Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)

1873-02-14 / 37. szám

A M. Polgár v­egyes számai kaphatók a lyceumi nyomda központi irodájában. Délután 3 órakor a lap megjelenik pontosan.­ ­­­ KOLOZSVÁR, FEBR. 13.1873. Kolozsvár, február 12. Berzenczey Lászlónak, ki saját levelében el­ismerte, hogy meggyőződését, sőt martyraink iránti kegyeletét is eladta a hatalomtól várt koncznak már reményiért is, sok, sőt minden szabad, a­nél­kül, hogy tisztességes ember indíttatva érezze ma­gát vele szóba állani. Egy azonban nem szabad, nem t. i. egyenes hazugságokkal félre­vezetnie a közvéleményt, nem szabad legalább addig, míg én felderíthetem az igazat. Borosnyai Pálhoz intézett közelebbi nyílt le­velében ily hazugság­ , 1-szer. Mintha én valaha a keleti vasút vo­nalának rövidségét elleneztem volna, s B.-nak el­lenem e tekintetben küzdeni csak alkalma is lett volna, ilyen 2-szor. Hogy az én nézetem győzelme okozta volna azt, hogy Torda - Maros-Vásárhely csak szárnyvonalakat kaptak, holott köztudomás — fáj­dalom — , miszerint én nézeteimmel, mint a vo­nal hoszsza, úgy irányára nézve is, teljesen meg­buktam, majdnem szemtelenségig vitt küzdelmem daczára, melyről bizonyság az országgyűlési napló X. kötetének 331, 345, 353 és 361 és több lapja, melyekből látható, hogy B.-t Torda elleni ártal­mas philippikájáért meg is támadták Deáky Lajos, Huszár Imre, Benedikti Albert s többen, a végre 3 szót. Ilyen tendentiosus rágalom, hogy én alaptalanul állítottam volna, hogy Tordát Berzen­­czey indítványa még a szárnyvonaltól is majdnem megfosztotta, s ez tette lehetlenné, hogy első né­zetemet tovább erőltessem. Hiszen tanúskodnak az irományok, hogy ő választatott ez ügyben előadó­vá. Miért? mert, mint rendesen azt választották meg akkor is, kinek nézete lett határozattá, s ő e nézet védelmében meg is tartá már fennebb em­lített átkos philippicáját. Hogy ha ennek köztudomásra jutása őt be­csületében mélyen sértő, tulajdonítsa magának, va­lamint azt is, hogy becsületét május 12-én oly fé­nyesen (?) állította helyre. A május 12-iki vásárhelyi eseményekről nem szólok józan embernek, elég utmutatás az, hogy a törvényes vizsgálatot — sokszoros szorgalmazásunk daczára—czélszerűnek látták elaltatni. B­­urnak 38 lapom­ öndicsőítésére, Jeremiádjára sincs sza­vam, ám tegye, ha reá szorult, de mint minden igazságot nélkülöző ráfogást kell elhunyt szegény barátom emléke tisztasága iránti kegyeletes köte­lességből viszszautasítanom azt, mintha B. és Nyáry Pál közt valami bővebb viszony lett volna, mit B. aced­álni látszik, felemlítve közelülését hozzá, mi hogy mily kellemetlen volt szegény Nyá­­rynak, s hogy ez — az újabb időben legalább — mennyire nem állhatta B-t, arról pártunk minden tagja tanuskodhatik, ki rólai megjegyzéseit hallotta. Ki úgy cselekszik, mint Berzenczey, arról senki el nem hiheti,­­mit segélyez, hogy a magyar becsületesség személyesitőjének, Nyáry Pálnak, leg­melegebb tisztelője, bámulója lett volna, —­én­ye­ TARCZA: Brassói karnevál. (Brassó, 1873. febr. 10.) Carneval, azaz bushagyás t. i. az ellenkezője" Sok ilyen kifejezéssel él a mai világ : vannak mér­­tékletességi egyletek, magánnevelő-intézetek, zene­­képezdék, nyelvőrök és 21 milliónyi megtakarítá­sok, sőt még ha szászok, a mai mind nem