Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)
1872-10-10 / 232. szám
Pl CD 00 OO ISI Dl'3 pi CD pi pi pi o CD Pl <11 KOLOZSVÁR, 9. 1872. Fővárosi levelek. ccxi. Pest, okt. 7. 1872. Kedves barátom ! Az adresse-vita foly, de meg eddig kevés lélekemelőt, sőt szálljunk le az óhajok magassáról— hasznosat hozott magával. Ifjú renegátok mossák Pilátusként kezeiket s a körülmények változásával fedezgetik saját üres ■ ambitióból, vagy épen haszonlesésből származott változásaikat. És minden még unalmas is volna, ha egy-egy ujdonsült parliamenti lángész mulatságos botlásai a házat derült kedélyben nem tartanák. Ez okból a szerep meg is változott. Most már — szombaton — az ellenzék lépett vissza a szótól tömegesen, s a jobboldal órái tovább ifjú és megfejelt tagjaiban. Ez utóbbiak közöl Pólya, a volt barsi alispán tartott szombaton igen csinos és valódi parlamentáris hangon vezetett beszédet, ma pedig kilátásunk van Sennyeyt és Somsich Pált hallani. Pólyát eddig elé az egyetlen szónoknak kell tartanunk, kiben a jobboldal az uj választásoknál valamit nyert. Beszédének hangja olyan, mint mindenkor szívesen hallunk a parlamentben Beszédének alapja azon vád körül forgott, hogy az ellenzék közjogi oppositiója, különösen a nép alsóbb osztályánál helytelen magyarázatok és a napi sajtó izgató irányzatánál fogva káros hatást szül. Elismerjük, hogy e vádban, itt ott az egyéniségek szerint lehet némi igazság, hogy a kormány tényei rostálása, az ellene tett föllépések, a tekintélyt bizonynyal nem növelik. Abban is lehet igaza Pólya úrnak, hogy a 67-ki kiegyezés némely túlsó népszónok által még annál is sötétebb színben állíttatik elő, mint a minő az valóban s egyesek az ennek megszüntetése, vagy revisiójából létre jöhető új viszonyokat is élénkebb színnel rajzolják, mint az valóban lehetségesnek látszik. Dr. Pólya úr nem tekintett nézetünk szerint a dolog mélyére s az eredményt vette fel az okok helyett. Nem vette tekintetbe, hogy a leginkább demoralizáló hatással az bír, ha egy nemzet múltját megtagadja, s 48—49-ki hősei iránt az elismerés adóját nem adja meg, míg az akkor hazánk ellen küzdötteknek nyugdíjat szavaz meg. Demoralisaló hatást kell tennie, a dolog természeténél lógva annak is, midőn az állami vagyon kezelésében visszaélések történnek és azt — mint épen a jobboldali sajtó által színre hozottat — épen méltányolnia kellene Pólya úrnak, de még demoralizálóbb az, hogy ezt a kormány elégnek tartja csak egyszerűen tagadni, a nélkül, hogy a vizsgálatot megtenné s annak eredményét a nép tudomására juttatná. Erkölcstelenítő hatást gyakorol népünkre a választásoknál nagyban elnőtt vesztegetés, hivatalos erőszak nyomás, a bírák részvétele a választási mozgalmakban. Erkölcstelenítő hatást gyakorol a hirtelen felgazdagodás látása, melyek forrásai a nép előtt ismeretlenek, de az eredmény láthatólag előtte áll. íme ezek azok, melyek a demoralisatiónak VII 2. / TARCZA. Képek Paris 1871-ki forradalmából, Ugrón Gábortól. Ez érdekes képekhez nehány bevezető sorral tartozom. Ugrón Gábor barátom, midőn Sedán tragicus hőse nevével többé nem vethetett árnyat a franczia fegyverekre, Pestről Francziaországba ment, hogy szolgálatát felajánlja a köztársaságnak. A lefolyt emlékezetes napok eseményeiről sok érdekes levele jelent meg az „Ellenőrben,— a commune harczairól, azonban tudósításai, melyek sok érdekes, s eddig előttünk ismeretlen részleteket tartalmaznak, nem juthattak ki hozzánk. Levelei elfogottak, s csak midőn vége volt már az iszonyú forradalomnak, akkor juttatták kézhez ismét viszsza azokat. E leveleket Ugron Gábor barátom szívességéből adom most közre, azon biztos hitben, hogy a magyar olvasóközönséget