Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)

1872-10-10 / 232. szám

Pl CD 00 OO ISI Dl'3 pi CD pi pi pi o CD Pl <11 KOLOZSVÁR, 9. 1872. Fővárosi levelek. ccxi. Pest, okt. 7. 1872. Kedves barátom ! Az adresse-vita foly, de me­g eddig kevés lélekemelőt, sőt szálljunk le az óhajok magassáról— hasznosat hozott magával. Ifjú renegátok mossák Pilátusként kezeiket s a körülmények változásával fedezgetik saját üres ■ ambitióból, vagy épen haszonlesésből származott változásaikat. És minden még unalmas is volna,­­ ha egy-egy ujdonsült parliamenti lángész mulatsá­gos botlásai a házat derült kedélyben nem tartanák. Ez okból a szerep meg is változott. Most­­ már — szombaton — az ellenzék lépett vissza a­­ szótól tömegesen, s a jobboldal órái tovább ifjú és megfejelt tagjaiban. Ez utóbbiak közöl Pólya, a volt barsi alis­pán tartott szombaton igen csinos és valódi parla­mentáris hangon vezetett beszédet, ma pedig kilátásunk van Sennyeyt és Somsich Pált hallani. Pólyát eddig elé az egyetlen szónoknak kell tartanunk, kiben a jobboldal az uj választásoknál valamit nyert. Beszédének hangja olyan, min­t mindenkor szívesen hallunk a parlamentben Beszédének alapja azon vád körül forgott, hogy az ellenzék közjogi oppositiója, különösen a nép alsóbb osztályánál helytelen magyarázatok és a napi sajtó izgató irányzatánál fogva káros ha­tást szül. Elismerjük, hogy e vádban, itt ott az egyéni­ségek szerint lehet némi igazság, hogy a kormány tényei rostálása, az ellene tett föllépések, a tekin­télyt bizonynyal nem növelik. Abban is lehet igaza Pólya úrnak, hogy a 67-ki kiegyezés némely túlsó népszónok által még annál is sötétebb színben állíttatik elő, mint a minő az valóban s egyesek az ennek megszüntetése, vagy revisiójából létre jöhető új viszonyokat is élénkebb színnel rajzolják, mint az valóban lehetségesnek látszik. Dr. Pólya úr nem tekintett nézetünk szerint a dolog mélyére s az eredményt vette fel az okok helyett. Nem vette tekintetbe, hogy a leginkább de­­moralizáló hatással az bír, ha egy nemzet múltját megtagadja, s 48—49-ki hősei iránt az elismerés adóját nem adja meg, míg az akkor hazánk ellen küzdötteknek nyugdíjat szavaz meg. Demoralisaló hatást kell tennie, a dolog természeténél lógva annak is, midőn az állami vagyon kezelésében visszaélések történnek és azt — mint épen a jobboldali sajtó által színre hozottat — épen méltányolnia kellene Pólya úrnak, de még demoralizálóbb az, hogy ezt a kormány elégnek tartja csak egyszerűen tagadni, a nélkül, hogy a vizsgálatot megtenné s annak eredményét a nép tudomására juttatná. Erkölcstelenítő hatást gyakorol népünkre a választásoknál nagyban elnőtt vesztegetés, hivata­los erőszak nyomás, a bírák részvétele a választási mozgalmakban. Erkölcstelenítő hatást gyakorol a hirtelen felgazdagodás látása, melyek forrásai a nép előtt ismeretlenek, de az eredmény láthatólag előtte áll. íme ezek azok, melyek a demoralisatiónak VII 2. / TARCZA. Képek Paris 1871-ki forradalmából, Ugrón Gábortól. Ez érdekes képekhez nehány bevezető sorral tartozom. Ugrón Gábor barátom, midőn Sedán tra­­gicus hőse nevével