Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)
1868-11-08 / 133. szám
gyodik évifolyam. Előfizetési feltételek: „ . . kért — ki. Félévre . • • • Negyedévre . • Hevenként . • • Megjelenik hetenkint háromszor. Vasárnap’i Sterben és Pétitek« u. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt. 3. - 1 . -133-tíz szám. Kolozsvárit, vasárnapi november 8. 186^11?) Hirdetési dijak. . ''L' MAGYAR POLITIKAI LAP. Ötször halékozott sor ára 6 kr. Belyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Ngyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó - hivatal. Fiók-kiadó-hivatalok: Déésen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Jordán: D. Papp Miklós. Sramosújvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein János és Demjén László. KOLOZSVÁR, N NOVEMBER 7. Legújabb távirati tudósitások. Zágráb, nov. 6. A horvát tartománygyűlés f. hó 16 ra összehivatott. Pest, nov. 7. A nagyvárad-kolozsvár brassói vasút kiépítésére vonatkozólag a kormány külföldi házakkal a szerződést megkötötte. A fővonal, valamint a marosvásárhelyi és nagyszebeni szárnyvonalak 1871 végéig teljesen elkészíttetnek. (K.) Pária, nov. 6. A J„Constitutionnel“ demontirozza egyik bécsi lap azon állítását, mely szerint Anglia a portát felszólította, hogy a román kormányhoz komoly figyelmeztetést intézzen. New-York, nov. 5. (Tenger alatti társodr.) Az Egyesült államok elnökválasztása végbement, Grant tábornok Massachusets államban 70,000, Ohio-ban 35,000, Illinois-ban 50,000, Jowá-ban 35,000, Pennsylvaniában 33,000, Vermont ban 30.000, Maine-ban 28,000, Michiganban 25,000, Wisconsin-ban 15,000 és Missouri ban 10,000 szavazattöbbséggel. Bécsi ágro. nov. 7 én Arany 5.50 Ezüst 113.75. Erdélyi földteherm. kötv. (a 100 ft) pénz — 70.50. ára 70.75. — Érd. vasút részvény (a 200 ft.) pénz 152.80. ára 153.50. Fogarasy Mihály erdélyi püspöki excja és egy felterjesztése a közoktatásügyi ministerhez. VI. Hogy a minister leirat a statusgyülésnek nemcsak negativ befolyást enged, hanem elhatározza, hogy minden a kath. commissio által kezelt ügyeket átvegyen, s azokat a kebeléből választandó egyházi főtanács által kezelje és intézze, az a ministeri leirat világos szavaiból, mint a statusgyülés által 1866. január 10-től felterjesztett ^frvényre v’A))i** tirokéi íik^jelölik. Affve volt ugyanis a kath. commissio megszüntetése, a kath. statusnak életbeléptetése, jogainak viszszaadása, az alapítványi vagyonnak a kormány kezébőli kibocsátása, s a kath. autonómiának a jogfolytonosság alapjáni vissza- állítása; mindezt ő Felsége legkegyelmesebben megadni méltóztatott, fentartatván csakis ő Felségének legfelsőbb felügyelői joga, a püspökök külön jogairól, milyennel a kath. commissioban sem bír, nincs semmi szó, semmi fenhagyás, de ily jogok nem is léteznek; azért csak kápráztató szemfényvesztés, midőn ő excia arra hivatkozik, hogy a világiak törekvése az egyház jogaiba ütköző, mert a világiak egyébre nem vágynak, , egyebet nem kértek, mint hogy a törvény, s a kath. status jogai sérelmére 1767-ben létrejött kath. commissio megszüntettessék, s helyét a kath. status vegyes gyűlése foglalja, a püspök azon világi tagokból álló commissionak sem nem feje, sem nem elnöke, hanem csak tagja, minden kérdésben határoz a többség, és a püspöknek csak egy szavazata lévén, semmi különös jogokat nem gyakorol. Midőn tehát a státusgyűlés a püspök elnöksége alatt szerveztetik, a püspöknek adatik az első hely, s azon jog, miszerint a gyűlést ő hívja egybe, a tanácskozásokat vezeti, nemhogy a püspöki tekintély alább szállanék, sőt inkább a kath. commissiotól átveendő ügyek kezelésében a püspöknek a mostani alárendelt helyzetnél magasabb állás és befolyás adatik, és mégis azt kiáltja a világba, hogy a világi hívek az egyház jogait ostromolják! A kolozsváriakra szórt vád pedig merőben alaptalan, és az igazmondás legparányibb jellegével sem bír. A kolozsváriak nem