Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)

1873-03-28 / 72. szám

VIL évfolyam. 72. szám. Kolozsvárit, péntek márczius 28. 1873. POLITIKAI NAPILAP. Hnt---------infizETÉSI FELTÉTELEK. . . . 16 ft. —­kr. Egész évre . • • . 8 „ - „ Félévre . * * . 4 . rj­ , Üg7 1 . 60 up Egy hónapra_ • SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában. Kiadó hivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájá“-ban, főtér, gr. Teleki Domokos -ház. S­zín 15 HIRDETÉSI DÍJAK Ötször hal&dozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után B6 kr. bélyegilleték. Nagyhirdetéseknél kedvezmények.____________Li­n5----­NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 86 kr. Reclámok: hirfftaérbe soronként 1 ft. KOLOZSVÁR, MART.­27. 1873. Pyrrhusi győzelem. A személyes kereseti adót és bélyegtörvé­nyeket nagy nehezen megszavaztatta magának a Szlávy kormány. De e győzelméről csakugyan el­mondhatja Pyrrhus ama szavait, hogy „még egy ily győzelem“ és — kiesik kezéből a kormány gyeplője. Mert a kormányra a helyzetben nem az volt aggasztó, hogy az ellenzék ellenezte javasla­tait, hanem az, hogy saját pártjában a horvátok, szászok és Lónyaisták ellene támadtak. Sőt még szomorítóbb jelenség lehet e reá nézve az, hogy tulajdonképpen nem is a Deák-párt zöme, hanem Senynyei kelt fel védelmére a Deák-körben. De elég az hozzá: a törvények megvannak szavazva és a deficit fedezésére egy pár millió biztosítva van. De a győzelem nem fojtja el, sőt ellenállhat­­lanul kelti fel azt a kérdést, hogy lehetséges-e i­­­y pártviszonyok között a mostani kormánynak existálni? Sőt általában most már kérdésbe jó az is, hogy van-e elég biztos alapja nálunk, jelenle­gi viszonyaink között, a parlamenti kormány­zásnak? Én azt hiszem, hogy a Szlávy kormányra nézve olyan tanulság foglaltatik az újabb esemé­nyekben, melynek fel vagy fel nem használásá­tól függ az, hogy fentarthatja-e magát vagy nem. Mert, hogy e kormánynak biztos alapja nincs, az kitűnik abból, hogy nincs erős egyöntetű párt !­"1" ■———g————— i. i n . TARCZA: Elefántcsont faragványok. (v) Az elefántcsont munkák egy részletes ki­merítő történetére már régóta igen nagy szükség volt, annyival is inkább, hogy e műipar, kivált kö­zépkori fejlődésében nagyon sok érdekest nyújt. Az angol Maskell William műve e szükségletnek végre eleget tett. Kiterjeszkedve minden apróság­ra, az érdekes tárgyhoz mindenben méltó munkát adott ki. A legrégibb elefántcsont munkák, miket ismerünk, a Dorogne Le Moussier­s La Madelaine barlangjaiban találtattak ; ezek mammuth-fog töre­dékeiből és iramszarvas-csontokból készültek. Al­kalmasint azon időkből származnak, midőn az iram­szarvas még gyakran fordult elő Dél-Francziaor­­szágban, s a mamm­uth sem­ tűnt még el egészen. Ezekkel összehasonlítva a british muzeura hires assyriai s egyptomi elefántcsont munkái modernek­nek nevezhetők. E gyűjteményben még Mózes ide­jéből is van néhány darab. Midőn Layard ezeket Angolországba küldte, portóléiban voltak, de Owen mellette. Ha saját pártjában az egyes töre­dékek ellentétes küzdelmén és egyesek egyéni érzelmeinek legyőzésén kell előbb keresztül men­ni a kérdéseknek, melyekben a kormány pártjá­nak támogatását kéri, akkor a parlamenti rend­szer a legnagyobb veszélynek, a frac­iók és egyé­ni szeszélyek uralmának van kitéve. Mert az, a­mi a személyes kereseti adónál történt, hogy t. i. a horvátokat külön kelle lekenyerezni, a szászok­kal alkudozni és a Lónyaistákat a szavazástól tar­tózkodásra bírni; továbbá az, hogy a kormány­nyal sok tekintetben ellentétes állásponton lévő­­ conservativoktól egyfelől és másfelől az ellen­zéktől jöjjön a segítség, az egy pártkormányra nézve valóságos „Galgenfrist“ és a parlamenti rendszernek valóságos paródiája. Ha tehát magát