Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-10-18 / 237. szám
237-ik ^ „Magyar Polgar” előfizetési feltételei. Érász évre . . 16 frt. Félévre ... 8 frt - kr. Negyedévre . 4 frt — kr. Egy hóra 1 frt 50 kr. ^Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR. OCTOBER 17. Elnémetesedés elkorcsosodás. Jánosháza. October 7-én. Még mindig hangját és viszhangját halljuk a meglehetősen „előrántott“ germanisatió kérdésének. Készakarva tartózkodtunk a hozzászólástól, mert megvártuk, hogy az antigermanisationális mozgalom intézői végre csakugyan reákerülnek a dolog velejére másrészt kiváncsiak voltunk azokra a lépésekre, amelyeket a kormány teend, lévén erre illetékes közege, mely a nemzetiségi érzetre direct befolyást vehet, sőt melynek első kötelessége, hogy a nemzetiség megóvására a kezdeményezést megtagadja. E közeg a közoktatási minisztérium, mely az igaz a jelen körülmények között, azokban a kezekben a melyekbe letétetett a kezdeményezés, erély és szemesség ellentéte. A közoktatási budget hitvány sovány tételei legjobb bizonyságai ez állításunknak. Lezajlottak tehát a hangzatos czikkek, mellettek egy egy badarságokkal teli röpirat. Zsidókba, pecsétekbe, vevényekbe, ajtófeliratokba, czímtáblákba beleütköztek, nem csak, hanem egy undorító kémrendszert hoztak be a német feliratok stb. felkutatására, hogy aztán a lapokban pellengérül használt rovat magába fogadhassa s értesüljön a világ, miszerint ez vagy ama kereskedő dobozait német felirattal látja el. Culminált e hajhászat azon indítványban, a melyet a maga idejében a „Reform kisütött s mely abban állott „ne tanuljunk németül!“ Német elemek közzé beékelve, ezekkel folytonosan és szükségképpen az ipar, kereskedelem, társadalom, tudomány terén érintkezve, valóban a „Reform“ kigyelejűsége kellett ez indítvány megtételére s fajgyűlölet ez indítvány elfogadása és pártolására. Ámde megtörtént s a kérdés objectiv tárgyalása elmaradt mind e mai napig. Senki sem kívánja oly forrón a magyar nemzet és nemzetiség fennmaradását és elsőbbségét itt a maga helyén, mint éppen mi, de éppen ezért és csak egyedül e fennmaradás és elsőbbség érdekében nem fogadhatjuk el az eddig tett javaslatokat, nem pártolhatjuk az eddig követett eljárást. Mert a baj nem a német elem megtűrésében, hanem a német elemnek a magunkénál nagyobb életrevalóságában vagy ha tetszik élelmességében látjuk és találjuk. E tétel magában foglalja vagy inkább jelöli az utat, amelyen haladva, kémkedés és erőszak nélkül a magyar számára biztosíthatjuk az elsőbbséget legalább hazája földjén, s a melyen oda érünk, hogy hazája földjén a magyart a német kövesse. Tegyük a magyart legalább oly életrevalóvá s ha lehet még életrevalóbbá a németnél és a nemzetiség megóvatott, fennmaradása biztosíttatott, az elsőbbség az övé. A maga igazságában oly egyszerű dolog az mint Columbus tojása. Igen de a kivitel. íme nézzük a hitvány tételt, mely a népnevelés előmozdítására szükségesnek találtatott. Hétszázezer hitvány forint a nép szellemére, a fennmaradás e legis legfontosabb, egyedüli feltételére, és akkor a midőn egy sugárútra milliók, lókinzásra, cuculloriumokra, sallangos, üres külsőségekre ismét milliók dobatnak ki elég könnyelműen és lelkiismeretlenül!! Hanem hát „tudja Pál mit kaszál.