Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)

1872-08-03 / 176. szám

KOLOZSVÁR, AUGUST. 2. 1872. Fővárosi levelek. CLXXXVIII. Pest, juli. 30. 187-2. Kedves barátom ! Én legkevésbé sem cso­dálkozom a fölött, hogy Erdélyben a válasz­tások nagy izgalmat idéztek és idéznek elő. Ismerem, meglehetősen, az erdélyi körülmé­nyeket és meg vagyok győződve azon törté­nelmi tény igazságáról, hogy : minél nagyobb a szolgaiság, annál élesebb szokott lenni az átmenet a szabadságra. Már­pedig, hogy Erdélyben nagyobb a servilizmus, mint Magyarországon, azt úgy hi­szem, sem neked, sem olvasóidnak nem kell bizonyítanom. Általánosan elismert tény az. Igaz, hogy az erdélyi szolgaiságban van némi része a patriarchalismusnak, s bizonyos mér­téke a szerénységnek, mely nem egyszer elő­nyösen különbözteti meg az erdélyi fiatalsá­got, de az is igaz, hogy e patriarchalismus és szerénység, melyek kellő mértékben vonzók és becsülendők, a hosszas használat által sem­ erőszakos gyámkodássá, alant nem egyszer valódi szolga­érzetté tájult. Hiszen, valljuk meg azt, mit úgy is mindnyájan jól tudunk, hogy több évtizeden át Erdély constablerei csak egyetlen ember fejével gondolkoztak, s úgy jártak ezen egyet­len férfiúhoz, mint valami pythiai, vagy do­­donai oraculum­hoz , bár nem egy kérdésben az tűnt ki, hogy az illető nem állott a kor és magasabb eszmék színvonalán. Azt a po­litikai félénkséget, mely még gondolni sem mer, sok erdélyi úri barátunk innen örökölte, s ez teszi, hogy a magyar törvényhozás, sőt a kormány előtt, tekintélyüket egyre jobban vesztik ; a királyhágón túli részt roszabb szín­ben mutatják föl, mint az valóban létezik, s végre odahaza is eljátszák népszerűségüket. Az óvatos hazafiságnak e lélektani oko­kon kívül — igaz — történelmi okai is van­nak. Erdély sokat, igen sokat szenvedett; a Maros, Szamos melléke minden században két­­szer-háromaszor volt ellenségesen letarolva és kiölve; a magyarság száma evvel s a hava­sokról levont románság telepítése által folyton keresbedett, s úgyszólva, kis szigeteket ké­pez, a­melyek folyton rettegtek az áradattól. Ezért szokták némelyek azt mondani: könnyű nektek Pesten, Miskolczon, meg Deb­­reczenben! De lennétek csak köztünk! Igaz, hogy országos viszonyainkat nem helyes a kevésbé szerencsés helyzetű ország­részektől elvontan szemlélni, ez túlbátorságra vezet, hanem aztán a kolozsvári casinoból sem kell azokat tekinteni, mert az már nem egyszer volt nem az óvatosság, hanem a re­­actioig menő félénkség politikája. Nem kell ennek bebizonyítására messzi mennem; igazolja ezt a zsandárság fenntartó­ja, mely helyett már rég lehetett volna ha­zai jól szervezett rendőrséget alkotni, iga­zolja, hogy a felsőbb körökben ugyanott még a magyar honvédség felállításának eszméjétől is irtóztak; de bizonyítja főként az, hogy öt év óta Erdélynek közjogi helyzete Magyaror­szággal szemben semmi sem változott, míg bel­­ügyei m­áig is német lábon állanak. Már most tessék ily politikai és társa­dalmi helyzettel szemben egy szakelvű parla­menti képviselő választást elképzelni! Hiszen nem egy jó úr ezek közül még azt is felség­­sértésnek