Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-04-20 / 88. szám
V-flik évfolyam-B16fla«t4*t föltétel* ké re ........................,fi fr* — k' félévre ....................® ■ 60 , Nagyed.Wrw . . • • 4 „ 60 , Havonként.................I » 60 , M«(ti«lenik minden nap innepi utáni napokat kivéve. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hono.torgto* a L. Bányai Kám alatt. 88-il szám Kolozsvárit, csfiforfok április 20 1871 Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor éra 6 kr Bélyegdij minden hirdetésből 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez ményt is nyújt a kiadó- hiv *thIrtók-kiadó-hiatalok • Tordin: Reteair és Harmatlinil. Dédon : Krémer Kremnol. Inyetlen: Vokál Jinoe. Siempinsvirtt: Csansa testvérek. Koloasvirtt •• Stein J. é, Demjén L. M.-Viskhelytt, Wittich Jensennél. POLITIKAI .ni II KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 10. Sz c in 1 e. (in ) Az angol vezér lapok a franczia polgárháború mozzanatait, a commune és a versaillesi kormány tevékenységét, nyilatkozatait s így irányát öszvesítve, oly következtetéseket vonnak, amelyek teljeséggel azonosak azokkal a nézetekkel, amelyeket e helyen még pedig az általános francziaátkozó áramlattal ellenkező irányban már régen hangoztattunk, így a „Times“ mintán constatálja, hogy a versaillesi kormány eljárása a feslettség, határozatlanság, erélytelenség bélyegét viseli homlokán, az új fővezért Mac-Mahont veszi azemügyre s következőképpen okoskodik: Mindenesetre nyilt kérdés marad, várjon Mac Mahon akarja-e s képes , a felkelőkkel szemben oly kíméletesen eljárni, amint ezt Thiers óhajtaná? Feltéve, hogy Mac Mahonnak sikerüllene a csatatéren egy elegendő erejű, képzett hadserget szervezni, ki áll jól érte, hogy az e sereggel aratott sikert a köztársaság javára fogja fordítani? Meglehet, hogy ez kitelik tőle, de kitelhetik az is, hogy 1871-ben ő végzi majd Cavaignac szerepét. Ha a végrehajtó hatalom feje őszinteséget táplál a köztársasági kormány fenntartása iránt, miért nem szavaztatta meg ez iránt a nemzetgyűlést. Thiersnek egész magatartása e pérezben, támogatva múltja által nem olyan, hogy abból a köztársasági forma megmaradására lehetne következtetni így a „Times.“ A nemzetgyűlés kebelében, daczára az ömlő polgár vérnek s a situatio komolyságának, a legitimisták és orleanisták a Bordeauxban megkezdett fondorkodásokat folytatják. Ők nem látják a haza vezedelmét, nem a társadalom felbomlását, egyedül csak royalnikus csehszövényeik koholásának és folytatásának élnek. Czéljaikban valódi varjuk, nem ássák ki egymás szemét, hanem egyesülnek alapjában egyenlő végczélyok kiküzdésére. Picard már hetek óta küzd a royalisták támadásai ellen e támadások terve pedig az, hogy mindazokat, akik ttjukban állanak kizökkentsék . Picardon kezdve majd Thiersra is reákerülnek, aki ezáltal támasztotta fel bosszúsukat, hogy az események nyomása alatt „egyelőre“ republikánus lett. Berlini tudósítások szerint, ott a franczia polgárháború aggodalmakat kezd ébreszteni, s álalános a félelem, hogy utóvégre is a német hadsereg beavatkozása elkerülhetlenné válik. E félelem előidéztetett különösen azáltal a sürgönyváltás által, amelyet a német hadsereg főparancsnoksága a communeval folytatott, s amelyben az előbbi fenyegetődzik, hogy a körfal és St. Denis közötti requisitióit a felkelőknek ismétlődés esetében fegyveres erővel fogja meggátolni. Rómából