Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-06-23 / 140. szám

­ 40-ik szám KOLOZSVÁR, JUNIUS 22. Fővárosi levelek. LVI. Pest, júni. 19. 1871. Kedves barátom ! Pár nap óta „mi boldog pestiek“ is elmondhatjuk Jókai táblabirójával, hogy „disznó forró idő van nagyságos asszonyom“! A hosszasan szeles, borongós, hideg napok­ban, egy­szerre oly caniculai melegség állott be, hogy az embernek szinte kedve lenne ebszokásként a nyel­vét kivetni. Ennek a pokoli melegségnek természetes kö­­vetkezése, hogy a ki csak teheti menekül, Csak pap, katona, hivatalnok — mér a melyik a 6 heti szabadság-időt nem használja marad a főváros­ban; itt pedig aztán nem történik semmi. Legnagyobb fátum ez az újságíróra nézve, ki — hozzávéve még az európai szélcsendet is — alig tudja mivel töltse be lapját. A komoly tanulmá­nyokat ily időben nem emészti meg a közönség szellemi gyomra; az elmélkedések helyett épen szó­rakozást keres. E szerint nincs hátra egyéb, mint nagy európai háborút provokálni újra, vagy egymás bajába kapva polemizálni. A scandalumot a nagy közönség mindig szereti. Baj, hogy jelenleg még polémiára is alig nyí­lik alkalom. A régi pártelvek vitatása háttérbe van szorulva; a germanisationalis kérdésre nézve, az egy Reformon kívül mindnyájan egyetértünk,­­ ezzel pedig nem fizeti ki magát a polémia. De különben is, én őszintén megvallom, en­gem nem annyira maga a germanisatió és annak napról-napra nagyobb térnyerése aggaszt. Nemzetemben mindig föltételezek annyi értel­met, hazafiságot és szívósságot, hogy ezen vak irány ellen a maga idejében gyakorolni fogja nem­zeti reactióját. Az, mi engem szomorít és aggaszt, azon erkölcsi sülyedés, mely amazzal karöltve jár, s leginkább a Schwindlereiban, a határtalan pénz­vágyban nyilatkozik s melyért az újvilág népe be­csületet, szemérmet, szóval mindent feláldozni kész. Erről ott leno, az egyszerű patriarchális hazá­ban alig van fogalmatok. E téren pedig legnagyobb érdeme van, a na­­gyobbára üzérkedésből kezelt alsóbb német jour­­nalistikának. Ez részint hogy magát fenntartsa, részint hogy hirtelen gazdagságra azaz sok előfizetőre tegyen szert, mindent föláldoz és mindent mer. Jövőjét, népszerűségét a családi scandalumokra alapítja.­­ Hogy némi fogalmat adjak ez eljárásokról, csupán egy példát függesztek ide. Az egyik német pletyka lapban, melynek min­den száma kedveskedik effélékkel a minapában ez állott: „S.............. kereskedő csinos phaetont vett, vagy talán vették neki, hogy az alatt, mig csinos feleségénél K . . . . gróf boldog órákat élvez, a férj a városerdőbe kocsikázhasson. Fölszólítjuk S............r urat, jelenjék meg szerkesztőségünk­ben, ha nem akarja, hogy nevét egyik közelebbi számunkban egészen kitéve közöljük.“ 3............r úr természetesen eszeveszetten fut az illető lap szerkesztőségébe s fizet minta kötes, hogy háza becsületét pellengére ne állítsák. Ez csak egy példa, de akad ilyesmi minden­nap, ha nem való, hát költött história. Persze megtörténik néha, hogy az illető újság emberére akad, ki pénz helyett poflével vagy kor­­bácssal fizet, de ezen jó árakat ez sem genkrozza. Eltűnik a kivételes kis kel­l­e­m­eli­en­ség­et a többi esetekből vont haszonért. Lovagi elégtételekről ter­mészetesen tudni sem akarnak. Már most elképzelhetni, mennyire mozdítjia elő a folytonos scandalumok olvasása a közerkölcsi­­séget. Igen természetes, hogy az ilyen fajtájú journalisták bárminő ügynek megnyerhetés , de jaj annak az üzletembernek, ki őket idejében le nem kenyerezi. A sörgyárosra ráfogják, hogy italát tisz­tátlan edényekben tartja; a virslisra, hogy kolbász­­kaihoz tisztátlan