Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-08-02 / 173. szám

„Magyar Polgá1'“ előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. , Félévre ... 8 frt — Negyedévre . 4 frt kr. Egy hóra ■ 1 frt 50 kr Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A 1H. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, AUGUSZTUS 1. A háziadóról. Deés. julius 28. 1871. II. Kétségkívül az önkormányzatnak egy életfelté­tele, hogy öszes költségeit házilag kezelje. — S a tör­vényhozásnak ezen intézkedése — eltekintve a besze­dési módozattól (11. §.) — mindeneknek osztatlan helyeslésével találkozók. Miért akarja tehát a pénzügyminiszter úr a meghagyott kincset képzeletivé tenni ? miért és hon­nan­ veszi azt, hogy törvényhatóságunkat oly helyzet­be sodorja, mikép vagy a néppel (az újabb adónemek által) , vagy a tisztviselői karral (a sok munka, cse­kély fizetés és anyagi romlás folytán) kell meggyűl­­ ültetni az önkormányzatot? !.. A törvény azon intézkedése, hogy t. i. közigaz­gatási czélokra­ fordíttassanak az egyenes adók az 1870-ik évnek megfelelő arányban, semmiként sem teheti és teszi azt, hogy annak átírása minden tör­­vényhatóságban ugyanazonos legyen. Hanem igen azt, hogy ez adók a törvényhatóság szükségletéhez képest addig szállíttassanak le, míg azok legalább az idézett évbeli szükségletnek megfelelnek. Egyátaljában megfoghatatlan tehát, hogy a pénz­ügyminiszter úr miből indokolhatja kimutatásainak szegényes tételeit a törvény ezen világos szavaival szemben, különösen akkor, midőn nincs ember, ki e törvényczikkekből kimagyarázhatná, hogy az adók ezen leszállítása a házi pénztár javára némely helytt még akkor is folytattassék , ha arra egy bizonyos és a mondott évnek megfelelő arányban többé semmi szükség sincs. A fő czél az, hogy a törvényhatóságok is a leg­jobb közigazgatásban részesüljenek, é­s a jó köz­­igazgatás egyetlen feltétele a tehetséges és szakértő tisztviselő; jó tisztviselő pedig csak akkor lehet a képes egyén is, ha anyagi gondok nem tartják le­kötve, és minden idejét hivatása betöltésére fordít­hatja. Ki tagadná ezt?! A kormány maga mindig felhordja, valahányszor hivatalnokai állásán könnyí­teni, vagy az állomásokat szakértő és buzgó egyé­nekkel akará betölteni. S — igen helyesen — legújab­ban is a szervezendő királyi bíróságok tagjainak oly fizetéseket állított meg, melyek összege azt, mi a pénzügyminiszter úr kegyességéből a törvényhatósá­goknak engedélyeztetett — majdnem háromszor múl­ja felül. Meg nem foghatom — ezeknél fogva — hogy e czél a pénzügyminiszter úr által kivetett uton mi­ként lesz elérhető. Szolgáljanak a törvényhatóságoknak azon tagjai, kik anyagi javakkal dicsekesznek — lesz a felelet ?! De hátha nem akarnak, lehet-e arra kényszeríteni őket? vagy ha a vállalkozó nem lesz arravaló?! . .. És mi lesz akkor, ha a képes egyének — mert min­denütt jövedelmezőbb és kevesebb zaklatással járó állást találhatnak, elvonulva a közügyek kezelésétől; — a vállalkozók oly egyének lesznek, kik a csekély fizetést más utakon négyszerezni képesek ?! Mi lesz akkor a közigazgatásból ?!... Oly viszonyok, melyeket épen annyira kell kerülni a közigazgatásnál — mint a törvénykezésnél. A törvénykezés a társadalom legnagyobb érde­kei, — a kétessé vált enyém és tied felett intézke­dik, és kétségkívül nincs áldozat, mely igen sok len­ne arra, hogy ezen — az anyagi legbelsőbb lelkébe vágó kérdések a legbecsületesebben és a legigazabban döntessenek el. De az is áll, miszerint a közigazga­tás kezelése ennél mivel sem áll hátrább, mert a vi­l­­ág teremtésétől fogva az emberre a kis bajok hozták a legnagyobb szenvedéseket. Ezek azok, melyek - mint a viruló fa kérge alatt rágódó féreg - addig élednek a személy társadalmi életén míg a legerő­sebb kapcsot is megtörik, kettészakítják. Nincs tehát ok, mely azon kormányt kiment­hetné a kárhoztatás alól, mely egyiknek rovására a másikat nevelné.