és a parlamentarizmust ily veszedelmeknek többé a Szlávy-kormány kitenni nem akarja, akkor csak két út áll előtte; az egyik az, hogy először is jól válogassa meg, miből csi­nál kabinetkérdést; mert egy olyan gyenge lá­bon álló kormánynak, milyen ő, nem szabad na­gyon kényesnek lenni, el kell tűrni a verést jobb­ról is, balról is minden oly kérdésben, melyben többsége a szeszélyek koc­káján van, ha csak ama kérdésekben létfeltételét nem látja. Én megvallom, hogy a személyes kereseti adó meg­szavazásában, vagy jobban mondva módosításában nem láttam sem elvkérdést, sem bizalomkér­dést, sem l­é­tkérdést, miután nem egészen két millióról volt szó; ezt pedig más után is meg le­hetett volna szerezni. tanár tanácsára gelatin-oldatban megfőzték s ezál­tal megakadályoztatott a végleges elporladás. Azon különféle csontok, miket elefántcsont el­nevezés alatt ismerünk, az elefánt, rozmár, agyard és víziló fogai. Ide számítandó még ezenkívül az ásatag elefántcsont, mit korábbi időkben gyakran használ­tak. Ezt Szibériából kapták, hol a nagy folyók partjai­nál sok mammuthfogat találtak s még most is találnak. Figyelemreméltó jelenség, hogy a jelen­leg található legnagyobb elefántfogak nem adnak oly nagy darabokat m­int a középkorban használ­tak. A régiek alkalmasint megpuhitották az ele­fántcsontot s ez által megnagyobbították az egyes darabokat; e föltevés mellett szól egy a tizenötö­dik századból fennmaradt s a british múzeumban lévő recept, mely azt tanácsolja, hogy az elefánt­­csontot sósavba kell tenni, mi­által oly puha lesz mint a viasz, s ezután fehér eczetben megkemé­­nyíteni. A görögök nyugágyaik, pajzsaik s fegyvereik díszítésére használták az elefántcsontot. A szobrá­szok is gyakran használták ez anyagot. Pausania­ elefántcsont-szobrokról emlékezik meg, miket uta­zásai alatt látott, ezek közt Praxitelestől egy Ve­­nust Magarában és egy Phidias által arany s­ele.Másodszor, elvi kérdésekben határozott sza­badelvű irányban kell haladnia, mert akkor az­ or­­szággyűlés szabadelvű elemei oly kompakt több­séget fognak számára képezni, hogy az egyéni sze­mélyek és az ó konzervatív hajlamok el fognak a mellett törpülni. Ezen az útón nem csak megélhet, de erős kormány is lehet. Igaz ugyan, hogy a má­sodik tényező (a szabadelvűség) igénybevétele által a pártokban egy kis módosulás áll be; a­mennyiben az ellenzék is szavazni fog a kormány mellett, sőt lehet, hogy többségét épen ez fogja ké­pezni , de ettől pártunk nem riad vissza, mert ál­tala, vagy más által győzzön bár a szabadelvűség, az mindegy, különben is, mind­az, mit bármely kor­mány a mi segítségünkkel tesz a szab­adelvűség előhaladásárra , az csak elveink győzelemre jutá­sát mozdítja elő. Nem azért vagyunk ellenzék, hogy a kormánynak azt kiáltsuk „étette­tei, que je m’y mets“ hanem azért, hogy bizonyos elveket győzelemre juttassunk, a­mint más­felől a Szlávy - kormány lojalitásáról is feltess­zük, hogy nem azért kormány, mert a hatalmat szereti, hanem azért, hogy az országnak valamit használni akar. Ha tehát észre fogja venni, hogy nem használhat már semmit­ saját pártjának viszonyai miatt és az ellenzék használhat, akkor le is mond. És ez a második út, melyen a mostani in parlamentáris állapotból menekülni lehet. De,hogy a Szlávy kormány mikor, mely alkalommal mond le, az attól függ, hogy miből csinál kabinetkér­dést , mert pártunk tegnapi conferen­ci­áj­á­n is elhatározta, hogy jól megfogja vá­fántcsontból készített Jupiter szobrot Eliaben. Ez időtől igen kevés elefántcsont-munka maradt fenn, ugyanez áll a római munkákról is Utóbbiak közül a legrégibb fennmaradott a south-kesiogtoni múzeuma birtokában van. Kr. u. a második századból származik, és egy csésze da­rabjából áll, melyre egy az áldozó oltárhoz induló menet