képes tekinteni, ha valaki egy ex­­cellentiás urnák hibáit fogja fölhozni. Hogy is ne, az a hatalmas úr titkos tanácsosa (ta­lán, uram bocsáss, még aranykulcsos is!) ő felségének; tehát a ki őt bántja, a trónt tá­madja meg. Hát még aztán a ki egy minisz­tertől­ mer hibáztatni. Azért csak jó lesz azokkal a lázítási és izgatási vágyakkal alább hagyni, mert a jó­zanokosság leszállítja azokat, kellő mértékükre­­ P. S­­athmári Károly: TARCZA: Dr. Living­stone leg­ujabb levele. Közelebb, a mult években elterjedt a hir, hogy dr. Livingstone elveszett; legalább nyomára jutni sehol nem tudnak. 1866-ban útra kelt Afri­ka belsejébe s most már három évig nem­­jött, tő­le se levél se bir. Ekkor történt aztán, hogy a „New-York” Herald szerkesztője azzal az indit­­ványnyal állt elő, hogy a kormány kerestesse a vakmerő utazót, kinek elvesztése az egyetemes földrajzi és népismei tudományokra nézve nagy­­veszteség volna. A new-yorki lap útnak is indított egy vállalkozó Yankeet mr. Stanleyt, mint a saját reporterjét, hogy kerresse fel az öreg doktort. Mr. Stanley részt vett volt az abissquai expedíczióban, ott volt a suezi csatorna megnyitásán, azután kis Ázsiában csatangolt s igy az afrikai viszonyok s az azon vidéken kereskedő arabok közül némi tá­jékozottsággal birt, vállalkozási szelleme és gya­korlati bátorsága­it Livingstone felkeresésére igen a­kalmatossá tevék, noha tudományos képzettsége­­iet- 1 szik Dem ^ arányban az ily utazás igénye- W éAI>ril 1 Zanzibarból Afrika «o„ ^»n/rtöÄbut"*krinduit 8 ka tó keleti partján ulilUotot^ *- M8a"!'1- bónapot és azután visszatért Kurien t0 tott bogi Livingstone nagyon séges s még két évig akar Mrikában J*« hol a ’tó és folyamrendszert , „ M­us kutatja-Most a „New-York Herald“-ban és a tounoni „Daily News*-ban a következő levele jelent ,meg Dr. Livingstonenak, melyet Stanley magával hozott: Ifjabb James Gordon Beimet urnak. Drága uram ! Átalában kissé nehéz írni oly embernek, kit soha sem láttunk. Ez nagyon hason­lít egy elvont eszme megszólításához, de­­az ön képviselőjének,­­Mr H. M. Stanley-nak jelenléte ezen távoli tartományban minden idegenszerűséget kizár, mit különben éreztem volna, és midőn azért írok önhöz, hogy megköszönjem a végtelen kegyes­séget, mely önt arra késztette, hogy őt ide küldje, egészen otthon érzem magam. Ha kimagyarázom mely reménytelen helyzet­ben talált ő engem, könnyen elgondolhatja ön, hogy jó okom van nagyon erős kifejezést adni há­lámnak. Ujijiba menekültem körülbelül 400—500 mcfnyi út után égető nap alatt, megsemmisültem elcsigázva, kimerülve kényszerültem visszatérni midőn szemem előtt­­volt Missioni geográfiai ré­szének végpontja, néhány félcsontváz Moslim rab­szolga miatt kiket Zanzibarból­­küldöttek hozzám férfiak helyett. Fájó szivemet még vérzőbbé tette az igazán siralmas látvány, midőn láttam, hogy­­az emberi embertelenség a testi alakra is visszaha­­tottt, s mértéken felül összetörte azt. Azt hittem, hogy ott állva halok meg. Nem mondok sokat, ha állítom hogy minden lépés ama fárasztó tikkasztó után isszonyuan kinzott, s midőn Ujijiba értem, csupa csontváz voltam­. Itt