­­ Nincs, ki ily törekvésére azt el ne ítélné. . . , Aztán a pénzügyminiszternek nemcsak az a hi­vatása, hogy minden áron az állam pénztárába men­t és több pénzt halmozzon fel, s főként nálunk, hol a betakarított milliók idegen érdekek ápolására for­­dittatnak,­­ hanem igen is, legszentebb kötelessége, hogy a nemzet vagyonát úgy kezelje, miszerint az abból bevett első forintok a legégetőbb szükségek fedezésére fordíttassanak. Ne csak oda jusson meg­­számlálhatlanul a temérdek pénz, hol régen elvég­ződtek Magyarország és a magyar érdekek, hanem legyen legelőbb idehaza és saját czéljainkra : ez a leg­főbb kötelesség! És ha mindemellett a pénzügyér úr jónak lát­ja a tövény szavait, annak értelmét oly módon fa­csarni el, mint azt a háziadóról szóló átírási kimu­tatásaiban cselekvő: a hol van a belügyminiszter, kinek őrködni kellene a törvényhatóságok érdekei fe­lett legalább annyira, mint tévé azt a lelépett láng­­lelkű igazságügyét saját szakmájában, s mint teszi talán jelen utóda is. Lénzai László. (Vége következik.) Uj „Erdélyi Muzeum.“ Havasi kép. (Emlékül Földvári Mihálynak. ) Nap,ill. ISII. julius, 26. Ilva kies vízinél Egy kis „fára“ mendegél. A csillogó fövenyen Dallva, fonva csak megyen. Friss termete domborát Szűk katrincza fogja át; Ing fehére rám pirul Kingó keble halmirul. Guzsalyát a katrincza Csipejéhez szorítja — Kára nincs egy pillanat — Fonva, hallva mind halad, honja, szövi, megvárja Maga, a mi takarja; Nem patyolat, nem selyem: Meg is áldott — Istenem!. . . Oh mert — bár a patyolat Hattyutollal simogat; Az ily barnább fehéren Ragyogóbb a szemérem. Ajka csengő dallamán Mintha titkát hallanám! Bérezi zergék párja te Ajkad — oh — ki zárja be ?! Üres guzsaly telt orsó; Fenyves alatt hüs csörgő; Árnya alól valaki Keskeny pallót tart neki, szer-Nyilt levél a „Magyar Polgár“ t. kesztőjéhez. Kedves barátom ! Ha jól emlékezem, a múlt hó végén, egy ifjúkori tanulótársam­ Kovács István zsibói gyógyszerész, látogatáson lévén nálam, aggályát fejezte ki a „Haza“ czimű biztosító társaság iránt, melynél életét biztosítá, — elmondván, hogy ezen ag­gályt bizonyos Országh (előbb Oesterreicher) Sándor úr, az első magyar általános biztosító társaság ügy­nöke költötte fel benne, ki Zsibón és vidékén a tár­sulatról nem igen kedvezően nyilatkozott. Én hazai biztosító társaságaink közül csakis az első magyar általános biztosító társasággal va­gyok, mint élet- és vagyonbiztosító némi összekötte­tésben; de hogy barátomat, s illetőleg a közönséget is megnyugtassam, elmentem az eddig előttem csakis névről ismert „Haza“ biztosító bank helyiségeibe, s ott a panaszt őszintén előadván, fölvilágosítást kértem. Erre az üzletkönyveket előttem kimutatták, s én azokat kifogástalan rendben, a kormány közegei­­ által megerősítve találtam. Természetes, hogy hírlapírói kötelességemnek tartottam azon lapba, melynek főmunkatársa vagyok: a „Hon“-ba egy rövid czikket igtatni, melyben fi­gyelmeztettem az első magyar általános biztosító tár­saságot, hogy azon vád merülvén föl, mintha nevé­ben oly meg nem engedett modorú üzelem indult meg, melyet egy ily nagy magyar társulat sem nem szükséges, sem méltóságánál