érkező hírek szerint a fekete Bereg nagy hollója, Antonelli bíbornok, legközelebbről csakugyan körútra indul, melynek az a feladata, hogy az európai udvarokat reábírja, miszerint a fioreccói udvarnál fennálló követségeket ne helyezzék át Rómába, más szóval: Rómát ne ismerjék el Olaszország fővárosának. Meglehet, hogy a bíbornokot utján szép idő fogja kísérni, a siker azonban erről már nem kezeskednénk. Rokonszenves fogadtatást jósolhatunk neki Prágában, ahol a főurak feliratot szerkesztettek, amelyben felkérik a pápát, hogy Prágát válaszsza a világ központjául, továbbá minálunk, feltéve azonban, hogy főpásztoraink nem költöznek az ispánok lakába. Poroszországban még a conservativ sajtó is szakított a clericalisokkal, s ez lehetne egy szabadelvű mozzanat, ha nem lenne olyan felekezeties a bűze. Azt tartjuk, hogy a politikai Juckertbrun a felekezetivel egy kalap alatt működik, s mind a kettő egyiránt távol van a szabadelvüségtől. Uj „Erdélyi Muzeum.“ A század bálványa. II. A rajnai hadsereg, melynek hősei jobbára öztársasági érzelmüek valának, veszélyessé lehetett brumaira 18-i merény elkövetőjére nézve. Nemzért küzdött e sereg nyolcz éven át Németországon, hogy győzelmeinek vívmányaként egy Bonapartét ültessen a Bourbonok helyére. A rajnai hadereget ártalmatlanná kelle tenni. Napóleon elküldött Szent Domingo szigetére, hogy megtartson Franciaomágnak egy gyarmatot, mely nem érzett semmi hajlamot az elszakadásra. Domingó sárga ára fölemésztette a hadsereget; a czél ellen érve, Bonaparte ugyanakkor, midőn egy gyarmatot megkall tartani, adta el Louisianát az egyesült álamoknak. Hogy áthidalhatlanná tegye a franczia trónjultja és jelene közti hézagot, Bonaparte oly cselkedetet követett el, melyet egy florenczi a XVI. zázadban talán megbámul, de végrehajtani aligha lerészel vala. Egy fiatal ember élt, nem messze , franczia határszéltől, békés magányban, vadászatai tüdve üres idejét. Szerencsétlenségére igen keés vadászott a franczia határhoz; elég ártatlan volt lenni oly terület sérthetlenségében, melynek semlegessége nincs a szuronyok százezrei által védelezve. S egy éjjel a lovascsapat veszi körül lakását, , Vincennesbehurczolja az ifjú Enghien 1,|cJ®,ef*t. A hadi törvényszék Halin tábornok elnöklete alatt még azon éjjel összeül, elitéli, s a vár árkaiban föbelöveti a Condék remény teljes sarjadékát. A szerencsétlen ifjú szivében szerelem lángolt. Halála küszöbén kíséretéhez fordul. „Van-e köztetek franczia szív — kérdi — melyre egy titkot bizhatok?“ Egy hadnagy erre kilép, s a herczeg egy csomagot ad neki, s egy nevet súg fülébe ...se hadnagy elárulá a halál áldozatának utolsó vallomását, s a rendőrség módot talált arra, hogy szeretettjének személyében is büntessen egy ártatlant. Az államczélnak joga van gyilkolni, — evvel igazolt e a galád bűntettet Bonaparte még Sz. Ilona szigeten is, midőn legtöbb szüksége lett volna a történelem elnézésére. Meg kell vallanunk, hogy Macbeth-ben nem volt ennyi őszinteség. ... Ha valaki megrohanja és megöli gyűlölt ellenségét, tettében van legalább a bátorságnak egy neme. Tudja, hogy bűnténye után többé nem létezik számára föld, hogy ellenségévé tette az egész társadalmat, hogy életet kockáztatott életért, hogy mindenkit kerülnie kell, hogy a világ örökre eltaszíta magától. De midőn egy helyzeténél fogva nem felelős államfő ezt mondja néhány szolgálatlelkű bűntársainak: ezen ember