állatokat használ a igy tovább. Aliquid semper adbaeret. A sajtó per nem orvosszer ellenük, mert hiszen épen az által még inkább „hírbe jó„ az illetőnek családja vagy üzlete. Az efféle természetesen az összes irodalom becsületét és tekintélyét rontja, azon meggyőződést szerezvén, hogy minden ember megvehető, csak az árak különbözők. És valóban egy egy nagyobb, kétséges hitelű vállalatnál csak be kell a szerkesztőnek szemet hunynia, hogy asztalát százasokkal és ezresekkel áraszszák el. Ilyenkor aztán természetesen a „meg­bízott“ nyer legtöbbet. íme barátom, ez a mi fővárosi germanisati­­ónk függeléke, a méreg, melyet leginkább a Laj­­thán túlról oltanak be hozzánk, hol igen jól tudják, hogy kell valamit elkezdeni. Boldogok ti, kiket hasonló események legalább nem mindennap zavarnak meg! P. Szathmári Károly Uj „Erdélyi Muzeum.“ A magyar színészet bölcsője. — Levelek a múlt századból. — Színészetünk kérdése egy század óta napi­renden van, s azon szerencsétlen rajongók, a­kik azt ma is többnek tartják komédiánál s hivatva érzik magukat buzgalmukat eléje fogni Thespis megrekedt taligájának, csodálkozni fognak rajta, hogy ma midőn elvi ellenségei ezen ügynek talán még sincsenek, gyakorlati nehézségei mégis­csak oly leküzdhetlenek, mint voltak a múlt század utolsó negyedében, a­midőn az isteni félelem is keresztet vetett, mikor „teatrumi társaságról“ volt szó. Ezen időből kívánunk olvasóinknak egy-két adatot közreadni néhány levél képében. A leve­lek közül, melyek Aranka György, akkori erdélyi királyi táblai bíróhoz intéztettek a Mikó Imre gr. volt közlekedési minister birtokában levő levélgyűjte­ményből valók, három Soós Márton írónak tollából való, a negyedik pedig Bethlen Elek grófnak egy Kolozsvárról 1793 ban márczius 13-án kelt levelé­hez csatolt önálló bírálat. A négy okmánypeligénásatán itt következik: I. „Méltóságos Ur 1 tapasztalt jó Uram! A Méltóságos Urnak 8 dik júliusban írott igen becses leveléből látom, mely nagy szorgalmatossággal le­gyen a Méltóságos Ur a Magyar Theatromnak Er­délyben lehető felállítása iránt. Méltóságos B. Na­­lá­­zi József ur, a Hunyad Vármegyei Fő Ispány éppen a napokban érkezvén vissza Bétából, ő Nagyságának udvarlására valók egy néhányszor, és különösen tegnapelőtt reggeli 9, és 10 óra kö­zött. Ezen alkalmatossággal olvasók fel az itt va­ló M. Theatromi Társaság egyik tagjának Kele­men Lászlónak aról való vélekedését — is, mikép­pen lehetne Erdélyben a Theatromi Társaságot fel­állítani, melyet a Báró Úr magához — is vett, oly feltétellel, hogy mihelyt a jövő Augusztusban egybe­gyűlnek az Erdélyi branusok, mindjárt kö­zölje azt, az ahoz értő, és annak pártját fogó ha­zafiakkal. Ezen említe­t vélekedésben a vagyon, fel­téve, hogy az itt való Társaság vitettessék a télre által Erdélybe, én a Báró Urnák elmenetele­­után köztöltem a dolgot más tagokkal is, és mind­nyájan azt mondák, hogy maguk is itten téli Te­átrumot akarnak fel­állítani, és bajosan hiszik, hogy innén el­mozduljanak, e mellett az Erdély Ország­gyűlése Augusztus végén lévén, az az iránt való tanácskozás, idevaló levelezés, és a dolognak egész el­végzése bizonyosan oly sokára menne, hogy a Teátromnak jó móddal való fel­állítását igen ne­hezen lehetne remélni a jövő télre, és igy a’tsak a jövő tavaszra vagy nyárra bajos móddal feláll­hatna, s bizonyosan nem is elébb. — Erre való nézt egy gondolatomat bátorkodtam küzdeni a Méltóságos úrral, mely szerint legkönnyebben, és sokkal kevesebb költséggel lábra kaphatna a do­log, mint az említett vélekedése szerint Kelemen Urnák, a­ki a költséget 29044 Afra vetette. Ez ebből áll. Kolozsvárott a Rédei-háznál úgy tudom készen vagyon egy helly, melyben a Németek ját­­szottanak , ez ha akkora lészez, hogy egy játékból 150 v. csak 120 Rsrtot is bekapjanak (fel­tévén mint bizonyost azt, hogy leszen mindenkor játék néző.)" Úgy 1-ször a helly iránt való nehézség bárittatik el, mig majd a jövő esztendőben na­gyobb és pompásabb Teátromot lehetne fel­állítani. 