Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-08-02 / 173. szám
„Magyar Polgá1'“ előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. , Félévre ... 8 frt — Negyedévre . 4 frt kr. Egy hóra ■ 1 frt 50 kr Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A 1H. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, AUGUSZTUS 1. A háziadóról. Deés. julius 28. 1871. II. Kétségkívül az önkormányzatnak egy életfeltétele, hogy öszes költségeit házilag kezelje. — S a törvényhozásnak ezen intézkedése — eltekintve a beszedési módozattól (11. §.) — mindeneknek osztatlan helyeslésével találkozók. Miért akarja tehát a pénzügyminiszter úr a meghagyott kincset képzeletivé tenni ? miért és honnan veszi azt, hogy törvényhatóságunkat oly helyzetbe sodorja, mikép vagy a néppel (az újabb adónemek által) , vagy a tisztviselői karral (a sok munka, csekély fizetés és anyagi romlás folytán) kell meggyűl ültetni az önkormányzatot? !.. A törvény azon intézkedése, hogy t. i. közigazgatási czélokra fordíttassanak az egyenes adók az 1870-ik évnek megfelelő arányban, semmiként sem teheti és teszi azt, hogy annak átírása minden törvényhatóságban ugyanazonos legyen. Hanem igen azt, hogy ez adók a törvényhatóság szükségletéhez képest addig szállíttassanak le, míg azok legalább az idézett évbeli szükségletnek megfelelnek. Egyátaljában megfoghatatlan tehát, hogy a pénzügyminiszter úr miből indokolhatja kimutatásainak szegényes tételeit a törvény ezen világos szavaival szemben, különösen akkor, midőn nincs ember, ki e törvényczikkekből kimagyarázhatná, hogy az adók ezen leszállítása a házi pénztár javára némely helytt még akkor is folytattassék , ha arra egy bizonyos és a mondott évnek megfelelő arányban többé semmi szükség sincs. A fő czél az, hogy a törvényhatóságok is a legjobb közigazgatásban részesüljenek, és a jó közigazgatás egyetlen feltétele a tehetséges és szakértő tisztviselő; jó tisztviselő pedig csak akkor lehet a képes egyén is, ha anyagi gondok nem tartják lekötve, és minden idejét hivatása betöltésére fordíthatja. Ki tagadná ezt?! A kormány maga mindig felhordja, valahányszor hivatalnokai állásán könnyíteni, vagy az állomásokat szakértő és buzgó egyénekkel akará betölteni. S — igen helyesen — legújabban is a szervezendő királyi bíróságok tagjainak oly fizetéseket állított meg, melyek összege azt, mi a pénzügyminiszter úr kegyességéből a törvényhatóságoknak engedélyeztetett — majdnem háromszor múlja felül. Meg nem foghatom — ezeknél fogva — hogy e czél a pénzügyminiszter úr által kivetett uton miként lesz elérhető. Szolgáljanak a törvényhatóságoknak azon tagjai, kik anyagi javakkal dicsekesznek — lesz a felelet ?! De hátha nem akarnak, lehet-e arra kényszeríteni őket? vagy ha a vállalkozó nem lesz arravaló?! . .. És mi lesz akkor, ha a képes egyének — mert mindenütt jövedelmezőbb és kevesebb zaklatással járó állást találhatnak, elvonulva a közügyek kezelésétől; — a vállalkozók oly egyének lesznek, kik a csekély fizetést más utakon négyszerezni képesek ?! Mi lesz akkor a közigazgatásból ?!... Oly viszonyok, melyeket épen annyira kell kerülni a közigazgatásnál — mint a törvénykezésnél. A törvénykezés a társadalom legnagyobb érdekei, — a kétessé vált enyém és tied felett intézkedik, és kétségkívül nincs áldozat, mely igen sok lenne arra, hogy ezen — az anyagi legbelsőbb lelkébe vágó kérdések a legbecsületesebben és a legigazabban döntessenek el. De az is áll, miszerint a közigazgatás kezelése ennél mivel sem