Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)

1869-12-03 / 143. szám

Harmadik évi folyam. Előfizetőd feltételek: Évre ...........................12 frt - kr. Félévre ••••■•·» » Negyedévre • • • • ^ „ Havonként......................In — » Megjelenik hetenkint háromszor: Vaaárnap, Szerd&néa Pénteke­n. Utfk­or Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Monostor utcea L. Bányai ház alatt-143-ik szám POLITIKAI LAP: Kolozsvárt!, péntek December Hirdetési Ötszor hanékozott ,0r ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvem- Baényt is nyújt a kiadó-hi?a UL Biók-kiadó-hivatalok: Déó(*n: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Samorai Tártt: Csacs­ testvérek. Kolossvártt Stein J. és Demján L. M.­Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, DECEMBER 2. Legújabb távirati tudósítások. Florencz, nov. 29. A franczia csá­szárné tegnap reggel Messinába érte ő fel­sége a magyar király ma Corfu­ba érkezik, s onnan 6 órányi idézés után tovább foly­tatja útját Brindisi felé. Bukarest, nov. 30. A senatus ismét Plaginot választó elnökévé. A fejedelem, sze­rencsés visszatérése alkalmából 72 oly egyén­nek kegyelmezett meg, a­kik szabadság­büntetésére voltak ítélve. rr „GsmivV a/­a pártjainkról és a kor­mányról.“ n­. Pest, novemb. 25 én. Szerző nem igen kíméletesebb a bal­közép iránt sem. Ugyanis azt mondja a többek közt, hogy a­mint világos lett, hogy a nyert alapon bát­ran építhetünk tovább, azon arányban növekedett a balközépnek a dolgok új rendje elleni ellenszen­ve, s hogy czélja nem egyéb, mint a közelebb nyert alap megingatása,és a ministeri padok elnye­rése az, mit fáradozásai jutalmául magának kijelölt. E fegyver nem uj, tisztelt szerző. Jól ismerjük már kollegái kezéből. Ez a pártdühtől kiömlött epe Kolozsvár, decz. 2. Tegnap kelt útjára Bern­át­h Albert úr, az erdélyi szabadelvű magyarság képvi­selője a szabadelvűek nápolyi zsinatán. Meg­bízó levél gyanánt Erdély szabadelvűinek a nápolyi zsinathoz irt, olaszra fordított leve­lét, s számtalan aláírással ellátott „bizalmi íveit“ vive magával. Pártkülönbség nélkül jegyezte nevét az „Erdély szabadelvűi a szabadelvű­ek nápolyi zsinatához“ felirattal autho­­rizált, s bizottmányilag ellenőrzött ívekre nem egy egyházi, világi s katonai kitűnőség, s az erdélyi társadalom minden rétegének, az ipar, kereskedelem, tudomány, napisajtó, művészet­nek képviselői. Nem egy szabadelvű család­anya,­­ az ifjúság ivein számtalan lelkes ta­nuló csatlakozók a zsinat üdvözlőinek hos­s­­zú sorához. Erdély, a nemzeti szabadság egykori dicső hazája, múltjához méltán lesz képvi­selve a társadalmi szabadság előhharczosainak nápolyi zsinatán. I.s. Apafi Mihály, mint versíró. Apafi uralkodását sokféleképen szokták meg­ítélni. Az tagadhatatlan, hogy gyenge fejedelem volt, hogy kissé szerette a bort, de e mellett elvi­­tázhatatlan érdemei is vannak. Tekintsünk csak végig azon ifjak névsorán, a­kiket ő és neje kül­földön taníttatott; vegyük figyelembe a költségén megjelent sok magyar munkát; ne feledjük csak el, hogy a debreczeni iskolának dús adományokat juttatott, a jezsuiták által elűzött pataki iskola ta­nárait s növendékeit befogadta, az egyházakat stb. segélyezte, sőt ezen felül itt maga is és a mi leg­nagyobb érdeme, magyarul, s ha ezt mind tud­juk róla, akkor nem ítélhetjük