2-szor. Az egész télen való Játékok által még job­ban felindíttatnának, a­kik még talán nem egész buzgóssággal volnának­­ is iránta, és azután sok­kal könnyebben lehetne bővebb költségről gondol­kozni, mint most láttatlan fejébe annyi ezerekre pontot tenni. De honnan szerezhetni játékosokat ha az itt való Társaság be nem mehet? Ebben az a’leg­könnyebb mód: 1-ször. Ha az ottan volt Német Társaság igazgatója tudna Magyarul, ugy ez az ottan való ifjúságból 2 hólnap alatt mind­járt készíthetne jádzókat; mert itten is úgy az a dolog, — avagy hogy még jobban lábra kap­hassanak könnyen ki lehetne taluálni Méltóságos Gróf Rhádai Pál Ur által, mint a Társaságnak mostani Főigazgatója által, hogy az itt jádzók kö­zül be mennének az Ország tetszésére a régi pró­­bált tagok, a kiknek segítségek és Útmutatások által az újabbak hamarább gyarapodnának. 2­or Ha sem az ott való Társaság igazgatója sem tud­na magyarul, sem innen tagokat nem lehetne be­­vitetni, lehetne úgy gondolom vagy az ifjabb mág­nások, vagy más világot látott hazánkfiai közül találni oly buzgó indulatút és abban a dologban tartottat, ki a gr. Rháday Pál úr Példája szerint mind az ifjú tagok készítését, mind pedig az egész Társaság gondját s igazgatását magára vállalná Én legalább annyira becsüitem ezt a dolgot, hogy ha olly közel nem volnék sok fáradságomnak czél­jához, a­mint most vagyok, mindjárt örömest fél­be hagynám az orvosi tudományt, és egyedül arra fordíttanám magamat, hogy abban gyakorolván ma­gamat, magam lehetnék elkezdője annyival inkább, hogy mind a Poésisban való készületem, imád pe­dig természeti hajlandóságom, és ha nem közön­séges*) helyen is, de sok ahoz értő emberek jelen­létében tett próbáim, nagy könynyebbségemre len­nének, annak rövid időn való el­érésére. De szin­te késő már, csak a világ ítéletére nézve is arról gondolkozom............. ... A Méltóságos Urnák Pest 23-ik juli 17ás. alázatos szolgája Soós Márton.“ I­. ................A Magyar Teátromi Társaságról szinte azt írhatom vót­is mait is , mert az itt lévő Elöl­járóink nem elégedvén meg aval, hogy a Teátro­mok Arendansával való perlekedésünket egész esz­ten léig húzták haladták, a Tartás­­ Tagjainak min­den segedelmek nélkül, azt a Haw­atiui szeretetet is mutatok, hogy magok önként keresenek okot, annak elrontására. Erre nézve, midőn a mult Au­gusztus elején Groff Szétsém Ferencz Úr annak előmozdítását sürgetőé, aval állának ellent a’ mi Felséges Helytartó Tanácsunkban lévő kormány­zóink, hogy ha fel­állítanák is, állandóságot, nem remélhetnének, mert az itt való Magyarság kevés lévén, aézek épen nem lennének , holott pedig mi­kor a’ mult 1790-ben 8-ban kettőt produkáltak a Társaim, akkor az egész Teátrom dugva vala, s még pedig akkor a most itt lévő Kiralyi és Sep­temvirális Táblák, ’s az azok mellett levő számos ifjúság itten nem valának; sőt hogy álnok czélju­­kat inkább el­érhessék, nem átallották az egész Társaságot haszontalan semmire való emberekből állónak le-h­ol. Midőn pedig mi mégis csak nem tágittanák a dolgot és egyéb akadályokat elhárí­tanánk volna, akkor azt csinálák ki, hogy az egész Pestben egy Teátrumnak való helyt vagy szobát ne találhassunk, ’s ma most a helynek nem léte­lével kiszúrják a szemünket; holott pedig, ha a mi kedves