még most is érdekelni fogják e levelek, melyek az események befolyása alatt, a forradalom közepette írattak. A commune rémtörténetét még ma is elszorult kebellel olvassa az ember. Minő férfiak, minő erkölcsök, minő féktelen szenvedélyek uralkodtak Páris felett! A szorgalmas, a munkás franczia nép néhány silány utczai hős befolyása alatt rombolta Párist, Francziaország szivét, akkora kegyetlenséggel, mely felülmúl minden gondolatot, s kétségbe ejti az embert, hogy ezek a czivilizáczió gyypontjában, a Pantheon közelében történtek. Jó, hogy régen vége van ez iszonyu képnek, a eltűnt, mint a rossz álom. Ma már ismét begyógyultak Páris sebei, Páris, 1871. márcz. 3. Most érkeztem Versaillesből. Jártak nök valaha egyik ellenséges táborból a másika? Ha igen, tudják mit élveztem. A nyugati vaspálya udvarából induam, melyet a nemzetőrök tartottak elfoglalva,kik minden málhát megvizsgáltak, hogy mis-e benne fegyver elrejtve, s nagyon vigyánk, nehogy Párisban levő katona megszökjék. Mrt? Na, mert ezek hadifoglyaik. Az överőd dldkunyhóit (casamata) a nemzetőrök laktálhatalmasan lobogó tűz körül sütkéreztek. őr pedig komolyan lépdelt a falzat élén, néz elmerengve a 15—20 öl mélység fölött bizonyosan azon töri fejét, mekkorát esne ha lepottyanna úgy véletlenből a commune tiszteletére. Azon communeéra, mely tegnalőtti megválasztása ünnepére azt mondta fiat lux és illuminálta magának a középüket. Másodszor az Issy-erőd mellett álltunk meg. Visszatekintve Lothné ő nagysággyengesége, s a levelező kötelességérzetébe mögöttünk láttam egyes házak előtt séha a nemzetőrség előőrseit. Az erőd ormáncsillogott egy szurony és sötét lett egy em; fia nem csalódtam, tengerész. Az erődötkörnyékét csúfosan megtépászták a poroszombák, de másutt nyomát sem látni a kifitté újságolt porosz kíméletlenségnek. Ham a poroszokat okozzák azért is, hogy a lettek falán gyalogság használatára réseket itak. A gyönyörű parkok fái büszkén hordi koronájukat, csupán két helyen tűnt szemen két fa, melyiknek elhordta a golyó a fejé Bellevuenél kezdődik a párisi mentek s hazája. Itt láttam a legelső, de raj zsandárt, kik az indóházat őrizték és Bellevue szélső házaiban előőrsöket állítottak fel. Inner Versaillesig nem egyéb minden lakott és lakatlan ház, mint laktanya. Olvashatják önök a párisi lapokból azon panaszt, hogy a kormány az élelmi szállítmányokat visszatartja, s Párist porosz módon éhséggel akarja megszelídíteni. Ez nem való. Legalább egy gazdag párisi mészáros utársam biztosított, hogy egy nyáj juhot tegnap kapott. Versaillesi pályaudvarból a nőket igen, de a férfiakat nem eresztették ki; mindenkinek igazolni kell magát, egyik választójegyével, másik isten tudja mivel, talán egy jó vastag gorombasággal, s én útlevelemmel. A szabad légre jutás egy negyedórás tolongás mulatságába került. Milyen jó alkalom egy beszélyírónak. Egy papa megérkezik kedves és szerelmes leányával. A kisaszszony kimehet. A papa visszamarad. Ez tolong és tolong, hogy minél kevesebbet várjon kedves M.. ja. Mikor megszabadul, az angyal nincs sehol, elvitték a poroszok, vagyis jobban mondva egy szép fekete bajszú fiatal ember, ki kocsival várt reá. Keresheti, míg megkapja Montmartre csúcsán. Versaillesba én az assemblée kedvéért jöttem. Ma nincs ülés. Jó, itt van az idegenek kalauza, ez a palotát, s a múzeum osztályait ajánlja megnézni. Kibontom a palota tervrajzát. Nézzük meg hát a Galerie des Bataillest. Oda megyek. Egy zsandár megállít, hogy mit akarok. Mondom, hogy a Galerie des Bataillest a... Itt a pénzügyministérium van — vág közbe, azt tessék a hadügyministériumban keresni. Hue des reservoirs 19. Mercibieu, s mentem a másik szárny földszintjének, hol tervrajzomban a Galeries de 1’ Empire volt megjelölve. Egy tengerész állt őrt. Kérdem ezt, hogy megnézhető a G. de 1’ empire. Ez szíves volt megmagyarázni, hogy most köztársaság van Francziaországban, s „pas d ’ Empire.