áll hátrább, mert a világ teremtésétől fogva az emberre a kis bajok hozták a legnagyobb szenvedéseket. Ezek azok, melyek - mint a viruló fa kérge alatt rágódó féreg - addig élednek a személy társadalmi életén míg a legerősebb kapcsot is megtörik, kettészakítják. Nincs tehát ok, mely azon kormányt kimenthetné a kárhoztatás alól, mely egyiknek rovására a másikat nevelné. Nincs, ki ily törekvésére azt el ne ítélné. . . , Aztán a pénzügyminiszternek nemcsak az a hivatása, hogy minden áron az állam pénztárába ment és több pénzt halmozzon fel, s főként nálunk, hol a betakarított milliók idegen érdekek ápolására fordittatnak, hanem igen is, legszentebb kötelessége, hogy a nemzet vagyonát úgy kezelje, miszerint az abból bevett első forintok a legégetőbb szükségek fedezésére fordíttassanak. Ne csak oda jusson megszámlálhatlanul a temérdek pénz, hol régen elvégződtek Magyarország és a magyar érdekek, hanem legyen legelőbb idehaza és saját czéljainkra : ez a legfőbb kötelesség! És ha mindemellett a pénzügyér úr jónak látja a tövény szavait, annak értelmét oly módon facsarni el, mint azt a háziadóról szóló átírási kimutatásaiban cselekvő: a hol van a belügyminiszter, kinek őrködni kellene a törvényhatóságok érdekei felett legalább annyira, mint tévé azt a lelépett lánglelkű igazságügyét saját szakmájában, s mint teszi talán jelen utóda is. Lénzai László. (Vége következik.) Uj „Erdélyi Muzeum.“ Havasi kép. (Emlékül Földvári Mihálynak. ) Nap,ill. ISII. julius, 26. Ilva kies vízinél Egy kis „fára“ mendegél. A csillogó fövenyen Dallva, fonva csak megyen. Friss termete domborát Szűk katrincza fogja át; Ing fehére rám pirul Kingó keble halmirul. Guzsalyát a katrincza Csipejéhez szorítja — Kára nincs egy pillanat — Fonva, hallva mind halad, honja, szövi, megvárja Maga, a mi takarja; Nem patyolat, nem selyem: Meg is áldott — Istenem!. . . Oh mert — bár a patyolat Hattyutollal simogat; Az ily barnább fehéren Ragyogóbb a szemérem. Ajka csengő dallamán Mintha titkát hallanám! Bérezi zergék párja te Ajkad — oh — ki zárja be ?! Üres guzsaly telt orsó; Fenyves alatt hüs csörgő; Árnya alól valaki Keskeny pallót tart neki, szer-Nyilt levél a „Magyar Polgár“ t. kesztőjéhez. Kedves barátom ! Ha jól emlékezem, a múlt hó végén, egy ifjúkori tanulótársam Kovács István zsibói gyógyszerész, látogatáson lévén nálam, aggályát fejezte ki a „Haza“ czimű biztosító társaság iránt, melynél életét biztosítá, — elmondván, hogy ezen aggályt bizonyos Országh (előbb Oesterreicher) Sándor úr, az első magyar általános biztosító társaság ügynöke költötte fel benne, ki Zsibón és vidékén a társulatról nem igen kedvezően nyilatkozott. Én hazai biztosító társaságaink közül csakis az első magyar általános biztosító társasággal vagyok, mint élet- és vagyonbiztosító némi összeköttetésben; de hogy barátomat, s illetőleg a közönséget is megnyugtassam, elmentem az eddig előttem csakis névről ismert „Haza“ biztosító bank helyiségeibe, s ott a panaszt őszintén előadván, fölvilágosítást kértem. Erre az üzletkönyveket előttem kimutatták, s én azokat kifogástalan rendben, a kormány közegei által megerősítve találtam. Természetes, hogy hírlapírói kötelességemnek tartottam azon lapba, melynek főmunkatársa vagyok: a „Hon“-ba egy rövid czikket igtatni, melyben figyelmeztettem az első magyar általános biztosító társaságot, hogy azon vád merülvén föl, mintha nevében oly meg nem engedett modorú üzelem indult meg, melyet egy ily nagy magyar társulat sem nem szükséges, sem