van kifaragva. A harmadik századból egy diptyerium lapja van a hotel de Cluny múzeumá­ban, mely egy papnőt ábrázol, a­mint tömjént hint a tűzbe. A liverpooli Mayer-múzeumban két dip­­tychum-lapot őriznek, melyekbe Aesculap­s Hy­­gieia vannak bevésve. E szép mű is a harmadik századból származik. Diptychum alatt a régiek kis táblákat értet­tek, miket össze lehetett ütni. Ha három volt, t­ip­­tichának nevezték. A rómaiaknál rendesen viasz­­szal vonták be a diptyehum két táblácskája belső oldalait, hogy írni lehessen reájuk, külsőjük ele­fántcsont faragványokkal. Nem csak a második és harmadik, hanem negyedik, ötödik sőt hatodik szá­zadból is vannak fontos diptyeháink. Ezeket új consulok, midőn hivatalukba léptek, provinciái prae­­fecteknek, más hivatalnokoknak stb. küldték aján­dékai. Némelyeken felül az első lapon haránt be­lógatni azon kérdéseket, melyekben kompakte, mint egy ember fog szavazni a kormány ellen és igy természetes, hogy csak nagyobb horderejű, elvi kérdések fognak alkalmat nyújtani a Szlávy kormánynak a kabinetkérdés oly módon való fel­tételére, hogy netalánt bukása esetén sem a Ló­­nyay, sem a Sennyey töredék utóda ne lehes­sen. Ezt a tapintatot a kormánytól megvárjuk, valamint nekünk is lesz elég tappintatunk arra, hogy ne rosszabb, hanem jobb kormány létrehoz­­hatása esetén törjünk palctát a Szlávy-kormány felett. Azt hisszük, „tunc veniam petimus damusque vicissim.“ H. S. Tisza, Kálmán beszéde és interpellációja a képviselőház márczius 24-diki ülésében. Tisza Kálmán (Halljuk!) Igen sajnálom, hogy a t. pénzügyminiszter úrhoz nem lehet sze­rencsénk, mert óhajtottam volna azon interpellációt, melyet hozzá kívánok intézni, jelenlétében tenni meg, de viszont a dolgot oly fontosnak és nézetem szerint legalább annyira halaszthatatlannak tartom, hogy kötelességemnek ismerem távollétében is megtenni azt, remélvén, hogy ő, mihelyt lehető leend neki a házban megjelenni, nem fog késni e kérdésben választ adni. A kérdés, melyet hozzá intézni akarok, az u. n. escompt-bank ügyére, vagy van vésve az ajándékozó consul neve, úgy hogy ezután biztosan lehet következtetni származási ide­jére. Keresztyén isteni tiszteleteknél a diptyeriu­­mokba azon szentek és vértanuk nevei bevésésére használták, kikről épen egyházi beszédeket tar­tottak. A negyedik század közepétől kezdve egészen le a tizenhatodik századig az elefántcsont munkák szakadatlan lánczolatot képeznek. Fontosságuk a művészet történelmére nézve igen nagy. Az ele­­fántcsont productumok rendkívüli becsben voltak, s ennek folytán természetesen nagyban is dolgoz­tak, aztán fölkeléseknél és háborúknál nem inge­relték a hírvágyat, anyagiuknak pedig mondhatni semmi értéke sem volt, mű­becset pedig a durva fosztogató sohasem ismert. A keleti egyház theológiai viszályai káros befolyással voltak a művészetre, s számos művészt űztek nyugatra, hol a fejedelmek által legszíve­sebben fogadtattak. Az elefántcsont ezután ittiui­gyan divatba jött, s legváltozatosabb alakban hasz­nálták föl ékszer szekrénykéknél, szarvakká, körkereteknél, pü­spökpalczák, legyez­ő egörde­­guráknál stb.Cu­tur történeti kezebbek az ékszerú­r jeleneteivel vannak di­­középkori regények egyes jeleneteiv E­lőfizetési felhívás „M PO ”. v n « POLITIKAI NAPI LAPRA April—júniusra — April—szeptemberre — April—deczemberre — 4 forinttal. 8 12 99 99 Tisztelettel figyelmeztetjük lapunk t. olvasóit, hogy megrendeléseiket idejekorán méltóztassanak megtenni, hogy az elküldésben pon­tosak lehessünk; de másrészt, mivel felesleges példányokat nem nyomatunk, a későn jövő előfizetőknek a legjobb akarattal se szolgálhatnánk teljes számú példányokkal. Az előfizetési összegek a Magyar Polgár kiadó hivatalába utasítandók. (ld. gróf Teleky Domokos ház, nagypiac­on).

Next