el teljesen ural­kodásit sem, mely épen oly korra esett, midőn pár­tos föm­ak, török, tatár és német dúlta az orszá­got. Ő és kormánytanácsa megtett e zűrzavaros korszakban annyit, a­mennyit a tiszta hazafiság tüzének barakodása kezdetén meg lehetett tenni , ez elég volt. Utána elkezdett uralkodni a bécsi kormány Erdélyben, de ez bekövetkezett volna ak­kor is, ha Bethlen Gábor ül a XVII­I. század vé­gén Erdély trónján. Talán ekkor egy évtizeddel későbben. Apafit tehát nem lehet és nem szabad vég­kép elitélni; irodalmi munkásságát legalább mél­tán latba vethetjük. Hisz már 13 éves korában 1645 ben, egy munkát adott ki, mely egy század múlva, 1753 ban, második kiadást is ért. 1674 ben pedig egy valóban testes hittani munkát fordít le és ad ki, melynek erőteljes nyelve, uj alkotása műszavai több méltánylást érdemelnének, mint a minőben eddig részesültek. Most mi egy versét mutatjuk be 16 éves ko­rából, mely nem mint költői mű kelthet figyelmet, hanem mint Apafi munkája, s mint még tud­ómra nem ismertetett terméke azon kornak, így is, úgy is figyelemre méltó, a miért közöljük is ez alkalommal. A vers Veresegyházi Szentjei Já­nos gyula­fehérvári tanárnak egy munkájára van írva, melynek teljes czíme a következő : „Myrrothe­­ciam spirituale, azaz: Lelki Patika. Melyben A Kereszt Viselő Keresztyének, enyhítő orvosságul, minden némü lelki, testi háborúk és kisértetek el­len, magoknak hűséges oktatást és vigasztalást ta­lálnak. E világi életnek fel háborodott tengerén, kü­lömb külömb féle kísérteteknek szél­ veszeitöl és habjaitól, ide 8 tova hányattatott hajó töredezés­hez el közelített keserves telkeknek vigasztalások­ra irattatott. Veres Egyházi Szentjei János által. Nem tsak ajandékival illet, de egyszers miod­osto­­rival és tsapásaival is tanít minket az Ur. Greg. in Ezech. ho. 19. Lötsén, Breuer Lörintz ált. 1648. esz.1 12 r. 24 és 261 lap. *) E munka elején olvasható a többször említett vers következőképen: „Tiszteleten és Tudós Veresegyházi Szentjei János Uramhoz, nékem hüseges Prseceptoromhoz való halando szeretetemnek külső jeléül Írtam ez nehány magyar verseket.“ Eleitől fogva hasznos Írásokkal Valakik fénlettek, s virágzottak azzal, Feledékenségnek soha habjaival El nem borittattak, tengeri zúgással. Te is ki a Napnak fényére e Könyvet Ki-botsátod, mellyben idvösségre minket Meg tanítasz, hogyhogy kell öltözni fegyvert Háborúság ellen, meg­vonni az ivet. Ebben minden hidgye menynek ufát álni, Ezek nélkül senkit oda nem mehetni, Kereszt és háborúk által kell bé menni. Ugy kell az Istennel örökké regnálni. *) Megvan a Nemz. Muzeum könyvtárában Te is bár el hidgyed bizonnyal azt végre, Ez oktatásodért Koronát le téve El­vészesz, s meg látod jutalmodat menybe, Ott fogsz uralkodni vigan mind örökké. Mich. Apafi, de Apanagyfalva. N. T.“ A versben valami különös költöiséget nem kereshetünk. Egyszerű üdvözlő költemény az, minő azon korban mindennapi volt, de itt csak az író személyéhez kötött érdek ismerteti vel­ük, s ez — úgy hiszszük — elég arra, hogy e lapnak egy ha­sábját elfoglaljuk vele. Eötvös Lajos, piszkolta fringia, melylyel donquixote módra szok­tak harczolni. Szerző megengedi ugyan, hogy a balközép vitatásai és indítványai nem egy helyes javítást eredményeztek, de sőt megtörtént, hogy egész tör­vényjavaslat vonatott végkép vissza, vagy