Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)
1872-08-03 / 176. szám
KOLOZSVÁR, AUGUST. 2. 1872. Fővárosi levelek. CLXXXVIII. Pest, juli. 30. 187-2. Kedves barátom ! Én legkevésbé sem csodálkozom a fölött, hogy Erdélyben a választások nagy izgalmat idéztek és idéznek elő. Ismerem, meglehetősen, az erdélyi körülményeket és meg vagyok győződve azon történelmi tény igazságáról, hogy : minél nagyobb a szolgaiság, annál élesebb szokott lenni az átmenet a szabadságra. Márpedig, hogy Erdélyben nagyobb a servilizmus, mint Magyarországon, azt úgy hiszem, sem neked, sem olvasóidnak nem kell bizonyítanom. Általánosan elismert tény az. Igaz, hogy az erdélyi szolgaiságban van némi része a patriarchalismusnak, s bizonyos mértéke a szerénységnek, mely nem egyszer előnyösen különbözteti meg az erdélyi fiatalságot, de az is igaz, hogy e patriarchalismus és szerénység, melyek kellő mértékben vonzók és becsülendők, a hosszas használat által sem erőszakos gyámkodássá, alant nem egyszer valódi szolgaérzetté tájult. Hiszen, valljuk meg azt, mit úgy is mindnyájan jól tudunk, hogy több évtizeden át Erdély constablerei csak egyetlen ember fejével gondolkoztak, s úgy jártak ezen egyetlen férfiúhoz, mint valami pythiai, vagy dodonai oraculumhoz , bár nem egy kérdésben az tűnt ki, hogy az illető nem állott a kor és magasabb eszmék színvonalán. Azt a politikai félénkséget, mely még gondolni sem mer, sok erdélyi úri barátunk innen örökölte, s ez teszi, hogy a magyar törvényhozás, sőt a kormány előtt, tekintélyüket egyre jobban vesztik ; a királyhágón túli részt roszabb színben mutatják föl, mint az valóban létezik, s végre odahaza is eljátszák népszerűségüket. Az óvatos hazafiságnak e lélektani okokon kívül — igaz — történelmi okai is vannak. Erdély sokat, igen sokat szenvedett; a Maros, Szamos melléke minden században kétszer-háromaszor volt ellenségesen letarolva és kiölve; a magyarság száma evvel s a havasokról levont románság telepítése által folyton keresbedett, s úgyszólva, kis szigeteket képez, amelyek folyton rettegtek az áradattól. Ezért szokták némelyek azt mondani: könnyű nektek Pesten, Miskolczon, meg Debreczenben! De lennétek csak köztünk! Igaz, hogy országos viszonyainkat nem helyes a kevésbé szerencsés helyzetű országrészektől elvontan szemlélni, ez túlbátorságra vezet, hanem aztán a kolozsvári casinoból sem kell azokat tekinteni, mert az már nem egyszer volt nem az óvatosság, hanem a reactioig menő félénkség politikája. Nem kell ennek bebizonyítására messzi mennem; igazolja ezt a zsandárság fenntartója, mely helyett már rég lehetett volna hazai jól szervezett rendőrséget alkotni, igazolja, hogy a felsőbb körökben ugyanott még a magyar honvédség felállításának eszméjétől is irtóztak; de bizonyítja főként az, hogy öt év óta Erdélynek közjogi helyzete Magyarországgal szemben semmi sem változott, míg belügyei máig is német lábon állanak. Már most tessék ily politikai és társadalmi helyzettel szemben egy szakelvű parlamenti képviselő választást elképzelni! Hiszen nem egy jó úr ezek közül még azt is felségsértésnek képes tekinteni, ha valaki egy excellentiás urnák hibáit fogja fölhozni. Hogy is ne, az a hatalmas úr titkos tanácsosa (talán, uram bocsáss, még aranykulcsos is!) ő felségének; tehát a ki őt bántja, a trónt támadja meg. Hát még aztán a ki egy minisztertől mer hibáztatni. Azért csak jó lesz azokkal a lázítási és izgatási vágyakkal alább hagyni, mert a józanokosság leszállítja azokat, kellő mértékükre P. Sathmári Károly: TARCZA: Dr. Livingstone legujabb levele. Közelebb, a mult években elterjedt a hir, hogy dr. Livingstone elveszett; legalább nyomára jutni sehol nem tudnak. 