egyéb, mint a carneval. Ezen kifejezésnek régebben nem volt ekkora fogalomköre, de mi mindig szívesen engedünk más­nak, ha nekünk esik javunkra. Megzavartuk a car- Lévainak — szép név alatt — a dőzsölés egész idejét, mint megszavazzák a honatyák a rendel­kezési alapot. És Carneval herczeg most nagy úr, nem cse­rél még Bismarckkal sem, neki hódol az egész vi­lág, nem csak az erdélyi­­cultura,“ de még a­­ki­haló nemzet“ is. Nyilvános fellépései: a bálok állandó tárcza­­rovatot képeznek a házi atyák zsebeiben, s a szent atyák szomorú lélekkel panaszkodnak az egész vi­lág romlottságán, a félvilágot nem is említve. A nő, ki egykor elengedte magát csábíttatni a para­dicsom kígyója által, most inkább Terpsidhore ol­tárához járul, mint a gyóntató székhez. Csak a lel­kek juhászai tudják felfogni a carneval valódi, szó­szerinti értelmét; a hivek esznek meg most minden bust. — Oh áldott böjt, jöjjön el a te szent időd, hogy port hinthessünk a hívők bűnös fejére, s az égnek ajánlhassuk feltartózkodásuk gyümölcseit ! De bár­mennyire panaszkodik is a Magyar Állam­ az általános coruptióról, mégis folyton csak solidulnak. A bálokat mind kevessebben látogat­ják, kik épen lépést tudnak tartani az általános fényűzéssel. Kívánatosnak tartanám, hogy űzzék egészen el és ki a fényt, ha igen hasznos dolog­nak nem­ hinném a luxust. Hisz ez arra készteti a gazdagokat, hogy oszszák meg pénzüket a sze­gényebb honi iparosokkal (habár csak annyi kifi­zetetlen kontó és bécsi, meg párisi áruezikk ne volna.) másrészről pedig a szűkebb körülményű vagy hitelű nőket, a kik épen a luxus miatt nem vehetnek minden mulatságban részt, — megóvja a bálok következményei, a sorvadás és aszkárságtól, mely tapasztalat szerént a férjek tárczájára nézve se ragályos lehet. Minden esetre solidulnak. Általában nem pa­­záltunk sokat, mert nincs sokunk, nem vagyunk átcsapongók, mert blazirtak vagyunk. Még a legfe­­dérebb bohócr-estély programmján sem látunk többé oly látványos piece-eket, milyeneket a középkor­ban, az egyházak férfiai rendeztek farsang idején, mindenféle legendás szent események és rentabla csodák emlékére különféle ájtatos nevek alatt, saját delectatiójukra — ad majorem Dei glóriám, mely ünnepélyekről »sok érdekes tárczaczikket írhatnék a ’U. K. (neur keiserlich — königlich) számára. És ha a »Nue Welt» debardeurjei pirulásától nem tartanék, érdekesen leírhatnék egy párisi bu­­csumenetet, (gondolon járvány alkalmával), mielőtt bűnbánólag meztelen herczegnők töredelmesen át­látszó zsalánöltönyökben környezték a majdnem csak csatába öltözött főpapokat. Ez ájtatos, vallá­sos szokásnak kár kivesznie; találjuk a jelenkor kívánalmaihoz képest módosítva a jótékony nőegy­letek jelmezbál-rendezői figyelmébe. Demque pedig, véleményünk szerint, farsan­gon úgy, mint a fiatal korban, kerülendő a carne­­valnak szélső bal értelme — medium tenear beeti, mondja . . . Fridericus Podmaniczky és nem kell az ifjúkor saisonját bachanaliákban eldörzsölni, mert majd a meglett kor „katzeesmanmer“rül köszönthet, s a köszvény böjti predikácziókat tart; de nem is kell carthausi lenni; (vagy pláne vegetáriánus) él­vezni kell az életörömeit, míg a lélek nem mondja a testnek: a carneval I . . azaz: adieu, te has­­tömeg !