Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-10-10 / 230. szám

V-dik évfolyam Előfizetési feltételek : Évre ................................ frt — kr. Fétívre . . • • • ® r — „ Negyedévre « • • * ^ » — „ Havonként . • ■ * » — „ A nyilttér 4-szer hasábozott sorra 20 sorig 26 kr., 20 soron felül 20 kr. Megjelenik minden nap_inkop utáni napokat kivéve. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mnostorntcza a L.■ Bányai ház alatt. 2110-ik szám kolozsvárii, kedd október 10 1871 POLGÁR Hirdetési dijak Ötször haszbozott sor Arad Bélyegdij minden hirdetésnél 30 kr Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Fiók kiadó hivatalok: Tordán: Ketezer és Harmatbnál. Deésen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Szamosujvártt : Csans* testvérek. Kolozsvártt : Stein J. és DemjénA M.-VÁsárhelytt: Wittich Józsefnél. ” ifj .Erdélyi Muzeum.“ A kolozsvári nemzeti színház története 1792—1855-ig. Irta: Jakab Elek. X. Pillantsuk át már most röviden a különböző igazgatási módokat. 1821. márcz. 1- től május végéig az országos színházi bizottság igazgatott, a kiadás sokkal többre menvén a bevételnél, csakhamar haszonbérbe adás által menekült a súlyos terv alól. 1821. aug. 10-tól 1823. aug. 10-ik magán vállalkozók (Nagy Lázár és Hollaki) 1200 v. írt. haszonbér mellett, az első két ezer forintnál többet fizetett rá, az utolsó adós maradt a haszonbérrel; 1823. oct. - től 1824 oct. 1-ig ismét magán vállalkozó 720 v. forint haszonbér mellett, s a ráfizetésen kivil még a haszonbérletével is adós maradt; 1824. oct. 1—27-ig 1825 — 1826—27—28. oct. 1-ig részvényes társulatra bírta. Neve volt , ci a társaság, egybeállásuk indokául azon köztapasztalás szolgált — úgy mondják a megalakulásról irt könyvben — ,hogy az itt játszani szokott ezmesz társulatok nem bírnak elég képességgel arra, hogy a közönséget a színház szorgalmas járásáért buzdítni tudják; miért is színházi jövedelem nem elegendő a rendes költségek fedezésére , a tagoknak rendes fizetésére ; de nincsen oly felvigyázat is, mely a játszó egyéneket kellően organizálja, jog rendben tartsa , a maga tökéletesítésre útmutatással legyen;“ a társaság ezt 1 ,a volt, hogy a honfiak közül minél többen bizonyos actákat vegyenek által (egy acttát 16 p.forintban állapítsa meg; „s az innen befolyó összeg nem nyerekedésre, hanem arra fordítassék, hogy annak alapját a társaság képviselői a játékpénzt két évre haszonbérbe vevőn, mind azt, mind a társaságot újra organizálják, mivégre ha a színházi rendes bevételek nem lesznek elegendők, akkor a részvényekből mind a haszonbér, mind a játszó személyzet fizetése s egyéb költségek pótoltassanak, s ha mi az év végével maradna, az fordítassék a könyv-, zene- és ruhatár gyarapítására vagy még akkor meghatározandó czélra.“ Minden részvényes egy ugyanezen Actia-libellusba írta be nevét, magát az elvállalt részvényeknek a kitett két évig pontos fizetésére kötelezte s szavukat megtartani szentül ígérték. Ily czélból alakult e társaság: volt elnöke, jegyzője, nevezett ki egy permanens deputatiot, melynek tagjai voltak a felnevezett tisztviselők, b. Naláczi volt a pénztárnok, Horváth Dániel az előadások igazgatója, gr. Wass a zenekar intézője, rendes gyűléseket tartottak, két-három részvényes tagot hiván meg minden fontosabb ügy eldöntésekre maguk mellé, a költségeket együtt határozták meg, a játszó személyek kinevezése, díjazása, egyenetlenségek eligazítása, játékrend, náboly dij-emelés vagy szállítás stb. mind tőlük függött, fennmaradván az orsz. szinh. bizottság főfelügyeleti joga. Az első , színészek fizetése 60-70 frt, nőké 70-80 frt, a másodmukuaké 40—50 frt, harmadranguaké 40 v. r. frt, és kevesebbre szabatott, az énekeseknek több is igértethetvén. Ezen társulat képviselői nyugdíjazását alapítását is czélba vettek A amlgy m. k. pénzügyministeriumnak idei aug. 11-én kelt 17.706. számú intézkedését, melyszerint az adósságot csináló pénzügyi hivatalnok ellen fegyelmi kereset foganatosítandó, néhány megjegyzéssel szándékozom kisérni. 