Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)

1872-11-08 / 256. szám

CD CD C/3 GO ISI 3 Si SD OCD £13 ISI SO, ID CD^ 3­­ CD C/5 KOLOZSVÁR, NOV. 7. 1872. Fővárosi levelek. ccxix. Pest, nov. 4. 1872. Kedves barátom ! Néhány nap óta megszün­ t­tettem becses lapoddal a correspondentiát, nehogy a cholera és újra cholera hírek miatt a „Magyar Polgár“ szerkesztőségét füstöltetni kellessen. Való­ban egy hétig semmi egyébről nem beszéltek az emberek, úgy hogy ligjobb volt az embernek fül­bedugva járni még az utczán is. Pedig még ez ideig nincs miért oly igen fél­reverni a harangot, mert épen ma beszéltem egy belügyminiszeri hivatalnokkal s azt állítja, hogy a ragály még Budán is igen megszelídült. Ennek folytán az országgyűlés ma csakugyan megnyílt,­­ egy csomó kérvény, interpelláció és törvény áramlattal. A törvények között, melyek bejelentettek, legfontosabb a fővárosok rendezéséről s a honvé­delmi szabályozásokról és hadbíróságról szólók. De kétségtelenül legérdekesebb és értékesebb a köz­­oktatásügyi miniszer jelentése a közoktatás állá­sáról az országban. .... . Ezek közül a fővárosok egyesítéséről és rendezéséről szólók fognak elővétetni. Beszélik, hogy Steiger pesti képviselő egy külön javaslatot fogna beterjeszteni, de még eddig az utóbbiból semmit sem láttunk. A honvédelemre vonatkozó törvényjavaslatok előzetes megvitatására Lónyai egy 15 tagú bizott­ságot indítványozott, de felötlő az elhidegedés bi­zonyos körökben a honvédség továbbfejtése iránt, melyet most már inkább az ellenzék sürget, de mely bizonyos körökben olyannak van már föl­tüntetve, mint a mely nyakukra nőtt. Ez ellenszenvnek legkiáltóbb bizonyítéka, hogy a 18 lovas századot, melynek pedig szükségét a mo­narchia egyetlen katonai tekintélye sem meri két­ségbe vonni, s mely mint szaporítás, a közös se­regnél épen 5 szer annyiba kerülne, s a pénz­ügyi bizottság visszavetette. Majd beterjeszti Kuhn a jövő delegátió budgeténél az ötször drágább közös seregbeli vasasnémeteket, s azokat majd megszavazzák . A közoktatási miniszer benyújtványa szép ki­állítású, terjedelmes munka, s bár elhisszük, hogy egyik másik tanfelügyelő, hogy magát kitüntesse fehérebb színben adta elő a dolgot, mint a­hogy valóban van, annyi mégis föltétlenül áll, hogy e téren, ha­bár nem kellő sebességgel is, van haladás. A tankötelesek iskolába járását jelző szí­nes földabroszon legvilágosabb 99—94%-ig van­nak jegyezve. Mosony, Sz.-Fehér, Veszprém, So­mogy, Sopron A két legsötétebb pont pedig fáj­dalom az egykori Erdély területén van: Belső- Szolnok, Alsó Fehér, de különösen Hunyad megye területén, hol a tanköteleseknek csak 10%-ra járja az iskolát. Mi mint mondottuk, nem adhatunk föltétle­nül igazat ezen összeállításnak. Tudjuk például, hogy némely megye , illetőleg tankerület túlvi­­lágos színezete csakis a téli hónapokra állhat meg , m­g az is lehet, hogy némely kerület azért ma­radt oly sötétben színezve, mivel — igen helyesen — a tanfelügyelő véteknek tartotta a viszonyokat a valódinál kedvezőbb színben tüntetni föl, azon­­ban is Em­ilyt illető színezésb­n meg is ki­tűnik ; — hogy a szászoknak vannak legjobb