saját ösztönükből, s magukat feltolva szerkesztették a programmot, hanem leérkezvén a katb. commissiót megszüntető és minden ügyeket a statusgyülésnek átadó ministeri rendelet, maga ő exciája hivta föl és bizta meg a kolozsváriakat, hogy az egybehívandó statusgyülésre a régi adatok, és a statusgyülésnek régibb jegyzőkönyvei alapján egy a változott viszonyoknak megfelelő szervezeti tervezetet alkossanak, mely a gyűlés tagjai közt kiosztatván, irányul szolgáljon a téli időben hoszszúra nem nyújtható tanácskozásnak. A megbízott egyházi és világi rendből állott tagok a kath. statusgyűlések múltját s a változott állam alkotmányformáit, a 48-diki püspöki emlékirat elveit véve alapul, a programmot egybeállították, két jogczimre fektetvén a szervezeti javaslatot, t. i. a képviseleti rendszerre és a kegyúri jogra. Ezen programmot a kolozsváriak két küldöttjök által még a gyűlés kinyitása előtt elküldötték Fejérvárra, e excja megvizsgálta a munkát, s azt kevés módosítással elfogadta és beleegyezését adta, hogy a programm kinyomásél és szétosztassék.A kolozsváriak a püspöki ó exciát, hogy ezen röpirat szemébe raondja, hogy a püspöki méltóság mennyire megváltoztatta, elkábította, feltárja a röpirat, hogy y excja 48-ban, midőn csak püspökségre aspirált, miként gondolkozott, és ma, midőn püspök lett, miként gondolkozik. Egy független katholikus. Nem hódol önként senkinek. Előbb ostromra vár. Akit bevenni könnyű volt, Nehéz megtartani sat. — Dicső! dicső! kiálták mind kaczagva és a zárverset a vikomttal karban énekelve. — Ez nem a legújabb gúnydal, jegyzé meg hidegen a lord, hogy a társalgást más térre vigye. — Melyik az tehát? — kérdezék többen. — Azt tudják önök, hogy Talma a Tuilleriákban múlt héten látogatást tett, ezúttal, mint mondják, nem mint művész jelent meg, hanem mint kérelmező. Tudják önök mit kért a nagy művész ? A becsületrendet. — Ez már mégis sok! — — Várjon megkapta-e? — Reggelit kapott és — egy koszorút. Geoffroy így adja elő a látogatás történetét: Nagy mufti, a bősz kritikus ! Jön Talma, mint Horácz, ne fuss ! De ő fut, egyre fut. Örömkönyezve elfutott, Mert Talma érdemszalagot kapott — nem koszorút. — Érzékenyen találó. — Ily finomságot Geoffraitól nem vártam. — Várjon mit mondott rá Talma? — Egy rózsaszínű levélkére ezt irá válaszul: Azt hittem legszeb a bagoly, Leggyorsab állat a csiga; De egy van gyorsabb, nála szebb, A pápaszemes kritika; Nem kér érdemszalagot Jól tudva: nem érdemli meg; Mit kaphat, és megérdemel A sultántól, az a — zsineg. — Erős! — kemény! — — Tovább van: Ki hallgat, mint trappista hallgat, Jó és szép felett; De károg, mint a varjú Ha a rész kér helyet; Ki hogyha szive volna? Ott volna mind — foga; Ki, hogyha más babért nyer, Lábával nyúl oda. — Baccara! kiáltá félméreggel a vikomte, a couplet találó, megér tiz aranyat. A propos! — a szép özvegy fényes fogatot tart — tegnap láttam először. — Vikomte! ön feledi a játék szabályait... — Van a dologban valami, pirul mint gyermek ; fogadja szerencse kivánatomat, lord. Szép, ifjú, szellemdús, igéző... úgy látszik, boszankodik értte, akkor leírom részletesen; márvány homlok, szarvastermet, görögarcz, spanyolláb, egyptomi ujjak, köröm min a napvilág átsugárzik, mór szemek, bársonyszemöldök, tejszín, rózsaajk, angyalfej, semiramisi váll, olaszvár, franczia könynyítség. (Folytatása következik.) TÁRCZA. A MŰVÉSZEK. Regény.Irta INADOR (JÁMBOR PÁL.) (11. Rész.) I. Fejezet: A hitelezők. Megszabadulván a hitelezőktől, a nemes lord egyenesen a grófhoz siete. — Jó reggelt, gróf. Úgy látszik még szenved? Hoztam kis balzsamot. Olvassa e kötelezvényeket — nemde 150,000 frankról szól? — — Igen. — Szabad eltépnem e rongyokat? — Minél több darabra, kiálta örömittas hangon a gróf. — Tehát —im eltépem . A gróf fölkelt az ágyból, örömében. Vesse a kandalóba, kérem, hogy lássam hamvait. Nézzen ide! — nem akar égni — tisz, mentes mint Ahasverus. — Beszélje