Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-02-14 / 36. szám
Ydik évfolyam. Előfizetési feltételek: évre ........................16 f?t — ki« Félévre........................8 „ f>0 * ügyödévre . . * . 4 „ 60 § ÍUAvonkér't • • • » • 1 „ 50 a Megjelenik minden nap# innepi napokat kivéve. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Monotoroton » L. Bányai hin alatt. 36-ik szám kolozsvárii, kedd február 14.1871 Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr Bélyegdij minden hirdetésből 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a hi adó- hivatalnok-kiatív-áivautoi, Tordán, Ketezár és Harmathnál, Illésen: Krémer síkmneh tnyedeo: Vokál János, Jumososvártt: Csatts testvérek. Kolozsvártt •• Stein J. és Demjén L. M.-Vásárhelytt: Witlch Józsefnél. KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 13. Fővárosi levelek. XIV. Fest, febr. 11. 1871. Kedves barátom! Mióta a Potoczky féle ministerium oly rövid úton fejes agyára esett, itt is mindenféle hírtől nyüzsög a levegő. Beszélnek itt Sennyei, Szeben, Lónyai s tudja Isten még mi mindenféle ministeriumról, Andrássy birodalmi canczellárságáról, s majdan lehetetlenné tételéről. Mind e mellett nekünk —tudja Isten — nincs többé kedvünk félni. Hogy az egykori „heilige Trippel-Allianz“ egyik tagjának (Poroszország) nem remélt szerencséje, a Hohenzollern háznak a Junkerthaun és soldatesca vállain némt császári méltóságra emelkedése nálunk és másutt is reactionárius hajlamokat kelthet fel s ennek nyomán a félabsolutismusból rövid időre egész is lehet; ezt nem lehet szándékunk tagadni, de „alias ego vidi ventos“, többet is megér már Magyarország, s amint egyik közelebbi levelemben érintem, nagy csalódás azt hinni, hogy egy nagy nemzet azért onta saját vérét, sőt mi részéről talán nagyobb áldozat, tette tönkre, legalább részben, civilisátor hírnevét, hogy legutolsó gondolata egy nagy császári trón megszilárdítása legyen. Lehet, hogy a végzet utainál fogva, Magyarországnak is kell még egy csalódás és egy megpróbáltatás, hogy az eddig hívek is elveszítsék hitüket a szerződési oklevelekbe s visszatérjenek oda, hol mindig állottánk: a nemzet üdve saját szellemi és anyagi erejében, öntudatában keresni. Ami már Austriát illeti, mi megvalljuk, mindenkor némi kényelmetlenségi érzettel foglalkozunk e tárgygyal, úgy látszik eddig, hogy a Hohenwarth féle ministeriummal részben a föderal, részben a klerikális és feudális elemekkel történt némi pacacia. Legalább ezek örülnek oda túl a változásnak. Mi magyarok az egész sógorsággal furcsán vagyunk. Nincs többé ott, legalább nem mutatkozik egy oly mérvadó elem sem, mely rokonszenvünket komolyan bírhatná. A constitutionalisok folyton károgtak reánk; az újabban fölmerült elemek elnyomóink voltak egykor; a legliberálisabbak kifelé kacsingatnak a német egység felé, melyet mi nehezen akarhatunk meggátolni, de nagy sürgetésére sincsen nagy okunk. Minket e szerint az egész dolog annyiban érdekelhet, amennyiben az ott változott politika ide is áttörhet, s megkísértheti Magyarország szekerén egyet hátrafelé deczerented. Ae kísértsük meg, kiknek van reá kemény fejük, de mi azt hiszszüte, hogy a szekér már nehezen visszatartható azon pályán, amelyen megindult, s egy ily merénylet csak a végkatastróphát idézi hamarább