isko­lái és tantervük; — hogy az alsó székelység jóval kedvezőbb arányt mutat föl, mint Csik és Marosszék! hogy a megyék között Küküllőben van legtöbb mozgás,— s végre — hogy a románság épen nem fejt ki annyi industriát, mennyit némelyek állitnak róla. Intelli­­gentiások, kivált a papság, tesznek saját érdekük­ben s fiaikkal látogattatják a gyöngén beállított középiskolákat, de a nép , az már más, az ma­radjon sötétben; különben nem lesz többé alkal­mas sötét czélokra. Ilyen formák a földabroszból Erdélyre nézve elvonható tanúságok. Adja Isten, hogy jövőre majd szebb kilátások mutatkozzanak ! P. Szathmári Károly. ■■***-■ —3-------r- - ■■■■■■un ■ ,.JW — , ——Lj———p—^ TARCZA. Egy székely cs.­­ hadi biztos rendeletei a Saynan korából. Rendelet Magyar- és Erdélyország népeihez. Alatt irt ő Felsége 1. Ferencz József cs. és k. idei május 36-tól kelt manifestum­a által a hadi és ostromállapotba hely­­ez, teteit Magy. és Érd.-or­szágnak katonai fökormányzója rendeli. 1-e. Múlt évi okt. 3-tól keletkezett és azon hó - án a magyarhoni országgyűlésen közhírré tett királyi leirat (manifestum) által Magy. -ország, — Br. Puchner Antal cs. kir. juv. vezér és fokadi pa­­rancsn­­k m­. évi okt. 18-tól keletkezett proclamá­nál fogva pedig E.-ország is hadi törvény alá lévén vettetve, ebből következve, M.-országon m­. é. okt. - tól, Erdélyben pedig 18-tól kezdve, minden bün­tettek és kihágások, melyek a példátlan magyar pártütéssel bár­mi egybeköttetésben vannak, ha szinte polgári egyénektől lennének is elkövetve, hadi törvényszékileg fognak ítéltetni. Ezen okból hadi­­székek állíttatnak fel, me­lyek a fennálló katonai törvények és cs. kir. pol­gári hatóságok által kibocsátott proclamatiók ér­telménél fogva sommás eljárással fognak ítéletet mondani. Ezen hadi­­székek ítéletet mondanak: a) halálra, kötél, vagy puskapor és ón által, b)deportatiora, c) börtönzésre, még pedig sánczra, nehéz vagy könnyű vason vagy vas fogságra, vagy a székházba, vagy fog­ lámás val, Vagy anélkül szenvedendő börtönre, d) pénzbeli büntetésre, megjegyezvén, hogy a felségsértés vagyona elvesztését is hozza maga után, 8 az ítéletben külön kimondatik : 2- er. Különösen hadi törvényszék alá tartoznak : a) Mindazok, kik a­z­­országi gyűlést elosz­lató legf. kir. manifestum köztudomásra jutása után, annak további folytatására és határozat ho­zatalára befolytak. b) Minden tagjai az úgynevezett honvédelmi bizottmánynak, a kik M -országon m­. é. okt. 8-ika és Erdélyben pedig 18-ika után működtek. c) Átalánosan, mind, a pártülő kormánytól kibocsátott ugyn. kormánybiztosok. Azok­nak, a­kik magukat vádolt bűntetteik miatt men­teni tudni vélik, nyitva marad az itt mentségeiket e hadi törvényszéknél megtenni. 3- or. Hadi rögtön itélőszék alá tartoznak a M.-és E.