“ Önöknek ott a túlsó oldalon ostoba nép kell, oly nép kell, mely mint a szobrász gyurmája akár a legpiszkosabb önérdeknek szolgál, a nyomásnak enged, készséges eszköz uralkodási viszketegek kielégítésére. Ezt Önök insinuatiónak fogják nevezni, de hiába, mert ha igazán szívükön viselik a nemzet sorsát, jövőjét, nem hétszázezer, hanem hét millió forintot javasolnak arra az ügyre, amely a fennmaradás alapköve. A nép általános műveltségétől függ az állami élet minősége, függ minden de minden.t önök sugárútján, vasutaikon a tudatlanság fog sétálni, utazni. A sugárút üzleteit az életrevalóság fogja kezelni, de nem az, amelyet önök létesítnek, vasutaikból az az elem fogja a hasznot húzni, ® TM.y ®"11 ^ az«intézménynyel. Ez az idegen elem keríti kezére az anyagi hatalmat, s ha önök aztán szolgaivá lesznek, ne csodálkozzanak, ne ütközzenek meg rajta, mert önmaguk okozták saját hanyatlásukat. Avagy fél-e a magyar az eloláhosodástól ? Nem fél ! És miért ? A fennebb írottak elég világosan adják meg a feleletet. Első, de nem utolsó czikke ez a „Magyar Polgárnak“ a germanisatió kérdésében. Itt állunk, ám jöjjenek és dobjanak sarat, követ mi reánk. Herman Ottó, antagonistáink a Zsoltijukban álló bérencz sajtó és más nemtelen eszköz felhasználásával oda törekesznek, hogy a nemzet minél ellenségesebb pártokra oszoljék: a román nemzet nem felejtkezik meg magasztos czéljáról, nyelvét a törvényhozás, egyház és iskolában érvényesíteni. A román nép, mely századok óta küzd és szenved hazája fennállásáért és azért, hogy ezen általa megmentett hazában politikai egyenjogúságot nyerjen, nem fogadhat el más lépést a kibékülésre, mint azt, hogy mindenek előtt koordinált és nem elnyomott nemzetnek ismertessék el. Vagy azt hiszik a helyzet urai, hogy az államhatalom azon kötelmét, egyenlő törvényeket osztogatni, a nemzetiségi kérdésben kegyelmi lépésül fog-e fogadtatni a kibékülésre, az erdélyi románok által ! Csalódnak!“ Nem kisérem tovább a „Gazetta, elmélkedését, mert sok szót, de kevés értelmet foglal magában, s miután abban semmi újat nem fedezhettem fel, többi részét hallgatással mellőzöm. A „Gazetta“, úgy látszik, egy alkalmat sem szalaszt el arra nézve, hogy régen elnyűtt dictióját ismételje, s hatalmas phrázisokban újólag meg újólag előadja azon égbekiáltó elnyomatást, melyben a román nemzet részesül, ő beszél elnyomatásról, de hogy az miben nyilvánul, hallgatással mellőzi, elmondja, hogy a román nemzet és nyelv megsemmisítésére lépések tétettek, de tényt nem említ fel. Ez így van s ám legyen, ha a „Gazetta“ magára lenne, de eljárása semmi szín alatt nem indokolható és mindenesetre kárhozatra méltó azért, mert a népben, melynek műveltségi állapota még nem áll oly fokon, hogy a „Gazetta“ ábrándozásain felülemelkedve a valódi tényállást megismerje, a magyar iránti gyűlölet magvát hinti el. Ez így nincs jól. A román nemzet nagy részének rég óhajtott vágya teljesül, a Pesten „Patria“ czím alatt megjelenő román politikai lapban, mely a cselekvés terére lép s gátat fog vetni az ily garázdálkodásoknak. A „Gazetta“ már reákiáltotta a „pereatot,“ de a nemzet nem fog erre figyelni, s melegen fogja pártolni az új lapot, mely helyes elveket és nem phrazisokat fog képviselni. Eddig a „Gazetta“ a nép nevében beszélt és a népre hivatkozott — a nép pedig oly szegény anyagilag, szellemileg is annyira nem tud semmit a „Gazetta“ tetteiről, miszerint az ő méltóságával így visszaélni a „Gazetta“ részéről nem szép és eljárása mindenesetre megrovást érdemel. A szerkesztőnél okosabban beszél nevezett lap ezen számában egy sárdi levelező a népnevelésről értekezve. Constatálja azt, hogy a román népnevelés felette gyenge lábon áll, kimondván azt, hogy ennek senki más az oka, mint a román nép elöljárói. És helyesen mondja. Mert a