ment tetemes változáson át, de szerinte a balközép he­lyes magatartása nem annyira államférfias öntu­datos és tüzetes, mint inkább ösztönszerű eljárás volt. Valóban különös, hogy a kormányon levő diplomaták baklövéseit egy párt „ösztönszerű“ eljárása teszi jóvá. Azt hiszem, e fictio papírra té­telénél szerző önmaga is jót mosolygott. Sokszor említi szerző, hogy a nemzet a leg­utolsó választásoknál— daczára a legrutább megvesztegetéseknek és csábításoknak — döntött a programmok felett. Helybenhagya a kiegyezkedés művét. Önöknek uraim jó lesz e kérdésnél alsóbb hangon kezdeni. Hisz még fris emlékünkben van a dabasi könyv szétszaggatása s a szent­endrei elvágott ötös darabok és annyi más. De nem sze­retek e tárgyról beszélni! Mert a lepel felemelése, mely az ellenpárt választási visszaéléseit fedi, nem­csak e pártnak szégyen, szégyen az egész hazának. Igaz, többségben vannak önök a parlament­ben, de gondolják meg, hogy e többség nem a nemzet többsége, melyre úgy szeretnék hivatkozni. Vegyék uraim elő a képviselők névsorát,­­ nem az ellenzéknél fogják e találni majdnem kivétel nél­kül a magyar vidékek képviselőit. A szegény tót­vidék a jobboldalra küldött, de a nélkül, hogy bár­kinek választási jogát kigúnyolnám, nem nevetsé­ges e­­. u. a szegény árvái­tól, kivel megválasz­tatnak egy ministert, kinek nevét is bizonyára ak­kor hallotta először. Erdélyről, mely úgyszólván a kormánypárt többségét adja, nem is szólok. Hisz azt mindenki jól tudja, hogy az erdélyi választások gé­pezetét Kolozsvár egyik kártyaszobá­jából igazgatják. Az anyagilag úgy, mint mo­raliter alá sülyedt aristocraţia rendezi azt, mint egy mu­bodroll d­ect­or. El a argyen *v m­egj­ív Schweizra, hogy a szabadság lobogóját, melyet egykor fejdelmei Európa bámulása közt vittek elöl, most a roskadozó aristokratia küszhedt pocsolyájá­ba ejtették. Áttérve a deákpártra, midőn már várnák, hogy az első lapon tett ígérete szerint elfogulatla­nul szól erről is, vagy dicséneket zeng vagy oly nevetségességbe esik, mint p. u. „azon egyszerű ok, hogy a pártnak nincs oly tágas, oly jó leve­gőű helyisége, hol az egészség koc­káztatása nélkül, hoszszabb ideig tanácskozni lehetne,.... hátráltatja a tanácskozás szabadságát, az igazság földerítését, a szilárd testületi szellem képződését.“ Szerinte tehát csak egy tágas, jó levegőjű deák­dlubb kell, s a haza boldog. — Szól a kormány­hoz is pár szót. Többek közt ajánlja kinevezések­nél a tehetségek jobb megítélését, s ezt oly naivul adja, hogy bátran csatolhatna a titkárságot kérő folyamodványa mellékletéül. Szerző alig hiszem, hogy valaha távolabb ma­radt utolsó soraiban kitett czéljából, melyet köny­ve írásával akart eszközölni, t. i. hogy jövőnk biztosabb legyen, hogy nem csak az ese­mmények rendes folyamatában baj nél­kül haladjunk, hanem a rendkívüli es­hetőségekre is készen álljunk s ez ál­lamot egyedül megillető helyzetbe ju­tást előmozdítsa. Monostori. Kolozsvár, decz. 2. A kolozsvári munkások egyletéről. Néhány ház előtt indult meg a kolozs­vári munkások körében ama mozgalom, mely tájékozást nem engedő, rövid vajúdás után határozott alakot kezd ölteni. Munkásaink között egyetemessé lön a meggyőződés, hogy mind anyagi, mind szellemi állapotaikra nézve meszsze hátra maradtak a kor igényelte szín­vonaltól, mindnyájukat áthatja az eddigi