1866-ban útra kelt Afrika belsejébe s most már három évig nemjött, tőle se levél se bir. Ekkor történt aztán, hogy a „New-York” Herald szerkesztője azzal az inditványnyal állt elő, hogy a kormány kerestesse a vakmerő utazót, kinek elvesztése az egyetemes földrajzi és népismei tudományokra nézve nagyveszteség volna. A new-yorki lap útnak is indított egy vállalkozó Yankeet mr. Stanleyt, mint a saját reporterjét, hogy kerresse fel az öreg doktort. Mr. Stanley részt vett volt az abissquai expedíczióban, ott volt a suezi csatorna megnyitásán, azután kis Ázsiában csatangolt s igy az afrikai viszonyok s az azon vidéken kereskedő arabok közül némi tájékozottsággal birt, vállalkozási szelleme és gyakorlati bátorságait Livingstone felkeresésére igen akalmatossá tevék, noha tudományos képzettségeiet- 1 szik Dem ^ arányban az ily utazás igénye- W éAI>ril 1 Zanzibarból Afrika «o„ ^»n/rtöÄbut"*krinduit 8 ka tó keleti partján ulilUotot^ *- M8a"!'1- bónapot és azután visszatért Kurien t0 tott bogi Livingstone nagyon séges s még két évig akar Mrikában J*« hol a ’tó és folyamrendszert , „ Mus kutatja-Most a „New-York Herald“-ban és a tounoni „Daily News*-ban a következő levele jelent ,meg Dr. Livingstonenak, melyet Stanley magával hozott: Ifjabb James Gordon Beimet urnak. Drága uram ! Átalában kissé nehéz írni oly embernek, kit soha sem láttunk. Ez nagyon hasonlít egy elvont eszme megszólításához, deaz ön képviselőjének,Mr H. M. Stanley-nak jelenléte ezen távoli tartományban minden idegenszerűséget kizár, mit különben éreztem volna, és midőn azért írok önhöz, hogy megköszönjem a végtelen kegyességet, mely önt arra késztette, hogy őt ide küldje, egészen otthon érzem magam. Ha kimagyarázom mely reménytelen helyzetben talált ő engem, könnyen elgondolhatja ön, hogy jó okom van nagyon erős kifejezést adni hálámnak. Ujijiba menekültem körülbelül 400—500 mcfnyi út után égető nap alatt, megsemmisültem elcsigázva, kimerülve kényszerültem visszatérni midőn szemem előttvolt Missioni geográfiai részének végpontja, néhány félcsontváz Moslim rabszolga miatt kiket Zanzibarbólküldöttek hozzám férfiak helyett. Fájó szivemet még vérzőbbé tette az igazán siralmas látvány, midőn láttam, hogyaz emberi embertelenség a testi alakra is visszahatottt, s mértéken felül összetörte azt. Azt hittem, hogy ott állva halok meg. Nem mondok sokat, ha állítom hogy minden lépés ama fárasztó tikkasztó után isszonyuan kinzott, s midőn Ujijiba értem, csupa csontváz voltam. Itt úgy találtam, hogy mintegy 500 font értékű portéka, mit Zanzibarból rendeltem meg, oktalanul egy részeg Moslem szabóra bízatott, ki miután 16 hónapig az Ujiji felé vivő után eltékozolta azt, azzal végezte, hogy a maradékot eladta rabszolgákért és elefántcsontért a maga számára. Megkérdezte a Koránt, s úgy találta, hogy én halott vagyok. Az Anyanyembei kormányzónak is írt, hogy rabszolgákat küldött utánam Manyamába, kik visszatértek, és hírül hozták halálomat, és engedélyt kért, hogy kevés portékát, mit vév „Magyar Polgár* folyó év 28-ról megjelent 171-ik számának ,, Hirharang* rovatában „Dénes János“ bekezdéssel azon tényeket, elferdítő tudósítás jelent meg, hogy nevezett Dénes szeg étvágya megkímélt, adhassa el. Jóllehet teljes bizonysággal tudta azon emberektől, kik láttak engem, hogy élek és várom a portékát, és embereket; de úgy látszik, az erkölcsiséget illetőleg nagyon hülye, s mivel itt nincs más törvény, mint a kés és puska, nagy bágyadtságban le kellett ülnöm, megfosztva mindentől, egy kevés csere-öltönyt és gyöngyöt kivéve, melyeket elővigyázatból itt hagytam végső szükség esetére. A koldulás közel kilátása az uj ujjifiak között nyomorulttá tön. De nem eshettem kétségbe, mert nagyon sokat