Magyar Polgár, 1872. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)
1872-02-23 / 43. szám
KOLOZSVÁR, FEBR. 22. 1872. Példának okáért, Pest, 1872. febr. 14-én. Én igen nagy passióval lapozgatok, mihelyt időm engedi, az 1870-évi népszámlálásnak hivatalosan összeállított igen érdekes és rendkívül tanulságos statisticai adatai között. S azt hiszem mindenki természetesnek fogja találni, ha mint testestől, lelkestől székely ember, legelőbb a székely székek rovatain sietek legeltetni szemeimet. Így akadtam a népszámlálás nagy könyvének elején és végén olyan adatokra, amelyeket itt, egymás mellett, rovatozva, az összehasonlíthatás könyebbségéért kötelességemnek ismerek közölni. Az illető könyv elején egyik rovatában a területek nagyságát, a legvégén pedig „A törvényhatóságok által igénybe vett népszámlálási költségek kimutatását“ találom „kivetve a lakosság 1,000—1,000 felére.“ Ezekből a Székelyföldre nézve székenkint e táblázatokat állítom ide: E táblázat kiegészítéséül ideteszem, hogy eme költségből minden 1,000 ember felére mennyi esett az illető székekben. Íme: A költségből minden 1,000 főre esik: Általában A törvényhatóságú város Szék neve, sok népességének levonásával. Udvarhelyszék 10 18 117 Már most tessék a területek nagyságát és lakosságszámát összehasonlítani. Aranyosszék roppant szembeszökő nagy költségére nem teszem meg itt az összehasonlítást, megteheti azt mindenki. Hanem megteszem az én szülőm egyéjére. Háromszéknek a területe 26,11 nmfldel kisebb népessége 1,599 lélekkel kevesebb, mint Csikszéknek és a népszámlálása mégis 3,238 frt. 39 krral került többe! De nem csak egy székkel, hanem összehasonlítom Háromszéket a többi összes Székelyfölddel. Kérem csak figyelemmel kisérni, Háromszéken kivül a többi négy szék összes területe 154,180mfld., az összes lakosság számának főösszege 317,487. És e területen e népességnek összeszámlálása került összesen 4,305 frt. 91 krba, mig Háromszéknek egyedül 4,946 frt. 39 krra megyen e költsége, 51-97 mfld. területen, 105,586 lélekkel. Tehát Háromszéknek egyedül 640 frt. 48 krral került többe a népszámlálása, mint az egész Székelyföldnek! Uraim! Ezek oly kérlelhetlen hivatalos adatok, amelyekre felhívom e szék minden rangú és rendű polgárságának, felhívom magának a kormánynak és felhívom a közvéleménynek a figyelmét! S akik engem netalán izgatással szeretnének vádolni, azoknak e számokra mutatok: nem ők izgatnak-e maguk ellen ily tényekkel, nem ők hívják-e fel a józan gondolkozó részt pártosztály- és valláskülönbség nélkül. Fel lehet hozni, hogy hiszen ez attól függött, hol kik ajánlkoztak az ügy iránti buzgalomból a népszámlálás keresztülvitelére ingyen segédkezet nyújtani? Ez esetben is ítélje meg a közvélemény: kiket illet a vád a közpénztárnak ily roppant aránytalan igénybevételéért ? Nekem nincs szükségem vádolni sem az illető bizottmányt sem az illető tisztséget, de jogom van nyilvánosság elé hozni példának okáért az ilyen tényeket. A többi a közvélemény dolga. Bakcsi Ferenc, Szék neve. Terület Qmtf. Aranyosszék 608 Népesség főösz-Került frt. kr. szege 19,680 1,034 61 Csikszék 78-08 107,185 1,708 — Háromszék 51-97 105,586 4,946 39 Marosszék 24-75 92,398 563 30 Udvarselyszék 45-27 98,224 1,000 — frt. kr. frt. kr. Aranyosszék 52 57— — Csikszék 15 92 16 11 Háromszék 46 84 51 88 Marosszék 6 8 7 6 TARCZA. Al román szintgy. m. Moldovában. (Vége.) Nem maradt egyéb hátra, az igazgatók beállottak fordítóknak is, és Voltaire és Moliere konyább darabjait lefordították román nyelvre, ezen darabokat nagy ügygyel-bajjal betanították és végre kezdődtek az előadások is. Az előadások sikerültek, a közönség a színészek