Urainknak (de csak a Consiliumon le­vőkről értem) tekervényes mesterkedései nem aka­dályoztatnának, igen könnyen kaphatnánk elég ar­ra való alkalmatos helyet. Ilyen lábon áll Magyar­­országon a Közönséges jónak előmozdítása. De nem is lehet többet kívánni a’ Tot eredetű vagy Némettel össze­s . . . . tt Tanácsosokról. Tegnap­előtt is, midőn a Coosiliumon, a kurta magyar _________w w ~ — —­­V/WUUU UMSZ« I IOV VUUUD V i lUIUDt/lUI való tetszése felolvastatott volna, ő felségének egy sem mere szollani, hanem maga a Palatínusunk h­atá rá az intimatamra : Cam submissione remit­­tatar. Most egyébbel nem kedveskedhetik. Pesth 5 ik 8­bris 1791. A méltóságos Ur alázatos szol­gája Soós Márton.“ III. ...................Úgy értem egy Kolozsvárról vett le­vélből a minapban, hogy valamint a Tudós Tár­saságnak, úgy a’ Teátromi Társaságnak is felállí­tásában­ meg előzték volna a Méltóságos urak, a, tsak neves kevélykedő Magyarországi atyafiakat, és hogy a' jöírt Holnapnak 15 én már fogna­k is játszódni. Ha e’ valósággal is igy volna, ah mely kimondhatatlanul örvendenék én rajta. Mindazon­által ha még haladna is egy keveset, én mégis jó ,reménység fejébe azon iparkodom, hogy ismét men­nél hamarább világ elejébe bocsássam a, már szin­te egészen el­készült 5 Felvonásba foglalt újabb vígjátékomat, annyival is inkább, hogy az öreg Gróf Rhádai Gedeon Ur ígérte erre való teljes se­gedillyét, a’ neve lészen Ojtozi Junia avagy a Csapodat szerető. Az itt való Teátrumnak fel-állításának elő­mozdításába most egyik, más­­ másik Uraság ug­rat beléje, de mindeddig kétséges kimenetellel; mert nem­ igen lángol az igaz hazafiul tűz azok­ban a kikben leginkább állana annak valóságos munkálodása. Mindenek tsak Erdélyre tátják a’ szájjokat, és onnan várják a’ világosságot. Adja Isten, hogy szégyenüknek meg, ezek a’ sok kin­­tsel kevélykedő, de azokkal jól élni nem tudó el­fajult nazafiak, — vagy inkább adjon nekik több eszet és jóózanabb gondolatokat a közjónak elmoz­dítására , a melyet is épen olly nagy indnuital óhajt, mint a melly nagy tisztelettel viseltetik Méltóságodhoz, Pesth 21 ik 8-bas 1791. A Mélto­­ságos Ur alázatos szolgája Soos Márton.“ ♦* * IV. Az kolozsvári Nemes Jádzó S­innek Felál­­littása. Az 1792-ikbe egybesereglett nagyságos ren­deknek jelenté magát egy Nt. Társaság, hogy ha T Rendeknek kegyességekből fel­álhatna, meg rostált Darabjaival egész erejét Hazánk Hasznára le áldozói kész lenne. A Rendek nagy örömmel fogadták ezen nevetlen, Ismeretlen Társaságot. Az Táviratok a külföldről. Becs, jan. 20. Mint Berlinből távirják, a császár felhagyott Emsbe rándulási tervével, a­hogy az idén általában nem megy oda. — Müller közokt. Ugyér veszélyesen beteg, visszalépése köze­lebb várható. Berlin, jún. 20. A „Kreuz. Ztg.“ szerint a császár az államminisztérium tagjainak és Thiele államtitkárnak a fehérszalagú becsületrend jelét ado­mányozta. Bucarest, jún. 20. A senatus a trónfelirat megszavazásával egyidőben teljes lojalitásáról és odaadásáról biztosította a trónt.­­ A kamara jelen­leg a 78 millió kölcsönre vonatkozó törvény fölött tanácskozik, mely 20 év alatt fizetendő vissza s 8 százalékkal államjavakra van jelzálogilag bejegyez­ve. A javaslat elfogadása némi módosításokkal, bi­zonyosnak tekinthető. London, jan. 20. Aumale bg. visszatért Angliába. A Morn. Post szerint Thiers betiltotta a Mars mezőn tartani szándékolt nagyszerű katonai szemlét, mivel a csapatok „Éljen a cs­ászár!