többé nem vethetett ár­nyat a franczia fegyverekre, Pestről Franczia­­országba ment, hogy szolgálatát felajánlja a köztársaságnak. A lefolyt emlékezetes napok eseményeiről sok érdekes levele jelent meg az „Ellenőr­ben,— a commune harczairól, azon­ban tudósításai, melyek sok érdekes, s eddig előttünk ismeretlen részleteket tartalmaznak, nem juthattak ki hozzánk. Levelei elfogottak, s csak midőn vége volt már az iszonyú for­radalomnak, akkor juttatták kézhez ismét visz­­sza azokat. E leveleket Ugron Gábor barátom szí­vességéből adom most közre, azon biztos hit­ben, hogy a magyar olvasóközönséget még most is érdekelni fogják e levelek, melyek az események befolyása alatt, a forradalom kö­zepette írattak. A commune rémtörténetét még ma is el­szorult kebellel olvassa az ember. Minő fér­fiak, minő erkölcsök, minő féktelen szenvedé­lyek uralkodtak Páris felett! A szorgalmas, a munkás franczia nép néhány silány utczai hős befolyása alatt rombolta Párist, Francziaor­­szág szivét, akkora kegyetlenséggel, mely fe­lülmúl minden gondolatot, s kétségbe ejti az embert, hogy ezek a czivilizáczió gyypontjá­­ban, a Pantheon közelében történtek. Jó, hogy régen vége van ez iszonyu kép­nek, a eltűnt, mint a rossz álom. Ma már ismét begyógyultak Páris sebei, Páris, 1871. márcz. 3. Most érkeztem Versaillesből. Jártak nök valaha egyik ellenséges táborból a másika? Ha igen, tudják mit élveztem. A nyugati vaspálya udvarából induam, melyet a nemzetőrök tartottak elfoglalva,kik minden málhát megvizsgáltak, hogy m­is-e benne fegyver elrejtve, s nagyon vigyánk, nehogy Párisban levő katona megszökjék. Mrt? Na, mert ezek hadifoglyaik. Az överőd dld­­kunyhóit (casamata) a nemzetőrök laktálha­­talmasan lobogó tűz körül sütkéreztek.­­ őr pedig komolyan lépdelt a falzat élén, néz el­merengve a 15—20 öl mélység fölött b­izo­­nyosan azon töri fejét, mekkorát esne ha lepottyanna úgy véletlenből a commune tisz­­teletére. Azon communeéra, mely tegnalőtti megválasztása ünnepére azt mondta fiat lux­ és illuminálta magának a középüket. Másodszor az Issy-erőd mellett álltunk meg. Visszatekintve Lothné ő nagysággyen­­gesége­, s a levelező kötelességérzetébe mö­­göttünk láttam egyes házak előtt séha a nemzetőrség előőrseit. Az erőd ormán­­csil­­logott egy szurony és sötét lett egy em­; fia nem csalódtam, tengerész. Az erődöt­­kör­nyékét csúfosan megtépászták a poroszom­­bák, de másutt nyomát sem látni a kifitté újságolt porosz kíméletlenségnek. Ha­­m a poroszokat okozzák azért is, hogy a lettek falán gyalogság használatára réseket itak. A gyönyörű parkok fái büszkén hordi ko­ronájukat, csupán két helyen tűnt szemen két fa, melyiknek elhordta a golyó a fejé Bellevuenél kezdődik a párisi mentek s hazája. Itt láttam a legelső, de raj zsandárt, kik az indóházat őrizték és Bellevue szélső házaiban előőrsöket állítottak fel. Inner Versaillesig nem egyéb minden lakott és la­katlan ház, mint laktanya. Olvashatják önök a párisi lapokból azon panaszt, hogy a kormány az élelmi szállítmá­nyokat visszatartja, s Párist porosz módon éh­séggel akarja megszelídíteni. Ez nem való. Legalább egy