méltóságánál fogva el nem fogadhat, járasson végére a dolognak, s ha e vád való, Országh urat utasítsa rendre. A két czikket, mint láttam, lapod is átvette. De mint ma figyelmeztetnek, ugyancsak becses lapod 163-ik számának nyíltterében bizonyos Országhtól (mint ő írja nem Österreicher, hát ki?) egy igen piszkos válasz jelent meg, melyre ime feleletem: Ha az az „Országh“, ki e czikknek aláírója ugyanaz, kiről Kovács István gyógyszerész vádja szól, keresse ügyét ott és tisztítsa ki magát saját társulata és a közvélemény előtt; ha nem, akkor vele semmi közöm. Piszkolódásait és fenyegetéseit pedig mindkét esetben visszautasítom. Soha se higgye, hogy eféle piszokszórással a magyar sajtót elhallgattatja, mert az visszahull reá. A megtámadás ellen egyetlen orvossága van, melyet tőle sem a „Hon“, sem a „Magyar Polgár“ meg nem tagad, noha magát a Vád alól kitisztázza. Pest, julius 29. 1871. P. Szathmári Károly. Szüküllőmegyéből juliusban. (Vége.) A ki ismeri Küküllőmegyét, nem kételkedik abban, hogy ezen nagy vidék, nagyszerű vízválasztó „Gödölyeim igyatok, Fenyvesek árnyaljatok Csacsogó ért csendesen! Ide, ide kedvesem!!....“ E. Kovács Gyula: Nagy-Váradi Inczédi József naplója. Közli: Salnt Károly. (Folytatás.,) 1699. Az poesisban publicusom Szemerjai uram, Pányoki uram Bányára mesterségre menvén lett publicusunk Erdődi István. • Anno 1700. Januario Fejérvárott méltóságos Haller István urat praesidensnek, Szász János urat az tanácsban, Henter Ferencz uratpedig illő mesternek eskették be Borbereki .Csiszár Gergely egy testvérköcsit Csiszár Istvánt várban indultokban egy szántó vasért maga pistolyával az patakon megölte, kiért Fejérvárott mense February megnotázták. 3. Marty. Boér Simon uramat fogarasi főkapitányságra instellálta Apor uram. 1700. Az Rhetoricában, holott más fél esztendeizére i voltak pustensim Szemerjai Márton Erdodi István uraim. 8. Maji. Fejérvárott Kapusi Sámuel uram professor leányát temetvén, az első praedicatio után gutta ütés által szegény Balog László kedves bátyám uramat Isten ez világból hirtelen kiszólitá. 20. tetetie maga házánál apám uram koporsóban, 23. temettette az fejérvári nagy templomban igen szép frequentiával s pompával. Isten nyugoszsza meg érdemes hazafiát és az táblának egyik tudós hűséges assessorát. 18. Juny. Gyaluban celebráltátok Báró Wessem, az ország kötelenségből 600 (600,000). m. 26. February, reggeli tiz órakor Berberekben T. N. Alvinczi Péter uram, az országnak ítélő mestere, bajos ügyeiben serény okos tanult szolgája, sok érdemes fiúknak ez hazában megbecsülhetetlen nevelője, kemény, szoros, de gyümölcscsel hasznos oskola, nekem is kicsinségemtül fogván mind jó uram, igaz sógorom, mind az jó erkölcsre, mind pedig gyakran az rendszerint való leczkékben is maga személye szerint tanítóm, életének 62. esztendejiben, tiz holnapi s két heti vizi betegsége s kínos nyavalyája után végre szép csendesen lelkit mintegy álomban megváltójának megadá, árváinak méltó szomorúságokra. Mi mikor Enyedrül lementünk, halva találtuk. 28. tették az koporsóban. Predicállott szászvárosi első praedicator Várallyai Dániel uram ex Esaia igen tisztességesen, mert ezt magának szerzett s készített költséggel promoveálta volt academiában. o. July. Nagy oszlop forma jelleg látszott az (Folytatás.) Hogy mily gyermekek vétettek föl és javultak ez intézetben álljon itt nehány példa a már említett jelentésből: * 20 * * * * 25 egen, egyik vége Sárdon az földre ért, nagy éktelen romlásokat tett az hová eljutott, házakat, fákat, szőllőket kitekert, öszverontott. 