elé. * * * Képviselőházunkban az igazságügyministeri budget tárgyalása foly. Horváth, úgy látszik, letett eddigi indulatos modoráról s ez előnyére válik mind az ügynek, mind pedig neki. Az ellenzék, szerintünk, tökéletesen helyes úton jár, amennyiben főleg a részletekre tartja fenn támadó részleteit s a gyakorlati kérdések megoldására törekszik. A jobboldalon azonban teljes az apathhia. Nem tudjuk, a kilátásba helyezett ministeri változások miatt vannak e consternálva, vagy megerőltetésükbe kerül még a részvét is. Padjaik teljesen üresek, ha szólnak, egy vagy más helyi érdekekből, mintha az igazságügyi reformok őket is érdekelnék. Deákot épen nem látni. Eötvös halála hatotta meg, de a kevésbé meghatottak azért érdeklődhetnének. Ma igen sokat neveztünk egy pártokon kívül álló képviselőnek (Zs. Gy.) beszédén, ki antidiluvianus beszédében az általa csak úgynevezett hullianismus és civilisatio ellen fordult. De Simonyi E. úgy látszik, helyesen fejtette meg e Z. pártállását, midőn azt mondja, hogy ma már nem az a példabeszéd, hogy „addig jár a korsó a vizre, mig eltörik, hanem amig megtelik.“ No én nem ítélek olyan szigorúan, én Z-t örömestebb tartom olyan vezér kagylónak (Leitmuschel), mely egy már özönvíz előtti korszakból maradt reánk, most is akarna még szereplni, de a levegő nem neki való. * * * A sok bál egymást éri. Sok zaj, még több sárba dobott pénz, kevesebb kedv, még kevesebb jellemmel bíró társadalmi lét. De ezen nehezen javíthat egyéb, mint a társadalmi jégeső. P. Szathmári Károly. Uj „Erdélyi Muzeum.“ A forradalom utáni napok. II. A kimenekülés és menekültek. Kővári Lászlótól. (Vége.: Gál Sándor ezredes. A fáradalomban nő- Bolt. Régebben székely ezredeknél hadnagy. Quietált, Pestre ment, hol a katonai irodalom körül dolgozott. A forradalom ott találta. Berzevezeivel a Kossuth huszárség előteremtését rendezni bejött. Részt vett a székelyek felkelésében, s harezra vezetésében. Miután Gedeon altábornagy nov. 5 én Vásárhelyit őket székere nem futott ki, hanem mint a Kossuthok őrnagya Háromszékre ment. Egyike volt azoknak, kik kivitték azt, hogy az 520 mérföldnyi Háromszék, s rajta 90,000 székely a császári sereg ellenében Bem bejüveteléig magát fentartotta. Bem őt a székely föld főparancsnokának nevezte s ezredessé emelte. E perezzel senki se tett Bem keze több szolgálatot mint ő. Ágyukat öntetett, puskaport gyárta ott, s folytonosan ujonczoztatott. A muszkák bejövetelekor ő volt egyedül, ki a muszkáktól minden ajánlott csatát elfogadott. Merészen, de kevés szerencsével harczolt. Julius 5 én alvezérei az engedelmességet megtagadván, Sz. Györgynél keményen megveretett, azonban a Mitács szorvasán megállt, s kimondá, hogy csak testén át mehet be Csikba az elleség. Példája lelkesített. Kétszáz tiszt és közember maradt vele, a többi a pártosokat követé. Itt találta őt Bem. A pártosokat elfogatá, Gált a parancsnokságba visszahelyező. Szemerjánál a császári összes erő ellen jul. 23 án szép csatát vivott; később a székelyföldet elvesztvén, a muszka a székelyföldre szorta. Inneni kivágása 21 ágyúval, valódi hadi talentumra mutat. Erdély egyik szegletéből a másba verető sergét Kolozsvárra, a nélkül, hogy a muszka utolérte volna. Itt csatlakozott l. Kemény ezredessel. Hunyadon a sereg öt tövé fővezérré, s még aznap