“ Mikor a jóakarata magyarázat közben elfordult az ajtó szárnyától, láttam egy negyed év papíron feketéim, hogy mikor van hivatalos fogadtatás a tengerészministériumban. E kettős kaland után reájöttem, hogy a kastély minden részét a kamra, s némely ministeriumok foglalták el ideiglenesen, és bölcs Baedekkel, Joanne sem tudnak a felkeléshez alkalmazott kalauzt írni. Versailles népe igen katonás. Négy emberből három katona, s ki nem katona, a becsületrend-lovag. Igazán ekkor láttam, menynyi becsületes emberre van Francziaországnak szüksége! Mint régi zamatossággal irták, sok úri nép s czifra cselédség (egész a cocotteokig) serénykedik ura, egyik Thier", másik ennek szolgája közül. A párisiak persze, mint mindig, kiváncsiak, s kilátogatnak seregesen. A Place d' armes-on kétfelől két-két üteg ágyú körül gyalogság áll őrt. A Gardes ecuries udvarán vagy 80—90 db ágyú és ugyanannyi töltényszekér van sorjában. Avenue de St. Cloud tái alatt sátrakban a tüzérség czövekhez kötött lovai mellett tanyáz, az Avenue de Sceaux során pedig a gyalogság. A laktanyák zsúfolják katonasággal. S a városon kívül fekvő téren is sűrűn fehérlenek a sátrak és sürgölődnek a harczosok. A katonaság egy Bank zsoldját felével emelték, mert igen sokan ide hagyták a frankot, s elszöktek Párisba 1 */.2 frankot húzni. A párisi nemzetőrök két ide retirált nemzetőrzászlóalja is parádirozott a place des armeson. A Fontainebleaus más vonalaknak a Thiers rendeletében kijelölt pontjairól a szabadságolt katonákat Versaillesba íiozták , az * » * K. Papp Mikit CD CD Dl' Pl' Pl CD' Pl' Pl Pl 53' CD Pl is főforrásai s a sajtó csak hazafias kötelességet teljesít, midőn mind azt napfényre hozza. Mert a hiba azáltal csak nagyobb lenne, ha még el is hallgattatnék. P. Szatmári Károly: A bankkérdésről. Hirszerint a kormány élénken foglalkozik, a bankkérdéssel, s e tekintetbe mielőbb végleges határozatot fog hozatni. Mi őszintén megvárva, semmi üdvös eredményt nem várunk a bankkérdés tekintetében a jelenlegi kormány intézkedéseiből, valamint nem várhat senki, ki elfogulatlanul gondolkozik, bármely politikai párt elveit valja is. Sokkal mélyebben gyökerezik a bankkérdés, az 1865 — 67 országgyűlés XV—XVI czikkeibe — mint sem, hogy az egyedül üdvözitő, közjogi alapon kormányzó minisztériumtól — holmi haszontalan szemkápráztató experimentationál egyebet várni lehetne. A bankügyi enquéte több kitűnő tehetségei határozottan, és igazán kimondták volt, hogy pénz és hitel ügyünk független nem lehet mindaddig — mig a közös valuta meg nem lesz szüntetve, és mig az osztrák államadósság általunk „opportunitás“ szentpontjából elválalt része külön szakittatván — nem adatik teljes rendelkezésünk alá. A fennálló kormány az idézett XV és XVI- ik törvényczikk megváltoztatását eszközölni természetes soha nem fogja, s következőleg a közös valuta, megváltoztatásáról — azaz magyar bankügyről tehát szó sem lehet. Az 1865/7-ik országgyűlésnek hazánkra nézve, véghetetlenül káros intézkedése volt az , hogy az államadósságot az általunk elválalt rész erejéig nem tőkében osztotta meg, hanem a helyett az utána fizetendő kamatok és járulékok egy részét vállalta el. Ennek utólagos helyrehozására okvetlen szükség lenne, mert mint egyik kitűnő pénzügyi kapacitásunk mondja, míg ez meg nem történik ,valamint egyrészről az ország önállása a pénzügy terén nem valóság, hanem pusztán csak phrazis, akkép másrészről a magyar pénzügynek teljes rendezéséről addig szó nem