el e pénz történetét. — Igen rövid; háromszor játsztam ön pénzével, s háromszori játékom eredménye e nyereség. A gróf szívélyesen nyujta jobbját a lordnak. Csend jön. Ezalatt vendégek gyültek : d’ Urbain vicomte, szakáll és agyvellő nélkül; de Verry, ki mindensek felett újból tanácskoztak, s azokhoz idomítván a szekezetet, azt kinyomatták és a gyűlés előtt Fehérvárit szétosztották. Hogy mondhatja tehát , excra, hogy a kolozsváriak által készített programm meglepte, honnan állíthatja azt, hogy azon programm az egyház jogait támadja meg, és a kolozsvári urak által szétszórt programm állította a világiakat azon álláspontra, honnan az egyház jogainak ostromlói lettek? Mindezen ferde állításokat, tényekbe ütköző vádaskodásokat érteni nem lehet, és valóban bámulatra ragad mindenkit, ki a dolgokkal közelebbről ismeretes. A Pestről jött röpirat küldéséről és szétosztásáról a kolozsváriak éppen oly keveset tudtak, mint ö excja tudott. Különben ezen röpirat semmit egyebet nem tartalmaz, mint a 48-ki püspöki emlékirat elveit ismerteti, ezen emlékiratot Fogarasy püspök ö excja irta és szerkesztette, a bántja tehát . S talán kész volt játszani és vívni; és egy csapat fiatal ember, ki hisz huszonnégy évében, és a bankárokban. — Fegyverre! tiz lonis, jobbra! tiz lonis balra! kiálta éles rikácsoló hangjával d’Herbain, ki t tartja? — lord! — nos? — Nem reggeliztem még. — Reggeliz helyette, Malatesta. — Játszani akarok, ma reggel, előérzetem van, hogy nyerek. Ma az egész világgal fogadok. Azokkal is, kiknek nincs szakállok. No, mylord? — Itt gyermeki örömmel felkapá a kártyát és oszta nyilsebességgel a lordnak, ki akarata ellen kénytelen jön a kihívást elfogadni. Szokása volt a vicomtnak, hogy játék közben a legpikántabb anekdotákat mesélé el, mi korántsem gátolá, hogy ne veszítsen jobbra is, balra is. — Mondják, Mylord... — Mit mondanak, uram? — Hogy ön Páris legszebb özvegyének udvarol. A lord egész lényében megrendült. — Én! — — Egész világ róla beszél. — Tehát — mi beszéljünk másról. — Jó. — Ismerik önök a legújabb coupletet? S—étel van, a párisi világ kegyenctétől. — Halljuk a coupletet! — Itt van. A kis leány, a szép leány, Mind olyan, mint a vár. Az erdélyi vasút ügyében. Nyílt kérelem a közlekedési miniszter úrhoz. Minden világkereskedelmi és birodalmi vasutak építésénél — rendkívüli akadályok esetén kívül — arra kelletvén főtekintetet fordítani, hogy a vonal legegyenesebb, legrövidebb, és így legolcsóbb legyen, és az erdélyi vasúti kérdésnél a keleti kereskedelemnek hazánkba tehető terelése tekintetéből ezen általános szabály kizárólag és elengedhetlenül alkalmazandó lévén, nem szabad kételkednünk a felett, hogy a magyar királyi közlekedési miniszer úr az erdélyi vasútnak kolozsváron túli metre vezetésére nézve, teendő szemle és előleges mérések után adandó véleményezés végett kiküldött kormányt vasúti mérnöknek ezen nézpontot különösen figyelmébe ajánlotta legyen. Miután azonban az ez ideig felmerült vélemények öszpontosult kívánalma szerint ezen vasútnak Kolozsvártól Hadrévig mindenesetre el kelletik vezettetnie, miután a vélemények csakis hadréventúli folytatására nézve ágaznak el, a közvélemény Hadrévről Tövisre, és innen a Nagy-Küküllő völgyén fel Brassóba, a kisebbségi vélemény Hadrévről Marosvásárhelyre és onnan ezen vélemény szerint akármerre, Brassóba óhajtván azt vezetni, igen természetesnek találjuk, hogy a kiküldött vasúti mérnök csakis ezen két vonalat fogja vizsgálódása alapjául felvenni, noha pedig pillanatig sem kételkedhetünk a két vonal között a tövis nagy-kisküllövölgyi tervezetnek adni elsőséget, minthogy ez a másodiknál rövidebb, nevezetes akadályokra nem vezető, következve költségkímélés tekintetéből is ajánlatosabb, és mivel csakis ez után érhető el azon mindig szem előtt tartandó czél, hogy az arad fehérvári társasággal kötött terhes kötelezettség, miszerint bármely Fehérvárról kiágazó