úgy találtam, hogy mint­egy 500 font értékű portéka, mit Zanzibarból ren­deltem meg, oktalanul egy részeg Moslem szabóra bízatott, ki miután 16 hónapig az Ujiji felé vivő után eltékozolta azt, azzal végezte, hogy a maradé­kot eladta rabszolgákért és elefántcsontért a maga számára. Megkérdezte a Koránt, s úgy találta, hogy én halott vagyok. Az Anyanyembei kormányzónak is írt, hogy rabszolgákat küldött utánam Manya­mába, kik visszatértek, és hírül hozták halálomat,­­ és engedélyt kért, hogy­­ kevés portékát, mit vé­v „Magyar Polgár* folyó év 28-ról megje­lent 171-ik számának ,, Hirharang* rovatában „Dénes János“ bekezdéssel azon tényeket, el­ferdítő tudósítás jelent meg, hogy nevezett Dénes szeg étvágya megkímélt, adhassa el. Jóllehet tel­jes bizonysággal tudta azon emberektől, kik láttak engem, hogy élek és várom a portékát, és embe­reket; de úgy látszik, az erkölcsiséget illetőleg nagyon hülye, s mivel itt nincs más törvény, mint a kés és puska, nagy bágyadtságban le kellett ülnöm, megfosztva mindentől, egy kevés csere-öl­tönyt és gyöngyöt kivéve, melyeket elővigyázatból itt hagytam végső szükség esetére. A koldulás kö­zel kilátása az uj ujjifiak között nyomorulttá tön. De nem eshettem kétségbe, mert na­gyon sokat nevettem egy barátomon, ki a Zambezi torkolatához érve, azt mondta, hogy kö­zel volt a kétségbeeséshez neje photograph képé­nek összetörése fölött, ezután nem lehetünk sze­rencsések. Ez eset után a kétségbeesés eszméjé­nek oly szerfölött erős íze van előttem, hogy kie­sik a számításból. Nos, midőn már a meredély széle felé jár­tam, határozatlan híreket hallottam egy angol lá­togatóról. Annak az embernek képzeltem magam, ki Jeruzsálemből Jerikó felé ment; de sem pap, sem lévita sem szamaritánus nem haladhatott utam felé. S mégis a jó samaritánus közel volt, és em­berem lélekszakadva rohan föl és nagy izgatott­sággal nyögi ki: „egy angol jó, én látom őt!“ s evvel elrohant találkozni vele. Egy amerikai lo­bogó — először látott ezen részeken — egy kara­ván élén­ megmondta az idegen nemzetiségét. Én oly hideg, s tartózkodó vagyok, milyennek minket skótokat rendszerint rajzolnak; de ön kegyessége minden idegemet remegésbe hozta. Ez valóban­­ erőt meghaladó volt, s lelkemből mondhatom: „az áldások áldása szálljon önre és önéire a magas­ságból.“ A hírek, melyeket Mr. Stanley hozott, megrázók voltak. A hatalmas politikai változások a Continen­­sen, az atlanti huzal sikerülte, Grant tábornok­­megválasztatása, és sok más dolgok napokig izga-Nem szenved kétséget, hogy az állam kül- és bel­biztonsága megköveteli az állampolgárok katonai képzettségét; a szemünk előtt lefolyt ese­­mények hatalmas példát nyújtottak a világnak, mi­szerint az állampolgárok katonai képzettsége mind hatalmas befolyást gyakorol az állam emelkedésére vagy pedig, képzettség hiányába annak hanyat­lására Törvényhozó testületünk az idők intő szavá­ra figyelt, midőn a honvédelmi intézménynek ha­zánkban életet adott: tudta, hogy a jelen európai viszonyok között egy erős, kiképzett honvéd had­sereg az ország bel- és külbiztonságára, az alkot­mány megvédésére hatalmas támaszul