Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-04-20 / 88. szám

V-flik évfolyam-B16fla«t4*t föltétel* k­­é re ........................,fi fr* — k' f­élévre ....................® ■ 60 , Nagyed.Wrw . . • • 4 „ 60 , Havonként.................I » 60 , M«(ti«lenik minden nap innepi utáni napokat kivéve. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hono.torgto* a L. Bányai K­ám alatt. 88-il­ szám Kolozsvárit, csfiforfok április 20 1871 Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor éra 6 kr Bélyegdij minden hirdetésből 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez ményt is nyújt a k­i­adó- h­i­v *thI­rtók-kiadó-hi­atalok • Tordin: Reteair és Harmatlinil. Déd­on : Krémer Kremnol. Inyetlen: Vokál Jinoe. Siempinsvirtt: Csansa testvérek. Koloasvirtt •• Stein J. é, Demjén L. M.-Visk­helytt, Wittich Jensennél. POLITIKAI .ni I­I KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 10. S­z c in 1 e. (in ) Az angol vezér lapok a franczia pol­gárháború mozzanatait, a commune és a versail­lesi kormány tevékenységét, nyilatkozatait s így irányát öszvesítve, oly következtetéseket vonnak, a­melyek teljeséggel azonosak azokkal a nézetek­kel, a­melyeket e helyen még pedig az általános francziaátkozó áramlattal ellenkező irányban már régen hangoztattunk, így a „Times“ mintán con­­statálja, hogy a versaillesi kormány eljárása a fes­­lettség, határozatlanság, erélytelenség bélyegét vi­seli homlokán, az új fővezért Mac-Mahont veszi azemügyre s következőképpen okoskodik: Mindenesetre nyilt kérdés marad, várjon Mac­ Mahon akarja-e s képes , a felkelőkkel szemben oly kíméletesen eljárni, a­mint ezt Thiers óhajtaná? Feltéve, hogy Mac Mahonnak sikerüllene a csata­téren egy elegendő erejű, képzett hadserget szer­vezni, ki áll jól érte, hogy az e sereggel aratott sikert a köztársaság javára fogja fordítani? Meg­lehet, hogy ez kitelik tőle, de kitelhetik az is, hogy 1871-ben ő végzi majd Cavaignac szerepét. Ha a végrehajtó hatalom feje őszinteséget táplál a köz­­társasági kormány fenntartása iránt, miért nem szavaztatta meg ez iránt a nemzetgyűlést. Thiers­­nek egész magatartása e pérezben, támogatva múlt­ja által nem olyan, hogy abból a köztársasági for­ma megmaradására lehetne következtetni így a „Times.“ A nemzetgyűlés kebelében, daczára az ömlő polgár vérnek s a situatio komolyságának, a legi­timisták és orleanisták a Bordeauxban megkezdett fondorkodásokat folytatják. Ők nem látják a haza ve­zedelmét, nem a társadalom felbomlását, egye­dül csak royalnikus csehszövényeik koholásának és folytatásának élnek. Czéljaikban valódi varjuk, nem ássák ki egymás szemét, hanem egyesülnek alapjában egyenlő végczélyok kiküzdésére. Picard már hetek óta küzd a royalisták támadásai ellen e támadások terve pedig az, hogy mind­azokat, a­kik ttjukban állanak kizökkentsék . Picardon kezdve majd Thiersra is reákerülnek, a­ki ezáltal támasztotta fel bosszúsukat, hogy az események nyomása alatt „egyelőre“ republikánus lett. Berlini tudósítások szerint, ott a franczia pol­gárháború aggodalmakat kezd ébreszteni, s álalá­nos a félelem, hogy utóvégre is a német hadsereg beavatkozása elkerülhetlenné válik. E félelem előidéztetett különösen azáltal a sürgönyváltás által, a­melyet a német hadsereg főparancsnoksága a communeval folytatott, s a­melyben az előbbi fenyegetődzik, hogy a körfal és St. Denis közötti requisitióit a felkelőknek is­métlődés esetében fegyveres erővel fogja