1000 v.frt, évi haszonbérben s az igazgatást vitték biztosai: Naláczi József, Horváth Dániel, gr. Wass Imre, s ámbár részvényes társaiktól 4900 v. sort. segélyt kaptak, mégis mind a négy év haszonbérével adósok maradtak; 1828. oct. 1-től 1831. octc. 1-ig Udvarhelyi Miklós bírta évenkénti 7200 v.r.frt. haszonbér vagyis a várostól felvett 12.000 v. frt., kamatjának fizetése föltételével, de az országos szinházi bizottság irányadó befolyása, a legelső körevéiben kifejezett föltételek, nézetek és nemzeti óhajtás szellemében, a kikötött haszonbérnél alig félév volt képes javítások és beruházások által kifizetni; 1832. telén egy január 12-én és következő napjain kelt leltár szerént, melyet orsz. szinb. bizottsági aljegyző Endes Miklós képezített, a színházat és annak tulajdonait Czelesztin vevén át, valószínűen általa hivatott'^., de sem körlevél, sem jegyzőkönyvi feljegyzés nem mutatja; azonban még ugyanazon évi aug. 1-én gr. Wass Imre és gr. Bethlen Domokos a színházat kivették olyformán. Hogy ők az azon fekvő 12.000 v. frt. adósság 6 száztóli kamatát 7200 v. forintot három évig fizetik az országos bizottság levéli köteles gondoskodni mindarról, hogy a három év alatt e nemzeti intézet minél jobb magyar társaságoknak díjfizetés nélkül adassék ki, mind pedig arról, hogy a kitett évek alatt abban semmi idegen nyelven való előadások ne lehessenek, hanem az az 1811-ik évi orsz.gyűlésen kifejezett nemzeti czél és közolhajtás szerint kirekesztőleg a magyar nyelv növelésére használtassék, kezdődjék pedig e három év aug. 20. volt a következő alapokon 1., a színháztól fizetett minden egyén fizetése 60-nas részét engedje vissza, 2., a büntetések csatoltassanak az intézet tőkéjéhez, 3., a bérletek bevégződése után mindig egy bérletszünetes előadás jövedelme egészen ide fordítassék. Azonban a szép czél létesítése jobb időre halasztódott azért mert a társulat csak két éve vette ki a színház ügyintézését, mely jobb idő még máig nem jött el. (E czikk sorozat írása után eljött Szerk.) Az elkelt részvények száma a kijelölt két év alatt volt 229 mely képviselt együtt 9160 r. frt, befizetődön belölte 4900 v. r. frt, a többi többszöri sürgetés után végre halgatásban maradt, s a pénztárnok b. Naláczi főispánná kineveztetése s Kolozsvárról Tordára távozása miatt a részvényes társaság felbomlását, sőt az intézetnek is a két utolsó t. i. 1827 — 1828. évben csak tengődő állapotát vonta maga után. E társulat első ülése volt ápril 24-kén 1824-én, az utólsó febr. 26-án 1826-án. E két évről nyomtatott számadást is láthatni 1826-ik évi május 7-től b. Naláczi aláírása alatt, melyből a színháznak úgy mint a pénzügynek helyes és előnyös kezelése tűnik ki, s csak az az egy gyönge oldala van, „hogy a haszonbéri összegek kifizetése be nem fizetett részvényekre van utalványozva; más szóval: a vállalkozók a színház szellemi érdekeire kellő ügyelettel voltak, a tagokat pontosan fizették, magának a színészetnek látszólag némi lendületet adtak, de az intézet irányában anyagi kötelezettségeiknek eleget még sem tettek, sőt nemsokára az ügy visszaesését is ők készítették elő.) Látható egy 1832. évi 171. j. könyvi számú irodánkból.. 