csatázott. Zsibóról, miután a fegyverletevés megállított, sergét Kazinczi tábornok sergével egyesítvén, elhagyta, eltűnt. A telet Magyarhonban bujdo át. Majd Némethonba ment, „A székely nemzet“ czim alatt munkát adott ki. Gál volt az erdélyi forradalom legkitűnőbb talentuma. B. Kemény Farkas ezredes. Fiatalabb korában császári katona. A forradalom elején nemzetőri őrnagy. Miután 1848 november a császáriak Erdélyt bevették, Kemény Torda nemzetőreit rábírta, hogy őt kövessék. Kiment, s onnan Bem sergével harczolva tért vissza. Honvéd lett, több csatákban vett részt. A piskii ütközetnél rettenthetlen bátorságot tanúsított. Később Fejérvárt cernirozó, majd Kolozsvár vidéke főparancsnoka volt. Zsidón hagyta el övéit. Elbujdosott, Németország felé menekült, Londonban halt el. Gr. Teleky Sándor, ezredes. Fiatalságát utazásban tölte. Részt vett a carlista hadjáratban Spanyolhonban. Itt Katona Miklóssal lépett fel, 1848 novemberében. E baleset után Bemhez ment, ki őt a sereg fő élelmező biztossává nevezte. Azért a csatákban, hol személyes bravourjának tért látott, megjelent. A forradalom után az aradi várba jutott. Később Serbián át Törökhonba, onnan Párisba jutott. Gr. Bethlen Gergely, ezredes. A magyar vér legtisztább példánya. Katona nem volt, de azért ugyszólva lóháton nőtt fel. Gyönyör volt lovagolni látni. Merész és lovagias. A forradalomban mint Kossuth-huszár szervező lépett fel. Később csatákra szállott, hol holló fekete arab ménén, félre csapott veres csákójával mindenütt elöl vágott be. Agyuk közt maga volt a jókedv. Forradalom végével az aradi várba jutott, mint a ki nem volt császári katona, őt is be akarák sorozni, de kimenekült. B. Józsika Miklós, honvédelmi bizottmány tagja. Mint a magyar irodalom legnagyobb regény írója volt ismeretes. A Battyáni törvényes minisztérium lelépésével, a Kossuth által alkotott honvédelmi bizottmány név alatt működött kormányba lépett. S ott maradt a függetlenség kimondásáig, a mikor is új minisztérium alakult. A forradalmi Mig a két makacs hadseregek egymással farkasszemet nézve fegyver-szüneteinek, hogy végre talán a várt békét megkössék, vagy folytassák a mészárlást „Isten nevében“; nem lesz talán érdek nélküli ha egy halvány képét hozom e szabad államból azon részvétet szülő jelenségeknek, melynek Schweiz két nap óta tanúja, s mely az érzelmek végtelenségét kelti minden egyénben, kiben csak valami is van abból a kis darabból, mit a physiologusok szívnek neveznek! Február 3 án érkezett ide a távirat, hogy 80,000 franczia katona a poroszok, illetőleg Mantenffel által üldöztetve Schweizba menekült, e szerencsés államba, mely szabadságát 550 év óta élvezi, melyet minden nemzet pártfogói, véd, mert minden nemzetnek szüksége van eshetőségek esetében a neutrális menekülésre. 24 óra után e hírre a köztársaság minden fegyverfogható katonája a határszéleken volt, kik, a schweizi földöni öszveütközést kikerülendők, a békergetett francziákat rörgtön fegyverletételre kényszeriték, a mi okkal maradt egész végig. Nejével együtt menekült. Némethonba ment folytatá irodalmi munkásságát. Gr. Vass Samu, képviselő. Mint képviselő Pestre ment. Ott a baloldalon küzdött. 