meg­gátolni. Rómából érkező hírek szerint a fekete Bereg nagy hollója, Antonelli bíbornok, legközelebbről csakugyan körútra indul, melynek az a feladata, hogy az európai udvarokat reábírja, miszerint a fioreccói udvarnál fennálló követségeket ne helyez­zék át Rómába, más szóval: Rómát ne ismerjék el Olaszország fővárosának. Meglehet, hogy a bí­­bornokot utján szép idő fogja kísérni, a siker azon­ban­­ erről már nem kezeskednénk. Rokonszenves fogadtatást jósolhatunk neki Prágában, a­hol a fő­­urak feliratot szerkesztettek, a­melyben felkérik a pápát, hogy Prágát válaszsza a világ központjául, továbbá minálunk, feltéve azonban, hogy főpászto­­raink nem költöznek az ispánok lakába. Poroszor­szágban még a conservativ sajtó is szakított a clericalisokkal, s ez lehetne egy szabadelvű moz­zanat, ha nem lenne olyan felekezeties a bűze. Azt tartjuk, hogy a politikai Juckertbrun a feleke­zetivel egy kalap alatt működik, s mind a kettő egyiránt távol van a szabadelvüségtől. Uj „Erdélyi Muzeum.“ A század bálványa. II. A rajnai hadsereg, melynek hősei jobbára öztársasági érzelmüek valának, veszélyessé lehetett brumaira 18-i merény elkövetőjére nézve. Nem­zért küzdött e sereg nyolcz éven át Németország­on, hogy győzelmeinek vívmányaként egy Bona­partét ültessen a Bourbonok helyére. A rajnai had­ereget ártalmatlanná kelle tenni. Napóleon elküldö­tt Szent­ Domingo szigetére, hogy megtartson Fran­ciaomágnak egy gyarmatot, mely nem érzett semmi hajlamot az elszakadásra. Domingó sárga ára fölemésztette a hadsereget; a czél el­len érve, Bonaparte ugyanakkor, midőn egy gyarmatot meg­­kall tartani, adta el Louisianát az egyesült ál­am­oknak. Hogy áthidalhatlanná tegye a franczia trón­jultja és jelene közti hézagot, Bonaparte oly cse­­lkedetet követett el, melyet egy florenczi a XVI. zázadban talán megbámul, de végrehajtani aligha lerészel vala. Egy fiatal ember élt, nem messze , franczia határszéltől, békés magányban, vadászat­ai tüdve üres idejét. Szerencsétlenségére igen ke­és vadászott a franczia határhoz; elég ártatlan volt lenni oly terület sérthetlenségében, melynek semle­gessége nincs a szuronyok százezrei által védel­­­ezve. S egy éjjel a lovascsapat veszi körül lakását, , Vincennes­be­hurczolja az ifjú Enghien 1,|cJ®,ef*t. A hadi törvényszék Halin tábornok elnöklete alatt még azon éjjel összeül, elitéli, s a vár árkaiban föbelöveti a Condék remény telje­s sarjadékát. A sze­rencsétlen ifjú szivében szerelem lángolt. Halála küszöbén kíséretéhez fordul. „Van-e köztetek fran­czia szív — kérdi — melyre egy titkot bizhatok?“ Egy hadnagy erre kilép, s a herczeg egy csoma­got ad neki, s egy nevet súg fülébe ...se had­nagy elárulá a halál áldozatának utolsó vallomását, s a rendőrség módot talált arra, hogy szeretettjének személyében is büntessen egy ártatlant. Az állam­­czélnak joga van gyilkolni, — evvel igazolt e a ga­lád bűntettet Bonaparte még Sz. Ilona szigeten is, midőn legtöbb szüksége lett volna a történelem el­nézésére. Meg kell vallanunk, hogy Macbeth-ben nem volt ennyi őszinteség. ... Ha valaki megro­hanja és megöli gyűlölt ellenségét, tettében van legalább a bátorságnak egy neme. Tudja, hogy bűnténye után többé nem létezik számára föld, hogy ellenségévé tette az egész társadalmat, hogy életet koc­káztatott életért, hogy mindenkit ke­rülnie kell, hogy a világ örökre eltaszíta magától. De midőn egy helyzeténél fogva nem felelős államfő ezt mond­ja néhány szolgálatlelkű bűntársainak: ezen