Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)

1869-10-22 / 125. szám

Harmadik évi folyam. Előfizetési feltételek: Évre ........................ frt — kr. Félévre...................... 6 n — n Negyedévre .... 3 B — „ Havonként ..... 1 — Megjelenik hetenkint háromezer v­asárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Monostor utcr.a L. Ti Anyai ház alatt,. 125-ik szám POLITIKÁT Ti A P. Hirdetési dijak. Öísiel- hasábozott sor­­ra 6 kr. Bélyegdy minden hirdetéstől 80 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadó-hivatal.­­ Fiókkiadó-hivatalok: Déczen: Krémer Sámuel. Enyetlen: VokÁl János. 8**mo­njvertt: Csaosz testvérek. Kolozsvártt.­ Stein J. és Derojén L. M-Vénérhelytt, Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, OKTOBER 10. Legújabb távirati tudósítások. Cattaro, oct. 20. Risanoból jelentik: A h­adcsapatok az üteg védelme alatt h­arcz nélkül megszállták a ledenicei magaslatot. Egy hegyi üteg és röppentyűk lődözik az áttelenes hegyoldalakat. Trieszt, oct. 20. Itt és Capo d’Istriá­­ban rettenetes orkán dühöngött, mely tetemes károkat is okozott. Egy felfordult kis görög jármű legénysége megmentetett. Fázis, okt. 19. A tegnapi gyűlésen a boulevard Clichyn, Rancel, Simon, Ferry és Pelletan kigiuyoltattak és csak ügygyes baj­jal hagyhatták el a termet. A k .­monostori gazdasági intézet tervrajzát mai számunkban veszi Erdély kö­zönsége. Az értelmes program a legékesben szól azon intézet mellett, mely a jövő hó kö­zepén nyitja meg városunkban tantermeit. Nem kezdjük újból régi dalunkat Er­dély régi nyomoráról. Ismételve s csalhatat­lanul beszélő számokban tártuk fel olvasó­inknak az anyagi elmaradást, mely lidércz­­ként nehezül a természettől gazdagon ado­mányozott Erdélyre. A közmondás: „Mit sem használ az em­ber iparkodása, ha nem járul hozzá Isten ál­dása“ megfordítva s igaznak bizonyul Er­dély társadalmi életében. „Szegény-gazdagok“ vagyunk. Talajunkat tönkreteszszük a czélszerűt­­len kezeléssel, s e mellett a rendes gazdaság kamatait még ideiglen sem élvezzük. Nyers termékeink, mint feldolgozatlan tőke hevernek. Nincs iparunk, mely utilisálná. S a mit primitiv industriánk hasznave­­hetőt felmutat, itthon kótyavetyéljük potom áron, nincs kereskedelmünk, forgalmunk, mely az értékes anyagot a keresletnek jó piaczára szállítná. Mindnyájan ismerjük a nyomort, hisz nyakig vagyunk benne, s mégsem volt erőnk, mely tetterőre aczélozzon,­eszéljünk, mely megragadja az emelkedés emeltyűit. Harmadfél év óta szabadon mozgunk az anyagi téren. Vájjon nem engedek-e haszná­latlanul elosonni magunk mellett az időt? Tettünk-e csak valamivel többet a semminél az ipar, kereskedés, földművelés emelésére? Mintha csak mindenben a kormány gyám­kodására szorulnánk, s be nem látnék, hogy a szabad associatio előnyeivel sohsem ér fel a hivatalos dédelgetés. Ideje lenne az ébredésnek. A kolozs-monostori intézet a rationabi­­lis mezőgazdaság iskolájának ígérkezik. Élén derék férfiak állanak, s az intézet Erdély Kolozsvártól a Piramisokig. Útirajzok Jónástól. Vili. Egy alkalmatlan c­ápa. Dél volt, mire Miramarekül haza kerülniük. A pompás villás reggelit 12 órakor jókedvvel köl­töttük el, s ebédig sok idő,lévén még, kiki dolga után látott, néhányan Trieszt templomait nézték meg, én siettem a pompás „Hungária“ nevű óriás új csavargőzöst megtekinteni, mely éppen Alexandriába