“ kiáltásokat hallattak. — Persigny szintén itt van. Idősebb Hintz György és hívei. Lapnak olvasói emlékezhetnek, hogy egy al­kalommal szóba hozták, mily barátságos viszony létezik idősbb Hintz úr és hívei között, hogy kér­vényeztek az országos consistoriumhoz, venné le nyakukról e derék és kedvelt férfiút. Most közöljük a kérvény szövegét egész ter­jedelmében, azon megjegyzéssel, hogy azt összes levetnek több mint fele része aláírta. A consistorium azonban mind e pillanatig nem válaszolt reá. Nem fürkésszük most az okát, hogy miért, de alkalmilag bővebben illustráljuk ez eljárást is. Addig gyönyörködjék Hintz ur népszerű­ségében. Nagytiszteletü országos consistorium! F. évi április hó 16-án egybeleivattak az it­teni ág. hitv. evangélikus Presbiterium tagjai st. Hintz György ur által rendkívüli gyűlésre, a mely­* • * 430 —________ ben a nevezett lelkési arc teljességgel és határo­sa lemondott hivataláról, fennhatván azon­ban még egy feltételt, a mely mellett megma­radni kész. E feltételt a következőkbe foglalta össze: hogy havonkénti két prédicatió tartásán kivül min­den e­gyéb dolgot ne­m, a Matriculák vezetését, a levelezést, valamint a confirmationál s oktatást egy szóval minden eddigi teendőjét másod r­­­ész Má­­day János úr végezze. E kijelentés után elhagyta -­ gyűlést, mely erre a következő­­­a­­rozatot hozta: Miután az eklézsia jövedelme a kiadásokat nem fedezi s 4000 forintnyi adóssággal van terhelve, az eklézsiá­­nak nem áll módjában Máday János urat az elvállalt nagy fáradságért illő fképpen díjazni, s az eklézsia a fenn álló ttörvény alapján m­eg várhatja, hogy ft. Hintz György ur ezt saját fizetésé­be­­ fogja tenni, annyival is inkább, mi­után a kötelességei körébe tartozó munka csökkenése a méltányoság szem­pontjából is ezt követeli. Az illető jegyzőkönyv erre ft. Hintz György úrnak avval a megjegyzéssel küldetett meg, hogy a gyűlés a felelősséget reá hárítja. Április 3- án ft. Hintz György úr ismét rendkívüli gyűlésbe hívta egybe a Presbitériumot s itt már írásban beadott lemondását avval indo­kolta, hogy megvárta volna az eklézsiá­tól, miszerint a másodlelkész dijazá­sát magára vállalja, sime keserűen csa­latkozva kijelenti, hogy a gyűlés nap­jától kezdve határozottan lemond , nem végzi többé a teendőket. A gyűlés sajnálatát, de egyszersmind azt is kifejezte, hogy eredeti határozatánál megmaradni kénytelen. A felelősség súlyát megosztandó, a Presbité­rium jónak látta az eklézsia nagy képviseletét egybe hívni, mely képviselet május 7-én a törvé­nyes, határozatképes számban egybegyűlvén, har­­minczöt szavazattal kettő ellenében helyeselte és magáévá tette a Presbitérium határozatát. Miután azonban a Presbitérium és a képvi­selő testület a lemondást elfogadta, előállott né­hány asszony, élén­fr. Hintz György ur le­ányával özv. postamester Heidernéasz­­sz­­o­nyal, (mely körülmény arra enged követ­keztetnünk, hogy a következő lépés egyenesen a fötisztelendö úr kezdeményezése), kik egy petitiót készítettek, a melyben a fötisztelendö nr felszólit­­tatik a további maradásra. E petitió köröztetett és több nő által aláíratott, mire négy nő az irat kéz­besítését eszközölte is. Ft. Hintz György úr erre kinyilatkoztatta, hogy megmarad hivatalában, mire a nők küldött­sége hat férfit (részben saját férjeit) elküldötte, hogy a főtisztelendő ur szándékát megköszönjék , azután felkeresték az eklézsia curatorát moltó Geb­bel Károly urat, felszólítván őt arra, hogy jelentse ki táviratilag a kerületi consistoriumnál, miszerint a lemondásról felterjesztett jegyzőköny­vek és iratok érvénytelenek. Az egész eljárás természetesen törvényelle­nes volt, mert a Presbitérium és képviselet— mely a határozatok­at hozta és felterjesztette — kikerülé­sével történt. Törvényellenes lépés volt továbbá az is, hogy dr. Hintz