nevettem egy barátomon, ki a Zambezi torkolatához érve, azt mondta, hogy közel volt a kétségbeeséshez neje photograph képének összetörése fölött, ezután nem lehetünk szerencsések. Ez eset után a kétségbeesés eszméjének oly szerfölött erős íze van előttem, hogy kiesik a számításból. Nos, midőn már a meredély széle felé jártam, határozatlan híreket hallottam egy angol látogatóról. Annak az embernek képzeltem magam, ki Jeruzsálemből Jerikó felé ment; de sem pap, sem lévita sem szamaritánus nem haladhatott utam felé. S mégis a jó samaritánus közel volt, és emberem lélekszakadva rohan föl és nagy izgatottsággal nyögi ki: „egy angol jó, én látom őt!“ s evvel elrohant találkozni vele. Egy amerikai lobogó — először látott ezen részeken — egy karaván élén megmondta az idegen nemzetiségét. Én oly hideg, s tartózkodó vagyok, milyennek minket skótokat rendszerint rajzolnak; de ön kegyessége minden idegemet remegésbe hozta. Ez valóban erőt meghaladó volt, s lelkemből mondhatom: „az áldások áldása szálljon önre és önéire a magasságból.“ A hírek, melyeket Mr. Stanley hozott, megrázók voltak. A hatalmas politikai változások a Continensen, az atlanti huzal sikerülte, Grant tábornokmegválasztatása, és sok más dolgok napokig izga-Nem szenved kétséget, hogy az állam kül- és belbiztonsága megköveteli az állampolgárok katonai képzettségét; a szemünk előtt lefolyt események hatalmas példát nyújtottak a világnak, miszerint az állampolgárok katonai képzettsége mind hatalmas befolyást gyakorol az állam emelkedésére vagy pedig, képzettség hiányába annak hanyatlására Törvényhozó testületünk az idők intő szavára figyelt, midőn a honvédelmi intézménynek hazánkban életet adott: tudta, hogy a jelen európai viszonyok között egy erős, kiképzett honvéd hadsereg az ország bel- és külbiztonságára, az alkotmány megvédésére hatalmas támaszul szolgálhat Sajnos kt kell mindazáltal tapasztalnunk, hogy kormányunk az állampolgárok katonai képzettségének elősegítésére nem a legbuzgóbban munkálkodik; példát mutat e tekintetben a helybeli kit akadémián felállított katonai tanfolyam A tanfolyam kezdetét vette 1871 octoberén és véget ért ezen év julius 30-án. A beirott hallgatók száma 21, ezek közül vizsgálatra állott 8, e szerint 13 vizsgálatlan maradott. Ha összevetjük a mostani eredményt a múlt év tanfolyamának eredményével, azon meggyőződésre jutunk, miszerint az idén úgy a hallgatók, mint a vizsgára előállottak száma csökkent, miután a múlt évben 9-en állottak vizsgára, az idén pedig csak 8 Az előadottt tantárgyak a következők : Magyar nyelv, katonai irálytan, katonai mértan, tértan, katonai közigazgatás, oktatási és gyakorlati szabályzat, szolgálati szabályzat, hadsereg szervezet, harctéri szolgálat, harczászat, utász szolgálat, lomban tartották figyelmemet s közvetlen, jótékony hatással voltak egészségemre. Évek óta nem hallottam Iiit hazámból, kivéve amit összekaparhattala néhány (68-diki) Saturday Reviewból és a Punch 1866-ik példányaiból. Étvágyam fölújult, és egy hét múlva ismét erősnek kezdettem érezni magamat. Mr. Stanley igen kegyes és bátorító sürgönyt hozott Clarendon lordtól, kinek veszteségét őszintén sajnálom — ez első, melyet 1866 óta a külügyi hivataltól kaptam — és fölvilágosított, hogy a kormány 1000 frt sterlinget méltóztatott segélyemre küldeni. Az ő idejöttéig nem tudtam semmi pénzbeli segélyről. Fizetetlenül jöttem, de ezen hiány most szerencsésen le van egyenlítve, és én sietek tudatni önnel és minden barátaimmal, hogy bár levelek által nem vidámítva, ragaszkodtam föladathoz, melyet barátom Sir Roderik Murchison szabott elembe, ragaszkodtam John Bull-féle kitartással, hívén, hogy utoljára minden jól lesz. A Déli