ál­lapotukból való kibontakozás, a szellemi, anyagi haladás szükségének érzete. A­mily közös volt a munkás­mozgalom örvendetes indító oka, s a vágy a tespedés állapotából szabadulni, oly eltérő a mozga­lom indítóinak és indítottjainak véleményeik a reform eszközére nézve. Némelyek mohó meggondolatlansággal kapták fel a külföldi munkás mozgalomnak egy-egy eszméjét, nem gondolva meg, hogy a külföldön is utópiáknak bizonyult tervek a teendők napirendjére tűzve a helyi viszonyok éghajlata alatt sok zajt, de semmi hasznot sem eredményezhetnek, és a siker esetén pó­lyáiban heverő iparunkat nyomnák agyon. Munkásaink értelmiségének becsületére Viílil,­ hogy a Laaaalísffík, etríoh­iasiak da So­cialcommunisticus utópisták sürénhangjai kö­rükben nem találtak viszhangra, elnémulni kényszerültek, s a mozgalom osztatlan veze­tése ma a józan pártnak van kezeiben, mely a szándékba vett reformot a helyi viszonyok gyökeréből óhajtja sarjaztatni. A józan alap, melyen a munkás-egylet szorgalmasan ülésező bizottmánya a felvetett kérdést megoldani törekszik, kétségkívül el­oszlatja a háttérbe szorult zavargást tenden­­tiák által a mozgalom iránt, a munkaadók körében keltett bizalmatlanságot, s a létesí­tendő munkás-egylet segélyzésére hivja a munkaadókat, kiknek érdekében áll, hogy a A morlakkok. *) A dalmatiai felkelők, kiket most átaljában morlakkoknak neveznek, de kikhez a Vrillo, Ferre di prolog, Tercovitza és más hegyszorosokon, a dinariai kárpátok a bennlakók által jól ismert ösvé­nyein számos fegyveres és jól begyakorolt harczo­­sok szegődnek, Bosnia, Herczegovina és a közel Montenegróból tiszta szláv eredetű néptörzsek, me­lyeknek száma közel 200,000 lélekre megy, és minthogy közülök az utolsó gyermek is fegyvert forgató, a harczosok száma 30,000 re is feltehető. A morlakkok ámbár sokak véleménye szerint Bulgáriából és Oláhországból erednek, mégis tiszta szlávok és a 14. században a török iga alól me­­nekülendők, jutottak Dalmátiába. Halálos elleneik lévén a törököknek, kirá­lyaink korszakában igen nagy becsben és tiszte­letben állottak nemzetünk előtt. A szerbek, vallásukkal rokon szomszédaikat valakkoknak nevezvén, minthogy a tenger szerb nyelven moro nak neveztetik, igy ragadt ezen ki­vándoroltakra a morlacco elnevezés. Különben erős és harczias népfaj ez, mely szép és magas alkotású nemzedéket mutat fel. Kitűnő látás- és hallással felruházva, annyira edzettek minden viszontagság ellenében, hogy a morlakkok puha ágyat soha és főtt ételt igen rit­kán ismernek. A morlakkok a legnagyobb terhe­ket bérezés, sziklás hegyeiken és ösvényeiken ki­váló könnyűséggel hordanak, még bottal sem tá­maszkodva ott, hol más idegen emberek csak ve­zetve tudnának haladni. Ha figyelemre méltatjuk, hogy a barezsér, a­hol jelenleg hadseregünk előre nyomul, mind mész­köves, kopasz sziklákból áll, melyek meredek ma­gaslatokká alakulva, ezer, meg ezer helyen szét­szakadozva és veszélyes mélységek ölébe bocsát­kozva, teszik járhatatlanná átaljában a morlakkok egész hazáját, s ha hozzá teszszük, hogy vizei Dalmátiának, melyek a jelen időszakban nagyon növekszenek, több száz meg száz, nyáron egé­szen kiapadt tavakat alakítnak és nagy, szinte 400 láb magasságú sziklafalról­ vizesédkő által akadályoznak minden közlekedést, csakutan el­mondhatjuk, hogy ezen felkelés egyhamar legyő­­zetni bizonyára nem fog. Szőcs Gyula: *) Mutatványul szerzőnek a dalmatiai viszonyokat tár­­gyazó, kéziratban levő munkájából, velük szerződő munkás értelmes és anyagi­lag biztosított egyén legyen. " Részünkről bizalommal bocsátjuk közön­ségünk bírálata alá a munkás-egylet bizott­­­­mánya által kiindulási alapul elfogadott pro­­grammot, melyet a mozgalom egyik értelmes vezetője, Vilmán Albert ur, közzététel vé­gett hozzánk intézett, s itt következő leve­lében kürvonalaz.