vonalat a Schmerling kormánynyal megállított és mértföldenként 950.000 fitot meghaladó árban tovább folytatni ezen társaság elsőbbségi joggal bírjon, érvényéből kivetkőztessék. Mégis a keleti, s illetőleg a fekete tengerreli kereskedelemnek hazánkba leendő terelhetése tekintetéből, a fennebb érintett főnézpontnak csekély belátásunk szerint sokkal jobban lenne megfelelve, ha az erdélyi vasút Hadrévrel egyenes irányban a Maroson által Maros Újvárra vagy Kocsárdra, innen a szárazvámi völgyön beforró helység felé kanyarodással az elekesi hegyen által a Kis-Küküllö völgyére Bethlen-Szent-Miklósra, innen a Kis-Küküllő völgyén egyenes vonalba Dicső-Szent-Mártonon által Bonyhára, innen végre az egész Nagy- és Kisküküllövölgyi elválasztó hegyvonalon legkisebb kundi dombocskán által a szász-ernyei völgyön le Erzsébetvárosára, és igy tovább vezettetnék. Ezen vonal, mint a nevezettek között legegyenesebb, legrövidebb és igy nevezetesebb akadály hiányában is, legolcsóbb, egyedül felel meg a világkereskedelmi általános nézpontnak, annál is inkább, hogy egyfelől a Maros völgyét a Kis-Küküllő völgyétől elválasztó hegyvonal Forró és Elekes helységeknél kicsiny áldozattal, a Kis Küküllő völgyet a Nagy-Küküllétől elválasztó hegyvonal Kund helységénél, hol csak dombocskára törpül, áldozat nélkül levágatható, vagy a szükség úgy hozván magával, keresztül furatható; másfelől ezen egész új tervezetű vonal szilárd alappal és építési anyagokkal bőven el van látva. Ajánlják továbbá ezen vonal elfogadását a helyi és vidéki érdekeken kívül országos fontosságú érvek is, ugyanis eltekintve attól, hogy ezen vonal egy közvetlen, vagy igen közelről Erdély minden nevezetesebb bortermelő vidékét érinti, Erdélynek pedig legnevezetesebb kiviteli czikke a bor lévén, ezen körülmény figyelmen kívül nem hagyható ; eltekintve attól, hogy ezen vonal a Maros, Kis-Küküllő, Nagy-Küküllő dús gabonatermő völgyeit éppen közepekben keresztülmetszi, és ezáltal az ezen völgyek hosszában levő kész jó kőutak közvetítése mellett azon vidékek lakosait a vasút áldásaiban egész mértékben részesíti, eltekintve attól, hogy az ezen tervezet szerinti vonalból Hadrévről egy ágat Maros-Vásárhelyre, egy másodikat Erzsébetvárosáról a Nagy-Kőküllő völgyén le Fehérvárra, egy harmadikat Medgyes mellől Kis-Kapusról Vízaknán által Szebenbe igen könnyen és akadályok hiányában olcsón építeni lehetvén, egyúttal Erdély déli részének vasutak tekintetében elég lenne téve; eltekintve attól, hogy a bor- és gabonatermő dús kis-küküllői völgyet csakis ezen tervezet szerint lehet a vasút áldásaiban részesíteni, minden más combinatiokból ezen gazdag völgy kimaradva, kifeledve lévén; eltekintve attól, hogy a keleti és fekete tengerreli kereskedelemnek Kolozsváron általi menetét csakis ezen legrövidebb tervezetnek elfogadásával lehet biztosítani, minthogy minden más irányban vezetendő vonal ennél nevezetesen hosszabb leendőén, és az arad-fehérvári vonalat Fehérvárnál kis utczába szorítva tartani nem lehetendvén, a majdan Fehérvárról Brassó felé folytatandó vasat a keleti kereskedelem folyását, mint legrövidebb és egyenes irányú, magához fogják ragadni; eltekintve az elősorolt és más helyi s vidéki érdekektől, tervezetünk támogatására döntő befolyást gyakorol már csak azon egy körülmény is, hogy ezen vonal a marosújvári gazdag sóbányákat, a Kis-Kapusról Vízaknán által Szebenbe vezetendő ág a vízaknai sóbányákat közvetlenül érintvén, és a Kis Küküllő völgyéről, jelesen Bonyháról az oda alig 3—4 mértföldnyi távolságú világhírű parajdi sóbányákat egy lóvonatú vasúttal igen könnyen, minden akadály nélkül összekötni lehetvén, a világkereskedelmi vasút három sóbányával hozatnék összeköttetésbe, mindannyi tényezőivel az államjövedelem szaporításának, mely körülményt számításból kifeledni hasonlólag nem szabad. Végtére nagy fontosságot kölcsönöz tervezetünknek azon körülmény is, hogy az oláhországi