1832-ben és tartson 1835 évi aug. 20-ig.3) Ezen biztosítás értelmében az országos színházi bizottság a kitűzött napon, aug. 20-án ki is adta a színházat a kijelölt 3 évre Czelesztin és Balla Károly színészeknek a régi körlevélbeli kötelezettségekkel, azon feltétel mellett, ha a már megnevezett biztosító grófok az évenkénti 720 roitot pontosan fizetik,) de úgy látszik, részint az igazgatókban, részint más körülményekben rejlő okok miatt a kötésnek fel kellett bomlani, mert már 1834 ben május 15-kén Udvarhelyi, Szentpéteri, Szerdahelyi, Lendvai és Szilágyi együtt vették ki a színházat 1835. august. 20 ig a fennebbi biztosítás mellett,aminek azonban elég nem tétetvén, az orsz. szink. bizottság kénytelen volt más módot kisérleni meg: kiadta a színházat nov. 28-án kelt egyezés mellett 1835-re Páli Iiléknek 1832-ben Czelesztitínel kötött szerződés értelmében, úgy, hogy minden előadás után fizessen a színház pénztárának 2 pengőforintot,6) azonban ez sem vitt czélhoz, a közönség nem járta a színházat, Pálinak csakhamar el kellett távoznia, a nélkül, hogy ígéretét teljesíthesse. 7) 1836-ban május 23-tól aug. 19 ig Szerdahelyi bírta a színházat játékonként 2 forint fizetése mellett, oly feltétellel, hogy az minden este a páholy- mester és szinházfelügyelő nyugtájára játék előtt előre fizettessék be az orsz. szinb. bizottság május 20-ai ülésében 3. 4. jegyzőkönyvi szám alatt kinevezett, új pénztárnok Schütz József kezeibe. Ez pontosan is teljesítve volt. Ez időtől kezdve 1838 deczember utolsójáig nem volt ál- áílandó társulat Kolozsvártt, hanem hol bűvészek, hol zene- és más művészek, hol pedig athleták tartottak előadásokat, s cseik közben-közben fordultak meg ki-sebb vándor-társaságok, i sz. m.: Vöde és Hetényi ') Látható a körlevél 1841. évi 227. j. könyvei szám alatt. e) Látható a színházi bizottsági levéltárában 228. sz. u. 1841. évi adatból. f) Látható a színházi bizottsági levéltárban 175 sz. u. 1834 évi adatból. e) Látható a fenebbi 227 szám alatt és az 1836. évi 182. szám alatt.) Hogy ez tény, bizonyítja az orsz. szinh. bizottság 1835 ben April 6-ról kelt jegyzőkönyvnek 1. pontja a 461. lapon, hol a kir. főkormányszék azon rendeletére, hogy a helybeli színész társulat a kolozsvári szegények számára minden három hónapban egy előadást tartson, azt írja vissza, hogy e rendelés csak oly városokra terjedhet ki, hol állandó a színészet, de itt nincs az az eset, itt néha egy két hónapra vagy hosszabb időre megjelennek ugyan a színész társaságok, de a közönség hamar megelégszik velük s azután nem jár a ,t színházba, elannyira, hogy még saját élelmüket sem tudják kikeresni, sőt megkárosodva távoznak el, amint a legközelebbről eltávozott társasággal is ez történt. 1838 (május havában), Fejér Károly (júliusban), Kilényi Dávid (júliustól deczemberig), kik a kikötött 2 pártot mindnyájan pontosan befizették. 8) 1839 jan. 1-től octob. végéig Kilényi birta a színházat, s az illető összegecskét lefizette 9), 1840 márcz. 25-ikétől decz. 11-ig, valamint 1841 januártól deczemberig ismét Kilényi és társai 10), mindég megfizette a 2 forintot. Ez év nevezetes pontot képez a kolozsvári nemzeti színház és színészet történetében. Erdélynek országgyűlése, s az ügy iránt az országban csaknem átalános lelkesülés lévén, a közszellem oda mutatott, hogy a fizetési ügy az országgyűlés intézkedései következtében is kedvező álláspontra jut. Nem megyek tovább a színház beligazgatása rajzolásában, míg ez évek nyilvános tényeit, s a közleményeket meg nem említem. Az országos színházi bizottság ugyanis ez évi aug. 17-iki üléséből egy honfiúi