­ Kolozsvár december 1. Tisztelt id. szerkesztő Úr! Megértve intő szavát a haladó kornak, mely hazánkat s különösen a magyar munkás osztályt az anyagi és szellemi tespedés viszonyai között talál­ja, elhatárzók több társammal, egyletet alakitni a ko­lozsvári munkásoknak. A czél, mely szándékunkat határzattá érlelte nem volt egyébb, mint társulás útján a helybeli munkásosztály szellemi művelésére, anyagi s physi­­kai állapotának emelésére értékesitni, felhasználni az egyesülés nélkül használatlanul maradt veszendőbe menő erőket. Mintaként az 1848-ban Berlinben alakult „Cent­ral Verein für das Volk der arbeitenden Classe in Berlin“ „ berlini nép­munkás osztályának központi egylete,“ a pesti Schulze-Delisch rendszer szerint ala­kult munkásegylet, a középkori humanistikus őzéi­ből alakult „Bruderverein“ ok, s egynémely angol franczia és schwarzi egylet lebegett szemünk előtt. Természetesen egyik egylet szerkezetét sem kí­vántuk minden részletében átültetni a tervbe vett kolozsváriba. Mindegyikből elsajátítni törekedtünk azt, mit czéljainkra nézve, elveink keretében s a helyi viszonyok között gyakorlati szempontból leghelyeseb­­nek találtunk. Jól megfontolok, hogyha az államélet és társadalmi viszonyok rendezésében egyedül saját körülményeinknek alapos és részletes, idegen állapo­tokhoz mért ismerete egyedül adhat helyes tájéko­zást, úgy ez bizonyosan kétszeresen megfontolandó minden lépésnél, melyet a munkáskérdés terén előre teszünk. A külföldi strickek, munkás zendülések, a franczia munkásosztálynak birtokközös­ségre, comu­­nismusra hajló iránya, a század negyedik és ötödik évtizedében Schwarczban előfordult sajnos események, melyekben a munkásosztály az állam és társadalom létét fenyegető felforgató irány eszközeként szerepelt, a német munkásegyleteknek az ötvenes években köve­tett politikai törekvései, mik az egyletek betiltására vitték a kormányokat, mindannyi óvó példa gyanánt állottak előttünk, s intőnek, hogy máig megoldatlan munkáskérdés meredélyeire ne tévedjünk. Óvakodtunk is oly irányt kölcsönözni egyesülé­sünknek, mely a magyar állam, a magyar társadalom s különösen a magyar ipar érdekeivel ellenkeznék. Egyletünk távol akar maradni minden politikai törekvéstől. Nem kíván a munkaadók elleni zendülések in­dítója lenni. Békés egyesülés által s az önsegély út- Veszedelmes rózsák. £] Ő felsége a király megjövetelének előesté­jén Rustschukban, —sa mint onnét írják— K. gr. ne­jével a városon kívül sétálgatott és a lemenő nap és néhány veszekedő kutya szemléletében vola elme­rülve: egyszerre egy fél meztelen leányka köze­ledett feléjük és szép virágcsokrokat kínált nekik. A grófnő az egyiket el is fogadá és érte gazda­gon megajándékozá a lánykát. A rózsák balzsam illatot eresztenek magokból, mely kábító hatással bir. A grófnő mind jobban és jobban nehézkedett

Next