em­ber nekem alkalmatlan; öljétek őt meg, nem erő­szakosan, hanem törvényes formaságok szerint: el­járásának jellemzésére nézve valóban igen szelíd kifejezés a „gyilkosság,“ s hozzá csak azon törté­nészek szeméremhiánya hasonlítható, kik ilyesminek mentegetésére is sorolnak fel enyhitő körül­ményeket. . . Alig tévé fejére Bonaparte a koronát, s az Istent is vissza akará adni hazájának. Meghívta a pápát cselekedetinek szentesítésére. S a szegény Chiaramonti Barnabás (VII. Pius) nem tagadható meg e szívességet a concordatum szerzőjétől; el­ment Párisba, meghajolt ő is a siker előtt, s az egyház szentelt olajával kente fel a fejét, melyre annyi ártatlanul kiöntött vér könyörögte le az ég beszaló villámait. . . . S eljött a nap, midőn a sa­ját kezével megkoronázott rabló a pápát is palo­tájából kihurczoltatta, katonai kiséret alatt várfog­ságra vitette, é­s a szegény ősznek még joga sem volt panaszoskodni balsorsa felett. Dicsvágyának világos perczeiben érezte Bo­naparte, hogy hatalmát, melyhez háború által jó­tolt, csakis a bábom tarthatja és szilárdíthatja meg. Hábomra, szakadatlan szünetet nem ismerő bábomra volt tehát szüksége. Hadat viselt egész Európa, hadakozott Ausztria, Oroszország, Anglia, Porosz- és Spanyolország ellen. S vájjon volt e emberöldöklésének valami czélja? Szabadjon két­ségbevonnunk. Ezen embernek — mondá valaki — a h­aos volt fejében, s a pokol szivében. Úgy látszik, hogy egész Európából egy felpuffadt, víz kóros Európát akart csinálni, melyben egymaga uralkodhatnék közvetlenül, vagy királyi czimmel felruházott rokonai által. Teendőnk az — így nyi­latkozik Bernadotte — hogy saját vérünk árán koronákat helyezzünk Napóleonnak, fivérei és nő­véreinek fejére.“ Vájjon érdemes volt e ezért vi­lágrészünk felét tűzzel borítani, milliókat saját vé­rü­kbe fullasztani? Lelkünk fellázad, ha a csata­­térekre képzeljük magunkat, melyeken öntudato­san gyilkolta le egymást annyi ember, anélkül, hogy tudta volna, miért? És ezen emberek egy­kor szerettek, gondolkoztak, éreztek; mindenkinek volt családja, mindenik vonzódott valakihez, min­­denik szép jövőről álmodozott. S mindezt elbob­ta a kiontott vér ... Ave imperator! De ha ők meg is szűntek szenvedni, megszűntek-e vájjon azok, kik várva számlálgaták távollétük óráit, s kiknél a várakozás egy idő múlva a kétségbe­esésnek engedé át helyét . . . ? A bábom démonja által csatatérről csatatérre Űzött Napóleont végre utolérte Moszkva alatt a bűnhödés sajtoló keze. A vérben ázó Európa egyesült erővel Francziaországra rohan, hogy fő­városában megsemmisítse az emberi nem ellensé­gét. Hasztalan igyekszik Napóleon új életet adni az 1792. év szellemének, melyet brumaire 18-án meggyilkolt. A franczia nemzet közönyösen nézi, miként zuhan a mélységbe zsarnoka. „Minő ez a párisi nép — mondá Napoleon Hanterive grófnak — az ellenség a kapu előtt, s nem ragad fegy­vert visszaütésére.“ — „Sire — válaszol a gróf miniszter — a párisiak nem feledék még el ön­nek Bécsbe vonulását, s tudják, hogy akkor a bé­csi nép egész biztonságban ehetett, ihatott s vé­gezhető dolgait.“ — „Bánom, hogy nem égettem fel akkor Bécset“ — így kiáltott föl erre Napo­leon .... Néhány nap múlva egy porosz tiszti ru­hába öltözött „ismeretlen“ ült a Lyonból Marseille felé menő postakocsiban. Az egykor oly hatalmas Napoleon volt ez, kit diadalmas ellenségei gúnyo­san a középtenger egyik szigetére küldöttek ural­kodni. A következő évben e szigetet keresz­tül haladván Waterloo a — szent Ilona szikláival És ez az ember volt egy fél évszázadon át korunknak bálványa. Valóban pirulhatunk a régi egyptomiak előtt, kiknek bálványai legalább ártal­matlan aranyborjak valának! Molnár Antal: Táviratok a külföldről,­­ Turin, ápril. 