által néha elkövetett bakköveseket is megtapsolta, a színészek bátorságot kaptak s nagyobb szenvedélyül fogtak a munkához. , i f7Ü1 sz.te'en l esz felemlítenem, miszerint a su at tagjai a színművészetben elhaladást tettek, sőt azokból valódi tehetség* váltak ki, milyenek volak rám, Teodorini, Iuchiani, steljdea és Gabrella. Az anyag, szükséglet* Doulilp„ fedezve votaki így a mindennapi szükségekkel megküzdeniük nem kelletett. A repertorr gazdagodott a darabokban válogatni lehetett már sőt eredeti színműveket hozhattak színre, mert ezen időben lépett fel Alexandri eredeti vígjátékaival. E költőnek első eredeti vígjátéka „Sadaguzai Jorgu“ czímet visel, mely a társulat által sasasaasssssesansaBS előadatra nagy sensatiót csinált. E vígjátékiban szerző a román aristocratiát ostorozta, mely anynyira szeretett mindent, ami külföldről jött, csak a hazai dolgokkal nem tudott kibékülni. Alexandri fellépése a szinügynek jó lendületet adott; a szinügy kezdett már e vígjátékok által nemzeti szint ölteni, mely körülmény, igen természetes a szinügynek sok barátot szerzett. A három vállalkozó, ezen állásáról nem sokára lemondott. A jasoii színház azután több director kezébe jutott, kik alatt a társulat működése még nagyobb virágzásnak indult. A meglévő színház már elégtelennek bizonyult, egy új színház építéséről kelletett tehát dolkodni. A gondolat megtestesült, mert nem sokára egy új színház állíttatott fel, mely Mikó I. dl igazgatása alá bocsáttatott. Derekabb, képzettebb férfiút e tekintetben M.Ilona! nem lehetett volna kapni sem. Mint szerző és színész egyaránt hivatva volt a román színi ügyet erős alapra fektetni. Nem sokára nagyobb színműveket adott elő, milyenek voltak .A házban levő kő*, „Sámson* „Chinda , „Nicorescu* stb. melyek egyaránt nagy tetszésben részesültek. Alexandri neve a színpadon elégséges volt arra nézve, hogy a színház zsúfolva legyen, neve annyira ismert volt már, s színdarabjai annyira IV. barátomhoz. (Visszapillantás a farsangra, Gyula gróf, törvényjavaslat, gyermekelőadás, mískiállitás.) Karnevál herczeg itt is bevégezte fényes uralkodását, s hasonlólag Európa majd minden uralkodójához, ő is meglehetős sok adót tartott nélkülözhetlennek uralma fentartására, és igen sok adósságot hagyott hátra mégis alattvalói boldogítására. No az igaz, hogy ő herczegsége gondoskodott hódolatteljes alattvalói mulatságáról, élvezetéről is, sőt még a jövőről sem feledkezett meg, mert — amint egy bécsi journalista kiszámította — csak itt Bécsben 798 párral szaporította azok számát, kik Hymen oltárán — miden a földi boldogság netovábbja — áldoznak a földi gyönyörök s reményeik hullámaitól dagadó keblek forró érzetével. Élv és gyönyör! Ezt hirdette a farsang alatt mindennap száz meg száz piacat, s nem hiában, mert valóban az a sok fény, pompa, s e mellett fokozott kedélyesség, mit Bécs e farsang alatt is producált, képes volt mindenkit — legalább rövid időre — mámorba ringatni, kiben csak egy piczike vágy is volt élvezni a nagy világ — tudom rá mondod puritán barátom, hogy hiú- örömeit. És most, a farsang végével, egyik, kinek pénz az Istene, ezért — melyet a gscheft megtízszerezhetett volna; egy más, kinek fogalma szerint az idő: kincs, pénz, élet, minden, az általa elvesztegetettnek hitt, mulatva elszalasztott órákért; egy harmadik a sokba került s mégis meghiúsult reményekért küldi bűnbánó fohászait az ég felé, vagy oda, hol Istenét képzeli, a „memento homo, quod pu Ivises, et in pu Ive rem reverteris“ gondolatának befolyása alatt. Valamint osztrák-Magyarország, akarom mondani az osztrák-magyar birodalomban, úgy Carnevál bécsi uralkodása alatt is Gyula gróf — mint