szolgálhat Sajnos kt­ kell mindazáltal tapasztalnunk, hogy kormányunk az állampolgárok katonai képzettsé­gének elősegítésére nem a legbuzgóbban munkál­kodik; példát mutat e tekintetben a helybeli kit akadémián felállított katonai tanfolyam A tanfolyam kezdetét vette 1871 october­­­én és véget ért ezen év julius 30-án. A beirott hall­gatók száma 21, ezek közül vizsgálatra állott 8, e szerint 13 vizsgálatlan maradott. Ha összevetjük a mostani eredményt a múlt év tanfolyamának eredményével, azon meggyőződésre jutunk, misze­rint az idén úgy a hallgatók, mint a vizsgára elő­állottak száma csökkent, miután a múlt évben 9-en állottak vizsgára, az idén pedig csak 8 Az előadottt tantárgyak a következők : Ma­gyar nyelv, katonai irály­tan, katonai mértan, tér­­tan, katonai közigazgatás, oktatási és gyakorlati szabályzat, szolgálati szabályzat, hadsereg szerve­zet, harc­téri szolgálat, harczászat, utász szolgálat, lomban tartották figyelmemet s közvetlen, jótékony hatással voltak egészségemre. Évek óta nem hal­lottam Ii­i­t hazámból, kivéve a­mit összekaparhat­tala néhány (68-diki) Saturday Review­ból és a Punch 1866-ik példányaiból. Étvágyam fölújult, és egy hét múlva ismét erősnek kezdettem érezni ma­gamat. Mr. Stanley igen kegyes és bátorító sür­gönyt hozott Clarendon lordtól, kinek veszteségét őszintén sajnálom — ez első, melyet 1866 óta a külügyi hivataltól kaptam — és fölvilágosított, hogy a kormány 1000 frt sterlinget méltóztatott segé­lyemre küldeni. Az ő idejöttéig nem tudtam sem­mi pénzbeli segélyről. Fizetetlenül jöttem, de ezen hiány most szerencsésen le van egyenlítve, és én sietek tudatni önnel és minden barátaimmal, hogy bár levelek által nem vidámítva, ragaszkodtam föladathoz, melyet barátom Sir Roderik Murchison szabott elembe, ragaszkodtam Joh­n Bull-féle ki­tartással, hívén, hogy utoljára minden jól lesz. A Déli Közép-Afrikai vízforrása több, mint 700 mfd. hosszú. A források csaknem megszámlálhat­­lanok—azaz egy emberi élet sem volna elég meg­számlálásukra. E kútfőből négy folyóba futnak össze és ezek ismét két hatalmas folyamban a nagy Nílus völgyben mely a déli szélesség 10—1­ fokánál kezdődik. Soká tartott, m­g fény derült a régi problémára és tiszta fogalmat nyertem a le­folyásról. Éreznem kellett utamat, sőt az út min­den egyes lépését, s általában sötétben tapogatóz­tam, mert, ki gondolt a vizek folyásával. „Megisz­ik a magunk részét, a többi hadd folyom“ . A portugáliaiak, kik először látogaták meg Ca­­zembre-t, rabszolgákat, ivóit, kértek, s egyébről hal­lani sem akartak. Én a vizek felöl kérdezősköd­tem, kérdést keresztkérdésre halmoztam, mig csak­nem megijedtem, hogy lefognak, mint fejvízkorban sinylőt. Utolsó munkám, melyben alkalmas segédek hiánya nagyban akadályoztatott, a lefolyás főága- Legújabb táviratok: Paris, jul. 31. A franczia kölcsönre 28 milli­árd jegyeztetett alá, melyből Páris 12, a megyék 2, a többit a külföld írta alá Azt hiszik, hogy az aláírások 30 milliárdot is el fognak érni. Linz, júl. 31. Minél inkább kezd az esküdt­széki tárgyalás pater Gabriel ellen kedvezőtlenebbé alakulni, annál fanatikusabban