Közép-Afrikai vízforrása több, mint 700 mfd. hosszú. A források csaknem megszámlálhatlanok—azaz egy emberi élet sem volna elég megszámlálásukra. E kútfőből négy folyóba futnak össze és ezek ismét két hatalmas folyamban a nagy Nílus völgyben mely a déli szélesség 10—1 fokánál kezdődik. Soká tartott, mg fény derült a régi problémára és tiszta fogalmat nyertem a lefolyásról. Éreznem kellett utamat, sőt az út minden egyes lépését, s általában sötétben tapogatóztam, mert, ki gondolt a vizek folyásával. „Megiszik a magunk részét, a többi hadd folyom“ . A portugáliaiak, kik először látogaták meg Cazembre-t, rabszolgákat, ivóit, kértek, s egyébről hallani sem akartak. Én a vizek felöl kérdezősködtem, kérdést keresztkérdésre halmoztam, mig csaknem megijedtem, hogy lefognak, mint fejvízkorban sinylőt. Utolsó munkám, melyben alkalmas segédek hiánya nagyban akadályoztatott, a lefolyás főága- Legújabb táviratok: Paris, jul. 31. A franczia kölcsönre 28 milliárd jegyeztetett alá, melyből Páris 12, a megyék 2, a többit a külföld írta alá Azt hiszik, hogy az aláírások 30 milliárdot is el fognak érni. Linz, júl. 31. Minél inkább kezd az esküdtszéki tárgyalás pater Gabriel ellen kedvezőtlenebbé alakulni, annál fanatikusabban viselik magukat, az imádkozó nénék és ájtatos asszonyok, kikkel telve van a tárgyalási terem. A Dunzinger javára kedvezőleg nyilatkozó tanukat insultálják — Dunzinger a törvényszéki épületből eltávozásakor fenyegettetett;e nő csak rendőrségi fedezet mellett mehet a háborgatások miatt az utczára. Lissabon, júl. 31. Hír szerint egy összeesküvésnek jöttek nyomába, minek következtében nyugtalanságoktól tartanak; a kormány már tetemes elővigyázati intézkedéseket tett. Sz. 8776/3142 1872 Hirdetmény távirdai mellékállomás-vezetők kiképezésére egy újabb (a negyedik) tanfolyamnak megtartása tárgyában. Mellékállomás-vezetők képezésére egy újabb (a negyedik) tanfolyamnak megtartása válván szükségessé, annak 1. évi Augusztus hó 14-kén Pesten Temesváron, Debreczenben, Kassán, Kolozsvárit és Nagy-Kanizsán leendő megnyitása elrendeltetett. Ezen legalább hat hétig s legfeljebb két hónapig tartó tanfolyamba fölvétetnek mindazon férfiak és nők akik : a magyar korona területén születtek, 2. a nők ha a 18 évet, a férfiak a 20 évet már betöltötték, de a 30-dik évet még túl nem haladták ; 3. a nők ha egy felsőbb köz- vagy tanításra jogosított magány-leánynöveldét, a férfiak ha a teljes 4. osztályú elemi iskolát, vagy mint katonák az altiszti iskolát, kielégítő sikerrel végezték ; magyarul és németül beszélnek és ugyan ezen nyelveken tisztán, könnyen olvashatókig írni tudnak, megjegyeztetvén, hogy más honi vagy idegen nyelvek tudása az illetőkre nézve előnyül fog szolgálni, 4. ép és egészséges testalkatnak, 5-ször feddhetlen jó erkölcsűek, illetőleg jámbor józan életűek. Azok a kik ezen tanfolyamba belépni kívánók kötelesek a részben kérelmüket saját kezűleg írva és a fentemlitett követelményeket igazoló okmányokat u. m. kereszt- vagy születési levéllel, iskolai, orvosi és erkölcsi bizonyítványokkal fölszerelve’, a pesti, debreczeni, temesvári, kolozsvári, nagy kanizsai m. k. táv. igazgatóságok közül ahoz a melyiknek kerületébe azon főállomás hol a tanfolyamot hallgatni akarja fekszik, legfeljebb f. é. Augusztus hó 6-éig benyújtani ; a családosok kérelmükben ezen körülményt, valamint netaláni gyermekeik számát is említsék meg. A katonák vagy már más szolgálatban álló egyének kötelesek folyamodványukat hatóságaik útján benyújtani. A kitűzött határidőn túl beérkező, vagy a szükséges elméleti előkészültségről s más megkívántató tulajdonságokról szóló bizonyítványokkal föl nem szerelt kérvények nem fognak tekintetbe vétetni. A