17 Sasa erődítményeinek helyre­állítása megkezdetett. A munkálatoknak egy hó leteltéig bevégezve kell lenniök. Hadiszerek és lö­­készlet jelentékeny menyiségben szállíttattak ide. Pária apr. 16 A commune egy rendeletet bocsátott ki, melyben a gabna és liszt árakat két hónapra megállapítja. Lemond a gabnarequisitióról, de az eladási jogot magának fentartja. A Broi­a szál­loda ki­fosztatott. Pária, apr 17^ A kormány felszólította a communét, hogy 24 óra alatt adja meg magát. Dombrovszki meg van sebesitve. — A versaillesi csapatok Neuillyt körülkerítették. Béca, apr. 17 A német egylet csütörtökön a német bíródó­gyűléshez bálónyilatkozat intézését fogja elhatározni, egyszersmind Döllingernek el­ismerést fog szavazni. Philadelphia, april 17. A „Times“ jelenti hogy az Alabama kérdést kiegyenlítő egyezmény szerint a szerződő felek akként egyeztek meg, hogy a semlegesek felelősek azon károkért, melye­ket egy semleges kikötőben fölszerelt hajó okoz. Egyidejűleg egy öt tagból álló bizottság választa­­tik, mely az Alabama kérdésből eredő igényeket két évi időtartamában szabályozni fogja. Versailles, april. 17 Thiersnek egy kör­­sürgönye a következőket mondja: A kormány még mindig törekszik elegendő haderőt összegyűjteni, hogy az ellentállás lehetetlenné váljék és kevés­bé véres legyen.­­ A közsürgöny megc­áfolja egyszersmind azon gyanúsítást, hogy a kormány a köztársaságot megbuktatni szándékozik. Kegyel­met ígér azon felkelőknek, kik fegyveröket lerak­ják és mondja továbbá: A helyzet még néhány napig fog változatlanul maradni. — A rendelet a muoic­ipális választásokat e bő 30 óra alapitja meg. Nápoly, april 17 A tengerészeti kiállítás ma ünnepélyesen megnyittatott. Bécs april. 17. A cseh feudal-ellenzék vezére Clam-Martinitz gróf a minisztérium meg­hívása következtében ide érkezett. Bécs, apr. 17 . felségének elnöklése mel­lett holnap miniszteri tanács tartatik, melyben a határörvidék szabályozása Ügyéban fognak tanács­kozni. E miniszteri tanácsban való részvétel vé­gett Andrássy gróf és Kerkápoly magyar minisz­terek is fölhivattak úgy szintén Bedekovics bán­kik már meg is érkeztek. Flórencz, apr. 16. Az „Internationale“ arról értesül, hogy Antonelli bibornok rég tervezett kör­útját az európai udvarokhoz legközelebb meg­kezdendi. Versailles, apr. II. Thiers és Bismarck herceg, közt a szakadatlanul működésben levő vil­lanysodrony útján közvetlenül folynak az alkudo­zások, melyeknek látszólagos eredménye, hogy a német hadcsapatok ugyancsak mozgásba tétettek, melyek, a­mint sejteni lehet, Páris körül egy erős övet akarnak vonni. Thiers lassanként kezdi be­látni, hogy a németek segélyének igénybe vétele nélkül aligha lesz képes Francziaországban a nyugalmat helyreállítani é­letét a számításból kihagyva. Ellenben Németor­szág holdankénti átlagos tisztajövedelme csak 5 írt. 40 krt tesz. Magyarhonra még csekélyebb: csupán 2 frt 20 kr van számítva, a szoros érte­­lembeli Magyarországra átlagosan 2 frt. 90 kr. Horvát Tótországra 2 frt. 40 kr., Erdélyre 1 frt. 30 kr vétetvén fel holdanként a katastori felvéte­lek nyomán, melyek szerint Magyarországon a szántókra is csak 4 frt. 30 kr., Horvát-Tótország­­ban 4 frt. 10 