fogva el nem fogadhat, járasson végére a dolognak, s ha e vád való, Or­szágh urat utasítsa rendre. A két czikket, mint láttam, lapod is átvette. De mint ma figyelmeztetnek, ugyancsak becses lapod 163-ik számának nyíltterében bizonyos O­rs­z­á­gh­tól (mint ő írja nem Österreicher, hát ki?) egy igen piszkos válasz jelent meg, melyre ime feleletem: Ha az az „Országh“, ki e czikknek aláírója ugyanaz, kiről Kovács István gyógyszerész vádja szól, keresse ügyét ott és tisztítsa ki magát saját társu­lata és a közvélemény előtt; ha nem, akkor v­e­le semmi közöm. Piszkolódásait és fenyegetéseit pedig mindkét esetben visszautasítom. Soha se higgye, hogy eféle piszokszórással a magyar sajtót elhallgattatja, mert az visszahull reá. A megtámadás ellen egyetlen or­vossága van, melyet tőle sem a „Hon“, sem a „Ma­gyar Polgár“ meg nem tagad, no­ha magát a Vád alól kitisztázza. Pest, julius 29. 1871. P. Szathmári Károly. Szüküllőmegyéből juliusban. (Vége.) A ki ismeri Küküllőmegyét, nem kételkedik abban, hogy ezen nagy vidék, nagyszerű vízválasztó „Gödölyeim igyatok, Fenyvesek árnyaljatok Csacsogó ér­t csendesen! Ide, ide kedvesem!!....“ E. Kovács Gyula: Nagy-Váradi Inczédi József naplója. Közli: S­­aln­t Károly. (Folytatás.,) 1699. Az poesisban publicusom Szemerjai uram, Pányoki uram Bányára mesterségre menvén lett publicusunk Erdődi István. • Anno 1700. Januario Fejérvárott méltósá­­gos Haller István urat praesidensnek, Szász János urat az tanácsban, Henter Ferencz urat­­pedig il­lő mesternek eskették be Borbereki .Csiszár Gergely egy testvér­köcsit Csiszár Istvánt várban indultokban egy szántó vasért maga pistolyával az patakon megölte, kiért Fejérvá­rott mense February megnotázták. 3. Marty. Boér Simon uramat fogarasi fő­­kapitányságra instellálta Apor uram. 1700. Az Rhetoricában, holott más fél eszten­deiz­ére i­ voltak pustensim Szemerjai Márton Erdodi István uraim. 8. Maji. Fejérvárott Kapusi Sámuel uram professor leányát temetvén, az első praedicatio után gutta ütés által szegény Balog László kedves bátyám uramat Isten ez világból hirtelen kiszólitá. 20. teteti­e maga házánál apám uram koporsóban, 23. temette­t­­te az fejérvári nagy templomban igen szép frequen­­tiával s pompával. Isten nyugoszsza meg érdemes hazafiát és az táblának egyik tudós hűséges assessorát. 18. J­uny. Gyaluban celebráltátok Báró Wesse­m, az ország kötelenségből 600 (600,000). m. 26. February, reggeli tiz órakor Berberek­ben T. N. Alvinczi Péter uram, az országnak ítélő mestere, bajos ügyeiben serény okos tanult szolgája, sok érdemes fiúknak ez hazában megbecsülhetetlen nevelője, kemény, szoros, de gyümölcscsel hasznos oskola, nekem is kicsinségemtül fogván mind jó uram, igaz sógorom, mind az jó erkölcsre, mind pedig gyakran az rendszerint való leczkékben is maga személye szerint tanítóm, életének 62. esztendejiben, tiz holnapi s két heti vizi betegsége s kínos nyava­lyája után végre szép csendesen lelkit mintegy álom­ban megváltójának megadá, árváinak méltó szomo­rúságokra. Mi mikor Enyedrül lementünk, halva találtuk. 28. tették az koporsóban. Predicállott szász­városi első praedicator Várallyai Dániel uram ex Esaia igen tisztességesen, mert ezt magának szerzett s készített költséggel promoveálta volt academiában. o. July. Nagy oszlop forma jelleg látszott az (Folyta­tás.) Hogy mily gyermekek vétettek föl és javul­tak ez intézetben álljon itt nehány példa a már em­lített jelentésből: * 20 * * * * 25 egen, egyik vége Sárdon az földre ért, nagy éktelen romlásokat tett az hová eljutott, házakat, fákat, szőllőket kitekert, öszverontott. 