1849 tavaszán Kossuth bizonyos missióba külföldre küldé, kiment, s többé vissza sem tért. A forradalom megbukása után Amerikába onnan Californiába ment. Csernátoni Cseh Lajos, journalista, szép nyelvvel és gazdag humorral. A forradalom kezdetén, mint a forradalmi Márczius 15-ke czimű lap egyik főtényezője lépett fel. Később Kossuth titkárja lett. Képviselőnek választék, de a kormány 1849 tavaszán Párisba küldé, s ott maradt. Nevezetes volt a szerep, mit Anglia e napokban annyira magáévá tett. Ő befogadott minden politikai menekültet, lett légyen az a reactió vagy a forradalom üldözöttje és áldozata. Emlékeztet azon időre, mikor Európában a reformatio háborújábani Üldözötteknek megnyitotta kikötőit, benyelte Európa pénzét értelmiségét, s magát kiemelte. Most a politikai menekültek hara. Van még két egyén, kit az erdélyi forradalom magáénak mondhat. Egyik b. Stem Miksa, ezredes, ki Fejérvár ostromával volt megbízva. Ő is kiment, muzulmán lett, Ferhad basa név alatt. A másik az ősz vezér, Bem. Mint muzulmán Murad basa nevet vette fel. Aleppoba szállíttatott, s élt kényelemmel ellátva. Szemle* Kolozsvár, febr. 13. O Tres faciunt collegium, a ma érkezett pesti lapok nagyrésze szerint ministeriumaink három uj tagjának : Dr. Pauler Tivadarnak, közoktatásügyi s kultus, Tóth Vilmosnak belügyi és gróf Pejacsevics Péternek horváth miniszerré kineveztetése fait accompli. Eötvös tárczája tehát Paulerre szállna örökül. Pauler Tivadar kitűnő jogtudós, a közoktatásügy terén évek során át nagy érdemeket és bő tapasztalatokat szerzett férfi, a magyar ifjúságnak nagy barátja, s mind magán-, mind közéletben a köztisztelet által környezeti character. Mindezek elvitázhatlanul oly fényes tulajdonok, melyek czimén a fama által emlegetett társai fölött (Horváth Mihály) kivételével Pauler méltán nyerte el az elsőséget. De a mély tisztelet és pietás mellett is, melylyel egykori tanárunk e fényes tulajdonainak adózunk, nem tartjuk Paulert azon fából faragott egyénnek, akitől közoktatásügyi tárczához kötött nehéz feladatok sikeres megoldását várhatnék. Tán nem szükség indokolnunk, hogy közoktatásügyünk nehézségeivel csakis egy emelkedett világnézletű, határozott akaratú s radikális tendentiájú férfi szabhatna sikerrel bírókra. És ép e tulajdonok hiánya képezi Paulennek gyenge oldalát. Mély tudománya melett sem emelkedett felül a középkor némely eleszeletén, ultramontán-cacservativok balvelentényein. Mint egyetemi tanár Hoffmannal szemben mindig a maradó pártnak volt elő küzdője. Perkorrentált minden reformot, mely főtanodánkat ultramontánok körmei közzül a felekezetiességen felülemelendő szabadelvűségnek adná hatalmába. A szó legszorosabb értelmében bigott katholikus férfi. Még ha a kellő gyakorlati tetterőnek nem is szenvedne hiányában, érzelmeinél, meggyőződéseinél fogva nem az az ember, ki a Hayrardok és Simorok törekvéseivel szemben kultni és közoktatásügyünket szabadelvű irányban vezetné. Magyarország, mely az Eötvösminisztérium szabadelvűségével pártkülönbség nélkül be nem érte, nem sokára meg fog győződni, hogy bármily tisztes kezekbe is jutott közoktatásügyeink tárczája, cseberből vederbe esett, s az ország az ultramontán permet alól ugyancsak ultramontán csorgó alá került. Gróf Pejacsevics Péter eddig nem igen csinálta Magyarország történetét. Róla nem sokat tud a krónika. Azt mondják magyar érzelmű szlávszületésü ember, becsületes lélek. Mai napság megszoktuk miniszterjelölteinkkel szemben igényeinket ad minimum reducálni, s igy Pejacsevicsnél is azzal vigasztalódunk „Mein Herzchen was willst du noch mehr?