nekem alkalmatlan; öljétek őt meg, nem erőszakosan, hanem törvényes formaságok szerint: eljárásának jellemzésére nézve valóban igen szelíd kifejezés a „gyilkosság,“ s hozzá csak azon történészek szeméremhiánya hasonlítható, kik ilyesminek mentegetésére is sorolnak fel enyhitő körülményeket. . . Alig tévé fejére Bonaparte a koronát, s az Istent is vissza akará adni hazájának. Meghívta a pápát cselekedetinek szentesítésére. S a szegény Chiaramonti Barnabás (VII. Pius) nem tagadható meg e szívességet a concordatum szerzőjétől; elment Párisba, meghajolt ő is a siker előtt, s az egyház szentelt olajával kente fel a fejét, melyre annyi ártatlanul kiöntött vér könyörögte le az ég beszaló villámait. . . . S eljött a nap, midőn a saját kezével megkoronázott rabló a pápát is palotájából kihurczoltatta, katonai kiséret alatt várfogságra vitette, és a szegény ősznek még joga sem volt panaszoskodni balsorsa felett. Dicsvágyának világos perczeiben érezte Bonaparte, hogy hatalmát, melyhez háború által jótolt, csakis a bábom tarthatja és szilárdíthatja meg. Hábomra, szakadatlan szünetet nem ismerő bábomra volt tehát szüksége. Hadat viselt egész Európa, hadakozott Ausztria, Oroszország, Anglia, Porosz- és Spanyolország ellen. S vájjon volt e emberöldöklésének valami czélja? Szabadjon kétségbevonnunk. Ezen embernek — mondá valaki — a haos volt fejében, s a pokol szivében. Úgy látszik, hogy egész Európából egy felpuffadt, víz kóros Európát akart csinálni, melyben egymaga uralkodhatnék közvetlenül, vagy királyi czimmel felruházott rokonai által. Teendőnk az — így nyilatkozik Bernadotte — hogy saját vérünk árán koronákat helyezzünk Napóleonnak, fivérei és nővéreinek fejére.“ Vájjon érdemes volt e ezért világrészünk felét tűzzel borítani, milliókat saját vérükbe fullasztani? Lelkünk fellázad, ha a csatatérekre képzeljük magunkat, melyeken öntudatosan gyilkolta le egymást annyi ember, anélkül, hogy tudta volna, miért? És ezen emberek egykor szerettek, gondolkoztak, éreztek; mindenkinek volt családja, mindenik vonzódott valakihez, mindenik szép jövőről álmodozott. S mindezt elbobta a kiontott vér ... Ave imperator! De ha ők meg is szűntek szenvedni, megszűntek-e vájjon azok, kik várva számlálgaták távollétük óráit, s kiknél a várakozás egy idő múlva a kétségbeesésnek engedé át helyét . . . ? A bábom démonja által csatatérről csatatérre Űzött Napóleont végre utolérte Moszkva alatt a bűnhödés sajtoló keze. A vérben ázó Európa egyesült erővel Francziaországra rohan, hogy fővárosában megsemmisítse az emberi nem ellenségét. Hasztalan igyekszik Napóleon új életet adni az 1792. év szellemének, melyet brumaire 18-án meggyilkolt. A franczia nemzet közönyösen nézi, miként zuhan a mélységbe zsarnoka. „Minő ez a párisi nép — mondá Napoleon Hanterive grófnak — az ellenség a kapu előtt, s nem ragad fegyvert visszaütésére.“ — „Sire — válaszol a gróf miniszter — a párisiak nem feledék még el önnek Bécsbe vonulását, s tudják, hogy akkor a bécsi nép egész biztonságban ehetett, ihatott s végezhető dolgait.“ — „Bánom, hogy nem égettem fel akkor Bécset“ — így kiáltott föl erre Napoleon .... Néhány nap múlva egy porosz tiszti ruhába öltözött „ismeretlen“ ült a Lyonból Marseille felé menő postakocsiban. Az egykor oly hatalmas Napoleon volt ez, kit diadalmas ellenségei gúnyosan a középtenger egyik szigetére küldöttek uralkodni. A következő évben e szigetet keresztül haladván Waterloo a — szent Ilona szikláival És ez az ember volt egy fél évszázadon át korunknak bálványa. Valóban pirulhatunk a régi egyptomiak előtt, kiknek bálványai legalább ártalmatlan aranyborjak valának! Molnár Antal: Táviratok a külföldről, Turin, ápril. 