1701. Examine autumnak­ promoveáltattunk az logicára. Tiszt. Pápai Ferencz uram Logices Profes­sor leczkéjire. Jártunk az publicára tudniillik Kolos­vári István uram philosophiájára. Pápai uram logi­­cája, históriájára. Enyedi István uram theologiájára. 6. Novembris. Kemény János uram eő Nagy­sága, az nagy ifjú, erős ur hirtelen meghala Nagyfaluban.1) . 1702. 13. January. Arestálták Fejérvárott Sárosi János uramat, erdélyi tanács urat, fő commis­­sariust, ittlő mestert, az honnat felbocsáttatott udvar­hoz, és onnét rejuven cum absolucione et omnimoda consolacione, mindjárt meghala. 20. January. Temettük el üdvözült Alvinczi Péter il­lő mester urat testit négy hét hijján eszten­dővel halála után Borberekben, Lipcsei Éva néném asszony felesége mellé, Susi nevű kisebb leánykájá­val együtt, az urak mind jelen vóltak, és tisztessé­ges pompával ment végben. 25. Juny. Zádor Sámuel uramat, borbereki cívist becsületes szolgálatra való nemes és szinte mátkás legényt, az Bódogfalvi János uram czigányt Borberekben agyon verék. 28 megholt estve. 2. july eltemettek. 11. exequálták azon gyilkos czigányt Borberekben Bódogfalvi uram háza előtt, lófarkon meg­­ontván, két kezét elébb elvágták, azután négy­ben, és az két város négy végire karóban rakták­ ... „ G­u­l­y- Az oláh-szilvási udvarházunkra, szőlőnkre s egész alkalmatosságunkra az hegy rája juve; megindult egész fele az udvarnak, az házok falai meghasadoztak, sőt az faluban is szőlő és szántó földekben sok kár lett.­ ­) És a Kemény János a hasonlónevű­ fejedelem unoká­ja s Belső-Szolnok vármegye főispánja volt. 530 —­ 0­ervek között, ha utalva van magának vagy egy központot alakítani, ugy ez az, ki ismeri a Kiskü­­küllő virágos partjain, szőlőkertek alatt elterülő ne- L . SoRotä nem tagadhatja, hogy e majdnem egészen magyar helységek industiáikat nem fejthették ki eléggé s olyformán, mint azt az önfent­artás s jólét követelménye, ugy a nemez~ga­dászati kívánalmak igénylik, egészen 1801-ig, a m­eddi«­ t. i. 1849 után épen mint most czelozta- Hk több felé vala elosztva, azóta, hogy főleg me­gyei élete is van, látható az emelkedés, melyet minden után elkövetett s elkövet központja emelése •Utal . egy vidék mely a Maros mellet­ti kar forma által 95 ezer lakossal bir, mely a teméntelen út­építési fáradozások mellett is a Maros vagy a­ kü­­küllőmelléki városokra csak nagy bajjal jut; mely nincs hivatva, hogy szivén keresztül vasuttal bírjon, de hivatva egy iparos város létesítésére; egy me­g­ye mely életrevalóságának annyi életképességét bizonyította, nevezetesen, létesített gazdasági egyle­tet, egy felsőbb gazdászati tanfolyammal ellátott népiskolát, beállítandó ez év végén; mely kórházat épített; egy megye, mely bár igen nagynak nem mondható, de az erdélyi megyék között a nagyob­bak közé számítható; mely oly meglehetős kerek­­dedséggel bir, milyen épen kívánatos egy jó admi­nistrate gyorsaságához; egy megye, mely magára nagyatva, 1861-ben már megértette a kor intő sza­vát és hatásköre keretében megtett mindent, mit a testvériség joga s szava kívánt, akkor, a midőn ha­tártalan többségénél fogva indokolhatta volna azon szűkkeblüséget, melyet más megyékben a csinált és vélt többség alkalmazott másfaju testvéreink kíván­ságaival szemben; mely megye ezen elvet folyton szemei előtt tartotta, s minek folytán mint akkor, ma is a legjobb egyetértés van közöttünk ; e megye megfosztatik törvényszékétől s beosztatik két külön törvényhatóság