gazdag párisi mészáros ut­­ár­sam biztosított, hogy egy nyáj juhot tegnap kapott. Versaillesi pályaudvarból a nőket igen, de a férfiakat nem eresztették ki; mindenki­nek igazolni kell magát, egyik választójegyé­vel, másik isten tudja mivel, talán egy jó vas­tag gorombasággal, s én útlevelemmel. A sza­bad légre jutás egy negyedórás tolongás mu­latságába került. Milyen jó alkalom egy be­­szélyírónak. Egy papa megérkezik kedves és szerelmes leányával. A kisaszszony kimehet. A papa visszamarad. Ez tolong és tolong, hogy minél kevesebbet várjon kedves M.. ja. Mi­kor megszabadul, az angyal nincs sehol, el­vitték a poroszok, vagyis jobban mondva egy szép fekete bajszú fiatal ember, ki kocsival várt reá. Keresheti, míg megkapja Montmartre csúcsán. Versaillesba én az assemblée kedvéért jöttem. Ma nincs ülés. Jó, itt van az idege­nek kalauza, ez a palotát, s a múzeum osz­tályait ajánlja megnézni. Kibontom a palota tervrajzát. Nézzük meg hát a Galerie des Ba­­taillest. Oda megyek. Egy zsandár megállít, hogy mit akarok. Mondom, hogy a Galerie des Bataillest a... Itt a pénzügyministérium van — vág közbe, azt tessék a hadügyministéri­­umban keresni. Hue des reservoirs 19. Mer­­cibieu, s mentem­ a másik szárny földszintjé­­nek, hol tervrajzomban a Galeries de 1’ Em­pire volt megjelölve. Egy tengerész állt őrt. Kérdem ezt, hogy megnézhető a G. de 1’ em­pire. Ez szíves volt megmagyarázni, hogy most köztársaság van Francziaországban, s „pas d ’ Empire.“ Mikor a jóakarata magyarázat közben elfordult az ajtó szárnyától, láttam egy negyed év papíron feketéim, hogy mikor van hivatalos fogadtatás a tengerészministériumban. E kettős kaland után reájöttem, hogy a kas­tély minden részét a kamra, s némely minis­­teriumok foglalták el ideiglenesen, és bölcs Baedekkel, Joanne sem tudnak a felkeléshez alkalmazott kalauzt írni. Versailles népe igen katonás. Négy em­berből három katona, s ki nem katona, a­ becsületrend-lovag. Igazán ekkor láttam, meny­nyi becsületes emberre van Francziaországnak szüksége! Mint régi zamatossággal irták, sok úri nép s czifra cselédség (egész a cocotte­­okig) serénykedik ura, egyik Thier", másik ennek szolgája közül. A párisiak persze, mint mindig, kiváncsiak, s kilátogatnak seregesen. A Place d' armes-on­ kétfelől két-két üteg ágyú körül gyalogság áll őrt. A Gardes ecuries udvarán vagy 80—90 db ágyú és ugyanannyi töltényszekér van sorjában. Avenue de St. Cloud tái alatt sátrakban a tü­zérség czövekhez kötött lovai mellett tanyáz, az Avenue de Sceaux során pedig a gyalog­ság. A laktanyák zsúfolják katonasággal. S a városon kívül fekvő téren is sűrűn fehérlenek a sátrak és sürgölődnek a harczosok. A katonaság egy Bank zsoldját felével emelték, mert igen sokan ide hagyták a fran­kot, s elszöktek Párisba 1 */.2 frankot húzni. A párisi nemzetőrök két ide retirált nem­zetőr­­zászlóalja is parádirozott a place des armeson. A Fontainebleau­s más vonalaknak a Thiers rendeletében kijelölt pontjairól a sza­badságolt katonákat Versaillesba íio­zták , az * » * K. Papp Mikit CD CD Dl' Pl' Pl CD' Pl' Pl Pl 53' CD Pl is főforrásai s a sajtó csak