román urak vajmi keveset törödnek a népneveléssel, s inkább űzik a valóban magas politikát, mintsem a román népnevelés előmozdításán munkálkodnának. Pedig a szegény nép több figyelmet is megérdemelhetne részükről akkor, midőn az ő nevével sáfárkodnak. Kolozsvárit, oct. 16-án 1871. (MO A „Gazet’a Transilvaniei“ idei 76-dik számának vezérczikkében, a cseh kérdés megoldása ötletéből nem mulasztja el többször ismételt hangot adni azon, a magyar nemzet részéről, — szerinte — nyilvánuló elnyomás okozta fájdalmának, mely a kiegyezkedés óta egyúttal minden román ember kebelét uralja. „A román nemzetiségi kérdés válpontja perczeiben — így ir a Gazetta — midőn esküdt politikai _______— 325 Mátrai Ernő titkári beszéde a „Kolozsvári Kör“ 1871 október 15- diki közgyűlésén. „Műveltebb társalkodás, a nemzetiség előmozdítása, a közértelem, és érzés terjesztése“ — e jelszókat tűzte homlokára a lelkes egylet, mely 1833. január 13-dikán nehány erdélyi hazafi buzgalma folytán s a felpezsdülő közérdeklődés pártfogása mellett, mint Erdély első kaszinója megalakult. Erdély társadalma fényes intenziókat kötött fenállásához. Elére nagy férfiak: a néhai Bethlen János, Kendeffy Ádám, Bölöni Farkas Sándor stb. állottak vezetőkül. S a helyiségéül szolgáló Kendefy ma Helfy-háznnk megnyílt termeibe a mérsékelt számú részvényesekkel az ország annyi fokozott reménye tartotta bevonulását Az erdélyi első kasinó megalakulása jelentős esemény volt az 1834-diki országgyűlés küszöbén, az alkotmányosdi absolutismus ama porában. Midőn a bécsi kormány Magyarország és Erdély ellen végső bírókra gyürközött s szunnyadó társadalmunk a „legnagyobb“ mert legbölcsebb magyar eszméinek melengitő, sociális téren izgató hatása alatt zsibbadt dermedéséből ébredezett. Az erdélyi első kasino a huszonötödiki országgyűlésen megindított reform áramlatnak a Királyhágón átcsapott egy hullámgyűrűzete volt. Széchenyi törekvéseinek, agitatiói irányának inaugurálása az erdélyi politikába. Mert ő valt az első, s egy időben egyetlen, ki hazánkban a klubbélet fontosságát társadalmunk újjáalakításával szemben felfogta és kiemelte. Ki mesterül kigondoltreformterveibe a kaszinókat jelentős tényezők gyanánt vette fel. Közetlenül és köritve országszerte társalgókat alapított, hogy a politikai közélet terein elnémított szavát a társadalom e mindannyi vidéki gyúpontjaiba emelhesse fel. Metternich bezárathatta az ország házát, adminisztrátori felügyelet alatt tarthatta a municipiumok termeit, a szabad eszmék szabad szava ezzel még nem némul, es csak átköltözött az izgatás sokalbuló színhelyeire , a társalgókba, így lőnek az új kaszinók az uj eszmék forgatmányozói. S leghathatósb hirdetői a reformtanoknak oly időben, midőn a ma lejárt néhai Ausztria nagyhatalma az első nagyhatalommá emelkedett sajtó-ajkát a cenzura zárásával némitotta el. A szabad sajtó, a szabad szó mai korában alig képzelhetjük el mennyi szépnek, mennyi jónak voltak a kaszinók egykoron terjesztői. Mint hozák termeik egybe a más téren vajmi ritkán közeledő osztályokat. S mint hullott le a társadalmi érintkezés olvasztó hatása alatt mintegy észrevétlenül oly sok előítélet lélekszorongató formája, mit az erőszak modosságának aligha sikerülendett valaha leoldani így jön a klubbélet hazánkban nélkülözhetlen“lLaZ°n Moay,al°rszágon’ melynek első kaszinóját Széchenyi a 25-diki pozsonyi országgyűlésen, tehát még nem is félévszáz előtt alapitá meg, ma alig lelz S:6''TM’ 0l’aSD “rg4S Klubbjaink lépést, arányt tartottak gyarapodó érdekeinkkel fejlődő társadalmunk megszaporodott igényeivel. S midőn a 67-diki politikai „ koriak - 1 ■ f ... 