György úr tíz nappal később, azaz május 18 áll anélkül, hogy akár a Presbi­tériumnál, akár a képviseletnél a szük­séges lépéseket megtette volna, meg­jelent a Presbitérium gyűlésén,­ az el­nöki széket el akarta foglalni, egy szó­val magát ismét lelkésznek tekintette. Az eklézsia mélt. curatora erre a következő nyilatkozatot tette: 1­ö1 Ha a lelkész úr maradási szándékát a maga idejében kinyilatkoztatja, a megelégedés ál­talános lett volna, de miután utólagos szándékát oly elemek idézték elő, a­melyek a­­törvényes képviselet körén kívül állanak, ez eljárás sérti a Presbiterium határozatait és tekintélyét. 2. A Presbiterium határozottan kimondotta az óhajtást, hogy a lelkész urat az eklézsia élén megtarthassa, tekintve azonban a pénztár szegény­ségét, nem vállalhatta magára a másodlelkészre hárított substitute díjazását. Ft. Hintz György úr mindazonáltal követelte ezt az áldozatot, s miután várakozásának eleget tenni nem lehetett, lemon­dott. Várakozása sem méltányos, sem kivihető nem volt, teljesítése csak új adósság árán és a gyűjtések eredményének veszélyeztetésével járha­tott volna. Eszerint az eklézsia a hozott határoza­tokban csak kötelességét teljesítené. 3. A curator ur kinyilatkoztatja, hogy a tisz­teletnek engedve, melylyel az egyház és iskola képviseletének tartozik, melyet a ft. ur eljá­rása csorbított, becsületbeli köteles­séget tesz önmaga iránt, azáltal, midőn a curatorságot ezennel leteszi. Az eklézsia percaptora Dal­uay Frigyes úr erre kinyilatkoztatja, hogy egy oly eklézsiában, melyben a nők visszahelyezik a lel­készt, hivatalát nem folytathatja. A főtisztelendő ur feltolhatja magát, sőt továbbra is orránál fogva vezetheti a hitközséget,­­mint tette eddig is azál­tal, hogy papi kötelességei helyett hivatalokat vála), gazdasági ügyekkel foglalkozva hónapokon át távol volt az eklézsiá­tól), a Dok eklézsiájában Daléban úr lemond hi­vataláról. Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy a nagy tiszteletű országos consistoriumhoz folytatod­­va, felkérjük: tétesse át jegyzőkönyveinket Szász- Sebesről Nagy-Szebenbe, szerezze meg magának a meggyőződést, hogy eljárásunk helyes, mert tör­vényes volt.­­ Azt is tudjuk, hogy a curator urnak nem állott jogában az illető társzergény elküldése, va­lamint az is áll, hogy a kerületi consistorium ál­tal kiküldött biztos úr is hibázott abban, hogy a képviselet megkérdezése nélkül elutasította magát a vizsgálattól. Ismételten kinyilatkoztatjuk, hogy főtisztelendő Hintz György úr visszahelyezkedése törvényellenes, mert hivatalát letette, oly módon, hogy a confirmationális tanítást már nem is esz­közölte, valamint minden teendőktől visszavonult, tehát tettleg visszalépett, s e visszalépés törvényes alakban a képviselet által elfogadtatott,a visszahelyezkedés pedig önkényesen a Presbitérium és képvi­selet tudta és beleegyezése nélkül történt. A május 7 én tartott képviseleti gyűlés több­sége határozatához ragaszkodva, kérjük a nt. or­szágos consistoriumot, rendeljen minél előbb vizs­gálatot, mely e viszálkodásokat és törvénytelensé­geket megszüntesse. Ezek után maradtunk a nt. orsz. consistori­­umnak stb. Kolozsvárit, 1871. május 27-én alázattal a kolozsvári ág. hitv. hitközség képviselői. Junius 23 Franczia ügyek. A hírlapok uralma Párisban még mindig ré­gi fényében áll fenn; igy 18 republicánus közlöny összeállóit, hogy a jul 2-iki képviselőválasztások­ra jelölteket tűzzön ki a párisi, sőt az egész Szaj­­na megye választó­nak számára. Az Aveor,National­e szövetkezeti lapok társaságát monarchikus tábor­nak nevezi. Az angol „Telegraph“ versanlesi levelezője a * * I. IV.

Next