készült. Itt láttam először a közös ügyes magyar lo­bogót tengeri gőzösön, mely annak idejében ak­kora vita alapja volt országgyűlésünkön. A hajó fedélzetére nem mehettem fel, mert éppen csomagoltak, s árukat szállítottak reá. A kikötő part szélén állván azonban épen a hajó, so­kat gyönyörködtem a délereg járművön, mely ez­úttal a kikötő legszebb ékességbe volt. Innét néhány ulitársammal elmentünk megte­kinteni az óriás c­ápát, mely ezelőtt 26 nappal került horogra egészen véletlenül, s most kitömve néhány sorsért megtekinthető. Jódarab ideig sok alkalmatlanságot csinált a kikötő hajói között, s egy katonatiszttel azt a ne­veletlenséget követte el, hogy fürdés közben an­nak féllábát összemarczaogolta, s csak nagy sze­rencse, hogy élve menekült torkából. A fürdés jó­darab ideig ez eset után hivatalosan be volt tilt­va, s vadászatokat tartottak az alkalmatlan ven­dégre, de mind hiába, nem bírták elfogni. Végre aztán megfogatta ő magamagát szépen vakmerő­ségével. Elkezdett az öreg egész falánksággal az anyagi viszonyaival szá­mt vetve, a legol­csóbb áron látja el növendékeit. Erdélynek égető szüksége van tanult mezőgazdákra. Ismételve ajánljuk ez intézet programm­­ját Erdélynek, s különösen ifjúságának fi­gyelmébe. Nil dii hominibus sine allo labore ven­dunt ! (2) -I- Folyó év. jan havában több ország­gyűlési követ interpellálta Gorove István Ügyér urat, hogy mi történik a Kolozsvárt székelt, erdélyi köl­csönös tűzkármentő társulat“ függőben maradt ká­rai és ínségbe jutott károsultjaival, miután a folyó biztosításokat az „Első magyar általános biztosító társaságinak átadva, az meg lön akadályozva a szabályszerinti dijpótlék beszedésében. Ez említett interpellátiók azonban még máig sem vezettek eredményhez. Miután pedig itt közérdek forog fenn, szigorú vizsgálatot kellene tartani; először, ki az oka, hogy ezen intézetet épen akkor, midőn sza­bályszabta díjpótlékának beszedése által önállása és erejének tanúbizonyságát volt szolgáltatandó, egy másikba kebelezték, és másodszor, kiknek befolyása következtében húzódott és húzódik még mai napság is ez ügy, melynek tisztázását három hosszú év óta annyi közelről érdekelt várja. A közérdek tekintetéből elvárjuk, hogy említett tár­sulat utolsó évi számadása a vizsgáló bizottságá­nak jelentése mielőbb közöltetni fog. szürkével felcserélt tudományok pathologiai igno­­rantiája. Bizony bizony mondom néktek, hogy azon műtőnél, ki a „K. Közlöny“ pathologiájából merit­­né tudományát csak az szerencsétlenebb, ki a „K. Közlönyétől tanulja az újságírás mesterségét, oh patholog! * * * A június 10 iki „Kolozsvári Közlöny“ egy nagybetűs czikkecskéje kisütő, hogy Felső Fehérben minden renden van, egyedül „a „M. Polgár“ né­hány levelezője elégedetenkedik, nyugtalankodik.“ S ime a kormány királybiztost küld, felfüg­­geszteti s maholnap végkép elbocsátja a főispánt, s cselekszik mindezekben a „M. Polgár“ néhány nyugtalankodó levelezőjének kívánsága szerint. Lám, lám mégis csak hatalmas lehet a „K. Közlöny“ előtt a „M. Polgár“ és hitelesek a kö­zönség előtt a „K. Közlöny“ c­áfolatai. * * * A képviselőház okt. 18 diki ülésén nyolcz fontnyi finantialis propositiot tett Lónyai minisz­ter úr papírban a ház asztalára. Biz­t nem sok. Hisz legalább nyolcz fontot ezüstben kivettek a jelen ülésszak alatt is azon képviselő urak, kik elmaradássukkal munkál­kodnak