területébe; csoda hogy járás­bíróságot kapnak, ugyan abból is csak kettőt! Egy oly vidéknek, mint a Kisküküllő partja, ha nem°lett volna, megye, nem központja, kellene teremteni. Azon állam boldog, melynek tagjai boldogok. Tekintetett-e e felosztással szem előtt az egyesek jóléte? . . Nem. Ha azt mondanék, hogy nekünk is két tör­vényszék mert volt, és volna közel bár egy alkal­mas helyen, ha oly kevesen volnánk, hogy nem tarthatna az állam kár nélkül törvényszéket, nem tanúskodhatnék az évenkénti megyei törvényszéki kimutatás a forgalomról, ha Erdélyben kiválóan 10 nagyobb városban volna csak törvényszék, méltóan és helyesen utasíthatnánk vissza önérdekünket a köz elé helyezés vádjával. De ez nincs így. Felszólam­lásunk jogos és az égre kiált­ó borzasztó igazság­talanságért, melyet éreznünk kell, midőn látjuk az erdélyi 22. törvényszék névsorát, nem találhatunk okot, hogy Dicső-Szent-Márton miért hagyatott ki ? Mi szólhat ellene, az-e, hogy nem bir elég területtel s lakossággal? .. Maga a természet an­nak teremtette . . . területe fekvése s 95 ezer la­kossal. Az e, hogy a Kisküküllő mellett, mely majd­nem 30 mértföld van még törvényszék? . . Nincs sehol. Az-e, hogy a Kisküküllő mellől s völgyeiből könnyen ki lehet jutni jó egyenes, természeti aka­dályokba nem ütköző utakon? nppen kijutni bajos. Az-e, hogy nincs mit dolgozni egy törvény­széknek ? dehogy nincs, tanúskodnak erről a tör­vényszéki kimutatások. Az-e, hogy vasút szeldeli keresztül a Kiskü­­küllőt, s az állam nem tarthat költségkímélés szem­pontjából itt is törvényszéket? .. Dehogy hasítja, nem is fogja soha. Az-e, hogy D.­Szt.-Márton nem bir piaczczal, nincs elég forgalma. Erre jó volna felelni, hát Gy.­­Szt.-Miklósnak van e? hanem a helyett azt felel­jük, hogy piacza épen van, annyira, hogy hetivá­sáraira a szomszéd Alsófehérnek legalább 18 köz­sége is bejár; de hát ha a Damocles kardja nem függ vala éveken keresztül, nem növekedett volna-e meg jobban? AZ-e, hogy D.-Szt.-Márton nem bír épületek­kel, hová elhelyezkedjenek a törvényszék atyjai? . . Míg erre felelnénk határozottan, két kérdést bocsá­tunk elé? Gy.-Szt.-Miklós, Naszód vagy Hátszeg bírnak e, van-e annyi és oly szállodájuk ? . . A nép van-e a hivatalnokért vagy viszont?. . Állít­son az állam Feleken törvényszéket, várjon nem pá­lényi István uram eő Nagysága kiterjedett hires pompás lakodalma Gróff Bánfi Kata kisasszonynyal, M. erdélyi gubernátor Groff Losonczi Bánffi György uram eő Nagysága hajadon leányával; egyik gazda volt apám uram, az eő Felsége képe volt Rabutin general, egyedül az majestásban ülvén külön asztal­nál. Gazdája s étekfogói, pohárnoki, az előbb való urak s­érfiak. Anno 1701. 3. January. Jött le Vinczre az eő Felsége commissioja és fő thesaurarius Gr. Apor István uram, és az bolgároknak nyomorult helyün­kön helyet mutattak, az kik minden földeinket fog­lalták, minden istentelenséget követtek. Az Isten minden féle gyülevész nemzetségnek lakó helyivé tette azt az földet; de az ki ennek oka volt, fizes­sen meg. 24. January. Serio commissio által propo­náltátok extraordinarie R. I. 800 (800,000), igrit lyáznék oda egy biró sem, azért mert kényelmes lakást nem talál ? . . Dehogy­nem. Azonban D. • Szt.-Mártonban épület van s benne szállodák, ven­déglők vannak, kereskedőkkel, iparosokkal bir. Je­lenben újítás alatt lévén a megyeház s a közigaz­gatás oly kényelmes bérházban van, hol 4 család is elférhet. A tisztség s törvényszéki tagok egynek kivételével mind ott laknak, sőt üres szállások is vannak. Az-e, hogy D.