­­dig tiltakozom ellene, hogy e nagy név fényét ál­lítsa a távolból néző szemfénynek megvesztegeté­sére, a nagy közönség, s saját jelleme sötét folt­jai közé. Tisza László: Orbán Balázsnak az erdélyi gensdarmeria eltörlése tárgyá­ban a febr. 10-ki országos Illésben mon­dott beszéde. T. házi A roszat mindaddig kell gyomlálnunk, míg azt gyökerestül ki nem irtjuk. Ez elvből ki­indulva azért, mert a múlt országgyűlésen — a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával — már egyszer elsoroltam az erdélyi császári csendőrség roszaságát, tarthatatlanságát és veszélyességét ki­mutató érveimet, korántsem hiszem magamat fel­mentve azon kötelezettség alól, hogy azt ismétel­ten,­­ megújítva elő ne hozzam, mindaddig, míg az önkény­uralomnak ezen közöttünk ápolt fatyy kinövései gyökerestől ki nem irtatnak. Fel kell ezt ismételten hoznom azért is, mert fájdalommal kell átlátnom, hogy a kormány, valamint a k­é­p­­viselők közül igen sokan az erdélyi speciális viszonyokat nem csak hogy nem ismerik, hanem némely zavarosban halászni vágyóknak rosz aka­ratú, vagy legjobb esetben elfogult informatioi ál­tal félre engedik magukat vezettetni. De elő kell a csendőrség elleni érveimet azért is adnom, mert sokan vannak a 1. képviselő­háznak oly ún tagjai, kik nem tudják — mert fel nem tehetik annak le­hetőségét, — hogy nállunk Erdélyben, a kiegye­zésnek 6-ik évében is ugyan az a császári geno­­darmeria uralkodik, a mely a zsarnokság kor­szakában a hazafiak hajtóvadászatával , börtönbe és bitofára hurczolásával volt megoltva, s mely­nek sasos egyen­ruháján ott száradtak a haza ár­tatlan vértanúinak vérfoltjai (igaz, ,ugy van­­ a szélső bal felől.) De fel kell e csendőrség ellen szóllalnom, még azért is, mert némelyeknek nagyon gyanús buzgalma ezen exoticus intézmény fentartása iránt nem hogy szűnt volna, hanem még öregbedett ta­lán épen azért, mert ezen Bach kozákok a lefolyt választások alatt méltóan mutatták be magukat, s szuronyai mindig szolgálatkészen állottak, a midőn ellenzéki választókkal kellett kegyetlenkedni és meggátolni abban, hogy polgári jogukat meggyő­ződésük szerint gyakorolhassák. Jól tudom, hogy a csendőrség némelyek által azért kegyelteik, mert legczélszerűbb vakeszköz arra nézve, hogy ha­­zánk Királyhágón túli része továbbra is azon kivéte­les és az ideiglenesség azon mostoha állapotában tar­tassák, mely némely vidéki kis zsarnokoknak hí­zeleg ; de a mely amaz országrész népének vég­telen nyomorgatását idézi elő, mert te­hát­­ mi csak hir szerint legfelebb a virilizmus és városi fő­ispánok furcsa példányainak megjelenése által ér­tesülünk arról, hogy Magyarország alkotmányos ki­rályság lett, mert mi különben a volt osztrák rend­­szer és a jelen helyzet között mi lényeges válto­zást sem veszünk észre, megvannak nekünk oszt­rák törvényeink, melyek egész magán- és közjo­gunkat, örökösödési rendünket s jogfogalmainkat fenekestül felforgatták s melyeknek paragraphs tömkelegében oly könnyen eltéved a szent igazság Megvannak nekünk Bachtól örökölt biráink, meg­­csekély változással dezirkereink, azzal a különb­séggel, hogy zöld frakk helyett feketében hatal­maskodnak lábbal tiporva minden törvényt, min­den jogot, s megvannak Bach által behozott csá­szári csendőreink, kik amazok intésére ma is ép oly kedvtelve fűzik lánczra