az ország érdekében. * * * Elvégre Erdély választottjai is kiválnak a képviselőházban. A „Neuer Freier Lloyd“ szerint Erdély szolgáltatja az absensek legnagyobb kon­tingensét. Képviselőink alighanem el vannak foglalva azon szépszámú beszédeik tanulásával, miket Er­dély érdekében készülnek — elhallgatni. * * * A tornázás is nemzetiségi kérdés Brassó városában, hol külön tornaegyletük van a szá­szoknak és külön a románoknak. Várjon miért? Csak nem azért, mivel az ószászok Bécs, az ul­tramánok Bukarest felé hányják — a bukfenczet. * * * Ki ne emlékeznék arra a pompás tréfára, a­mely a múlt évben történt , abban állott, hogy egy furfangos fő olyan port hirdete, a­melyből a — víz­be hintve— pisztrángok készülnek, latta 2 arany­ra volt téve. Egy erre a porra reflectáló úri­em­ber a beküldött 2 arany visszaszolgáltatása mellett, a hirdetőtől azt a feleletet kapta, hogy a hirdetés fogadásból történt, még­pedig az állításra, hogy nincsen badarság, a melynek ne akadna vagy egy oktondi hívője. Na elhitték hát a Klosternenburgi hajót is, a mely bizonyos agyaggal „megrakva a vízből kiemelkedik s a levegőben áll. E pompás históriának második hivője a Kolozsvári Közlöny szerkesztője a ki lapja utolsó számában kiadta. Elfogadjuk tentamennek a magasabb physi­­kából s lejegyezzük a K. Közlöny tudósainak a II.classist. „A Furcsaságok rovatának egy v­en­dégir­ój­a.“ Furcsaságok. Cseberből vederbe. A „Kolozsvári Köz­löny“ jelesei naponként fényesb jeleit adják tudo­mányoknak. Műfordítói képességüket bemutattuk az „Alp­drücken“ féle „­ a­va­s nyomásban“ ; logikájukat il­­lustráltak „az Erdély rendszeres nyomo­­rításáról“ adott pártnyilatkozattal szemben tanu­­sított magok viseletében; dramaturgiájok junctim aesthetikájok , M. L. öltözködésének „az akadé­mia fenség classicitásának színvonalára“ emelése ; fogalmak a szabad Bajtáról azon páratlan nyilat­kozatban emanált, mely szerint hírlap alkotmányos törvényszék által hozott ítélet fölött nem mondhat véleményt. Miután közönségünknek a „K. Közlöny“ ily absurdumukat „komolykodó“ tudósait bemutat­tuk, finale gyanánt pathologiai tudományokat producálják mulattatásunkra. A „K. Közlöny“ szerént „A „Magy. Polgár“ furcsájának szemeit régóta benőtte a tudatlanság szürke hályoga. Ha nem látnák lelki szemein naponta az önhittség szürke hályogát ,----jeles műtőnk figyelmébe ajánlanák önt, de e hályog ellen nincs orvosság.“ A „K. K.“ „komolykodó“ tudósai mit sem hallottak még arról, hogy a „szürke hályogot“ (katarakta) az egész világon gyógyítják, s hogy a fekete (amaurosis) az, melyet az orvosolható apró halak után halászni, s követte ezek megré­mült sérgét olyan helyre is, hol azok menekülhet­tek, ő pedig szépen leült a homokra s nem birt megmozdulni többé idomtalan testével. Itt rajta kapták az öreget, megölték, s egy vállalkozó olasz kitömte. Elég szép példány arra, hogy meg lehessen dózoi. Hossza szinte 4 öl volt, azonban a kitöméskor bőre a­­száradás alatt összehúzódott s most 3 ölnél nem hosszabb. Torka fűrész három­szögű fogakkal van felfegyverezve három sorral, s akkora, hogy egy embert kényelmesen elnyelhet. Nyelve, szemei külön borszeszben láthatók, külön borravalóért. Bukarest és lakói. ív. (m. a.) A román főváros német ajkú lakos­ságához a leginkább figyelemreméltó elemet erdé­lyi szászaink szolgáltatják, egyfelől azért, mert legszámosabban