lehet. Hogy e tekintetben hogy gondolkozik a kormány, kitetszik onnan, hogy félhivatalos lapjai szerint a szerződési idő lejárta után, a jelenlegi arány nem fog megmaradni, mert a lajthántúliak méltán követelhetik a miénk felemelését. Tehát nem tőke kiszakításra, hanem kamat felemelésre lehet kilátásunk. Kiváncsiak vagyunk a fent jelzett bankügyi szemfényvesztésre. rj „ - - --------___u.uubU ivguilh UOZZH SZÖT-lani e kérdéshez. Én az uj főispánt őszintén üdvözöltem, őszintén mert mint kifejeztem, reményeket kötök hozzá; ha lapja hozta volna mondat szavaimat, nem lesz vala a Kelet Deézsi levelezőjének od 3 ki levelében alkalma oly hangsúlyozás, illetőleg irály beosztással írni, hogy Ígértem „az ellenzék ezután legális magatartását“ mintha én ezt ezutánrs Ígértem volna; nem Ígértem, legalább nem oly értelemben. Azt hogy az ellenzék a főispán támogatója lessz igen is mondottam, mondottam mert hiszem hogy az uj főispán igazság érzete, lovagias jelleme lehetővé teszi azt hogy az ellenzék nem lesz kényszerítve ellenzékeskedni, midőn megyei belügyi kérdésekről leend szó. Ezt mondottam, a múltra éppen mit sem vonatkoztam, sajnálnám ha némelyek akár a volt főispán rovására, akár az ellenzék megtámadhatására ilyeket kívánnának következtetni. — Ha levelező az oct. 8-iki számban hozott levélből ítélve úgy értett, mint ir, akkor sajnálnom kell őt, mert vagy nem bir figyelni, vagy nem bir érteni. Én voltam az ki mint a jelölő bizottság tagja, már a jelölő bizottságban, és nem egyedül de éppen t. Krézner Sámuel úr igen határozott jobboldali támogatása mellett, ellene szollottam dr. Diószegi Géza főjegyzői jelöltetésének. Ellene szollottam pedig mert, az 42-ik t. ez. 67 § értelmében ő nem képesített. Méltánylom én dr. Diószegi Géza hazafi áldozatát, midőn az iskola falait elhagyva a csata zaját kereste fel, méltánylom, sőt elösmerem jelleme tisztaságát, sajnálom hogy a sors vaskeze a számüzöttek keserű kenyerét etette vele; legyen bárki is meggyőződve, hogy — mit ki is fejeztem — embere dr. Diószeginek mint én nincs, szívesen adom neki szavazatomat oly állásra, mely állásban a törvény képesítvényt nem kiván, kifejezést adtam én ezen sajnálatnak, hogy még a téli választások alkalmával nem voltam azon helyzetben, hogy dr. Diószegire mint szolgabíró jelöltre szavazhassak. — Jegyezze meg magának levelező, hogy én mit mondok, rendesen érezni is szoktam, jegyezze meg, hogy midőn kimondottam, hogy a főjegyzői szék betöltését pártkérdésnek nem tartom, őszintén beszéltem, de bizonyítottam ezt azzal is, hogy szavazatomat elég határozottsággal éppen a jobboldali Pánczélra adtam, szemben Lészaival. Jegyezze meg magának levelező azt is hogy ezen kérdésben igen szomorúan hatott reám azon tapasztalat, hogy, önök és itt mondhatnám, hogy a jobboldal éppen pártkérdést vélt csinálni e választásból, igaz hogy oda ütött, hova mi nem néztünk és már előértekezletén megyei ősi szokás szerint kemény parancsban adta ki, hogy senki jobboldali másra ne szavazzon mint dr. Diószegire. Persze ezzel azt fejezte ki, mutatta meg, hogy a törvényt vagy nem ösmeri, vagy nem tiszteli, vagy talán jogot érez magában azt magyarázni. — Szomorú ha e három közzül bármely eset áll; de gyalázatos ha egy negyedik az eset, — atörvény kijátszása. Reményem van hogy felfolyamodásomat a ministerium méltánylan fogja, reményem van hogy a ministerium megadandja nekem azon elégtételt, hogy alkalmam leend némely elbizakodott belsőszolnokiaknak hoszszu orrát nőni látni, talán ébredni kezdenek és majd ésszreveszik, és hogy ha a hoharmat dér ideje eljö, az ugorka fa szára őket meg bírni nem fogja. — dr. Bánffi Dezső. Cassius. Kolozsvár Uc. 8-án 1872. Tisztelt szerkesztő