az itteni lapok nevezik Andrássy grófot — vitte a főszerepet; nem volt egyetlen jelentékenyebb bál, melyben ő excellentiája jelen ne lett volna Ott volt a jogászok, tanulók, kereskedők, polgárok, jótékony és nem jótékony egyletek tánczos és maszkos báljaiban s az utolsó „Redouts“ jótékony czélu maszkos bálban ép reggeli 5 óráig képviselte ő felségét; általában — utánozva kedélyes elődét — bebizonyította, hogy gavallér nemzet vagyunk s pártoljuk a művészetet, főleg annak női képviselőiben; a bécsi közönség is igyekszik kimutatni rokonszenvét a „mitmacholó“ külügyminiszerrel szemben, ésannyira, hogy a nagykereskedők báljában az ő kedvéért még csárdást is tánczoltak, mire — inter nos dictum — ő excellentiája azt a megjegyzést tette volna: azt hiszem ilyen lehetett hajdan a frigyláda körültánczolása Jehova népe által. Ad vocem — vagy pardonner moi, hisz a latin kifejezések kimentek divatból — tehát a propos Jehova népe. Egy izraelita Juvelier, egyik fényes bál alkalmával kiszámította, hogy a mulató közönség szépei s tán nem szépei által — szemek és soknál a szivek elvakítására, meghódítására — viselt ékszerek éppen elegendők lennének a birodalom összes államadósságainak lefizetésére. *) Mit *) Igen, ha a státusadósság egy része talmiaranyból volna. Szerre gondolsz, nem lenne-e jó törvényjavaslatot terjeszteni az országgyűlés elé államadósságunknak a különben is elég szép nőkre nézve haszontalan ékszerek confiscálása által való törlesztésére ? ? Ne nevess barátom, mert én komolyan hiszem, hogy ez az egy mód van csak megszabadítni a quotától édes hazánkat, melyet egy „Unser Vaterland“ czímű színmű 35-ik előadásán úgy láttam föltüntetve, hol az igazságszolgáltatás e három szóból áll: „Fünf und zwanzig.“ Az előadásról eszembe jut egy másik szinielőadás, mely alkalommal a Wiedeni színházban egy délután egy — a színház rendes igazgatója alatt álló — gyerek társaság szerepelt, s melyet kíváncsiságból akartam megnézni, de kíváncsiságom bámulattá vált, midőn 5—6—7 éves gyermekeket oly szabatosan, amigi routinnal láttam játszani, mint nagyon sokszor nem a mi erdélyi — ha nem is a legjobb, de — jobb színészeinket, így szerzik meg aztán azt a játékbani könnyűséget, otthonosságot, mely később a komoly tanulmánynyal Bécs színművészeit producálja. Így felelnek meg aztán valóban czéljuknak a színi képezdék, ha a felsőbb elméleti ismereteket már a korábban megszerezhető s megszerzett praxis támogatja. Mielőtt levelem bezárnám, még tudósítlak valamiről, mi reák, magyarokra nézve mindenesetre érdekes és örvendetes. Közelebb meglátogattam az austriai „Kunst- Verein“-nak ez évi műkiállítását. E kiállításon képviselve volt a festészet Mekkája, Róma, az újkori festészek gyülhelye München, képviselve volt Páris, Berlin, s főleg természetesen Bécs s egész nagy Magyarországból — — Kolozsvár. Általában az újkori festészet mind táj-, mind arcz-, mind genreképekben en detail képviselve volt, és mindezek között, daczára Schlösser Herman Rómából küldött valóban gyönyörű s a német császár által kitüntetett „Venus Anadromene“-jének, a bécsi sajtó csaknem egyhangú ítélete szerint. Vastag György kolozsvári festész két olajfestménye nyerte el a babért, melyeknek egyike „román szerelmi vallomást a sövény mellett, s a más egy „román czigánynőt“ megragadó élethüséggel tüntet föl. Oly jól esett lelkemnek, hogy nemcsak, mint betyárt, jogászt, politikust, hanem mint művészt is kezdik ismerni s respectálni hazánkfiait!! Isten veled! Cs.s. A parányi nap. Bézs, febr. 19. 