hazafias kötelességet teljesít, midőn mind azt napfényre hozza. Mert a hiba azáltal csak nagyobb lenne, ha még el is hallgattatnék. P. Szat­­m­ári Károly: A bankkérdésről. Hirszerint a kormány élénken foglalkozik, a bankkérdéssel, s e tekintetbe mielőbb végleges határozatot fog hozatni. Mi őszintén megvárva, semmi üdvös eredményt nem várunk a bankkérdés tekintetében a jelenle­gi kormány intézkedéseiből, valamint nem várhat senki, ki elfogulatlanul gondolkozik, bár­mely po­litikai párt elveit valja is. Sokkal mélyebben gyökerezik a bankkérdés, az 1865 — 67 országgyűlés XV—XVI czikkeibe — mint sem, hogy az egyedül üdvözitő, közjogi ala­pon kormányzó minisztériumtól — holmi haszonta­lan szemkápráztató experimentationál egyebet vár­ni lehetne. A bankügyi enquéte több kitűnő tehetségei határozottan, és igazán kimondták volt, hogy pénz és hitel ügyünk független nem lehet mind­addig — mig a közös valuta meg nem lesz szüntetve, és mig az osztrák államadósság általunk „oppor­­tunitás“ szentpontjából elválalt része külön szakit­­tatván — nem adatik teljes rendelkezésünk alá. A fennálló kormány az idézett XV és XVI- ik törvényczikk megváltoztatását eszközölni ter­mészetes soha nem fogja, s következőleg a közös valuta, megváltoztatásáról — az­az magyar­ bank­ügyről tehát szó sem lehet. Az 1865/7-ik országgyűlésnek hazánkra néz­ve, véghetetlenül káros intézkedése volt az , hogy az államadósságot az általunk elválalt rész erejéig nem tőkében osztotta meg, hanem a helyett az után­­a fizetendő kamatok és járulékok egy részét vállalta el. Ennek utólagos helyre­hozására okvetlen szük­ség lenne, mert mint egyik kitűnő pénzügyi kapa­­citásunk mondja, míg ez meg nem történik ,vala­mint egyrészről az ország önállása a pénzügy terén nem valóság, hanem pusztán csak phrazis, ak­kép másrész­­ről a magyar pénzügynek teljes ren­dezéséről addig szó nem lehet. Hogy e tekintetben hogy gondolkozik a kor­mány, kitetszik onnan, hogy félhivatalos lapjai sze­rint a szerződési idő lejárta után, a jelenlegi arány nem fog megmaradni, mert a lajthán­túliak méltán követelhetik a miénk felemelését. Tehát nem tőke kiszakításra, hanem kamat felemelésre lehet kilátásunk. Kiváncsiak vagyunk a fent jelzett bankügyi szemfényvesztésre. r­j „ - - --------___u.uubU ivguilh UOZZH SZÖT-lani e kérdéshez. Én az uj főispánt őszintén üdvözöltem, őszin­tén mert mint kifejeztem, reményeket kötök hozzá; ha lapja hozta volna mondat szavaimat, nem lesz vala a Kelet Deézsi levelezőjének od­ 3­ ki levelé­ben alkalma oly hangsúlyozás, illetőleg irály beosz­tással írni, hogy Ígértem „az ellenzék ezután le­­gális magatartását“ mintha én ezt ezután­r­s Ígértem volna; nem Ígértem, legalább nem oly értelemben. Azt hogy az ellenzék a főispán támo­gatója lessz igen is mondottam, mondottam mert hiszem hogy az uj főispán igazság érze­te, lovagias jelleme lehetővé teszi azt hogy az ellenzék nem lesz kényszerítve ellenzékeskedni, midőn megyei belügyi kérdésekről leend szó. Ezt mondottam, a múltra éppen mit sem vonatkoztam, sajnálnám ha némelyek akár a volt főispán rovására, akár az ellenzék megtámad­hatására