17 Sasa erődítményeinek helyreállítása megkezdetett. A munkálatoknak egy hó leteltéig bevégezve kell lenniök. Hadiszerek és lökészlet jelentékeny menyiségben szállíttattak ide. Pária apr. 16 A commune egy rendeletet bocsátott ki, melyben a gabna és liszt árakat két hónapra megállapítja. Lemond a gabnarequisitióról, de az eladási jogot magának fentartja. A Broia szálloda kifosztatott. Pária, apr 17^ A kormány felszólította a communét, hogy 24 óra alatt adja meg magát. Dombrovszki meg van sebesitve. — A versaillesi csapatok Neuillyt körülkerítették. Béca, apr. 17 A német egylet csütörtökön a német bíródógyűléshez bálónyilatkozat intézését fogja elhatározni, egyszersmind Döllingernek elismerést fog szavazni. Philadelphia, april 17. A „Times“ jelenti hogy az Alabama kérdést kiegyenlítő egyezmény szerint a szerződő felek akként egyeztek meg, hogy a semlegesek felelősek azon károkért, melyeket egy semleges kikötőben fölszerelt hajó okoz. Egyidejűleg egy öt tagból álló bizottság választatik, mely az Alabama kérdésből eredő igényeket két évi időtartamában szabályozni fogja. Versailles, april. 17 Thiersnek egy körsürgönye a következőket mondja: A kormány még mindig törekszik elegendő haderőt összegyűjteni, hogy az ellentállás lehetetlenné váljék és kevésbé véres legyen. A közsürgöny megcáfolja egyszersmind azon gyanúsítást, hogy a kormány a köztársaságot megbuktatni szándékozik. Kegyelmet ígér azon felkelőknek, kik fegyveröket lerakják és mondja továbbá: A helyzet még néhány napig fog változatlanul maradni. — A rendelet a muoicipális választásokat e bő 30 óra alapitja meg. Nápoly, april 17 A tengerészeti kiállítás ma ünnepélyesen megnyittatott. Bécs april. 17. A cseh feudal-ellenzék vezére Clam-Martinitz gróf a minisztérium meghívása következtében ide érkezett. Bécs, apr. 17 . felségének elnöklése mellett holnap miniszteri tanács tartatik, melyben a határörvidék szabályozása Ügyéban fognak tanácskozni. E miniszteri tanácsban való részvétel végett Andrássy gróf és Kerkápoly magyar miniszterek is fölhivattak úgy szintén Bedekovics bánkik már meg is érkeztek. Flórencz, apr. 16. Az „Internationale“ arról értesül, hogy Antonelli bibornok rég tervezett körútját az európai udvarokhoz legközelebb megkezdendi. Versailles, apr. II. Thiers és Bismarck herceg, közt a szakadatlanul működésben levő villanysodrony útján közvetlenül folynak az alkudozások, melyeknek látszólagos eredménye, hogy a német hadcsapatok ugyancsak mozgásba tétettek, melyek, amint sejteni lehet, Páris körül egy erős övet akarnak vonni. Thiers lassanként kezdi belátni, hogy a németek segélyének igénybe vétele nélkül aligha lesz képes Francziaországban a nyugalmat helyreállítani életét a számításból kihagyva. Ellenben Németország holdankénti átlagos tisztajövedelme csak 5 írt. 40 krt tesz. Magyarhonra még csekélyebb: csupán 2 frt 20 kr van számítva, a szoros értelembeli Magyarországra átlagosan 2 frt. 90 kr. Horvát Tótországra 2 frt. 40 kr., Erdélyre 1 frt. 30 kr vétetvén fel holdanként a katastori felvételek nyomán, melyek szerint Magyarországon a szántókra is csak 4 frt. 30 kr., Horvát-Tótországban 4 frt. 10 