1872. A közelebbről lefolyt tiszti kinevezések és megyei tisztválasztások ragyogó, igazságosztó nagy napjai után elvégre következett egy parányi kis nap, melyen az ellenzék szervezkedő gyűlését merészkedék tartani... Elég hozzá, hogy e hó 10-én b. Bándy Dezső, gr. Kornis Vidtor, Mózsa Sándor és Simó Lajos aláírások alatt a b.-szolnokmegyei ellenzék felhivatott február hó 18-án d. u. 3 órakor Dézsőn szervezkedő gyűlést tartani. Az örök idő szünet nélkül forgó kerekén, melyet még az uralkodó párt sem képes megakasztani, végre meghozá e parányi kis napot is. A gyűlés helyéül kijelölt, szobák megteltek; az udvaron, az utczán a város becsületes polgárai, a megye helyiségeinek küldöttei, az értelmiség képviselői még többen valának, mint a szobákban; közólhajtás után a dézsi tágas timárszin nyittatott fel és a 4—500 tagból álló, népes alakuló gyűlés ott tartatott meg, számosan voltak románok is jelen. Azon gyűlésről, melynek tagjai — az elbizakodás önhittsége nélkül — egyedül a meggyőződés, a méltányosság és hazaszeretet férfias érzésével jőnek össze, az ilyen gyűlésről mondhatjuk el valósággal, hogy lelkesült. Ilyen volt a b.-szolnok megyei ellenzék alakuló gyűlése. B. Bánffy Dezső, mint jelen gyűlést meghívók egyike, szólalt fel elsőbben ilyen értelemben: kedveltek mindenütt, miszerint Alexandri elkényeztetett, de első rangú, költője lett kevés idő alatt Moldovának. A színházban már zenét is lehetett hallani. Flechtenmacher jó nevű virtuóz bájolta el a közönséget hegedűjével. A közönségnek jó időtöltése volt. Aki azonban mélyen betekintett a coulisok titkaiba, tapasztalhatta, miszerint úgy a dolog sokáig nem folyhat, a társulat sokáig nem tarthatja fenn magát. A színészek a színpadon igen jól viselték magukat, a közönség igényeinek tökéletesen megfeleltek, ámde nekik színpadon kívül is élniök kelletett. A közönség megtapsolta őket s ez gondolta, hogy kötelességét a színészekkel szemben tökéleteletesen teljesítette. A színház ajtai bezártával a színészek a szabad ég gondozása alatt maradtak, nélkülöztek a legnagyobb anyagi szükségletek között szenvedtek, a közönség pedig nem sokat bajlódott a színészek magánéletével. Ide járult még az is, hogy a színház épülete nagyon egészségtelen levegős volt, falai nyirkosak, acusticája rész, ebből következett az, hogy a színészek többnyire betegesek voltak, sőt többen már életük virágjában pusztultak el, ilyformán l’oui, P. Nicolau, Margiola, Sterianea, Teodorii N. egymásután a legnagyobb ínségben elhaltak. Ezen okoknál fogva a társulat felbomlott, tagjai elszéledtek, s báládatosabb pálya után néztek. „Tisztelt értekezlet! Midőn hosszú idő után szerencsém van ismét együtt, és pedig ily szép számmal, látni B.-Szolnok megye ellenzékét, engedjenek meg nekem mindenek előtt egy szíves „fogadj Istent“ mondani. Önök bennem helyzeti bizalma akkor, midőn a múlt választások alkalmával, mint képviselőjelöltjüket tisztelték meg, adja nekem azon reményt, hogy elbizakodottságnak nem tekintik, ha veszem magamnak a szabadságot, és mint kezdeményező lépek fel most, midőn közeleg az idő, melyben ismét ki kell lépni a küzdtérre midőn ismét alkalma lesz pártunknak kísérletet tenni, vájjon nem érhetné-e el azt, hogy a talán már ez év őszén összeülendő országgyűlésen magát a megyét pártunkhoz tartozó egyének állni lássa képviseltetve. Én és azon elvbarátaim, kik önök összehívását eszközöltük, azon czélból indultunk ki h0£fv elkerülhetetlen szükségnek ítéltük eleve szervezkedni, óhajtottuk, hogy erőnk, fáradságunk ne legyen a külön működés által elforgácsolva, de a központ, kozraegállapodás útján létrehozott vezérta által érjük el, hogy minden legkisebb munka, fáradsag egyöntetűen eredményt idézzen elő a dia. Ia k'ianuT5'1 UtK- Azo" alapelvek, melyben pártunkat összehozták, kell