármerre, Brassóba óhajtván azt vezetni, igen természetesnek találjuk, hogy a ki­küldött vasúti mérnök csakis ezen két vonalat fog­ja vizsgálódása alapjául felvenni, noha pedig pil­lanatig sem kételkedhetünk a két vonal között a tövis nagy-kisküllövölgyi tervezetnek adni elsőséget, minthogy ez a másodiknál rövidebb, nevezetes akadályokra nem vezető, következve költségkímé­lés tekintetéből is ajánlatosabb, és mivel csakis ez után érhető el azon mindig szem előtt tartandó czél, hogy az arad fehérvári társasággal kötött ter­hes kötelezettség, miszerint bármely Fehérvárról kiágazó vonalat a Schmerling kormánynyal meg­állított és mértföldenként 950.000 fitot meghaladó árban tovább folytatni ezen társaság elsőbbségi joggal bírjon, érvényéből kivetkőztessék. Mégis a keleti, s illetőleg a fekete tengerreli kereskedelem­nek hazánkba leendő terelhetése tekintetéből, a fennebb érintett főnézpontnak csekély belátásunk szerint sokkal jobban lenne megfelelve, ha az er­délyi vasút Hadrévrel egyenes irányban a Maroson által Maros Újvárra vagy Kocsárdra, innen a szá­­razvámi völgyön be­forró helység felé kanyaro­dással az elekesi hegyen által a Kis-Küküllö völ­gyére Bethlen-Szent-Miklósra, innen a Kis-Kükü­llő völgyén egyenes vonalba Dicső-Szent-Mártonon ál­tal Bonyhára, innen végre az egész Nagy- és Kis­­küküllövölgyi elválasztó hegyvonalon legkisebb kundi dombocskán által a szász-ernyei völgyön le Erzsébetvárosára, és igy tovább vezettetnék. Ezen vonal, mint a nevezettek között leg­egyenesebb, legrövidebb és igy nevezetesebb aka­dály hiányában is, legolcsóbb, egyedül felel meg a v­ilágkereskedelmi általános nézpontnak, annál is inkább, hogy egyfelől a Maros völgyét a Kis-Kü­­küllő völgyétől elválasztó hegyvonal Forró és Ele­kes helységeknél kicsiny áldozattal, a Kis Küküllő völgyet a Nagy-Küküllétől elválasztó hegyvonal Kund helységénél, hol csak dombocskára törpül, áldozat nélkül levágatható, vagy a szükség úgy hozván magával, keresztül furatható; másfelől ezen egész új tervezetű vonal szilárd alappal és építési anyagokkal bőven el van látva. Ajánlják továbbá ezen vonal elfogadását a helyi és vidéki érdeke­ken kívül országos fontosságú érvek is, ugyanis eltekintve attól, hogy ezen vonal egy köz­vetlen, vagy igen közelről Erdély minden neveze­tesebb bortermelő vidékét érinti, Erdélynek pedig legnevezetesebb kiviteli czikke a bor lévén, ezen körülmény figyelmen kívül nem hagyható ; eltekintve attól, hogy ezen vonal a Maros, Kis-Küküllő, Nagy-Küküllő dús gabonatermő völ­gyeit éppen közepekben keresztülmetszi, és ez­ál­tal az ezen völgyek hosszában levő kész jó kő­­utak közvetítése mellett azon vidékek lakosait a vasút áldásaiban egész mértékben részesíti, eltekintve attól, hogy az ezen tervezet sze­rinti vonalból Hadrévről egy ágat Maros-Vásárhely­re, egy másodikat Erzsébetvárosáról a Nagy-Kő­­küllő völgyén le Fehérvárra, egy harmadikat Med­­gyes mellől Kis-Kapusról Vízaknán által Szebenbe igen könnyen és akadályok hiányában olcsón épí­teni lehetvén, egyúttal Erdély déli részének vas­utak tekintetében elég lenne téve; eltekintve attól, hogy a bor- és gabonatermő dús kis-küküllői völgyet csakis ezen tervezet sze­rint lehet a vasút áldásaiban részesíteni, minden más combinatiokból ezen gazdag völgy kimaradva, kifeledve lévén; eltekintve attól, hogy a keleti és fekete ten­gerreli kereskedelemnek Kolozsváron általi mene­tét csakis ezen legrövidebb tervezetnek elfogadá­sával lehet biztosítani, minthogy minden más irány­ban vezetendő vonal ennél nevezetesen hosszabb leendőén, és az arad-fehérvári vonalat Fehérvárnál kis utczába szorítva tartani nem lehetendvén, a majdan Fehérvárról Brassó felé folytatandó vasat a keleti kereskedelem folyását, mint legrövidebb és egyenes irányú, magához fogják ragadni; eltekintve az elősorolt és más helyi s vidéki érdekektől, tervezetünk támogatására döntő befo­lyást gyakorol már csak azon egy körülmény is, hogy ezen vonal a maros­újvári gazdag sóbányá­kat, a Kis-Kapusról Vízaknán által Szebenbe ve­zetendő ág a vízaknai sóbányákat közvetlenül érint­vén, és a Kis Küküllő völgyéről, jelesen Bonyhá­­ról az oda alig 3—4 mértföldnyi távolságú világ­hírű parajdi sóbányákat egy lóvonatú vasúttal igen könnyen, minden akadály nélkül összekötni lehet­vén, a világkereskedelmi vasút három sóbányával hozatnék összeköttetésbe, mindannyi tényezőivel az államjövedelem szaporításának, mely körülményt számításból kifeledni hasonlólag nem szabad. Végtére nagy fontosságot kölcsönöz terveze­tünknek azon körülmény is, hogy az oláhországi

Next