ilyeket kívánnának következtetni. — Ha levelező az oct. 8-iki számban hozott le­vélből ítélve úgy értett, mint ir, akkor sajnálnom kell őt, mert vagy nem bir figyelni, vagy nem bir érteni. Én voltam az ki mint a jelölő bizottság tagja, már a jelölő bizottságban, és nem egyedül de éppen t. Krézner Sámuel úr igen határozott jobboldali támogatása mellett, ellene szollottam­ dr. Diószegi Géza főjegyzői jelöltetésének. Ellene szollottam pedig mert, az 42-ik t. ez. 67 § értel­mében ő nem képesített. Méltánylom én dr. Dió­szegi Géza hazafi áldozatát, midőn az iskola falait elhagyva a csata zaját kereste fel, méltánylom, sőt elösmerem jelleme tisztaságát, sajnálom hogy a sors vaskeze a szám­üzöttek keserű ke­nyerét etette vele; legyen bár­ki is meg­győződve, hogy — mit ki is fejeztem — embere dr. Diószeginek mint én nincs, szívesen adom neki szavazatomat oly állásra, mely állásban a törvény képesítvényt nem kiván, kifejezést ad­tam én ezen sajnálatnak, hogy még a téli válasz­tások alkalmával nem voltam azon helyzetben, hogy dr. Diószegire mint szolgabíró jelöltre szavazhas­sak. — Jegyezze meg magának levelező, hogy én mit mondok, rendesen érezni is szoktam, jegyezze meg, hogy midőn kimondottam, hogy a főjegyzői szék betöltését pártkérdésnek nem tartom, őszin­tén beszéltem, de bizonyítottam ezt azzal is, hogy szavazatomat elég határozottsággal éppen a jobb­oldali Pánczélra adtam, szemben Lészaival. Jegyez­ze meg magának levelező azt is hogy ezen kér­désben igen szomorúan hatott reám azon tapasz­talat, hogy, önök és itt mondhatnám, hogy a j­o­b­b­oldal éppen pártkérdést vélt csinálni e válasz­tásból, igaz hogy oda ütött, hova mi nem néztünk és már előértekezletén megyei ősi szokás szerint kemény parancsban adta ki, hogy senki jobboldali másra ne szavazzon mint dr. Diószegire. Persze ezzel azt fejezte ki, mutatta meg, hogy a törvényt vagy nem ösm­eri, vagy nem tiszteli, vagy talán jogot érez magában azt magyarázni. — Szomorú ha e három közzül bár­mely eset áll; de gyalázatos ha egy negyedik az eset, — a­­törvény kijátszása. Reményem van hogy felfolyamodásomat a minis­­terium méltánylan­ fogja, reményem van hogy a ministerium­ megadandja nekem azon elégtételt, hogy alkalmam leend némely elbizakodott belső­­szolnokiaknak hoszszu orrát nőni látni, talán éb­redni kezdenek és majd ésszreveszik, és hogy ha a ho­­harmat­ dér ideje eljö, az ugorka fa szára őket meg bírni nem fogja. — dr. Bánffi Dezső. Cassius. Kolozsvár Uc­. 8-án 1872. Tisztelt szerkesztő ur! Igen sajnálom hogy önnek helyszűke miatt eddig nem volt módjában közölni azon beszéde­­met melyet elmondani alkalmam volt a múlt na­pokban Dé­zsen gr. Bethlen Sándor főispán első fellépte alkalmával. *) Mint a báró ur is meg van győződve, mely szűke miatt történt, ma azonban közlöm azt fész­­séggel. Szerk. s az idegen e szomorú idők emlékeire sok akkor akad, ha épen keresi azokat. Br. Bánffyi Dezső beszéde Gr. Bethlen Sán­dor főispán beigtatási ünnepélyén. Méltóságos főispán ur ! Szabadjon mindenek előtt kifejezni üdvözletemet; szabadjon nekem han­got adni azon őszinte örömnek, melyet érezek