'nté társalmunk nagyobb élet„‘“talaján 'gomba-számra szaporodnak el kaszinó'“t többszörözött számok nem növelte sőt csökkenté a nemzet történeteben is ! S g hebeburgyasága s az uj utat lí is jobban: szemük elé sem vettek jő feladatot, melyet a közéletben Lányunkban váltva vegei Szabtak elébök. Maga a „kasi no“ egyí°or oly népszerű nevét is gúnyos értelemmel ejti ki a közönség ajka. , S vajha ezért egyedül a maga'111' bazsijfa minden régi iránt lelohadó tüzet okolhatuak ? De ez énen nincs igy. ..... Széchenyi idején, midőn a politikai arena csakrajtva vagy korlátozva volt, a hazafi párt kényszerből ültette át elveinek amonnét száműzött küzdelmeit atársalgók termeibe. De ma is politikai kérdések vitaterei, az ország és a hatóságok hazai zárva állanak a szabad küzdelemnek: mi szükségünk jobb és baloldali, „úri“ vagy „demokrata katholikus vagy izraelita, szóval párt- vagy felekezeti kaszinókra? Mire való a kortesek üzértereivé sülyeszteni a társalgókat, melyekben ép a közélet minden terét viszályainak áradatával fenyegető politika elől keresnénk enyhülést?! Részemről nem tartozomaz egylet érdemes alapítóinak sorába. S igy ma, midőn „Kör“-ünk életének egy, nem minden dics nélkül berekesztett szakán merengek el, az öndicsőítés vádja nélkül mondhatom el, hogy új viszonyainkkal szemben egy kaszinó feladatát egylet aligha fogta jobban fel, mint a buzgók, kik az intézetnek három év előtt alapját megveték. A politikát helységéből kizárták, hogy termeit minden párt hívőjének egyaránt megnyissák. Külrekeszték küszöbén a társadalmi vallás és osztálykülönbséget, s belül minden tisztes ember egyenlő honosan lelte magát. Ez egyletnek nincs nemzetisége. S minden nemzetiség műveltebb elemeit egybehozta vonzereje. Ma egyesíti tagjaiban Kolozsvár társadalmának állásra és értelmiségre egyaránt zömét. Ide, s a magaslatra, melyben a közvéleményben áll csakis a fentelölt tapintat utján emelkedhetett. Csakis feladatának eszélyes felfogása által vívhatta ki buzgó figyelmét a helyi, de sőt a fővárosi sajtónak, mely egyleti életünk minden jelentős mozzanatát feljegyezte, s a városunkban időző, jelesebb idegeneknek, kik vajmi ritkán mulaszták el a „Kört“ vendégekül felkeresni. Hogy emelkedtünk, annak legkiválóbb bizonysága az egyletünk mult évi szellem-életének kedvező mozzanatait. A „Kör“ által járatott hírlapok, folyóiratok száma a költségek fokozása nélkül, 69-re gyarapodott fel. Utóbbi közgyűlésünkkor nem több, mint 24 kötetből álló kisded könyvtárunkat egy szerény kezdemény folytán megtízszerezte Aigner Lajos, Demjén László, Gebbel Károly, Kővári László, Schütz és Stein János urak buzgó adakozása. S bár igaz, hogy örvendetes gyarapodása daczára sokban a hírlapolvasáshoz okvetlen kellő segédkönyveket is nélkülözi, folyó évi jan. 30-dikán javára rendezett tánczvigalma az egylet égetőbb szükségeire fordított jövedelmének remélhető visszatérítése e részben is javulásra nyit kilátást. Annyi balszerencse közt, s oly sok vajódás után elvégre a „Kör“ osztályainak ügye is belezökkent a megindulás kerékvágásába. Négy szakosztályunk tagjai Lü/./.