1701. Examine autumnak promoveáltattunk az logicára. Tiszt. Pápai Ferencz uram Logices Professor leczkéjire. Jártunk az publicára tudniillik Kolosvári István uram philosophiájára. Pápai uram logicája, históriájára. Enyedi István uram theologiájára. 6. Novembris. Kemény János uram eő Nagysága, az nagy ifjú, erős ur hirtelen meghala Nagyfaluban.1) . 1702. 13. January. Arestálták Fejérvárott Sárosi János uramat, erdélyi tanács urat, fő commissariust, ittlő mestert, az honnat felbocsáttatott udvarhoz, és onnét rejuven cum absolucione et omnimoda consolacione, mindjárt meghala. 20. January. Temettük el üdvözült Alvinczi Péter illő mester urat testit négy hét hijján esztendővel halála után Borberekben, Lipcsei Éva néném asszony felesége mellé, Susi nevű kisebb leánykájával együtt, az urak mind jelen vóltak, és tisztességes pompával ment végben. 25. Juny. Zádor Sámuel uramat, borbereki cívist becsületes szolgálatra való nemes és szinte mátkás legényt, az Bódogfalvi János uram czigányt Borberekben agyon verék. 28 megholt estve. 2. july eltemettek. 11. exequálták azon gyilkos czigányt Borberekben Bódogfalvi uram háza előtt, lófarkon megontván, két kezét elébb elvágták, azután négyben, és az két város négy végire karóban rakták ... „ Guly- Az oláh-szilvási udvarházunkra, szőlőnkre s egész alkalmatosságunkra az hegy rája juve; megindult egész fele az udvarnak, az házok falai meghasadoztak, sőt az faluban is szőlő és szántó földekben sok kár lett. ) És a Kemény János a hasonlónevű fejedelem unokája s Belső-Szolnok vármegye főispánja volt. 530 — 0ervek között, ha utalva van magának vagy egy központot alakítani, ugy ez az, ki ismeri a Kisküküllő virágos partjain, szőlőkertek alatt elterülő ne- L . SoRotä nem tagadhatja, hogy e majdnem egészen magyar helységek industiáikat nem fejthették ki eléggé s olyformán, mint azt az önfentartás s jólét követelménye, ugy a nemez~gadászati kívánalmak igénylik, egészen 1801-ig, a meddi« t. i. 1849 után épen mint most czelozta- Hk több felé vala elosztva, azóta, hogy főleg megyei élete is van, látható az emelkedés, melyet minden után elkövetett s elkövet központja emelése •Utal . egy vidék mely a Maros melletti kar forma által 95 ezer lakossal bir, mely a teméntelen útépítési fáradozások mellett is a Maros vagy a küküllőmelléki városokra csak nagy bajjal jut; mely nincs hivatva, hogy szivén keresztül vasuttal bírjon, de hivatva egy iparos város létesítésére; egy megye mely életrevalóságának annyi életképességét bizonyította, nevezetesen, létesített gazdasági egyletet, egy felsőbb gazdászati tanfolyammal ellátott népiskolát, beállítandó ez év végén; mely kórházat épített; egy megye, mely bár igen nagynak nem mondható, de az erdélyi megyék között a nagyobbak közé számítható; mely oly meglehetős kerekdedséggel bir, milyen épen kívánatos egy jó administrate gyorsaságához; egy megye, mely magára nagyatva, 1861-ben már megértette a kor intő szavát és hatásköre keretében megtett mindent, mit a testvériség joga s szava kívánt, akkor, a midőn határtalan többségénél fogva indokolhatta volna azon szűkkeblüséget, melyet más megyékben a csinált és vélt többség alkalmazott másfaju testvéreink kívánságaival szemben; mely megye ezen elvet folyton szemei előtt tartotta, s minek folytán mint akkor, ma is a legjobb egyetértés van közöttünk ; e megye megfosztatik törvényszékétől s beosztatik két külön törvényhatóság