kr., Erdélyben pedig csupán 2 frt. 10 kr. számíttatott. Mely számok ha valóságosan alul maradtak volna is, a külömbség köztük s a fennebb felhozott fejlett gazdászatu államok között még sem ismerhető félre. Gazdászatunk ily fokra emelésére legelső­sorban állattenyésztésünk fejlesztése kívántatik meg. Ez már önmagában is fontos gazdászati ág. Ná­lunk ugyanis a nagy évszaki hókülönbzetek s vál­­­­tozó időjárás a gabnatermésre különböző befolyás­sal lehetnek, s az ebbéli jövedelmet még a mos­taninál jobb művelésmód mellett is olykor kétsé­gessé teszik. Máskor egyes vidék bő termése az ottani gabonát rendkívül alászállítja árában, kivált piaczainknak még mostani kis vidékekre szorított volta mellett. Kell tehát hogy az okszerű gazda gabnajövedelmének ily megcsonkulása esetére is bizonyos correctivumról gondoskodjék. Ilyennek pe­dig pusztán takarmányát nem tekintheti, mert meny­nyi természetes kaszálóin terem, az nagyon is kevés, s még lehető szalmatermését odavéve is — mi silány években szintén kevesebb — alig elég földjeit még a jelen gazdálkodási rendszernek meg­­felelőleg is megtrágyázhatni, tehát abból akarna bevétele pótlására pénzt csinálni, földjeinek jövő­­ben­i termőképességét veszélyeztetné. Több takar­mánynak mesterséges termesztése ismét alig lehet a jelenlegi baromlétszám szaporítása nélkül, mi viszont ezeknek táplálékára s a bővebb mértékben kellő trágyázásra ismét magánál a gazdaságnál igénybe veendő volna. A jész évek correctivuma gyanánt, tehát okvetlenül az állattenyésztést kell nagyobb fejlettségre hoznunk. Ezt azonban a föld kellő termékenységre hozatala is megkívánja. És­pedig először a termőföld kellő megmunkálhatása végett, mert bár nálunk minden szarvasmarhára és lóra átlagosan csak 6, 7 termőföld esik, ez arány a marhaerőre még­sem kielégítő — tekintve, hogy egy marhára nem több mint 37, 5­ mázsa takar­mány jut jelenlegi kezelésünk mellett, míg csak Németországban is 44, Svájczban 71, Poroszor­szágban 72, és Angliában 74, tehát majdnem két annyival tápláltatik a barom, miért ez nálunk munkaerejére nézve sem felelhet meg a gazdaság jogosult kívánalmainak, s e mellett a fennebbi arány nemcsak az igavonó, hanem atalán az ösz­szes szarvasmarhák és lovak tehát a fiatalok s földművelésre nem használtak létszámából is van kihozva. De annál szükségesebbé teszi a marhalétszám szaporítását a kellő trágyázhatás. Jelenlegi állá­sunkban egy hold földre évenként csak 46 mázsa trágya jutna a mostani három fordulós ugarrend­szer mellett is csekély mennyiség, bár a szántók megtrágyázhatására; hát még ha felvesszük, hogy ennek is legalább ötöd része a legeltetési rend­szerrel veszendőbe megy. Szükséges feltétele me­zőgazdaságnak felvirágoztatásának miképp előbb kimutattuk a belterjes művelés, ez pedig a mar­halétszám szaporítását okvetlen megköveteli. Hogy mily okozatos egybefüggésben áll a marhalétszám a föld termékenységéhez, azt szinte statistikai adatokkal vagyunk képesek bebizonyítni. Alábbi táblázatunkban ugyanis szokott számítás szériát egyenlővé tevén egy darab szarvasmarhát */s lóval , 10 juhval,­­ 12 kecskével , 4 sertéssel s az ez összehasonlítás folytán nyert eredményt „át­számított szarvasmarhát“ nevezettel jelölvén meg, esik átlagosan : egy átszámított szarvasmarhára. E számokból, azon csekély ingadozást kivé­ve, melyet imitt amott az éghajlat, földnek termé­szetes termékenységi foka, vagy a különböző ter­mények művelési aránya okoznak, szabályos viszo­nyosság