-országnak, az austriai birodalomtóli elsza­kadást idei április - én felségsértőleg elhatározó debreczeni pártütő conventnek átalános tagjai. Ezeken kívül még rögtön itélőszék­eleibe ál­líttatnak : a) Mindazok, a kik a népet szóval vagy tet­tel lázítani merészük, b) Azok, a kik a nélkül, hogy valamely fegyveres pártütő katonai testület­hez tartoznának, fegyvert fognak a cs. kir. ostrák vagy cs. orosz katonaság ellen. c) Mindazok, a­kik a pártütő kormánynak vagy biztosainak rendeleteit vagy tudósításait elfogadják, körözik vagy teljesí­tik. d) Ki a megrohanásnál a pártütőkkel egyet­ért, azokat vezeti vagy elősegíti .) A­ki a cs. kir. proclamatiókat, vagy cs. kir. polgári vagy ka­tonai hatóságok rendeleteit, midőn azokat hivata­lánál fogva köztudomásra juttatni tartozik, azt tenni vagy elmulasztja, vagy épen el is sikkasztja. Romániai szemle. Egy közös ellenség rettegteti k­a egész Eu­rópát A különböző­ indokokból indíttatva különböző irányban működő népek ezen ellenség kiirtására összetett erővel munkálnak ; ezen ellenséggel szem­ben tehát nincs pártoskodás, nemzetiségi kérdés stb. mert ezen közös ellenség : a cholera. Romániából kivette adóját és kiveszi minden nap ma is, — nem csoda tehát ha a romániai­ saj­­­tóban folytonosan gyógyszerekről értekeznek, ha­bár fájdalom hathatós gyógyszer e nyavalyával szem­ben ma még sem létezik még. A Romanul (tJour. of. de la Rép. franc."­­után) ismerteti a Netter orvos tudor által felem­lített azon eredményeket, melyek a cholerának víz­zel való orvoslása után érezhetők voltak. „Használjatok vizet, és újra vizet és egye­dül csak vizet, így uralkodni fogtok minden beteg­ségek felett" E rendszer már két század előtt precanonisálva volt Sydenham, Anglia egyik leghí­resebb orvostudora által, ki azon princípiumból in­dulva ki, hogy az orvosszereket közügyben bősé­gesen kell feltalálnunk s igy a legegyszerűbb gyógyszerek a legjobbak — ezen orvosszerek között a vizet is felemlíti. Netter felemliti azon gyógykezelések ered­ményét, melyeket Szydenham a víz segélyével elői­dézett. Említi hogy egy adag erős mérget bevett egyént a víz segélyével minden veszélytől megmentett, így a vízben egyikét bírjuk a leghathatósabb gyógy­szernek, s csak az a kérdés támad, hogy ki mi­ként él vele. A Romanul meg van győződve, hogy a viz­­gyógy­mód a cholera ellen a leghathatósabban mű­ködik s ezen meggyőződését ugyancsak Netter be­bizonyított állításaiból meríti. Ezen vizgyógymód mellett szól még Scott is, ki Indiában a Syden­­ham-féle rendszert alkalmazva tanúsítja, hogy 1849- ben 32 cholera beteg közül egyetlen egy sem halt el, a vízgyógy­mód alkalmazása mellett. Ez különben az orvostudorok dolga. Mi itt csak azt jegyezzük meg, hogy a tudo­mányos világ e nyavalya orvosolhatásáról csak ak­kor gondolkodik, midőn pusztít, a béke napjain senki sem gondol vele, pedig mikor nincs baj, az ember sokkal higgadtabban tud gondolkodni Ma különben Románia egy más ellenségtől is megszabadult, Románia legalább ellenségnek tar­totta Midbat török nagyvezért, ki erősen tarta kezében Törökország kormányának gyeplőit, a ezen erélyének köszönheti bukását is. Románia ügyeibe történt beavatkozását Mid­hat nagyvezérnek, Románia és annak kormánya felette zokon vette, az az ambitio, az a tudat, hogy Románia független, Románia önálló állam, lelkiism­eretlenül meg valt sértve, s igy Románia sajtójának ujongása Midhat bukása felett igazol­va van. A „Tromb. Carp.