tanfolyamra fölvettek erről tudósittatván kötelesek f. év Augusztus 12-én az illető távirdaigazgatóságnál Kassán a távfőállomási gondnoknál felvételi okmányuk előmutatása mellett jelentkezni, mely alkalommal nyelvismeretük valamint szépírásuk s helyesírásuk tekintetében egy előzetes vizsgálatnak fognak alávettetni. Minden tanfolyam hallgató kivétel nélkül köteles a beiratás alkalmával az ekkor neki átadandó szolgálati utasítás és távirodai térkép egy-egy példányáért o. o. 2 forintot az igazgatóság által e végre megbízott egyén kezébe lefizetni, más díjfizetésre azonban semmi szív alatt sem kötelesek. A magyar nyelven előadandó tantárgyak lesznek : 1. népszerű villamosságtan; 2. gép és kapcsolástan; 3. földrajz, különös tekintettel a távírda hálózatra 4. szolgálati utasítás; 5. a távirda vezetékek építésének főbb elvei; 6. a gyakorlati távirda szolgálat. A tanfolyam bevégeztével a hallgatókkal minden előadott tantárgyból részint szóbeli részint írásbeli szigorú vizsgálatot fog tartatni, a tavirdaigazgató vagy főépítész vezetése és felügyelete alatt Azok kik a vizsgálat jó sikerrel állották ki képességüket igazoló bizonyítványt nyernek, a letett vizsgálathoz és szorgalmukhoz képest érdemük szerinti sorozatba hatnak, s ily renddel az üresedésbe jött állomásokra 300 frt. évi fizetés s szabad lakással vagy a szokott lakbér illetékkel, nyugdíjra való igény nélkül mellékállomás vezetőkké vagy a nők nagyobb távirdahivatalokhoz kezelőnőkké fognak kineveztetni. Akik a vizsgálat gyenge eredménye miatt nem találtatnak képeseknek, pótvizsgára sem az alkalommal sem később semmi esetbe sem bocsáttatnak, azonban még egy második tanfolyamra fölvétethetnek , de ha akkor sem kapnak legalább „képes” osztályzatot, sem egy további tanfolyamra fel nem vétetnek, sem osztályzatukat uj vizsgálattal nem javíthatják ki s a magyar királyi távirda intézetben még magánvállalkozókat sem alkalmaztatnak. Kelt Pesten 1872-ik évi Julius hó 23-án Takácsik János „királyi főügyész« julius 21.én Gy.Sz . Miklóson az én redeletemből elfogatott és insimuáltatik, hogy ez csak is egyoldalú informatia és puszta föladásra történt. A közönség félrevezetésének megakadályozása érdekében indíttatva találom magamat s következő helyreigazításra Dénes János sem nem kir. főügyész sem nem tagja egyáltalában a királyi ügyészségnek és nem is az én rendeletemből fogatott el. Való az, hogy július 21-én le lett tartóztatva, de nem egyszerű feladás és egyoldalú informatió alapján, mert amint az előttem fekvő jelentésből kitűnik, ellene a vizsgálati fogságot a vizsgálóbíró a törvény értelmében rendelte el ez pedig Dénes Jánosnak viszont a törvény értelmébeni kihallgatása nélkül meg nem történhetett. Ezen határozatát a vizsgálóbírónak a törvényszék helyben hagyta és vádlottól függ azon megnyugodni, vagy mennyiben sérelmesnek találja a törvényben engedett utón orvoslást keresni. Mennyiben lehet Dénes János hibás, mennyiben ártatlan azt a törvényes vizsgálat fogja kideríteni, arra nézve azonban, hogy a törvények megsértői és a törvénybiztosította szabadság megtámadói ellen — tartozzanak azok bármelyik politikai párthoz egyébiránt — kötelességemből folyó erélylyel, de egyszersmind a politicai pártok szenvedélyein felülemelkedő tárgyilagosságg-logok eljárni mindenkor és pedig megfontolatan intézkedésekre el nem ragadtatva, de nem is fllemlitve meg semminemű fenyegetés, semminemű insinuatiók által, bárkit is biztosíthatok. A tekintetes szerkesztőséget e helyreigazitás közlésére hivatali illemmel felkérem. Marosvásárhelyen, jul. 30-án, 1872. Gyarmaty Samu, a királyi főügyész. Sz. 1481. 1872. A „ Polgár“ Szerkesztőségének Kolozsvárt. Kolozsvárit, jul. 31. 1872.