ihlettel írt velős és az ügyet átlátszó világossággal előadó felszólítást intézett a színészet és kolozsvári nemzeti színház ügyében a törvényhatóságokhoz, melyben előadta annak építése történetét, s czélja felé bajosan közeledésének, valamint akkori kedvezőtlen állásának szülő okaira hímezés nélkül rámutatott, s a teendőket az eddig szerzett tapasztalatok alapján határozottan kijelölte. E felhívásról elég annyit mondanom, hogy az az első és amerikai utazó bölöni Farkas Sándor, mint színházi bizottsági jegyző kedves tollából folyt, tehát tekintélyes szónak méltán mondható. Szeretném egészen közölni, mert ez a színház múltjába a legtisztább belepillantást enged, és mivel az országgyűlési említett határozatok jobbára e felhívás adatai és alapelvei szellemében keltek, de életrajzában n már megtettem, itt tehát csak csak lényegesebb részét látom érintendőnek. Elő vannak adva a felhívásban a kolozsvári színház kezdeményezésére, felépítésére és fenntartására 1791—1811-ig tett lépések, a lassú haladás okai, hangsúlyozva van benne a színház és nemzeti színészet irodalmi és közmivelődési fontossága, kimutatva: mi van eddig elköltve, még minő összeg szükséges és az honnan, miképen lenne megszerezhető? Úgy — mondatik a lelhivás végén — , hogy ha az ország rendelkezése alatti nemes* felkelési alapban levő tőkék a hátralevő .) 1839-ik évi őrse. Btnh. bizottsági jegyzőkönyv 3- k alatti bizonyítéka. ft szára febr. 6-ról. . .. ) 1840ik évi orsz. sírik. bizottsági jegyzőkönyv 1/-ik pontja jan. 4-ről. ... lőt 1844-ik évi 245. szám alatti számadás 17-ik szám KOLOZSVÁR, OCTOBER 0. Az egyházi „reform-egylet. Az egyes vallásfelekezetek tanain alapuló hitéletnek az emberiség óriási arányokban növekedő civilisatiojával való éles összeütközése még sohasem jelentkezett oly kihívó, oly erőszakos alakban, mint épen ez idő szerint, mint az utolsó eseménydús évek alatt. Csak természetes következményét e jelenségnek láthatjuk tehát abban, ha a korszakunkat mozgató eszmék iránt fogékony lelkek oly szövetségeket létesítenek, melyeknek czélja: egyesült erővel, vállvetve hozzá kezdeni korunk művelődési- és hitélete ősz hangba hozatalának nagy munkájához! E czél lebeghetett azoknak szemei előtt is, kik hazánkban egy „egyházi reformegylet alakításának eszméjét megpendítették. Azon hatalmas szellemi mozgalom nyomása alatt, melyet főleg a németországi hittudósok szabadelvű törekvései fejlesztettek ki, ezen eszme sem hangozhatott el a pusztában kiáltónak szavaként. Az egyházi reform-egylet alakuló közgyűlése Pestre, e hó első napjaira ki jön hirdetve. »S a közgyűlés össze is ült, de csak azért, hogy mindjárt az első lépésnél nyakát szegje egyedül helyes, egyedül lehetséges czéljának; hogy első életjele közel halálának váljék előhírnökévé; hogy mindjárt kezdetben meggyőzze csalódásuk felől azokat, akik ezen egylettől is a femjelzett czél elérésére irányuló tevékenységet vártak. Az egylet megalakult, csakhogy nem „egyházi reform-egylet“, hanem „protestáns-egylet“ czím alatt! A reform-egyletből csináltak református egyesületet, melynek alapszabályaiba nevetséges komolysággal befoglalták (8. §.), hogy „tagja lehet a magyar királyságnak minden lakosa.