“ e tárgyban egy hosszú czikket hoz. Midhat­ hasát Bismarck csatlóssának czimezi, s nevezett lap hiszi, hogy a megbukott nagyvezér lépteit a 3 hajszálú Bismarck igazgatta. Különös dicséretbe részesíti a török császárt, ki annyi belátással birt, felfogni azon veszélyt, mely Törökországra háromlik, Midhat ponticája által, és Midhat basát elbocsátotta. A szultánnak különben volt oka elbocsátani e jeles fófiát, mert az állampénztárban garázdál­kodni a császár uramnak nem engedtetett meg. Romániára nézve jó Midhát bukása, de Tö­rökország csak egy ily orvosi kéz működése mel­lett kerülheti el a lassú sorvadást, a végpusztulást. Megemlítendőnek tartjuk végtére, hogy I. Ká­roly fejedelem a román kamarákat i. é. November 10-re hívta egybe. Miniszter­krizisnek nézhetünk eleibe. (-) A kükütömegyei kölcsönös tűzkárbizto­­sító-társulat. (Folytatás.) Ezen felmerült kérdésekre a feleletet ha­tározottan „igen“-be vélem foglalhatónak, bi­zonyítékául a következőket hozván fel, és­pe­dig: a­mi az első kérdésnek a visszaélések ellenőrzésére vonatkozó részét illeti, a szabá­y­­zatban feltaláljuk ama korlátozását a bizto­sított tagnak, mely által kellőleg van gátolva abban, hogy a történhető tűzkárt magára nézve nyereségessé tehesse, mert ugyanis: a biztosított tárgyak értéke — kár ese­tén — csak hiteles becsű alapján téríttetik meg, a becsüt pedig társulati tagok vitetik keresztül, kik egyszersmind, mint biztosítók, saját érdeküknél fogva az ellenőrzésre van­nak hivatva, mig a kártérítési összeg a biztosított tőkénél magasabb nem lehet, ha szintén a becsérték túlhaladná is azt — minélfogva tehát a ká­ros sem kára valóságos értékénél, sem biz­tosított összegénél magasabb kártérítéshez, az­az nyereséghez nem juhat — ellenben ha a tűitől óva maradott vagy megmen­tett vagyonát eltitkolná, ha többet jelentene be kárul vallottnak, mint a mennyivel az egész közvetlen megelőzőleg bírt, ha a becsüsöket részrehajlásra kívánná bírni, elveszti kártérí­tési igényét. A­mi pedig ugyane kérdés másik ágát, t. i. a kártérítések biztosságát illeti, megjegy­zem, hogy a kölcsönös biztosító társulatoknak épen ez legfényesebb oldaluk — menynyiben a kártérítésekre fordítható alapot -- nem egy néhány részvényes által koc­káztatott bizo­nyos összegbe, de a biztosító, mint egyszers­mind biztosított tagoknak fizetési képességében találjuk fel. A második kérdést, t. i. ha valjon a m­a­­gán-biztosítóintézetekkel szemben, szükséges-e föntartása a közérdekből, és nyújt-e oly elő­nyöket, m°lyek fönállását hasznossá tennék?a következőkben vélem megoldhatónak : Habár az utóbbi évtizedben hazánkban is a tűzkárbiztosítási ügy körül, jelentékenynek tetsző lendület mutatkozik, mindazonáltal miná­­lunk még nem bírt annyira meghonosodni, és népünknél annak átalános szükségérzetét még nem találjuk annyira kifejlettnek, hogy ez irányban szükségeinket kielégítettnek mond­hatnék, sőt épen ellenkezőleg, a népnél és kü­lönösen alsóbb rendű mezőgazdáinknál, a biz­tosítás iránt még mindig bizonyos hideg közö­s) A ki a cs. kir. vagy orosz katonaság ellen nép­felkelést parancsol, vagy organi vagy vezet, g) Ki pártütőket vezérel, h) Kik az egyesült cs. kir. osztr. vagy orosz