most midőn alkalmam van méltóságodat látni a főispáni székben. Midőn ezen őszinte örömömet kifejezem nem csak a magam nevében szólok, de szólok mint tolmácsolója azon pártnak, melyhez tartozom. Mint én, úgy e pártnak minden tagja örömmel üdvözli méltóságodat mint Belső-Szolnok­ megye főispánját mint nállam, úgy nállok is ez öröm őszinte, mert reményeket kötünk a jövőhöz, melynek megyénk méltóságod kormánya alatt elé nézhet. De nem elég Remélnünk, méltóságodon áll, hogy reménye­inkben ne csalódjunk. Midőn mi teljes bizalommal vagyunk méltóságod iránt, akkor sem illendőnek sem méltányosnak nem tartjuk, hogy feltegyük mi­szerint méltóságod ne ismerné az utat, melyen ha­ladnia kell, nem gondolhatjuk, hogy méltóságod ne tudná azon kötelmeket, melyeket új állása elébe szab, de mig nem mondom meg azt mit méltósá­godnak tennie kell, mit bizton hiszem tenni is ne szabadjon csak igen röviden említenem azt, minek vagy talán miknek elmulasztását őszintén szólva igen óhajtjuk. Nem óhajtjuk, hogy méltóságod előzékeny legyen, illetőleg, hogy azon czélból hogy senkit meg ne bántson, oly nyilatkozatokat és ígéreteket tegyen, melyek beváltása lehetetlen; mert magában az lehetetlen, a­mennyiben a tett ígé­ret méltóságod hatáskörében be nem váltható , nem óhajtjuk hogy méltóságod barátságból, hogy barátokat nyerjen, vagy biztosítson egyes állásokat, talán olyakat, melyek felett nem is méltóságod de a megye választás útján lenne jogosult intézkedni, többeknek elígérve, pártos, személyeskedő ellensé­geskedést hozzon létre.. Nem óhajtjuk, hogy mint a tisztviselők feje e megyében azok hibáit elta­karva rejtegesse, hogy védje a vétkest, takarja a hibást, pótólja a hanyag munkáját; nem kívánjuk, hogy méltóságod a kormány embere ne legyen, de azt sem szeretnék, ha méltóságod még az egyes apró megyei ügyek eldöntésénél is mindig az or­szágos pártok állása szerint törekedne alakítani a nézetek elágazását, és pártokat kívánna teremteni ott, hol csak kis nézeteltérések vannak néha. Méltóságod mint elnök ne legyen más mint elnök, élvezze annak jogait, tegye kötelmét, de ne kíván­jon kötelménél többet tenni, vitatni, vitatkozni a tagok dolga, kötelme, de joga is, méltóságod gon­dolja meg, hogy midőn elnöki kötelménél többet tenne, néha mások jogait sérthetné is, sőt talán ma­gának is árthatna; ritka eset, hogy így a tanács­kozásokba bele­vegyülő elnök épen párt felei elől a szót el ne venné, ne kívánja soha méltóságod hogy nézetjelei csak szavazattal és ne érvekkel is támogassák. Mondhatnék többet is, talán sokat, de hiszem hogy azon józan felfogás, azon igazság szerető őszintén lovagias szellem, mely méltóságod valóját át még át lengi, vezére leend méltóságodnak azon nehéz uton, azon terhes állás­ban, melyre most lépett, ha igazság szeretete, őszin­tesége, lovagiassága sugalatára hallgatand, bírunk a reménynyel, hogy méltóságod utat téveszteni nem fog, birunk a reménynyel hogy méltóságod elk­iendi nekünk, hogy szőkébb hazánk, megyénk érdekei némileg legalább a miénkek is ; hogy ha m­ár i­g­en sokan pártunkat a haza elleneiül nézik, remél­———mm ■ !——————■—mm

Next