vannak, más részről pedig, mert hazájuk Romániának közvetlen szomszédságában fekszik, s vele élénk és állandó forgalom által van összekötve. Szakadatlan érintkezésben lévén hazá­jukbeli rokonaikkal, sikerül nekik állásukat a ro­mániai új viszonyok közt is megszilárdítani. Tény hogy több angol czég csak azért hagyta oda Gala­ezot, mert az ottani görög kereskedővilág ravasz­ságával nem tudott megbarátkozni. A németek azon­ban nem engedik magukat ily könnyen elijeszteni kitartásuk, türelmük és ellenállási képességük áta­lánosan ismeretes, s azt a hazával fenntartott sza­kadatlan érintkezés is mind inkább megerősíti. A f­émet elem egyébiránt Romániában folyvást növe­kedő tekintélyre tett szert; bizonyítja ezt egyebek között Steege Jassy­­ német orvosnak meghivatása a ministériumba is. Bukarestnek más városokhoz hasonlóan szin­tén van egy főutczája, mely a vásártérről kiindul­va a várost hoszszában átmetszi, a legnevezete­sebb épületek, a szinház, a fejedelmi palota, a kormány épület s több bojár lak mellett elhalad s a bojár­ világ kedvelt sétaterénél végződik. A fe­jedelmi lak meglehetősen egyszerű, s alig volna felismerhető, ha katonai őr nem állana előtte. A kormány­épület egy kórházhoz hasonlít, s nem lé­vén képes valamennyi minisztérium befogadására, azok jobbára magházakban vannak elhelyezve. A bojárházak, mint Jassy-ban, többnyire udvarok, melléképületek és kertek által köntrék,­­ igen nagy helyet foglalnak el. Kinézésük egyébiránt elég csinos, bárha minden évben rendesen javít­gatni kell valamely részüket. A bukaresti zenészek között első helyen Wiest­­karmester érdemel említést. A férfiú, az it­teni közönség kedvencze, zeneszerzeményei és hangversenyeiről nálunk Erdélyben is ismeretes; neki köszönhető egyedül, hogy Bukarestben némi­leg is élvezhető zene létezik.. . az olasz opera számára egy jó zenekart állított össze, mely nyil­vános tánczvigalmak és estélyeken is hallatja ma­gát, s kárpótlást nyújt a népkertben nyáron csü­törtök és vasárnaponkint makacsü gyönge katonai zenekarért. A katonai zenekarokon kívül, melyek­nek mindenike német vagy cseh karmesterek ve­zetése alatt áll, az enyhébb időszak beálltával vándorló zenészcsapatok özönlik el a közkertek minden zugát, sőt a vendéglők é­­s­tré­t dúbja Belpolitikai szemle.­ ­ A­ki a szép szavakkal beéri, annak nagy öröme telhetik a képviselőház oct. 18-diki ülésében. Az ülés napirendjén az 1868-ki zárszá­madás, az 1870 ki kültségfedezés és az államva­gyon kimutatása volt, s igy természetesen Lónyay Menyhért ur szólott, rózsaszínű beszédet tartva Ma­gyarországnak financziális állapotairól. Máskorra tartjuk fenn a számtételek közlését, miket Lónyay ur beszédének hullámain úsztatott feltétlen hívőinek nagy gyönyörére, s ezúttal csakis beszéde rövid kivonatára szorítkozunk. A pénzügyér úr a zárszámadás kimutatására legalkalmasbnak véli a tételenkénti kimutatást. Ennek nyomán a különféle adónemeken ha­lad végig, u. m.: az egyenes adón, ház- és fo­gyasztási adón sat., majd a rendkívüli adókat tag­lalva, átalános szemlét tart a kezelési mód felett, kiemeli, hogy az országos könyvvitel által jegyzett tételösszegek teljesen megfelelnek a törvényhozás által megállapított költségvetési összegeknek, ha az 1868 ik évben hiányok mutatkoznának itt-ott, ezek­nek forrásuk az előbbi években keresendő. Az el­ső két évi eredményt kedvezőnek