területébe; csoda hogy járásbíróságot kapnak, ugyan abból is csak kettőt! Egy oly vidéknek, mint a Kisküküllő partja, ha nem°lett volna, megye, nem központja, kellene teremteni. Azon állam boldog, melynek tagjai boldogok. Tekintetett-e e felosztással szem előtt az egyesek jóléte? . . Nem. Ha azt mondanék, hogy nekünk is két törvényszék mert volt, és volna közel bár egy alkalmas helyen, ha oly kevesen volnánk, hogy nem tarthatna az állam kár nélkül törvényszéket, nem tanúskodhatnék az évenkénti megyei törvényszéki kimutatás a forgalomról, ha Erdélyben kiválóan 10 nagyobb városban volna csak törvényszék, méltóan és helyesen utasíthatnánk vissza önérdekünket a köz elé helyezés vádjával. De ez nincs így. Felszólamlásunk jogos és az égre kiáltó borzasztó igazságtalanságért, melyet éreznünk kell, midőn látjuk az erdélyi 22. törvényszék névsorát, nem találhatunk okot, hogy Dicső-Szent-Márton miért hagyatott ki ? Mi szólhat ellene, az-e, hogy nem bir elég területtel s lakossággal? .. Maga a természet annak teremtette . . . területe fekvése s 95 ezer lakossal. Az e, hogy a Kisküküllő mellett, mely majdnem 30 mértföld van még törvényszék? . . Nincs sehol. Az-e, hogy a Kisküküllő mellől s völgyeiből könnyen ki lehet jutni jó egyenes, természeti akadályokba nem ütköző utakon? nppen kijutni bajos. Az-e, hogy nincs mit dolgozni egy törvényszéknek ? dehogy nincs, tanúskodnak erről a törvényszéki kimutatások. Az-e, hogy vasút szeldeli keresztül a Kisküküllőt, s az állam nem tarthat költségkímélés szempontjából itt is törvényszéket? .. Dehogy hasítja, nem is fogja soha. Az-e, hogy D.Szt.-Márton nem bir piaczczal, nincs elég forgalma. Erre jó volna felelni, hát Gy.Szt.-Miklósnak van e? hanem a helyett azt feleljük, hogy piacza épen van, annyira, hogy hetivásáraira a szomszéd Alsófehérnek legalább 18 községe is bejár; de hát ha a Damocles kardja nem függ vala éveken keresztül, nem növekedett volna-e meg jobban? AZ-e, hogy D.-Szt.-Márton nem bír épületekkel, hová elhelyezkedjenek a törvényszék atyjai? . . Míg erre felelnénk határozottan, két kérdést bocsátunk elé? Gy.-Szt.-Miklós, Naszód vagy Hátszeg bírnak e, van-e annyi és oly szállodájuk ? . . A nép van-e a hivatalnokért vagy viszont?. . Állítson az állam Feleken törvényszéket, várjon nem pálényi István uram eő Nagysága kiterjedett hires pompás lakodalma Gróff Bánfi Kata kisasszonynyal, M. erdélyi gubernátor Groff Losonczi Bánffi György uram eő Nagysága hajadon leányával; egyik gazda volt apám uram, az eő Felsége képe volt Rabutin general, egyedül az majestásban ülvén külön asztalnál. Gazdája s étekfogói, pohárnoki, az előbb való urak sérfiak. Anno 1701. 3. January. Jött le Vinczre az eő Felsége commissioja és fő thesaurarius Gr. Apor István uram, és az bolgároknak nyomorult helyünkön helyet mutattak, az kik minden földeinket foglalták, minden istentelenséget követtek. Az Isten minden féle gyülevész nemzetségnek lakó helyivé tette azt az földet; de az ki ennek oka volt, fizessen meg. 24. January. Serio commissio által proponáltátok extraordinarie R. I. 800 (800,000), igrit lyáznék oda egy biró sem, azért mert kényelmes lakást nem talál ? . . Dehogynem. Azonban D. • Szt.-Mártonban épület van s benne szállodák, vendéglők vannak, kereskedőkkel, iparosokkal bir. Jelenben újítás alatt lévén a megyeház s a közigazgatás oly kényelmes bérházban van, hol 4 család is elférhet. A tisztség s törvényszéki tagok egynek kivételével mind ott laknak, sőt üres szállások is vannak. Az-e, hogy D.Szt.