kr., Erdélyben pedig csupán 2 frt. 10 kr. számíttatott. Mely számok ha valóságosan alul maradtak volna is, a külömbség köztük s a fennebb felhozott fejlett gazdászatu államok között még sem ismerhető félre. Gazdászatunk ily fokra emelésére legelsősorban állattenyésztésünk fejlesztése kívántatik meg. Ez már önmagában is fontos gazdászati ág. Nálunk ugyanis a nagy évszaki hókülönbzetek s változó időjárás a gabnatermésre különböző befolyással lehetnek, s az ebbéli jövedelmet még a mostaninál jobb művelésmód mellett is olykor kétségessé teszik. Máskor egyes vidék bő termése az ottani gabonát rendkívül alászállítja árában, kivált piaczainknak még mostani kis vidékekre szorított volta mellett. Kell tehát hogy az okszerű gazda gabnajövedelmének ily megcsonkulása esetére is bizonyos correctivumról gondoskodjék. Ilyennek pedig pusztán takarmányát nem tekintheti, mert menynyi természetes kaszálóin terem, az nagyon is kevés, s még lehető szalmatermését odavéve is — mi silány években szintén kevesebb — alig elég földjeit még a jelen gazdálkodási rendszernek megfelelőleg is megtrágyázhatni, tehát abból akarna bevétele pótlására pénzt csinálni, földjeinek jövőbeni termőképességét veszélyeztetné. Több takarmánynak mesterséges termesztése ismét alig lehet a jelenlegi baromlétszám szaporítása nélkül, mi viszont ezeknek táplálékára s a bővebb mértékben kellő trágyázásra ismét magánál a gazdaságnál igénybe veendő volna. A jész évek correctivuma gyanánt, tehát okvetlenül az állattenyésztést kell nagyobb fejlettségre hoznunk. Ezt azonban a föld kellő termékenységre hozatala is megkívánja. Éspedig először a termőföld kellő megmunkálhatása végett, mert bár nálunk minden szarvasmarhára és lóra átlagosan csak 6, 7 termőföld esik, ez arány a marhaerőre mégsem kielégítő — tekintve, hogy egy marhára nem több mint 37, 5 mázsa takarmány jut jelenlegi kezelésünk mellett, míg csak Németországban is 44, Svájczban 71, Poroszországban 72, és Angliában 74, tehát majdnem két annyival tápláltatik a barom, miért ez nálunk munkaerejére nézve sem felelhet meg a gazdaság jogosult kívánalmainak, s e mellett a fennebbi arány nemcsak az igavonó, hanem atalán az öszszes szarvasmarhák és lovak tehát a fiatalok s földművelésre nem használtak létszámából is van kihozva. De annál szükségesebbé teszi a marhalétszám szaporítását a kellő trágyázhatás. Jelenlegi állásunkban egy hold földre évenként csak 46 mázsa trágya jutna a mostani három fordulós ugarrendszer mellett is csekély mennyiség, bár a szántók megtrágyázhatására; hát még ha felvesszük, hogy ennek is legalább ötöd része a legeltetési rendszerrel veszendőbe megy. Szükséges feltétele mezőgazdaságnak felvirágoztatásának miképp előbb kimutattuk a belterjes művelés, ez pedig a marhalétszám szaporítását okvetlen megköveteli. Hogy mily okozatos egybefüggésben áll a marhalétszám a föld termékenységéhez, azt szinte statistikai adatokkal vagyunk képesek bebizonyítni. Alábbi táblázatunkban ugyanis szokott számítás szériát egyenlővé tevén egy darab szarvasmarhát */s lóval , 10 juhval, 12 kecskével , 4 sertéssel s az ez összehasonlítás folytán nyert eredményt „átszámított szarvasmarhát“ nevezettel jelölvén meg, esik átlagosan : egy átszámított szarvasmarhára. E számokból, azon csekély ingadozást kivéve, melyet imitt amott az éghajlat, földnek természetes termékenységi foka, vagy a különböző termények művelési aránya okoznak, szabályos