állítja, mihez a gondviselésen kívül az országos intézkedések he­lyessége is tényezőül járult. Ez eredmény kedvező volta azonban szükséges, hogy ne legyen az elbi­­zakodás szülőanyja, hanem inkább erősítse a tör­vényhozókban az akaratot a viszonyok még ked­vezőbbé alakítására, mire nézve szóló a legszebb reményeket táplálja. ígéri, hogy a három vezéresz­mét, melyet eddig követett, t. i. az adók czélszerű felosztását, beruházások általi előmozdítását a köz­vagyon gyarapodásának és a kiadásokbani takaré­kosságot, ezután is szem előtt tartandja. Az 1870- diki költségfedezetre vonatkozólag az állambevételt az előirányzott költségekkel szemben több tételnél felesleget hozónak mutatja ki, a f. év deczemberig megállapított adónemekre nézve (dohányjövedék, házadó, hús- és bélyegilleték) törvényjavaslatokat terjeszt elő és sajnálja, hogy az idő rövidsége áta­lános adóreform bemutatását és tárgyalását már ez évben meg nem engedi. Az államvagyon-kimutatás­­nál is 3 törvényjavaslatot terjeszt be, az államja­vak területén levő telepitvények állandósítása s an­nak tagosítás és bir­tok­vétel általi gyarapítása iránt, melyeknek szabály szerinti indokolását szépen be­kötött, s mintegy 50—60 ivet tartalmazó könyv alakjában mutatják be a háznak. Lónyay úr azon végzi, hogy a jövedelem az adó több ágában megkettőztetve mutatkozik, s kelt ezed szép phrasisa által roppant lelkesedést a jó­­hitűek soraiban. A gonosz skeptikus mindezekre természete­sen más hangot ad. Ha ily fényesek Magyarország fináncziái, miért a roppant sok erőszakos adóexe­­cutió a hátralékok körül? Miért nyomorog tan­­ügyünk néhány százezernyi alamizsnán? Miért nyomja a sajtót a Lónyay úr teli kassájában meg sem kotytyanó összegecskét képviselő hírlapi bé­lyeg? S végre, elintézvén financzministerünk a has­is késő éjjelig rontják a levegőt fülsértő ezm­ezo­­gásaikkal. Az európai zenéhez szokott hangérzék egész kínnak van itt kitéve, s alig várja, hogy megszabaduljon a bukaresti zeneelvektől. Az előkelőbb körök társalgási nyelve itt ki­zárólag a franczia. Régebben a görög volt, akkor t. i., midőn még a román fiatalság tanulmányait Athénben vagy Konstantinápolyban végezi. Ké­sőbb az ifjakat Galicziában neveltették, a leány­­gyermekeket pedig német tanítók felügyeletére bízták. Az orosz befolyás túlsúlyra emelkedésével a német nyelv háttérbe szorult, s a franciáknak engede át helyét, habár a román ifjak közül még mindig igen sokan látogatják a német egyeteme­ket. A bojár családok legtöbbjének ereiben görög vér foly. Az évszázados fanarista uralom alatt, midőn a magas porta Konstantinápoly tanár kül­városából küldött Romániába hospodárokat, igen sok görög költözött ide s lépett családi összeköt­tetésbe a főnemességgel. Egészen tiszta bojárcsa­ládokra ma már alig akad hatni. Talán e körül­mény oka annak, hogy itt a hazaszeretet és az avval kapcsolatos erényeknek oly kevés nyoma létezik. Az oroszoktól is kaptak a románok egy igen veszélyes ajándékot, a hazard játékot, mely példátlan gyorsasággal harapózott el az egész or­szágban. Mielőtt az orosz védnökség Romániának önkormányzatot szerzett, a bojárok igen egyszerű életet éltek, s halomra gyűrték a pénzt és kincse­ket. Az oroszok azonban megtantták őket a kár­tyajátékra, mely valódi, kiirthatlan ragályként pusztít közöttük, s minden életképes elem kifejlő­dését lehetetlenné teszi.

Next