-Márton nem lévén kezeügyében a vidéknek, nem is óhajtatott törvényszéki helyül? . . Ha Küküllőmegyének nincs is központján, mert az inkább volna Abosfalva, de szivében van, mindenki óhajtotta, még az is, ki Medgyessel tőszomszédságban van, bizonyítják ezt a megyei bizottmányt több rendbeli e tárgyú fel- és emlékiratok, küldöttségek kérvényezései és a több rendben felutazott, áldozatkész főispán Szilvássy Sándor úr fáradozásai, kinek — bár ezt kimondani felhatalmazva nem vagyok — a törvényhozási és kormánykörökben a legbiztosabban megigértetett. . . Nem keresem, nem kutatom az okokat, melyek Dicső-Szent Mártonból elterelték egy törvényszék felállítását, némább s nemesebb a fájdalom, semmint megengedhető lenne a gyanúsítások terén fölfedezni, mi oka, hogy Küküllő megye élete fölött meghuzatott a halálharang? . . Majd rá kerül arra is a sor. Addig érjük be e szomorú helyzet tudatával, s meggyőződésünk azon megerősítésével, hogy ily életbevágó kérdés megoldását mily sajnos egy ember által eszközöltetni, ki úgy látszik nem ismeretes a helyzettel! . . Azt kérdhetné valaki, ha állanak Küküllő megyéről és D.Szt.Mártonról azok, melyek fennebb jelezve valának, miért állittatik, hogy a megyének vége van ? . . Azért, mert a törvényszék hiánya míg egy felül megfoszt azon tetemes pénzforgalomtól, mely D.-Szt.-Mártonban a bírák fizetései s a peres felek költségei által származnék, igy egy kis iparos helység emelése nem segíttetnék elő, másfelől a különböző törvényszékekhez kellető járkálásaik az illető feleknek magával vonná azt is, hogy más szükségleteik kielégítéséül is, már csak idős pénzkimélés tekintetéből is, ha nehezebben s több bajjal is, azon hatóságunkon kívül és távollevő városokat használnak, s egynéhány év alatt elszoknánk a megyétől, megszokva a szétvonulást, a megyét is elszoktatnák, vagy magunkat a megyétől... Mind e sajnos körülmény mellett, hatóságunknak adatott, mond: két járásbíróság. Ez is oly absurdum kicsiben, mint a törvényszék hiánya nagyban. Azon jó urak oda fen a magasban, a theonák világánál nem tudják, hogy a járásbíróságokkal, ugyszólva mindennapi érintkezése van a népnek. S ezután még több lesz, hogy az áthágások is ott lesznek kezelendők. Nyert D.Szt.-Márton és Borkáts. Ez utóbbinál helytelenebb hely nem lehet, közügyiben alig van egy néhány helységnek. Az igaz hogy eddig is ott volt, de Schmerling boldog idejéből maradt reánk. S várva a szervezkedés idejét, ott marasztaltatott ideiglenesen. A Kisküküllő felső vidéke méltán várhatott egy járásbíróságot, valamint a Marosvidék is. No de legalább az absurdumban kell lenni consequentiának, itt elértük!! Nincs-e igazam. barátom, hogy ezen napóleoni politika, mert minek nevezzem kormányunk eljárását, mely egy évben elvette a bíróságot a megyétől, más évben a megyét mint ilyent földhöz verte, a harmadikban összeszervezte a helyeket, amikben alkalmasint a választási törvényt még szűkebbre fogja szorítani, mint mondom, ezen a haza polgárait ideiglenességekben tartó újabb meg újabb intézkedésével kimutatott politika következménye részünkre, a halotti harang kongása? Én veszélyesebbnek tartom a megye szétszakgatását Küküllő megyére nézve, mint a virilis megye beiktatását, mert ez utóbbi nem bir életképességgel, ebben nincsen szív, csak bábként fog mozogni, mig a „mult“ megye csak tetszhalott s a „leányzó nem halt meg csak aluszik“, ha szét nem szakgattatunk. Farnos Elek: SZJU8 - A legfényesebb emlékoszlop. Zürich jul. 24.