viselik magukat, az imádkozó nénék és ájtatos asszonyok, kikkel telve van a tárgyalási terem. A Dunzinger javára ked­­vezőleg nyilatkozó tanukat insultálják — Dunzin­­ger a törvényszéki épületből eltávozásakor fenye­­gettetett;­e nő csak rendőrségi fedezet mellett mehet a háborgatások miatt az utczára. Lissabon, júl. 31. Hír szerint egy összees­küvésnek jöttek nyomába, minek következtében nyugtalanságoktól tartanak; a kormány már te­temes elővigyázati intézkedéseket tett. Sz. 8776/3142 1872 Hirdetmény távirdai mellékállomás-vezetők kiképezésére egy újabb (a negyedik) tanfolyamnak megtartása tár­gyában. Mellékállomás-vezetők képezésére egy újabb (a negyedik) tanfolyamnak megtartása válván szük­ségessé, annak 1. évi Augusztus hó 14-kén Pesten Temesváron, Debreczenben, Kassán, Kolozsvárit és Nagy-Kanizsán leendő megnyitása elrendeltetett. Ezen legalább hat hétig s legfeljebb két hónapig tartó tanfolyamba fölvétetnek mindazon férfiak és nők a­kik :­­ a magyar korona területén születtek, 2. a nők ha a 18 évet, a férfiak a 20 évet már betöltötték, de a 30-dik évet még túl nem haladták ; 3. a nők ha egy felsőbb köz- vagy tanításra jogosított magány-leánynöveldét, a férfiak ha a tel­jes 4. osztályú elemi iskolát, vagy mint katonák az altiszti iskolát, kielégítő sikerrel végezték ; magya­rul és németül beszélnek és ugyan ezen nyelve­ken tisztán, könnyen olvashatókig írni tudnak, megjegyeztetvén, hogy más honi vagy idegen nyel­­vek tudása az illetőkre nézve előnyül fog sz­olgálni, 4. ép és egészséges testalkatnak, 5-ször feddhetlen jó erkölcsű­ek, illetőleg jám­bor józan életűek. Azok a kik ezen tanfolyamba belépni kívánók kötelesek a részben kérelmüket saját kezűleg írva és a fentemlitett követelményeket igazoló okmá­nyokat u. m. kereszt- vagy születési levéllel, is­kolai, orvosi és erkölcsi bizonyítványokkal fölsze­relve’, a pesti, debreczeni, temesvári, kolozsvári, nagy­ kanizsai m. k. táv. igazgatóságok közül ahoz a melyiknek kerületébe azon főállomás hol a tan­folyamot hallgatni akarja fekszik, legfeljebb f. é. Augusztus hó 6-éig benyújtani ; a családosok ké­relmükben ezen körülményt, valamint netaláni gyer­mekeik számát is említsék meg. A katonák vagy már más szolgálatban álló egyének kötelesek folyamodványukat hatóságaik útján benyújtani. A kitűzött határidőn túl beérkező, vagy a szükséges elméleti előkészültségről s más megkí­vántató tulajdonságokról szóló bizonyítványokkal föl nem szerelt kérvények nem fognak tekintetbe vétetni. A tanfolyamra fölvettek erről tudósittatván kötelesek f. év Augusztus 12-én az illető távirda­­igazgatóságnál Kassán a táv­­főállomási gondnok­nál felvételi okmányuk előmutatása mellett jelent­kezni, mely alkalommal nyelvismeretük valamint szépírásuk s helyesírásuk tekintetében egy előze­tes vizsgálatnak fognak alávettetni. Minden tanfolyam hallgató kivétel nélkül kö­teles a beiratás alkalmával az ekkor neki átadandó szolgálati utasítás és távirodai térkép egy-egy pél­dányáért o. o. 2 forintot az igazgatóság által e végre megbízott egyén kezébe lefizetni, m­ás díj­fizetésre azonban semmi szív alatt sem kötelesek. A