a hazafiakat, mint Hay­­nau rórakorában tették, a mint ezt a kovásznál és udvarhelyszéki választásnál történt kebellázitó ese­mények sajnosan illustrálják. T. hát! Ezen csend­őrség politikát űz s nem a csend, rend, élet- és vagyonbiztonság felett őrködik, én pedig minden rendőrséget mely a polgárok lelkiesméretének szen­télyébe betolakodik és azon erőszakot tesz mint a szabadságra veszélyest elkárhoztatok. De különben sem tudom felfogni, és a politikai eszélyességgel összeegyeztetni azt, hogy miért kell nekünk sze­gény erdélyieknek az önkény­uralom e személye­­sítőjének rémképeit mindég magunk előtt látni, miért akarja a kormány a keblek vérző sebjeit be­­hegyesztés helyett örökké feltépni, miért akarja egykori kínzóinknak dédelgetése által naponként eszünkbe juttatni és előtérbe hozni a hon szabad­ságáért áldozatul esett kedveseinknek alig bemó­­dosult sírjait. Én azt hiszem, hogy a szomorú és fájdalmas érzetek ily erőszakos felkorbácsolása egyátalában nem előnyös az utógondolat nélküli kibékülés elfogadtatására, s hidje el a kormány, hogy azok, kik a gensdarmeria fenntartását taná­csolják, „nem őszinte barátjai,“ mert azok mes­terkélten ássák alá azon alapot, a­melyen a kor­mány áll, s a jelen állapot népszerűtlenségére töb­bet tesznek, mint a­mennyit az ellenzék tehetne. A kormánytól önmaga és Erdély lelki nyugalma helyreállítása iránti kötelessége egyiránt követeli, hogy a kényuralomnak e gyászos múltú zsoldos hadától mihamarább megszabadítsa amaz ország­részt, s a rendőrség szervezését a törvényhatósá­goknak azonnal visszaadja. De nem csak politikai hanem czélszerűségi, közerkölcsiségi, alkotmányos és nemzetgazdászati szempontok is követelik a gensdarmeria eltörlését. Czélszerűségi szempontból azért, mert annak szer­kezete nehézkes az tiszteitől vett előleges rende­let nélkül mit se tesz, a vagyon és személy bá­torságot soha se védi, ha arra rendeletet nem veszen, már pedig a tolvajok sokkal eszélyiesebbek hogysem lopási szándékukról a tisztelt gensdarme tiszt urakat előre értesítsék, s igy Erdélyben éle­tünket és vagyonunkat csak az isteni gondviselés és a jó erkölcsök védik. (Halljuk) El kell törölnünk a gensdarmeokat alkotmá­nyos szempontból azért, mert valójában az alkot­mányos fogalmakkal s hazánk államiságával se­hogy se lehet összeegyeztetni azt, hogy egy oly testület, még­pedig fegyveres testület létezhessék, melynek eljárásairól senki sem felelős az országban, melynek parancsot osztó főparancsnoka az orszá­gon kívül van, s a magas törvényhozás által fele­letre és számolatra nem vonható. Én ebben te­hát hazánk alkotmányának és integritásának egyenes megtámadását látom, ez egy békés időben való os­trom állapotba helyezése hazánk negyed részének, mely közrendeletileg egy különben is kevés jog­tiszteletet tanúsító idegen önkényének dobja oda Mi az erdélyi csendőrség költségvetésébe se foly­unk be t. ház , mert Bécsben a hadügy­minisztéri­umba készítik el s mi csak fizetők vagyunk Ez t. ház hazánk államiságának valódi kigúnyolása, ez oly katonai szigor a melynek jogosultságát el nem ismerhetem, de a melyet egy általában indokolt­nak sem látok főleg Erdélyben, hol az erkölcsösé szelidebbek mint másut, hol utonállás és rablás nagyon ritkán fordul elő, hol a nép rendszerető s