tűnik ki; mit így valtjnk kifejezhetni: „az európai államok szántóinak hol­dankénti termése fordított arányban áll a minden egyes reducált marhada­ra­b­r­a eső termőföld és szántók nagysá­gával“, vagyis minél több termőföld, s kiválólag szántó jut egy darab marhára, annál kevesebbet teremnek a szántóföldek. De a baromlétszám szaporítását kell hogy hasznunkra fordítani is tudjuk, e végett kellő ta­karmánynyal kell felhasználásra rendelkeznünk, mert az ebbeni fösvénység vagy czéltalan veszte­getés mind a földmivelési, mind az állattenyésztési jövedelemnek rovására esik. Az elsőnek, mert a nyerhető trágya mennyisége az elfogyasztott takar­mány mennyiségétől függ, s súlyára nézve ennek mintegy kétszeresét képezi. Már­pedig statistiku­­soktól ki van mutatva, hogy az osztrák magyar monarchiában 1066 millió mázsa trágyává alakít­ható takarmány terem, de ebből czélszerű felhasz­nálásra csak 908 millió mázsa kerül, tehát 158 millió mázsa takarmány a mostani gazdálkodás mellett rendelkezés alatt állóból is elvesztegette­­tik, holott az ebből gyűlő 316 millió mázsa trágya elég volna 5 millió hold földnek a váltógazdaság kívánalmaihoz képest való évenkénti megtrágyázá­­sára, jelen uyaras rendszer mellett pedig épen 7,5 millió holdra. Az állattenyésztésnek is rovására esik pedig a takarmányhiány, mert a kellőnél szű­­kebb táplálás a barmok kifejlődését gátolja, s min­den naponként elfogyasztott 3 font takarmánynak 100 font élő marhasúly felelvén meg a táplálék és fejlettség közötti viszonyról szerzett gazdászati tapasztalások szerint, így tehát marháink szűk táp­­láltatásuk mellett nem is mérkőzhetnek meg az el­haladottabb gazdálkodású külfölddel, mert míg nálunk egy reducált marha átlagos élősúlya csak 355 font, addig Németország kisebb államaiban 400, Svájczban 648, Poroszországban 661, Angliá­ban 675 fontot tesz. Pedig csak a kellőleg fel nem használt 158 millió mázsa takarmány után is 14,1 millió font élősúlylyal gyarapodnék a monar­chia állatgazdasága. Sajnosan kell tehát bevallanunk, hogy a­he­lyett, hogy takarmányunkat földmivelés és állatte­nyésztésünk gazdasági érdekében szaporítnók, még a meglevővel is vesztegetőig bánunk, gazdaságunk­­ mindkét ágának érezhető hátrányára. Le kell mondanunk tehát az eddigi közlege­­lős gazdaság megszokott káros kényelméről, mely állattenyésztésünket oda silányítá, hogy jeles nem­­zetgazdász- és statistikusok számítása szerint csak trágyájában nyújt tiszta jövedelmet, s ennek leg­alább ötöde a legelőkön vesztegettetik el. Hát még k­o­l termes föld, hold szántó, egy hold szántó táp­anyag-termés­űe, mé­rőkben. Angliában, 1.£ o.9 27.“ Németalföldön, 2.® o.8 29.’ Belgiumban, 2.4 1.® 34.® Portugáliában 2.® o.8 18.® Dániában, 2.® 1.® 18.® Kis és közép­­s 1.» 19.« német államok, Franczia­országban, 2. Svájczban, 3.® L» 15.® 0.1 27.“ Poroszorsz.-ban 2.® 2. II.7 Ausztriai örökös tartomány, ban, 3.8 1.1 15.1 Spanyolhonban, 4.1 3.« 7.2 Lengyelor.ban, 5.7 2.2 10.1 Olaszor.­ban, 6.® 2.8 7.4 Oroszor.-ban, 12.2 3. 5.® Mezőgazdászati tanulmányok. ii. A belterjes gazdászat előnyei szemmel látha­tólag nyilvánulnak a termőföld tiszta jövedelmének következő összehasonlításából. Az így műveit Bel­gium összes termőföldei holdanként átlagosan 25 frt mezőgazdászai tiszta jövedelmet szolgáltatnak, Németalföldön holdanként 24 frt, 80 fert, a fele rész­ben erdő- és legelőképezte svájczi termőföld hold­ja 12 frt. 80 krt tesz, ez utóbbi ország erdőterv

Next