katonaságot zászlójuk elhagyá­sára, ha szintén ez nem sikerülne is, késztetni me­részelnek. i) A­ki futárokat, portyázókat, sorspon­­tokat, egyes katonákat, vagy átalában akármely cs. kir. ausztr. vagy orosz szol­gálatban levő pol­gári és katonai tiszteket megtámad, késleltetőleg aka­dályoz. k) Kik az ő Felségéhez és törvényes kor­mányhoz híven ragaszkodtak, csupán ezérti elíté­lésében vagy megbüntetésében részesek voltak, vala­mint azok is, kik ilyenek vagyona sequestratiójá­ba, confiscatiojába vagy eladásába befolytak. Eb­­ ből folyólag, minden ilyen sequestratiók, confisca­­ tiók és eladások ezennel megsemmiisittetnek s mindazok, a­kik ily vagyont magukhoz szereztek, rögtön itélőszék elébe állításukon felül, az illetők kármentesítésére fognak szoríttatni. 4.ez. Akár­mi néven nevezendő lövő, vágó, vagy szúró fegyvereknek is eltitkolása, hadi tör­vény, vagy a körülményekhez képest, rögtön ítélő­­székileg bűntetteinek. 5- öt. Mindazon cs. kir. tisztek, vagy polgári és katonai tisztviselők, kik a magy. kormánytól nyugdijt, vagy fizetést húztak, mint a pártütök előmozdítói, hadi törvényszékileg hozott ítéleteknél fogva, büntetésükön kívül, nyugdijaikat vagy fize­téseiket elvesztik, ha kiviláglanék, hogy fiaik az ők megegyezésükkel a pártütőknél szolgálnak, vagy őket a pártütők szolgálatában akár mivel is elő­segítették. 6- or. Azon helységek, melyekből több lako­sok merészelnek a cs. kir. austr. vagy orosz ka­tonaság futárait, sorspontjait, vagy egyes katonáit, nyösséget észlelhetünk, melyet csak de állapotunkbeli fokozatos kibontakozás a­­ség bizonyos fokának elérése, és mindenüttt’ ezt a munka, szorgalom és takarékossági e­lem fejlődése által győzhetünk le.­­" Előterjesztés. Az erdélyi köles, jég és trikámenta tár­latnak 1872. október 10-én d. u 3 órakn­t kath. lyceum tanácskozó termében tr­­ közgyűlésre. ’ Tisztelt közgyűlés ! A jelen, tisztelt közgyűlés asztalára tetett sá­­­madások, ezen intézet rendes működéséből a 86.­­ év első évnegyedét foglalja magában, és prídi évszaknak rendesen legsilányabb részét, úgy i­­én az ügyfolyam megállítása utáni 1­870-ik t. Ugyanis tekintve, hogy az 1866 február tartott rendes közgyűlés az ügy­folyamok fil­tása mellett, az egész évre kihatólag intézkedé­s e szerint az 1865-ik évi rendkívüli szükséglet fedezésére a szabályok alapján 70 krjával összesen 62073 frtsokr. dijpot kirovást alapított meg - mel összeg azon évi számadásba bevétel gyanánt fél­véve lévén, tette, hogy 70093 frt . krt. lehelet­­maradványképpen áthozni. De miután azon évi áp­ris 3-án tartott rendkívüli gyűlés a társulat mu­n­kálatát megszüntette, és a már megállítva volt ki­­róvandó dijpot menyiség is e miatt megváltoztatott ez okból, és hogy jelen számadás az 1865 ik évi belivel összefüggésben álljon, szükség vala, m­ind azon tételeket is e számadásban a b­e­vét­e­l­i ro­vatba áthozni, melyek azon év utolsó napján, a társulat könyvében teljesen nem voltak befejezve u. m. a kár kifizetésre utalványozott 25598 bt. 9 kt. valamint a bejelentett károk fedezésére fel­­hagyott 61160 Zrt. másfelől pedig: a kiadási rovat­ban a megállapítva volt, de