ül öszszesen kétszáz tizennégyen jegyeztették be neveiket, a helyi érdekek sectiója tényleg megalakult, három ízben ülésezett s bár jelenleg a leányzó aluszik, felébredésének garantiája az ügybuzgó férfiak, kiket élére megnyerünk: elnöke Kővári László és jegyzője Dr. Horváth Mózes. S bár nem tartoznék az egylet szelleméletének rajzához, mint jelentős tényt felemlítem, hogy a „Kör“ tagjainak „Mehr Licht“ után sóvárgó Goethel óhaja iránt sem maradt igazgató választmányunk közönyös. Az egylet helyiségeibe vezetendő gázvilágítás költségeinek fedezésére 218 frtot jövedelmező gyűjtést rendezett, a gázcsöveket előnyös szerződés mellett helységünkben lerakatta s ha az intézet tulajdonosa, a porosz sógor megsegít, pár hét múlva huszonkilenc lány árasztja termeinkben világító fényét. 5 . „. De életünk örvendetes jelenségeinek derűje ne feledtesse velünk a borút sem, melyből Körünknek a mult évben is kijutott. Van, vagyis fájdalom?., ma már csak volt, nem egy taptírsunk kinek utolsó közgyűlésünk óta az örök világosság fényeskedik, kik pezsgő „Körtünkből n «rok pihenő körébe költözzenek. Keressük fel ma mi" f “ sorainkban halt be,ok panaszosan szil felénk • Šemun S '"‘rí: bir SIimol[ nem jelentékeny kik- Wl nem a halál kényszere, de a kötelezettéeeik lejártával. „szszanyert önelhatárzások joga ritkíta meg sorainkat. Valljuk be, bár őket is saknnal nélkülözzük, az önelégültség emelő érzetévelSn tunk egyletünknek „megfogyva bár ,t„ !1 TM' á!lé, 300 tagot mégha,idé^njult^tuletére detes eseményeit idézve 'S'* *TM,mindnyájan jogos részt kérhetünk* a “fí“1 ,‘ap“ul ből, a főosztály mindenesetTM Af -n *Siker érdeme‘ gondolattal, szóval, tettel falvf ^ 1Heti’ a férfit’ ki radhatlan munkával koni/íz?“ élÜnkön állva «• annak kezdettől IV ”K5r“ sarkáját « Hajósa volt' g lankadatlanul buzgó, derék ha a birtokosság ezen intézmény iránt f®világositva lévén, a közigazgatósági hatóság^alta is a nép maga hasznára, ha mindjárt pénzbu saggal is a megjelenésre kényszeritetett volna — másrészt a bizottmányi tagok sem kapván ki rendesen, vagy éppen nem az őket megillető szolgálmány, kedveket is vesztvén a tevékenységben, pedig őszintén legyen kimondva, van-e az egész országban tisztviselő, ki filléreit, — mert ezeket csak azoknak lehet nevezni, — a szenvedések közepette nyáron izzasztó melegben, felváltva esőben, télen dermesztő hidegben, havazás közben, többszöri naphoszszanti éhezésben az isten szabad ege alatt érdemli ki magának — és lehetne-e csodálkozni ha a magas hatóság által elrendelt illetményeiket vagy nem kapják, — vagy igen hiányosan kapják meg, ha a helyszínelő kedvét a munkálattól elveszti, — és ennek sem más az oka, mind egyedül a községi elöljárókkal közvetlenül legelőbb érintkező hatóság, több ily esetek volnának felhozhatók, melyek orvoslását a felügyelőség az illető közigazgatósági hatóság körében számtalanszor sürgetett, de fájdalom minden legkisebb siker nélkül, pedig nagyon jól tudjuk, hogy az ily hibák elkövetéséből eredő, s a telekkönyvekben becsúszott hibák később a telekkönyvi hatóságnál mily borzasztó fáradságot és költséget fognak okozni azon birtokosoknak, kik jelenleg abban a jó hiszemben élnek, „hogy földjeik a helyén maradnak, s azokat nem veszi el tölök senki“ — s igy a helyszíneléshez birtoka és bizlalási viszonya feladása végett meg sem is jelenik! kinek lehet ily esetekben a kárt és költséget tulajdonítani? — a helyszínelőnek nem, mert az térképet a természetből a nélkül nem alkothat, ha csak a helyszínére minden egyes részletre nem megy — a helyszínéről elmaradott birtokosnak ? ha ez járatlan a telekkönyvi törvényekbe, fel sem tudja fogni, annak hasznos voltát, sőt azért hogy azt hiszi, miszerént birtoka ismént adójának magasbítása végett vétetik fel, a helyszínelésnek közelébe sem mer jönni, —szerintem és tán ha nem tévedek az érdemes olvasó is igy fog gondolkodni, nem a helyszínelő, sem pedig a tudatlan birtokos az oka, hanem a közigazgatósági közegek, mert nem rendelkeznek az illetőkkel erélyesen, s miért — „da liegt der Hund begraben.