ur! Igen sajnálom hogy önnek helyszűke miatt eddig nem volt módjában közölni azon beszédemet melyet elmondani alkalmam volt a múlt napokban Dézsen gr. Bethlen Sándor főispán első fellépte alkalmával. *) Mint a báró ur is meg van győződve, mely szűke miatt történt, ma azonban közlöm azt fészséggel. Szerk. s az idegen e szomorú idők emlékeire sok akkor akad, ha épen keresi azokat. Br. Bánffyi Dezső beszéde Gr. Bethlen Sándor főispán beigtatási ünnepélyén. Méltóságos főispán ur ! Szabadjon mindenek előtt kifejezni üdvözletemet; szabadjon nekem hangot adni azon őszinte örömnek, melyet érezek most midőn alkalmam van méltóságodat látni a főispáni székben. Midőn ezen őszinte örömömet kifejezem nem csak a magam nevében szólok, de szólok mint tolmácsolója azon pártnak, melyhez tartozom. Mint én, úgy e pártnak minden tagja örömmel üdvözli méltóságodat mint Belső-Szolnok megye főispánját mint nállam, úgy nállok is ez öröm őszinte, mert reményeket kötünk a jövőhöz, melynek megyénk méltóságod kormánya alatt elé nézhet. De nem elég Remélnünk, méltóságodon áll, hogy reményeinkben ne csalódjunk. Midőn mi teljes bizalommal vagyunk méltóságod iránt, akkor sem illendőnek sem méltányosnak nem tartjuk, hogy feltegyük miszerint méltóságod ne ismerné az utat, melyen haladnia kell, nem gondolhatjuk, hogy méltóságod ne tudná azon kötelmeket, melyeket új állása elébe szab, de mig nem mondom meg azt mit méltóságodnak tennie kell, mit bizton hiszem tenni is ne szabadjon csak igen röviden említenem azt, minek vagy talán miknek elmulasztását őszintén szólva igen óhajtjuk. Nem óhajtjuk, hogy méltóságod előzékeny legyen, illetőleg, hogy azon czélból hogy senkit meg ne bántson, oly nyilatkozatokat és ígéreteket tegyen, melyek beváltása lehetetlen; mert magában az lehetetlen, amennyiben a tett ígéret méltóságod hatáskörében be nem váltható , nem óhajtjuk hogy méltóságod barátságból, hogy barátokat nyerjen, vagy biztosítson egyes állásokat, talán olyakat, melyek felett nem is méltóságod de a megye választás útján lenne jogosult intézkedni, többeknek elígérve, pártos, személyeskedő ellenségeskedést hozzon létre.. Nem óhajtjuk, hogy mint a tisztviselők feje e megyében azok hibáit eltakarva rejtegesse, hogy védje a vétkest, takarja a hibást, pótólja a hanyag munkáját; nem kívánjuk, hogy méltóságod a kormány embere ne legyen, de azt sem szeretnék, ha méltóságod még az egyes apró megyei ügyek eldöntésénél is mindig az országos pártok állása szerint törekedne alakítani a nézetek elágazását, és pártokat kívánna teremteni ott, hol csak kis nézeteltérések vannak néha. Méltóságod mint elnök ne legyen más mint elnök, élvezze annak jogait, tegye kötelmét, de ne kívánjon kötelménél többet tenni, vitatni, vitatkozni a tagok dolga, kötelme, de joga is, méltóságod gondolja meg, hogy midőn elnöki kötelménél többet tenne, néha mások jogait sérthetné is, sőt talán magának is árthatna; ritka eset, hogy így a tanácskozásokba belevegyülő elnök épen párt felei elől a szót el ne venné, ne kívánja soha méltóságod hogy nézetjelei csak szavazattal és ne érvekkel is támogassák. Mondhatnék többet is, talán sokat, de hiszem hogy azon józan felfogás, azon igazság szerető őszintén lovagias szellem, mely méltóságod valóját át még át lengi, vezére leend méltóságodnak azon nehéz uton, azon terhes állásban, melyre most lépett, ha igazság szeretete, őszintesége, lovagiassága sugalatára hallgatand, bírunk a reménynyel, hogy méltóságod utat téveszteni nem fog, birunk a reménynyel hogy méltóságod elkiendi nekünk, hogy szőkébb hazánk, megyénk érdekei némileg legalább a miénkek is ; hogy ha már igen sokan pártunkat a haza elleneiül nézik, remél———mm ■ !——————■—mm