maga rendén teljese­désbe nem ment 62073 frt 30 kr. dispótot s ez után a kifizetéseket, melyek az 1866-ik év kez­detétől innen, teljesen kitisztázva lettek. E számadás kimutatja, hogy minő tevékeny­séggel folyt kibontakozása ezen intézetnek rendes ügymenete alatt, és minőn annak megakadályoz­­tatása után­ kimutatja, a még a függő károk menyi­­ségét, melyek között, a már utalványozva voltak­ból 7311 frt 30 kr. mint a Pozsony Nyitra és Tren­­csén megyékre vonatkozó, a rendes egyfolyam meg megszakadása­­ időközben illető főügyvivőnek el­halálozása, s idejében szükséges teendők tételébe­­ni akadályoztatások miatt­­ maradott az intézetnek terhére. Tanúsítja továbbá, hogy nemcsak a 866 ről bejelentve volt károk összege az előirányzat 61160 frt. mennyiségnél tényleg alább ütött ki (47947 frt) sőt az 1866-ik év első évnegyedében előfordultaknak aránylagos fokozata (4802 frt. 66 kr.) csak kevéssel áll feljebb azon időszaki ren­des díjbevételnek (8233 frt 69 kr.) fele részénél mely uj káresetek sem­ haladták túl az azelőtti évek annyi idejű mennyiségét, hogy akkoriban kevésbé avatottak között nyilvánult, m­esterileg előidézve tett magrémülést, igazolhatta volna, miután azon időben csoportosult munka miatti kimerültségből, a megtartott rendes közgyűlés után, eredeti súlyos betegségemen kívül, semmi rendkívüliség nem ér­te volt e társulatot. De teszem fel, hogy ha úgy lett volna is , nem hiszem, hogy az abból kifejlett szám­talan sokoldalú, az életbe mélyen beható, kedvetlen s káros következményeiért azt valon kellő be­látással helyeselhesse! mert valamint az állam, ka­tonáit nem azért tartja, hogy csupán a társadalmi jó rend fentartását, békés időben őrizzék, hanem hogy szükség esetében, a betörő elenséggel is szem­be száljon, ekkor pedig netaláni kis vereség után, a­z átalában szolgálatban levő polgári vagy katonai egyéneket megtámadni, azoknak kárt okozni, vagy azokat késleltetnék, hammuvá fognak tétetni .) Zsidó községek, melyek a pártütök által confiscált javakat magukhoz szerzik, ezeknek vis­­­­szaadása mellett tetemes pénzbeli fizetésre fognak ítéltetni. Hasonló büntetés alá vonatnak azon zsidó községek is, a melyekkel egyesek, mint kémek , pártütőknél szolgáltak, vagy azokat bármiben is elősegítették. Tábori szállás Győr, julius 1-én 1849. Br. Haynau, m. k. F. Z. M. Ezen magas rendelet szükséges tudás, és szo­­ros ahhoz való alkalmazás végett küldessék oly hozzátétellel, hogy azt az illető­tviselők, de különösen minden valláskülönbség nélküli lelkész urak, vagy különben a faluk elöljárói is e rende­letben kiirt 3­dik pont alatti czikkje elmagyaráz­­hatlan értelménél fogva, személyes felelősség terhe alatt a legczélarányosabb módon köztudomásra is jk­tatni el ne mulaszszák. Dániel Imre, m. k. hadi kir. biztos. Ezen rendeletet hulló Csulak Tamás urnak közli kihirdetés végett. Aug. 17. 1849. Mihály Gergely, ideigl. kir. biztos. A fennirt rendelet oly meghagyással külde­tik ki az alább irt falukra, hogy minden biró szo­ros kötelességének tartsa. Kolozsvár, aug. 18. 1849 Jött hozzám s visszaadtam. Csulak Tamás, in­dulóbiztos, augustus 21-én 1849. s leírtam

Next