viszonyosság tűnik ki; mit így valtjnk kifejezhetni: „az európai államok szántóinak holdankénti termése fordított arányban áll a minden egyes reducált marhadarabra eső termőföld és szántók nagyságával“, vagyis minél több termőföld, s kiválólag szántó jut egy darab marhára, annál kevesebbet teremnek a szántóföldek. De a baromlétszám szaporítását kell hogy hasznunkra fordítani is tudjuk, e végett kellő takarmánynyal kell felhasználásra rendelkeznünk, mert az ebbeni fösvénység vagy czéltalan vesztegetés mind a földmivelési, mind az állattenyésztési jövedelemnek rovására esik. Az elsőnek, mert a nyerhető trágya mennyisége az elfogyasztott takarmány mennyiségétől függ, s súlyára nézve ennek mintegy kétszeresét képezi. Márpedig statistikusoktól ki van mutatva, hogy az osztrák magyar monarchiában 1066 millió mázsa trágyává alakítható takarmány terem, de ebből czélszerű felhasználásra csak 908 millió mázsa kerül, tehát 158 millió mázsa takarmány a mostani gazdálkodás mellett rendelkezés alatt állóból is elvesztegettetik, holott az ebből gyűlő 316 millió mázsa trágya elég volna 5 millió hold földnek a váltógazdaság kívánalmaihoz képest való évenkénti megtrágyázására, jelen uyaras rendszer mellett pedig épen 7,5 millió holdra. Az állattenyésztésnek is rovására esik pedig a takarmányhiány, mert a kellőnél szűkebb táplálás a barmok kifejlődését gátolja, s minden naponként elfogyasztott 3 font takarmánynak 100 font élő marhasúly felelvén meg a táplálék és fejlettség közötti viszonyról szerzett gazdászati tapasztalások szerint, így tehát marháink szűk tápláltatásuk mellett nem is mérkőzhetnek meg az elhaladottabb gazdálkodású külfölddel, mert míg nálunk egy reducált marha átlagos élősúlya csak 355 font, addig Németország kisebb államaiban 400, Svájczban 648, Poroszországban 661, Angliában 675 fontot tesz. Pedig csak a kellőleg fel nem használt 158 millió mázsa takarmány után is 14,1 millió font élősúlylyal gyarapodnék a monarchia állatgazdasága. Sajnosan kell tehát bevallanunk, hogy ahelyett, hogy takarmányunkat földmivelés és állattenyésztésünk gazdasági érdekében szaporítnók, még a meglevővel is vesztegetőig bánunk, gazdaságunk mindkét ágának érezhető hátrányára. Le kell mondanunk tehát az eddigi közlegelős gazdaság megszokott káros kényelméről, mely állattenyésztésünket oda silányítá, hogy jeles nemzetgazdász- és statistikusok számítása szerint csak trágyájában nyújt tiszta jövedelmet, s ennek legalább ötöde a legelőkön vesztegettetik el. Hát még kol termes föld, hold szántó, egy hold szántó tápanyag-termésűe, mérőkben. Angliában, 1.£ o.9 27.“ Németalföldön, 2.® o.8 29.’ Belgiumban, 2.4 1.® 34.® Portugáliában 2.® o.8 18.® Dániában, 2.® 1.® 18.® Kis és középs 1.» 19.« német államok, Francziaországban, 2. Svájczban, 3.® L» 15.® 0.1 27.“ Poroszorsz.-ban 2.® 2. II.7 Ausztriai örökös tartomány, ban, 3.8 1.1 15.1 Spanyolhonban, 4.1 3.« 7.2 Lengyelor.ban, 5.7 2.2 10.1 Olaszor.ban, 6.® 2.8 7.4 Oroszor.-ban, 12.2 3. 5.® Mezőgazdászati tanulmányok. ii. A belterjes gazdászat előnyei szemmel láthatólag nyilvánulnak a termőföld tiszta jövedelmének következő összehasonlításából. Az így műveit Belgium összes termőföldei holdanként átlagosan 25 frt mezőgazdászai tiszta jövedelmet szolgáltatnak, Németalföldön holdanként 24 frt, 80 fert, a fele részben erdő- és legelőképezte svájczi termőföld holdja 12 frt. 80 krt tesz, ez utóbbi ország erdőterv