törvény tisztelettől van áthatva. (Folyt. köv.) Magyar casinóbál. S most szemlét tartok azon bálok felett melyek az itteni magyarságot közvetlen vagyis közvetve érdeklik. Január hó 26-án volt a magyar casinó bálja. Az ezt jelentő falragaszokon egy a testvériesült nemzetek egyenlőségi eszméjét sértő nyomdahiba szemtelenkedett: a magyar hirdetésen ugyanis a a belépti díj 1 itt 30 krra volt szabva, a néme­­ten és románon pedig i frt 50 krra. A hibát helyreigazították. A magyar olvasó-egylet bálja mindig neve­zetes mozzanat helyi magyar társadalmi életünk­ben, mely, úgyszólva, az egylet szűk helyiségére szorult, s csak az éventei bálban szokott nyilvá­nosság elé jönni. Azért is ezen bál minden bras­sói magyarra nézve becsületbeli s minden casinó­­tag általán s magyar barátra nézt méltányossági dolog. Valamikor ezen tánczmulatságot azon hírbe hozták, hogy publicuma igen pele-mőle,de a tavaly igen díszes közönség gyűlt benne össze, s az idei is szép­­ auspiciumokat nyújtott. Egy épen nem magasrendű nő vonakodott a bálba menni. »Kis­asszony mondom, igen szép közönségünk lesz.­ »Hallom, hogy vegyes lesz, nem megyek.“ »Nem megy? akkor kegyednek nem lesz igaza.“ És a bál teljesen sikerült. Minősége tökéle­tesen megfelelt a csinos forgalomnak. Igaz, hogy sokan hiányoztak, kiknek megjelenni illett volna. A casinó helységei tulajdonosának családjából sőt rokonságából nem jelent meg senki. Rebesgetik, hogy a házi kisasszonyok előszerettel viseltetnének bizonyos „nyalka szép vitézek“ iránt. A huszár pedig nagyon international fogalom lett, s így kö­zülök kevés jött a magyar bálba. A tries tracs vi­lág nem tudom miféle összefüggést találhatott e két meg nem jelenési tény közt. Én azt hiszem, ha volna valami a dologban, akkor épen megjelent volna mindkét fél — rendevpusza! A testvériesült nemzetek pedig talán nem akarták megzavarni a bál tiszta magyar jellegét , igen gyéren képviseltették magukat. A románokat repraesentálta egyetlen menyecske, ugyan élénk, csinos asszony, egész magyaros természetű, ki ugyan lelkesen járta a csárdást. A német — nem szász - párt képviselve volt elnöke, Herrmann Antal által, ki különben a „Nemere“ szerkesztője és igen derék, buzgó magyar hazafi. Német név­vel jelent meg, de — szokása szerint — magyar ruhában,melyet egészben csak vagy haton lehetett látni. Ki a magyarok zászlóvivője volt az 1871-iki testvériesülési ünnepélyen, most — gondolom mint rendező — frakkban pompázott, mit én nagyon — Franczia köztársaság.Az egyetértés a­­ harminczas bizotmány s a kormány között lassan kezd helyreállani, mint az Thiersnek a bizottmány keblében tartott nagyhatású beszéde után előrelát­ható volt. A már elkészített négy pont a köztársasági elnök óhajai szerint módosíttatnak; eddig meg­állapodásra jutottak az iránt, hogy a nemzet­gyűlés egész erejében megtartja ezutánra is az alkotó jogot; a köztársaság elnökének jogában ál­­land személyesen felolvasni az üléseket megnyitó üzenetét, jogában álland­ós vitát támogatni a sür­gős törvények felett, még akkor is, ha különben már megelőzőleg meghallgattatott, s hogy a három­szoros felolvasás formalitásának alávetett törvények­is antigermanisaton demonstrationak tartok. A trakkot ugyanis ez idei farsangon száműzték Ger­mania salonjaiból — ergo