­Szt.-Márton nem lévén keze­­ügyében a vidéknek, nem is óhajtatott törvényszéki helyül? . . Ha Küküllőmegyének nincs is központ­ján, mert az inkább volna Abosfalva, de szivében van, mindenki óhajtotta, még az is, ki Medgyessel tőszomszédságban van, bizonyítják ezt a megyei bi­­zottmányt több rendbeli e tárgyú fel- és emlékira­tok, küldöttségek kérvényezései és a több rendben felutazott, áldozatkész főispán Szilvássy Sándor úr fáradozásai, kinek — bár ezt kimondani felhatal­mazva nem vagyok — a törvényhozási és kormány­körökben a legbiztosabban megigértetett. . . Nem keresem, nem kutatom az okokat, me­lyek Dicső-Szent Mártonból elterelték egy törvény­szék felállítását, némább s nemesebb a fájdalom, semmint megengedhető lenne a gyanúsítások terén fölfedezni, mi oka, hogy Küküllő megye élete fölött meghuzatott a halálharang? . . Majd rá kerül arra is a sor. Addig érjük be e szomorú helyzet tudatá­val, s meggyőződésünk azon megerősítésével, hogy ily életbevágó kérdés megoldását mily sajnos egy ember által eszközöltetni, ki úgy látszik nem is­meretes a helyzettel! . . Azt kérdhetné valaki, ha állanak Küküllő me­­gyéről és D.­Szt.­Mártonról azok, melyek fennebb jelezve valának, miért állittatik, hogy a megyének vége van ? . . Azért, mert a törvényszék hiánya míg egy felül megfoszt azon tetemes pénzforgalom­tól, mely D.-Szt.-Márton­ban a bírák fizetései s a peres felek költségei által származnék, igy egy kis iparos helység emelése nem segíttetnék elő, másfe­lől a különböző törvényszékekhez kellető járkálá­­saik az illető feleknek magával vonná azt is, hogy más szükségleteik kielégítéséül is, már csak idő­s pénzkimélés tekintetéből is, ha nehezebben s több bajjal is, azon hatóságunkon kívül és távollevő vá­rosokat használnak, s egynéhány év alatt elszok­nánk a megyétől, megszokva a szétvonulást, a me­gyét is elszoktatnák, vagy magunkat a megyétől... Mind e sajnos körülmény mellett, hatóságunk­nak adatott­­, mond: két járásbíróság. Ez is oly absurdum kicsiben, mint a törvényszék hiánya nagy­ban. Azon jó urak oda fen a magasban, a theonák világánál nem tudják, hogy a járásbíróságokkal, ugyszólva mindennapi érintkezése van a népnek. S ezután még több lesz, hogy az áthágások is ott lesznek kezelendők. Nyert D.­Szt.-Márton és Bor­­káts. Ez utóbbinál helytelenebb hely nem lehet, közügyiben alig van egy néhány helységnek. Az igaz hogy eddig is ott volt, de Schmerling boldog idejéből maradt reánk. S várva a szervezkedés ide­jét, ott marasztaltatott ideiglenesen. A Kisküküllő felső vidéke méltán várhatott egy járásbíróságot, valamint a Marosvidék is. No de legalább az ab­­surdumban kell lenni consequentiának, itt elértük!! Nincs-e igazam­­. barátom, hogy ezen napó­leoni politika, mert minek nevezzem kormányunk el­járását, mely egy évben elvette a bíróságot a me­gyétől, más évben a megyét mint ilyent földhöz verte, a harmadikban összeszervezte a helyeket, a­m­ikben alkalmasint a választási törvényt még szű­­kebbre fogja szorítani, mint mondom, ezen a haza polgárait ideiglenességekben tartó újabb meg újabb intézkedésével kimutatott politika következménye részünkre, a halotti harang kongása? Én veszélyesebbnek tartom a megye szétszak­­gatását Küküllő megyére nézve, mint a virilis me­gye beiktatását, mert ez utóbbi nem bir életképes­séggel, ebben nincsen szív, csak bábként fog mo­zogni, mig a „mult“ megye csak tetszhalott s a „leányzó nem halt meg csak aluszik“, ha szét nem szakgattatunk. Farnos Elek: SZJU8 - A legfényesebb emlékoszlop. Zürich jul. 24.

Next