“ pedig ha felszámítanék, hogy ha a közigazgatósági hatóságok erélyesen oda működnének, hogy a helyszínelés a szokásos gyorsasággal folytatatnék, — ha a hulóság vagy a birtokosság a helyszinelő bizottmányi tagoknak kedvet adva után néznek, határaik helyszínelését sietteték vala, bizonyosan a nevezett járás községei helyszinelési már ez előtt legalább 3—4 hónappal bevégezve lennének, — mennyi költség kiméheték meg vala az országnak és a községnek, és mennyi anyagi haszon hárulna a községekre a telekkönyveknek csak 3—4 hónappal előbbi folyamatban hozatala által a törvényszéknél — az kiszámithatlan — mindezeket ha a közigazgatósági hatóságok jól fontolóra vennék, szép hivatásoknál fogva a közjóra dolgozva, bizonyosan sok költséget kíméltek volna meg az országnak és a községeknek, s nem hagyták volna a helyszínelőket ily eddig nem tapasztalt közönbösségben siülödni. De többet ezúttal érdemes olvasómat nem fárasztom, ezzel tartoztam magamnak, és pályatársaimnak tisztázásául, tartoztam a járásombéli birtokos közönségnek felvilágosításul, hogy ezek szidalmai egykor ne reánk nehezüljenek, de tartoztam azon községeknek is, melyek még eddig Csikban nem helyszíneltetek, hogy javukra elmondhassák, miszerént jobb más kárán okulni, addig is pedig még ismét találkozni fogunk azon jó reményben élve, hogy ezen felhívásom az illető helyen meghallgatás nélkül el nem hangzik, — az eddigi bajok és hátrányok eltávolitattni fognak. Csíkszereda, October 12-én 1871. Gőzsy Sándor, telekkönyvi felügyelő biztos. D'ssi'r!3 PUsilf,iSJmszí•"l.,no iUlU. Mst* 1 telekkönyvi helyszínelés ügyében. Vége, helyszínénl! a helyszinelő a eghivás a koloza dobokamegyei tankerületi néptanítók egylete megalakítása czéljából Kolozsvárit, 1871 -ik évi november hó 2—4-ik napjain tartandó néptanítók gyűlésére. Az erőknek egyesülés általi tömörítése szolgál a haladás egyedül biztos eszközéül. Ki nézet érvényre jut a társadalom minden körében ; naponként szaporodik a különböző egyletek száltal az ekként egyesített erős csodás műveknek ad létert. De különösen mi — néptanítók — érezzük az egyesülés szükségességét; érezzük, hogy szemben a nőnevelés terén fölmerülő, sokszor egymással ellentétes mozgalmakkal szilárd álláspontot kell elfoglalnunk,s ki kell vívnunk, hogy ott, hol a népnevelés ügyéről van szó, elsősorban a szakemberek véleménye vétessék figyelembe, ki kell vívnunk anyagi többlétünket, önállóságunkat, de egyszersmint érdemeket kell szereznünk mindezekre, lépést kell tartanunk a korszellemmel, haladnunk, tökélyesbül mink kell nem feledkezvén meg arról sem, hogy leginkább mi vagyunk hivatva a népnevelési intézetek fölvirágzásának elősegélésére. Mindezekre csakis egyetértés, egymás kölcsönös gyámolítása esetén leszünk képesek.“ Elszigetelve elsöpör az áradat, eredménytelen tusává válik egyesek küzdelme míg egyesülve urai leendőnk a helyzetnek, tekintélyt, anyagi jólétet vívhatunk ki, de egyszersmint hathatósan segithetjünk elő önképzésünket s anépnevelés fölvirágzását. nitók SteiUTi TlTodnak hazánkban a népta- Ityt gC’íZÍnÁ7'y,ke mí,i\ «■» egyedül állott rat\~ S a nePtaniW, ki eddig czélra törekvő' lemme^ tapasztalja, hogy vele egy szik körül o,?“0“ Ügyért buzgó társak velajdon J P \na?y eszme — mint közös tudtál bátrakká ^ erovel kar°ltatik föl az egyesülésre? *3“ Aa“it0i * kivéltek ele- Qctóber 18