magyar­ nyelven előadandó tantárgyak lesz­nek : 1. népszerű villamosságtan; 2. gép és kapcsolástan; 3. földrajz, különös tekintettel a távírda há­lózatra 4. szolgálati utasítás; 5. a távirda vezetékek építésének főbb elvei; 6. a gyakorlati távirda szolgálat. A tanfolyam bevégeztével a hallgatókkal min­den előadott tantárgyból részint szóbeli részint írásbeli szigorú vizsgálatot fog tartatni, a tavirda­­igazgató vagy főépítész vezetése és felügyelete alatt Azok kik a vizsgálat jó sikerrel állották ki képességüket igazoló bizonyítványt nyernek, a letett vizsgálathoz és szorgalmukhoz képest érdemük sze­rinti sorozatba h­atnak, s ily renddel az üresedésbe jött állomásokra 300 frt. évi fizetés s szabad la­kással vagy a szokott lakbér illetékkel, nyugdíjra való igény nélkül mellékállomás vezetőkké vagy a nők nagyobb távirdahivatalokhoz kezelőnőkké fog­nak kineveztetni. A­kik a vizsgálat gyenge eredménye miatt nem találtatnak képeseknek, pótvizsgára sem az alkalommal sem később semmi esetbe sem bocsát­tatnak, azonban még egy második tanfolyamra föl­vétethetnek , de ha akkor sem kapnak legalább „képes” osztályzatot, sem egy további tanfolyamra fel nem vétetnek, sem­ osztályzatukat uj vizsgálattal nem javíthatják ki s a magyar királyi távirda in­tézetben még magán­vállalkozókat sem alkalmaz­tatnak. Kelt Pesten 1872-ik évi Julius hó 23-án Takács­i­­k János „királyi főügyész« julius 21.én Gy.­Sz . Miklóson az én redeletemből elfogatott és insimu­áltatik, hogy ez csak is egyoldalú informatia és puszta föladásra történt. A közönség félreve­zetésének megakadályozása érdekében indíttatva találom magamat s következő helyreigazításra Dénes János sem nem kir. főügyész sem nem tagja egyáltalában a királyi ügyészségnek és nem is az én rendeletemből fogatott el. Való az, hogy július 21-én le lett tartóztat­va, de nem egyszerű feladás és egyoldalú inform­a­­tió alapján, mert a­mint az előttem fekvő jelen­tésből kitűnik, ellene a vizsgálati fogságot a vizs­gáló­bíró a törvény értelmében rendelte el ez pedig Dénes Jánosnak viszont a törvény értelmébeni kihallgatása nélkül meg nem történhe­tett. Ezen határozatát a vizsgálóbírónak a törvény­szék helyben hagyta és vádlottól függ azon m­egnyu­­godni, vagy mennyiben sérelmesnek találja a tör­vényben engedett utón orvoslást keresni. Mennyi­ben lehet Dénes János hibás, mennyiben ártatlan azt a törvényes vizsgálat fogja kideríteni, arra nézve azonban, hogy a törvények megsértői és a törvénybiztosította szabadság megtámadói ellen — tartozzanak azok bármelyik­ politikai párthoz egyébiránt — kötelességemből folyó erélylyel, de egyszersmind a politicai pár­­tok szenvedélyein felülemelkedő tárgyilagosságg-l­­ogok eljárni mindenkor és pedig megfontolatan intézkedésekre el nem ragadtatva, de nem is fl­­lemlitve meg semminemű fenyegetés, semminemű insinuatiók által, bárkit is biztosíthatok. A tekintetes szerkesztőséget e helyreigazitás közlésére hivatali illemmel felkérem. Marosvásárhelyen, jul. 30-án, 1872. Gyarmaty Samu, a királyi főügyész. Sz. 1481. 1872. A „­ Polgár“ Szerkesztőségének Kolozsvárt. Kolozsvárit, jul. 31. 1872.

Next