hogy zü“e[3kenPt, ”k segíenek; aZC"‘ *6“ hazafiul észület kell hogy ma is lelkesítsen. ”„ hiszem, hogy ez megvan, remélem, hogy az eredmény meglesz!! ”De Uraim! hogy ne halmozzak szóvirágokat egybe, sőt inkább röviden a dologra térjek: felhívása következtében az országos ellenzéknek, példájára a társtörvényhatóságoknak, czélszerűnek ítéltük, hogy az ellenzék e megyében is szervezve legyen, e czélból rövid szervezkedési tervezetet voltunk bátrak összeállítani; nézetem szerint mindenekelőtt ezen tervezet tárgyalása, illetőleg megállapítása volna előveendő...“ Ezen lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után felolvastatott az 5 pontból álló szervezkedési tervezet. Ezen tervezetnek Simó Lajos czélszerű módosításai hozzácsatolása mellett való elfogadása után gr. Kornis Victor ajánlatára, ki hangsúlyozta, hogy B.-Szolnok megye, mely a Királyhágón innen vezérmegye, az országos ellenzéki értekezleten is tekintélyesen legyen képviselve, közegyetértéssel b. Bánffy Dezső, Simó Lajos, Vojt József, Gyárfás ferencz, Zámbó György és Móricz Sándor megválasztottak, hogy a b.-szolnokmegyei ellenzéket képviseljék a pesti központi ellenzéki gyűlésen. Mellőzzük a bensőséggel mondott beszédek fölemlítését, meg kell azonban említnünk, miként azon különben becsületes érzéstől sugall óhajtás ellenében, hogy a Pestre felküldendő követek közé választatnának az alsóbb rendű polgárok közül is; b. Bánffy Dezső és Medgyes Lajos hatásos szavakban fejték fel, miként a megválasztottak csakugyan a társaság különböző osztályaiból vannak választva, de különben is ide mindnyájunkat a jogegyenlőség tiszta akarata és a hazafias testvéri szeretet hozott egybe, és ezek kell hogy vezéreljenek az életben is. A tanácskozás tárgyainak bevégzése után kezdettek a gyűlés tagjai oszlani, mindannyia azon magasztos meggyőződéssel, miként: mindannyia akarja az önálló országos hadserget, a delegatio eltörlésével hazánk önállóságát, akarja az országos független kül- és pénzügyet, mégpedig az idő megválasztásával békés és alkotmányos utón. Igen! igen , békés és alkotmányos utón, nem pedig forradalmi utón, mint az ellenfél némely udvarias tagja reák mázolni igyekeznék. Igen! és megválasztva az időt, nem pedig hi bele Balázs... Ilyen volt a parányi nap. Gyárfás Fereucz Az iparos egyletből, A kolozvári iparos egylet kebelében alakul nevelésügyi (I-ső) szakbizottsága Böhm János építőmester, mint elnök vezetése alatt e hó 16-án ve 6 órakor gyűlést tartott. _ Mikiő és Teodorini is felhagytak a színészettel, mely számukra babért szerzett ugyan, de kenyeret nem. Másfelé próbáltak szerencsét. A színügy ezzel Moldovában hanyatlani kezdett, az előadások megszűntek, csak néha-néha akadt egy-egy bátrabb vállalkozó, többnyire nyerészkedési vágytól űzetve, ki a színpadon előadásokat rendezett, melyek igen természetesen a várakozásnak nem feleltek meg s a közönség igényeit távolról sem teljesítették be. így állott a színészet ügye Moldovában ezelőtt 4—5 évvel is. A színügy rendezésére egy javaslat adatott be a román kormányhoz, mely sokáig porosodott a minisztérium adói között. A szinügy most már Jussiban is rendezve van, s ha nem családom Mikiő igazgatása alatt egy társulat szép eredménynyel működik. Ennyit mondhattam el a dunai egyesült fejedelemségek szinügyéről. Negruzzi C., Philiaaon Milós M., Hodosin József, Vulkán József és Strajan 11 M. adatai nyomán, megkívánván jegyezni azt iS miszerint vidéki színészet Romániában úgy ses nem létezik, s ezen fejedelemségeknek Bukartesben, Jussiban, és Craiovában van csupán szülőházuk. . A bukovinai románok pedig egyáltalában szivügügyei nem bírnak. .Moldovan Gergely-