“ Tóth Vilmost az országgyűlési tárgyalásokból, különösen a municipális vitákból jól ismeri közönségünk. Mintegy jó harminczas fiatalember. Kétségkívül talentum, noha az általa imádott centralisatió védelme körül inkább rokonsága, mint genialitása által tűnt fel. Az alkotmányosság nem tartozik legerősb sympathiái közzé. Demokratának, a virilis szavazatok mestere épen nem mondható. S még minisztériumunkban sem képviselendi a haladó elemet. Hogy milyen szervező tehetség ? Arról ma korán lenne szólani. Sok van benne az absolutistikus tendentiákból. Inkább teljhatalmú kormánybiztosnak, mint az alkotmány által korlátolt miniszternek való. Ez a három ember lenne hivatva a tűz fellángoltatására, melyből az Andrássy kormány Phoenixként megifjodva kelne ki!?! Táviratok a külföldről. Bécs, febr. 11. A „N. fr. Pr.“ jelenti: Versaillesban a fegyverszünet 8 nappal meghoszszabbittatott. London, febr. 11. Cochrane az alsóházban felvilágosítást kér a kormánytól annak magatartása iránt a békealkudozásokkal szemben. Buce válaszol : A beavatkozás lehetetlen, mielőtt Poroszország békefeltételei ismeretesek volnának. A „D. N.“ állítja, hogy a hadikárpótlás 1570 millióra szállíttatott le. Prága, febr. 11. A cseh lapok határozottan kárhoztatják a reichsrath egybehívását. A „Politik“ szerint az alkotmánypárttal, mint veszett ebbel kell elbánni; a „Narodni Listy“ pedig dühös czikket hoz a csehországi hivatalnokok ellen s az iskolatörvény eltörlését sürgeti. Tegnapelőtt a cseh vezérek öt órai pártértekezletet tartottak, melyben az új kabinettel szemben elfoglalandó álláspontjuk fölött értekeztek. Prága, febr. 11. Auersperg Carlos elnöklete alatt az alkotmányhű nagy földbirtokosok ma conferentiát tartanak a reichsrathi választások tárgyában. Bécs, febr. 11. Beuszt ismert fenyegető jegyzékére a „Srbski Norod“ megjegyzi, hogy Bismarck a Bockában történt lázadás alatt Belgrádba oda nyilatkozott, miszerint azon pillanatban, amint egy osztrák - magyar katona a török vagy bármely más souzerain tartomány határát átlépi, a poroszok legott átmennek az osztrák határokon. Ugyanazon lap inti a magyar kormányférfiakat, hogy ne engedjék magukat Beust által jégre csalatni, mert Bismarck ugyanazon nyilatkozatot két hét előtt ismét megnyitotta Belgrádban. Wilhelmshöhe, febr. 11. Napoleon egy proklamatiója a francziához, mondja: Mindadig, míg hadseregek állottak egymással szemben, tartózkodott minden oly lépéstől, mely egyenetlenséget idézett volna elő, ahelyett, hogy protestált volna a jogsérelem ellen, legforróbb óhaja volt, hogy a nemzeti védelem sikert arasson; most azonban, midőn a győzelemre többé semmi kilátás nincs, itt az idő, hogy felelősségre vonassanak a minden haszon nélkül potot, vér ée az ország segélyforrásainak ellenőrzés nélkül történt elpazarlásáért azok, kik a hatalmat bitorolták. Francziaország sorsa nem bízható továbbra egy mandátum nélküli kormányra, biztos béke azonban csak úgy érhető el, ha a nép a kormányzat iránt megkérdeztetett. Megtörve az igazságtalanságok és keserű csalódások által, nem akarok oly jogokat igénybe venni, melyek 20 év lefolyta alatt négy ízben ruháztattak reám, azon míg a