“ Nem annyira az elnevezés, mint inkább az egylettel összekötni szándékolt czél tünteti fel egész képtelenségében ezen eljárás helytelenségét. E szerint már most a protestáns egyház lenne azon ideál, melyben a soraink kezdetén érintettük magasztos czél megvalósítható; a protestáns egyház azon hatalmas tényező, mely elenyésztetné a civilisatió és religio közötti nagy ellentéteket! Sic non itur ad astra. Ez ugyan nem reform, hanem reactio. Mert bármennyire tiszteljük is a protestáns egyház tanait, lehetetlen azt ezen egyház egyetlen gondolkozó tagjának is be nem vallani, hogy vannak biz' azok között is oly docmák, melyek a felvilágosodottság, a tudomány kritiáját teljességgel nem állhatják meg. Nem egy vallásfelekezetnek hibája ez, hanem szomorú eredménye oly factorok összműködésének, melyek behatása alól egyetlen egy felekezet sem vonhatná ki magát. Minden vallásfelekezet gondolkozó fiainak egyesült tevékenysége talán a siker reményével küzdhetett volna e behatás ellen. Ahelyett, hogy ezen egyesülést létesítse a „protestáns egylet“ teljesen isolálta magát saját külön talaján. Mert csakugyan nem egyéb colossalis tévedésnél a feltevése is annak, hogy egy más vallású, p. catholicus egyén, ha még oly szabadelvű is, beléphessen azon egyletbe, melynek czégjéről messze kirí a reá mázolt „protestáns“ szó. Molnár Antal: I'itvíralok a kisfiöldnél. Pária, okt. 8. Cissey tk. nem helyesli a párisi erődök kibővítését s e lépést stratégiai botlásnak tartja. Róma, okt. 8. Tauffkirchen gr. a bajor miniszterelnök egy iratát nyújtotta át Antoniellinek, mely a pápai nunciusnak a bajor udvartól való visszahívását követeli. Antonelli azt adá feleletül, hogy Bajorország ezzel csak a pápa kívánságát előzi meg, mint aki elhatározta, miszerint a bajor kormánynyal minden diplomácziai összeköttetést megszakít. Bern, okt. 8. A nemzetközi távirdász-értekezlet abban állapodott meg, hogy az Angolország és India közt elterülő összes vonalakon egyenlő árszabályzatot léptet életbe. Fiorencz, okt. 8. Az „Opinione“ megcáfolja azon hírt, hogy Francziaország kifogást tett volna a pápai adósság czimei után eső jövedelmi adó behajtása ellen. Igénytelen észrevételek. (A pénzügyminister figyelmébe ajánlva.) 1. Pénzügyminister úr ő exclája alattas tisztviselői tekintélyét akarja ezen intézkedés által szilárdítani, s ez nagyon szép és helyes, de rendeletének kellő hatálya és jelentősége csak úgy lenne, ha tisztviselőit oly díjazásban részesítené, mely mellett rangjukhoz illően, adósságcsinálás nélkül, megélhessenek ; mg ez be nem következik, addig ama rendelet sem fog érvényesülni, mert ha az embernek nincs pénze, mivel napi szükségleteit kielégítse, becsületét, hitelét, az egyetlen rendelkezésre álló értéket kell igénybe venni, hogy a fizetés hiányait pótolja; márpedig hogy most a pénzügyi tisztviselők, s főleg az adóhivatali személyzet, mily rövidre mért fizetésben részesül, azt a miniszer úrnak kell legjobban tudni, tessék tehát preferenter e bajon segíteni, hogy fent érintett magas rendeletétől eredményt várhasson. Ha összehasonlítjuk az adóhivatali tisztet bármely hivatalnál az írnokkal, vagy akár egy egyszerű Lónyai-huszárral (pénzügyőrrel), kitűnik, hogy mindenik közt az adótiszt van legroszszabbul díjazva; egy írnoknak van legkevesebb 400 frt fizetése, de abból mit sem fizet, nem felelős, s még e mellett van a comissio, mi fizetését megkétszerezi; egy pénzügyőrnek van 80 kv napi dija, szállása, ezekhez az éjjelezési s a sok büntetési díj, úgy, hogy egy vigyázó havi fizetése 50—G0 írtra megy, s mindezekért őt vajmi kevés felelősség terheli. Egy adóhivatali tiszt a legújabb fizetésfelemeléssel kap 480 frt évi fizetést, ezen évi fizetésnek 2/3-ad részét tartozik készpénzben biztosítékul letenni három év alatt havi levonás mellett, ez tesz 10 frt 33 krt; tartozik 33-at a 300 frton felül szolgálati díjal egy év alatt szinte lefizetni, ez havonként 5 frt; e két összeg levonása után kap az illető havonként 26 frt 67 krt. lehetséges-e ezen fizetésből