nekünk épen azért vi­selnünk kell. Bizonyára a frakk alatt is hőn do­bogott minden hazafi szív, midőn a helyőrség ze­nekara a „Szózat°-ot játszta a nagyon szépen rendezett füzértáncz közben, mely körülmény ezt valódi fűszertánczczá tette, a­mint a tánczrend­­ben hibásan volt megnevezve a cotillon. Nem vétek a krónikás hűség ellen, ha az ál­talános hangulatot mindvégig zavartalanul derült­nek mondom, a­mi ily viszonyok közt nem is le­hetett volna másképen. A díszes közönségből kü­lönösen megemlítendők a honvéd- és huszárezre­­desek. A szép és ízletesen öltözött hölgyeket re­­gistrálni igen hosszadalmas volna, a növendékek teljes lajstromát kellene közölnöm.­­Legyen elég constatálnom, hogy alkotmányos bálkirálynőnek fel­séges báli Réthy Lajosnét nevezném ; de magam is egy pic­it republikánus lévén, és ezen bált a szépség valódi köztársaságának tekintvén, fentneva­zett urhölgynek a bálelnöki czimet megszavazom azon őszinte óhajjal, hogy még sokszor ily jogosan vi­selhesse ! Február 1-én volt a református iskolák javá­ra bál a Nro 1. termében. Ismét derék közönséget volt alkalmunk látni, többnyire oly egyéneket, kik a casino bálján nem voltak jelen. Nagyon örven­dettünk azon jelenségen, hogy a brassói magyarság­ból kitelik két népes csinos magyar bálnak tisztes­séges derék, mivelt magyar közönsége. Míg a ca- cinóbálban az intelligentia mellett túlsúlyban volt a kereskedők eleme, addig a reformátusok bálján inkább volt képviselve az iparos osztály; csinosság és kedvesség által kitűnt a házi kisaszszony, a helyi ref. lelkész fiatal leánya. — (Azt hogy a franczia négyeseket németül vezényelték, nem aka­rom elárulni) Közelebbi levelemben tudostatni fogom a szer­kesztő urat a helyi r. k. gymmnázium­i báljára a román és katholikus nőegylet báljáról. *) Ne Országgyűlés. Buda­ Pest, febr. 7-én Mint tegnap előre mondottuk, ma a közmun­­ka és közlekedési minisztérium költségvetése ke­rült napirendre. A tanácskozást, mint illik, maga a miniszter nyitotta meg, előadván nézeteit a közmunkákról különösen a jövőt illetőleg. Utána Ivánka Imre szólott Paczolaia­nak minap a consortiumok ellen emelt vádját czáfolgat­­va, s ezen konsortiumok becsületes eljárását igye­­kezvén bizonyítani, s egyik-másik intézkedését a kormánynak is helytelenítve. Bírálta a kormány tet­teit és mulasztásait Steiger Gyula is, mind a mel­lett, hogy a jobboldalhoz tartozik. A szélsőbal részéről Helfy Ignácz emelt szót, szin­tén főleg a vasúti politikát vizsgálván s különö­­nösen a keleti vasút körül történt visszaéléseket elősorolván. Alaposan indokolt s jól előadott beszé­dének végén pedig határozati javaslatot nyújtott be a maga és elvtársai nevében, melyben a keleti vasút ügyének megvizsgálására a vasúti bizottságot uta­­síttatni kéri. Szólott még Paczolai János is, felelve Ivánka Im­rének, s egyúttal a balközép ellen intézve egy pár vágást, a­melynek szemére hányta, hogy némely oly közmunkát pártolt vagy épen indítványozott, a­mme­lyet csak vidéki, s korántsem országos érdek java­solt. Ennek folytán a balközép több tagja felírat­ta magát szólásra, azonban az idő elhaladván, a vita folytatása holnapra maradt. Különben Paczolai kijelentette, hogy a Helly indítványához hozzájárul. HL ÖK­ ölel *) Szívesen veszszük és várjuk. Szerk.

Next