nép saját akaratát nem nyilvánította, kötelességemnek tartom a nemzethez fordulni, mint annak valódi képviselője. A febr. 10-ikén tartott múzeumi ülés. A mult pénteken tartott múzeumi ülésen Mátrai értekezése elmaradván,s Dr. Török Sir John Lubbock művét ismertette: A művelődés kezdetéről s az ember elsőseges állapotáról. (The origin of civilization and the Primitive Condition of Man.) Szerzőnk egészen a szoros értelemben vett természetbuvárlatnak tekinti az emberiség művelődésnek és haladásnak vizsgálatát s utal ama egyoldalú irányra, melyet az edobedigi írók többé kevésbé követtek, midőn csupán csak változó és bizonytalan értékű külsőségektől iparkodtak a népek-nemzetek jellegét s művelődési irányát megállapítani; természetesen szerzőnk sem hanyagolja el a külsőséget, sőt ezeket- a különböző népeknél összehasonlítva- ama fejlődésbeli mozzanatokra vezeti vissza, melyekre szerzőnk a népek és nemzetek életnyilvánulásainak jellemzésénél a fő súlyt kívánja fektetni. A népfajok, nemzetek az összes emberiség élete szintén oly törvényszerű mint az egyes emberé, s az összes emberiség fejlődése is nem egyéb mint az egyes ember fejlődésének óriás hosszú időre elosztott s óriási mérvben végbemenő ismétlődése. Ily szempontból fogva fel az emberiség művelődésének történelmét, beláthatni, miszerint a kitűzött kérdés feladata is óriásabbnak és fölöttébb nehéznek mutatkozik ; a geológián kezdve az összes tapasztalati tudományokat kell átkarolnunk, hogy annak idején a philosophia szárnyain oda emelkedhessünk, ahonnan némileg biztosabban nyerhetjük az áttekintetet, mely az egésznek és részleteinek helyes megértésére okvetlenül szükséges. Az emberiség életének múltja a geológiáé, jelene a tágabb értelemben vett physiologiáé, a modern értelemben vett biológiáé. Lubbock, a művelődés és az emberiség kezdetéről írt munkájában a geológiai adatokból indul ki, s Vogt, Kuxley főleg pedig Charles Lyell nyomdokain halad, az emberiség történelem előtti korszakainak (Prehistoric Times) ecsetelésében. Bitvárlatai következtében azon eredményre jött, hogy még mai nap is léteznek egyes emberfajok- melyek fejlődésükre nézve majdnem azon fokozaton maradtak, amelyen történelm előtti őseink lehettek, s melyek sok tekintetben közelebb állanak az állatvilág régi értelemben vett legkifejlettebb tagjaihoz, a majmokhoz, mint a „homo sapienséhez. Helyesen jegyzi meg Vogt, ha azok, kik ama folytonosságot a szerves világ tagjai közt elismerni oly indignatióval vonakodnak, szívről szivre látnák és ismernék vad rokonainkat (a buschmannokat, zeelandiakatstb. jobban röstellenék a velök való emberjogi közösséget, mint a frakkba és álarcba öltöztetet chimpánzét; midőn ez bár némán de illedelmes (természetesen betanított) taglejtéssel fogadna valamely salonban , akire csak az álarc levétele után ismernénk. Természetesen az álarc a fő még mindenütt, s a gyermeket még nem szabad saját nevén megnevezni, mert könnyen füstté válnának a hagyományokra épített képzeleteink ! — Lubbock művéből eddig úgyszólva csak a bevezetés jelent meg, s Dr. Török ígéri, hogy időről időre a munka megjelenése szerint részletes ismertetést fog adni, annál inkább miután Lubbok az előtte irt munkákat számra nézve 200 at kritikai bonckés alá veszi. — Lausanne február 7. 1871. (Eredeti tndósit&s.)