megélni a nélkül, hogy adósságot ne csináljon? A pénztári hivatalnoknak ép úgy, mint a bírónak függetlennek és oly fizetéssel ellátottnak kell lenni, hogy magát és családját rangjához méltólag eltarthassa, nehogy a szükség őt —a pénztárnál mindig kínálkozó alkalom lévén — sikkasztásra kényszerítse; e bajokon kell segíteni, s akkor az adósságcsinálás rendelet nélkül is elmarad, ha pedig a tisztviselő az adósságcsinálásra rászorul, azt akárhány rendelet is képtelen leend meggátolni. A pénzügyminiszer úr azt sem teszi helyesen, hogy míg előde a külföldi hivatalos nyelvünket nem értő tisztviselők közül sokat nyugalomba tett, vagy végkielégítésben részesítve, hazájába portáltatott, addig ő a még bennmaradtakat, a szükséges szakképzettséggel bíró nagy számú magyar emberekkel szemben csakugyan pártfogolja, édesgeti, s ezáltal honfiai előtt az utat — legalább a haladásét — elzárja. Vájjon megérjük-e, hogy a külföldi tisztviselőktől — kiknek nagyobb része a finánczkodásból merítette gorombasággal egybekötött fennen hirdetett tudományát — megszabaduljunk már egyszer? — Vége egy második közleményben.— Apróságok a külföldről. Angliában jelentékeny reform történt a hadügy terén. A hadügyminisztérium s a főhadparancsnokság végre egyesittettek. Eddigelé Anglia a két legfőbb katonai hivatala folyvást ellenséges lábon állottak egymással, ami természetesen káros befolyást gyakorolt az egész hadügyre Most végre a két főhivatal egygyé olvadt, és ezzel a szabadelvű párt egyik régi és gyakran hangoztatott óhaja teljesült. ♦ * * A franczia terület kiürítése korán sem halad oly gyorsan, amint a francziák szeretnék. A németek még megszállva tartják az egész Oise megyét. A bajor hadosztály Clermontban és környékén fekszik. Úgy hallatszik, hogy a bajor hadosztály azonnal haza fog indíttatni, mihelyt eldől véglegesen az elsassi vámszerződés sorsa. Hogy mikor fog ez bekövetkezni, arról még mitsem lehet bizonyosat állítani. Egy berlini sürgöny egyébiránt arról értesít, hogy Armin úr végre „elfogadható feltételeket“ kapott tegnapelőtt a franczia kormánytól, amelyeket azonnal sietett közleni Bismarck herczeggel. * * * A nemzetgyűlés állandó bizottságának közelebbi ülésében sem Thiers úr, sem a miniszterek nem vettek részt. Az ülésen az Olaszországhoz való viszonyokról, a római zárdaügyről, a hadügyi reformról s az általános védkötelezettségről volt szó. — Pouyer-Quertier franczia pénzügyminiszter Berlinbe utazott. A franczia hivatalos lap megcáfolja ama hírt, mintha a Satory környékén levő táborban néhány tiszt Napóleon egészségére ürítette volna poharát. M ac-M a b on tábornagy, miután ez ügyben a vizsgálat megtörtént, kijelente a kormánynak, mikép saját és katonái nevében tiltakozik az ily alaptalan hírek ellen. * * * A franczia megyei tanácsok megválasztása október 8-án ment végbe. Eddigelé az a vélemény uralkodik e választásokat illetőleg, hogy azok eredménye republikánus conservativ lesz. Néhány déli megyében valószínűleg a radikális párt fog győzni. A bonapartisták néhány északi megyében számítanak sikerre, de előreláthatólag hiába. A nyugati, keleti s a központi megyékben mérsékelt republikánusoknak, s a conservativ-liberális pártnak legjobb kilátásai vannak. A bonapartisták kezdenek takaródét fújni, aminek oka a kölni lap levelezője szerint abban áll, hogy a papság ezúttal nem bonapartista, hanem legitimista jelöltek mellett buzog. A választási küzdelem előreláthatólag igen heves lesz. * * * Madridból sürgönyzik, hogy Malcampo késznek nyilatkozott az új minisztérium megalakítására. Olozaga állítólag külügyminiszter lesz.